Észak-Ciprus: Utazás Sohaországba 1.rész

Észak-Ciprus

Ott-tartózkodás ideje: 2011. szept. 17.  - 2011. szept. 23. (6 nap)

4 hozzászólás I 6 102 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. okt. 20. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kirgizke Beszámolója

Cimkék: Ciprus Észak-Ciprus Larnaca Kyrenia Girne St-Hilarion Bellapais 

(Észak)-Ciprus 2011

Utazás Sohaországba

2009 júniusa, a Törökország-Szíria utunk óta nem voltunk sem kisebb, sem nagyobb úton, de még csak külföldön sem. Októberre terveztünk egy krakkói városlátogatást, de ezt „áldott állapotomra” (orvosilag: veszélyeztetett terhességemre) való tekintettel lemondtuk. Teltek-múltak a hónapok, a pocakom és a benne rejtőzködő pici lény egyre nagyobb lett, míg egy kora nyári hidegfront és szakadó eső hatására babánk elindult élete első és talán legnagyobb utazására: 2010 júniusának második napján megszületett Ábel Bendegúz. Az idő innentől kezdve meglehetősen egyenes vonalvezetéssel, a babaélethez igazodó klasszikus monotónia jegyében telt, mígnem 2011 áprilisában egy hirtelen huszárvágással vettem két repülőjegyet Ciprusra…ill. annyira nem is történ hirtelen a dolog, mert már hosszú ideje vágyakoztunk mindketten egy kis kikapcsolódásra, feltöltődésre… hja, a babás lét másik dimenzió és fárasztó is egyszersmind, főleg ha nem állnak glédában és kézzel fogható közelségben az unokázásra kiéhezett nagymama-nagypapa tömegek. Szóval, hogy szavamat ne felejtsem, éppen kedvenc fórumomon olvasgattam a Ciprus-topikot, ahol páran igencsak kedvező árú, 35 ezres repjegyekről írtak. Gondoltam, próba szerencse, megnézem én is a hazai légitársaság oldalát, tényleg léteznek-e ilyen jegyek. Láss csodát: nagyon keresni sem kellett, szeptemberre találtam is az akciós jegyekből. Persze nem mertem L. megkérdezése nélkül lecsapni rájuk, így csak este meséltem el mit fedeztem fel délután. L. le is tolt, hogy mit bénázok, miért nem vettem meg. Na több se kellett, vissza a gép elé, Malév-oldal megnyit, dátum beüt, aztán egy jó nagy semmit (ill. horror árú jegyeket) talál. Nem tettem zsebre, amit ezután L.-től kaptam.
Következő nap újra próbálkoztam, és végül sikerrel jártam, sikerült levadászni szeptember 16 és 23-ára az említett 35 ezres jegyekből, Ábi Bábi naptárába pedig egy vidéki, nagyszülőknél töltendő nyaralást írtunk be.
Szeptember 16 pénteki napra esett, és mi már hétfőn lezötykölődtünk vonattal az Alföldre, hogy Ábi Bábi összeszokjon a nagyszülőkkel, és a nagyszülők is felvegyék a babás ritmust. Szerencsére gyorsan ment az összecsiszolódás, voltak kutyák, macskák, malackák, libák-tyúkok-kiscsibék, nagy udvar, kert, így Ábi Bábi szinte nem is ért ránk koncentrálni. Reggel, Pestre indulás előtt szépen elmondtuk neki még egyszer, hogy „Anya és Apa most Ciprusra megy, de egy hét múlva újra találkozunk, addig Ábi itt marad a mamájával és a tatájával”. Nem volt „nagyjelenet”, sírás-rívás, szép nyugodtan történt minden, aztán Ábi Bábit a sok újdonság, minket pedig az utazás izgalma kötött le.
Délután még ügyet intéztünk, biztosítást kötöttünk. Ez sem volt egyszerű feladat, ill. maga a biztosításkötés egyszerű dolog, no de mi Észak-Ciprusra, az Észak-Ciprusi Török Köztársaságba utazunk, ami gyakorlatilag nem létezik, egyedül Törökország ismeri el az egész világon, így a kesze-kusza jogi háttér miatt nem szerettünk volna hoppon maradni, ha balszerencsénkre használni kellett volna a biztosítást. Az út előtt végül az Axa Biztosítóval leveleztem le, hogy a biztosításuk érvényes egész Ciprus területén, így náluk kötöttem biztosítást.
A gépünk 23:35-kor indult, már meg se lepődünk, hogy mindig az éjszaka közepén repülünk…
Gépindulás végül 23:45-kor (végül is, teljesen mindegy), nyugodt, eseménytelen repülés, az ellátás elég gyengus (egy miniatűr sajtos/sonkás szendvics, kávé/tea, ásványvíz, Sió narancs/almalé), tényleg csak arra jó, hogy 10-20 percig lekösse magát az ember, jóllakni nem fog belőle. Nekem nem is ez a fontos, csak vigyenek el épségben oda, ahová szeretnék menni.


