.Párizs, megér egy misét, de csak egyet

Franciaország Párizs

Ott-tartózkodás ideje: 2009. ápr. 24.  - 2009. máj. 01. (7 nap)

0 hozzászólás I 4 483 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. máj. 04. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Gezu79 Beszámolója

Cimkék: Párizs 

2009.04.24 péntek

12:15 repülőgép indulás, természetesen előtte a szokásos csekkolás.
Ahogy átléptük a francia légteret, a pilóta bemondja, hogy légörvények miatt le kell ereszkednünk 1500 méterre. Innentől ingyenes sétarepülést kaptunk. A táj mesés volt, több tucat kastély felett repültünk el. Sajnos a fényképezőgépem nem volt kéznél. Az utat csak az előttünk ülő magyar utasok árnyékolták be. Először panaszkodtak, hogy a fapados járat mennyire rossz, aztán megemlítették, hogy amikor Tájföldre repültek, ott nagyobb volt a hely.
Ember!!! Ez fapados. SZ*R, de olcsó. A nyaralás 1%-t teszi ki a repülő út. Ezt fél lábbal is kibírom.
2óra repülés után le is szálltunk Pompálá fütyfürütyben. Sajnos gőzöm nincs hol, valahol Párizstól 50 km-re. Innen transzferrel irány a város. Persze kik ültek elénk. Igen, a fent említett magyar pár. Kaptunk egy adagot a „Mi az Eiffel torony lábán szállunk meg” dumából.
Mi a pénzünket nem a szállásra, hanem a város megismerésére költöttük.
Szállásfoglalás: Coloner Fabien metró megállónál, 21 Rue Vicq d'Azir házszám alatt béreltünk, egy lyukat. Az a tipikus: „ágyból lehet kavarni a reggelit”. De kit érdekel, a várost jöttünk megismerni, nem a szállót.
A szállás a 3. kerületben található, ez pesti viszonylatban a 7. kerület. Nem rossz, de azért már érződik a gettóhatás. Mellette található a 19. kerület. Nagyon gáz. Pesti viszonylatban, ez a nyócker. Utazásunk előtt mindenről érdeklődni szoktam. Erről azt mesélték, hogy még nappal se menjünk oda. Aki nem hiszi, járjon utána.
Még egy jó tanács. Az ember, ha nem beszél franciául, előtte kérdezze meg valakitől, aki tud, hogy a franciák hogy olvasnák ki a nevünket, mert a szállásfoglalásnál előnyt jelent. Persze az is elég, ha megmutatjuk a személyinket.
A szállásról kirobbantunk, és elmetróztunk a Sacré-Cœur-höz. A metróban tapasztaltam milyen kisebbségnek lenni. Rajtunk kívül senki „nem idénbarnult”volt. A francia metró nagy hátránya, hogy kevés helyen van mozgólépcső, így nagy cuccal közlekedni nehézkes. Lehet, hogy van, de mi nem találtunk.
Sacré-Cœur jelentése: „A Szent Szív (Jézus Szíve) bazilikája”) római katolikus székesegyház, egy a sok párizsi híresség közül. A bazilika a város legmagasabb pontján, a Montmartre-on helyezkedik el. 1873-ban, a Párizsi Kommün után merült fel építésének ötlete. 1919-ben készült el. Neoromán stílusú. GPS: 48.887408,2.343303 Belépés ingyenes, fotózni TILOS. Ezt nagyon komolyan veszik, még én is csak egy képet tudtam készíteni, pedig nagy tapasztalatom van az effajta csíntevésben.
Innen elsétáltunk a Moulin Rouge-hoz, (GPS:48.883866,2.332362 ) mint a neve is mutatja ez egy vörös malom, de bent nem molnárok dolgoznak, hanem Művésznők. A környék a prostitúció melegágya. Állítólag. Én a barátnőmmel voltam, nem néztem utána:) A Moulin Rouge-ig tartó úton számos festőbe, rajzolóba botlunk. Ha gondolja valaki, leülhet egyhez, és egy igazi párizsi kép tulajdonosa lehet. De óvakodjunk a Párizsról készült festményektől, amit 5-10 €-ért árulnak. Előre megfestett, valójában Ámítógéppel készült bóvli. Az ember otthon 2-3 perc alatt elkészítheti, egy jó programmal, és azon akár ő is rajta lehet.
Első két nap úgy szerveztük a látnivalókat, hogy ne nagyon kelljen tömeg közlekedni, így napi 2 jeggyel megúsztuk, és utolsó 5 napra vettünk csak bérletet. Így spóroltunk pár €-t.