1. nap – szeptember 17.

Gyönyörű landolás Larnacában, helyi idő szerint 03:20-kor. Mivel ebben az éjszakai időintervallumban nincsen semmiféle tömegközlekedés a belvárosba, ugyanakkor a fórumon olvastam, hogy végig van járda a reptér és a város közt, úgy döntöttünk, hogy minek üljünk még órákig a kihalt terminálban, és várjuk az első reggeli buszt, induljunk neki gyalog a röpke 5 km-nek …amiről aztán kiderült, hogy ez az adat még a régi terminálra vonatkozott, az új már 7 km-nyire van a várostól.
Ekkor még erőnk és állóképességünk teljében voltunk, a hátunkra „csaptuk” a hátizsákokat, aztán nekilódultunk a reményeink szerint a belvárosba vezető iránynak. Az út a larnacai sós tó és a Hala Sultan Tekke mellett vezet el, de ezekből az éj sötétje végett semmit sem láthattunk. A város fényei meglehetős messzeségben csillogtak. Talán harmad úton járhattunk, mikor egy autó megállt mellettünk, s a sofőr felajánlotta, hogy bevisz Larnacába. L. udvariasan visszautasította, mondván úgysem tudunk semmit csinálni a városban sem ezekben a hajnali órákban. Kb. fél úton, egy padon tartottunk pár percnyi pihenőt, majd baktattunk tovább az ismeretlen felé. Emlékeim szerint másfél óra kellett, hogy beérjünk a városba, az üzletek még zárva tartottak, csak nagy sokára esett az utunkba egy bolt, ahol tudtunk vizet venni. Egy közeli parkban „tábort vertünk”, előkerült a kis kávéfőző kütyü, lobbant a láng, főt a leves, aztán a kávé, s eztán újult erővel vágtunk neki a legbelebb-belváros megközelítésének. A város 7 körül kezdett életre kelni, egy pékségben isteni finom szezám- és ánizsmagos kenyeret, péksüteményt vettünk, s rövidesen a Szt. Lázár templom közelében találtuk magunkat. Bekukucskáltunk, de szertartás folyt, így leballagtunk a tengerpartra, ahol a legelső padon elköltöttük a „villás reggelinket”, aztán mindketten becaplattunk a tengerbe, csak úgy, térdig felhúzott gatyával. Elsőre hidegnek tűnt…vagy csak fáradtak voltunk?!
Kis pihenő után visszatértünk a templomhoz, de továbbra is miséztek, ezért a piac felé vettük az irányt. Sok embert – és különösen sok vietnámi kalapos vietnámi lánykát - láttunk megrakott szatyrokkal közeledni egy bizonyos irányból, mi is arrafelé indultunk. Egyszer csak egy ismerős feliratra kaptuk fel a fejünket: „kürtőskalács”. Beköszöntünk az üzletbe, a tulajok épp az üzletnyitásra készülődtek, erősen suvickoltak. Bátor döntés vadidegenben bármiféle vállalkozásba kezdeni, ez úton is sok szerencsét hozzá!
A piacon minden finomság kapható, mi szem-szájnak ingere: szőlő, alma, barack, dinnye, füge, szilva, mangó, körte, csak hogy a gyümölcsöket soroljam. A választásunk két roppant finom és ízes, lédús mangóra esett.
Már kora reggel eszméletlen hőség járta át a várost, a tengerpart sétányon (Finikoudhes) száz, de inkább ezer ágra tűzött a nap, a nagy hátikkal nem is volt kedvünk menni sehová, azért próbáltunk árnyékba húzódni, és kivárni a következő nicosiai busz indulását. A járat 9:30-kor indult, s az Európai Mobilitási Hét jegyében ingyen szállított minket Nicosiába. Kb. 1 óra múlva a fővárosban voltunk, ahol a városfalon kívül, de a Lidra utca közelében volt a végállomás. Újra magunkra kaptuk a hátikat, és a Lidrán keresztül a határ felé vettük az irányt. A Lidra egy sétálóutca, tele nagy márkák üzleteivel és az ezekben csámborgó emberekkel, s történetesen éppen az egyik nicosiai határátkelő ponthoz vezet, tudniillik Nicosia a világ utolsó kettéosztott fővárosa. 1964-ben, a ’60-as évek sokasodó erőszakhullámai miatt az ún. Zöld Vonallal kettéosztották a görög ill. a török ciprióták közt. 1974-ben a görögországi junta támogatásával a ciprusi görög csapatok és ciprusi elvtársaik puccsot hajtottak végre a ciprusi kormányzat ellen, s a szigetet Görögországgal kívánták egyesíteni. Ez vezetett végül is a török katonai beavatkozáshoz. 1975-ben a török hadsereg által megszállt részen kikiáltották a Ciprusi Török Szövetségi Államot, majd 1983-ban a török ciprusiak kihirdették az Észak Ciprusi Török Köztársaság függetlenségét. Ezt Törökországon kívül egyetlen más állam sem ismeri el a világon. Mondhatni: Sohaország.
(Érdekes a helyzet egyébként, mert Észak-Cipruson törökül beszélnek, mindenhol kettős zászló lengedez – egy török és egy észak-ciprusi, ami a töröknek színekben a fordítottja -, török líra a fizetőeszköz, sőt, a lakosság java része is török, hiszen rengeteg embert telepítettek be Anatólia fejletlenebb régióiból. Ugyanakkor Észak -Ciprus nem ugyanaz mint Törökország, egy „önálló” (báb)államról van szó, amely névleg független ugyan, de minden lényeges és lényegtelen kérdésben Ankara jóváhagyásától és jóindulatától függ. )
A határhoz érve elfelejtettem ismételten L. lelkére kötni, hogy ne az útlevélbe ütesse bele a vízumot, hanem a külön lapocskára. Biztos mondtam már neki korábban, de épp aznap nem, és egyszer csak fél füllel azt hallom: „To the passport, ok.” Szerencsére még időben visítottam, hogy „To paper, please!”, s a határőr csajszi pecsétlőt tartó keze megállt a levegőben….nagyon-nagyon kis híja volt, hogy nem csapta bele az útlevélbe. Kicsit leizzadtunk…
A határátlépés egyébként gyorsan, szinte pillanatok alatt ment, s rövidesen már a közeli dolmuşállomás felé baktattunk. Két fiatal srác már várakozott is a girnei járatra, aztán a sofőr is előkerült. Bevágódtunk az erősen lestrapált Mercedes limuzin középső üléssorába, és egészen Girnéig (Kyrenia) repesztettünk a szuper tragacsunkkal.
Girnében a centrumban van a dolmuşállomás, innen csak egy rövid séta volt a szállásunk, a Cyprus Dorms. Útban ide felé megejtettük az ebédet: a várva várt török sajtos pidét. A Cyprus Dorms tulajára és a szobára kicsit várni kellett: előbbit a takarítónő hívta telefonon, hogy jöjjön, utóbbit szintén ő takarította az előző társaság után. A szoba nagyon klassz, szép a berendezés, tiszta, igényes a kivitel, légkondi, TV, WiFi. Egyetlen negatívum: az ágyam matraca már nagyon lestrapált volt, a rugók majdnem úgy álltak ki belőle, mint tüskék a sündisznóból, de mindkét itt töltött éjszakára annyira lefárasztottuk magunkat, hogy még ezen is sikerült aludni.
Pár óra pihenés után, késő délután a vár felfedezésére indultunk. A girnei vár bizánci alapokra épült (7. sz.), falai közt bizánciak, keresztesek, velenceiek, ottománok és britek is éltek, szolgáltak. A vár falairól és bástyáiról fantasztikus kilátás nyílik a környező területekre, mindenek előtt a gyönyörű régi kikötőre és az előtte húzódó óvárosra. A termekben különféle kiállításokat láthatunk: van itt egy meglehetősen szemléletes és bizarr kínzókamra, ahol kigúvadó szemű, eltorzult fejű, talpigpucér fickókat törnek kerékbe, vernek láncra stb. (ahhoz képest, hogy muszlim országban járunk, nem bíznak semmit sem a fantáziára…), régészeti kiállítás, de a legérdekesebb és látványosabb a kyreniai hajóroncs. Kb. i.e. 300 körül süllyedt el Kyrenia partjainál, olívát, szőlőt, bort és őrlőköveket szállított Kos, Szamosz és Rodosz szigeteiről.
A vár hétkor zárt, ezen időpont körül kezdett a hőmérséklet is elviselhetővé válni, ezért rászántuk magunkat egy esti városnéző sétára is. A szálláson elköltött vacsora után egy-egy Efes-szel a kezünkben felballagtunk a tetőteraszra, ahol nyugágyakon hátradőlve élveztük a lábunk alatt elterülő, kivilágított város látványát, moraját.