2009.04.25 szombat

Reggel frissen ébredve, nagyot nyújtózkodtunk, és majdnem ki is rúgtuk a szoba oldalát. Egy okkal több, hogy ne maradjunk a szobába.
Elmetróztunk a Jardins du Trocadéro-hez, (GPS: 48.862739,2.287492) itt található Foch (ejtsd: Fos) szobra. Ez az
I. világháborús hadvezér jelentette ki, hogy: „a hadseregbe kemény emberek valók”. Elég vicces a nevét illetően. Bár azt is ő, mondta a versailles-i békeszerződésről: „Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre.” Alig pár hónapot tévedett.
A térről már jól látszik az Eiffel-torony, bár ez az épület sok helyről jól látszik. A hídon átsétálva, lassan átjárja az embert az érzés, „IGEN, erre vártam gyerekkorom óta”. Az épület méltó jelképe a városnak. Mire az ember a lábához ér kis törpének érzi magát. Ekkor azt gondolhatjuk, „Na ezt is láttuk, mehetünk is haza”. De tévedés, az épület tetejéről a kilátás nem mindennapi. Akinek csak egy napja, vagy csak pár órája van a városban, az menjen fel, és elmondhatja, „szinte láttam a várost”. Ráadásul a kosz meg a szemét nélkül. Mert hála istennek 2001 WTC óta Párizsban nincsenek kukák, így egy rendszerető embernek zavaró lesz a sok a szemét az utcákon.
Az Eiffel-torony Párizs egyik jelképe, amely tervezőjéről, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 322 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 22 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van. Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, csavarozással állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.
A kilátás mellett persze a sor sem mindennapi. kb. 40-50perc sorban állás, motozás után bent is lehetünk a felvonónál. A legtetejére 3 lépcsőbe juthatunk fel. A tériszonyosok ne a lift ablak mellé álljanak. Fent érdekes mód nem érződik az épület 1-2 méteres kilengése. Fentről, mint már mondtam szinte minden fontosabb épület látható. : Parc du champs de Mars, Academia, Palace Vendome+Invalidusok háza, Saint Germain, Montparnasse épület, Unesco épület, Szabadság szobor, Grand Palais+ Musée du Petit Palais, Pont Alexandre, Concord tér, Jardin des Tuileries park, Louvre, Opera, Colonne Vendôme, Eglise de la Madeleine, Diadal ív, üzleti negyed, Pompidou központ, Hote’l de Ville, Notre Dame, Sacré-Cœur
Huuuuuu, talán nem hagytam ki semmit. Fent a szél miatt fázhatunk, nem árt, kicsit melegebben öltözi, bár mi áprilisban voltunk, nyáron nem tudom mi a helyzet.
Parc du champs de Mars-on végiggyalogoltunk, egész a Academia-ig. Ahogy távolodtunk a toronytól, néha-néha visszanéztünk, és érzékeny búcsút vettünk az „öreghölgytől”.
A kis utcákon gyorsan eljutottunk az Invalidusok házához (L'Hôtel des Invalides) (GPS: 48.854409,2.312443). A monumentális épület nagy francia hadvezérek sírhelye, mint pl: Foch, vagy Napóleon, mögötte egy régi katonai kórház működött, ma pedig múzeum. Az épület hatalmas aranyozott kapuja sejteti, hogy bent