2. nap – szeptember 18.

Reggeli után az első utunk a kikötőbe vezetett, mely még csak most ébredezett az éjszaka után. A mai napra a környékbeli nevezetességek – Bellapais apátságának és St. Hilarion várának – meglátogatását tűztük ki célul. Sajnos a Cyprus Dorms tulaja is azt javasolta, hogy ezekhez inkább béreljünk taxit, mert tömegközlekedés nem nagyon van hozzájuk, ill. ha van is, az sem a legoptimálisabb módon. Hogy ebben mekkora igazság volt, csak később jöttünk rá…
A városban lecsaptunk egy taxisra, akivel megegyeztünk a kirándulás árában, cserébe elfuvaroz minket az említett helyekre, megvárja míg kigyönyörködjük magunkat, aztán hazahoz. Nem kevésbe „fájt” a dolog, L. szívta is a fogát kissé, de végül azt hiszem ő is belátta, hogy nem volt rossz ötlet ez a taxis-túra.
Bepattantunk a fekete, luxus Mercinkbe, tényleg luxus, az üléstámlákba képernyő volt beépítve, amin reklámok, kisfilmek mentek. Ennél többre értékeltük, hogy a légkondi elviselhető hőmérsékletet varázsolt a dögmelegben, majd még később még inkább értékeltük a luxus Mercink lóerejét, amivel biztonságosan fel tudott kapaszkodni a vár tövébe.
Először Bellapaisba hajtattunk. Bellapais (Beylerbeyi) falu legismertebb lakója talán Lawrence Durrell (Gerald testvére), aki itt írta a „Bitter Lemons” c. könyvét. A kedves kis falu ékessége a „Béke Apátsága”, melyet a 13. században alapított a premontrei rend. A gótikus romok fekvése nagyon szép, kitűnő kilátás nyílik az alant elterülő mediterrán partvidékre, Girnére ill. a Földközi-tengerre. Innen igazán jól lehet egyébként látni, hogy a tengerpart egy több kilométer széles sávban mennyire be van építve, szabad terület gyakorlatilag nincs. Az apátság meglehetősen turistás hely, utunk során ez volt az egyik pont, ahol magyar szót hallottunk. Összességében szép, de minket kevésbé fogott meg Bellapais.
Újra taxiba ültünk, s St. Hilariont vettük célba. A vár ill. a várat tartó hegy(csúcs) az autópálya mellett található, elvileg idáig eljöhettünk volna dolmuş-sal vagy busszal, de annyi biztos, hogy a 40 (tűző napon, aszfalt felett 60) fokos melegben még a vár legalsó szintjéig, a bejáratág sem tudtunk volna felmászni, nemhogy azután még megnézzük magát a várrendszert, megmásszuk a több száz lépcsőt, és meghódítsuk a vár legmagasabb pontját.
A Merci is jócskán kapaszkodott néhol, annyira kanyargós és meredek pántlikaút vezet fel a vár tövébe. Ráadásul mindennek tetejébe még egy lezárt katonai terület, gyakorlópálya és laktanya is van a hegyoldalban, ahol elvileg tilos a kóbor gyalogosok grasszálása. Mindezt egybevéve már igencsak okos ötletnek tartottam, hogy ez esetben nem egyénieskedtünk, és nem a hátizsákos megoldást választottuk, hanem a luxuskivitel mellett döntöttünk.
A Kyreniai-hegysében fekvő vár eredetileg egy szerzetes lakhelyéül szolgált csupán, ő volt a névadó, majd a Bizánciak megerődítették, hogy Buffavento ill. Kantara várával együtt megvédjék a szigetet az arab kalózoktól. A 12. és a 14. században további kiegészítéseket, erődítéseket építettek az addigi védművekhez. A vár három szintből áll, köztük hosszú lépcsősorokon lehet közlekedni. Itt már kevesebb volt a turista, vagy jobban eloszlott a nép. Többen vietnámi papucsban mászták a hegyet/várat, na nekem abban tutira garantált lett volna a bokatörés. A vár egyébként annyira látványos, hogy állítólag még Walt Disney is ezt választotta mintának a híres Disney-féle mesevár megtervezéséhez. A kilátás a vár egyes szintjeiről egyre elképesztőbb, a legmagasabb pontja 732 méteren fekszik.
A fárasztó hegy-vármászás után visszaballagtunk a taxisunkhoz, aki a lenti kávézóban beszélgetett, majd útra keltünk Girne felé. Még a hegyről levezető úton próbáltam megkérni a taxist, hogy ugyan álljon már meg egy gyors fotó erejéig, így az egész várról lenne képünk, de sajnos annyira nem volt jó angolból, szépen továbbhajtott, aztán Girnében kiszállás után mutogatta az autót, hogy most már fényképezhetjük. A fene akart a Merciről „művészfotót” készíteni…
A luxuskirándulás után egy szerény, „böjti” ebéd, majd szieszta következett, aztán egy kis romantikus esti séta Girnében. A naplemente a kikötőben tényleg nagyon hangulatos, az estébe hajló rózsaszínes-sárgás-narancsos fények garantálták, hogy szép fotók készülhetnek.
A városka utcáin egyébként ekkortájt indul be az élet: tele vannak a játszóterek, a tengerparti sétányon korzózók betöltik a teret, az utakon özönlenek az autók, nagy dudálás-muzsikaszó hallatszik innen-onnan, a muzsikaszóra kutyák rohannak elő, és veszettül üldözőbe vesznek egy autót, amelyben a muzsikusok ülnek…
Estére még egy kis luxussal leptük meg magunkat: a Simit Dünyasi üzletében vettünk 6 szem baklavát (4 bonbon méretű és 2 tenyérnyi), árak persze nem voltak kiírva. A pénztárnál leesett az állam, amikor a pár szem süteményért kemény 26 lírát kellett kifizetnem…Naveed persze mondta, hogy nem lesz olcsó, sőt „kicsit drága” a hely…hát tényleg az!
Vacsora után újra magunkhoz vettünk egy-egy Efest, és újra a tetőteraszon élveztük a langymeleg éjszakát.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
kirgizke - 2011.10.21. 18:25

Szia Kirinshiku!Én általában az Index Fórum-Utazás szekcióját szoktam figyelni.

http://forum.index.hu/Topic/showTopicList?t=48

Ciprus esetében van egy általános, egy nyaralós topik és van egy külön Észak-Ciprusra.

kirinshiku - 2011.10.21. 09:27

Szia!Melyik is lenne az a kedvenc fórum?Mi is tervezzük a Cyprusi nyaralást,jó lenne pár infó.Köszi

Menta - 2011.10.19. 11:38

Jaj, imádom Ciprust! :)

Menta - 2011.10.19. 11:38

Jaj, imádom Ciprust! :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina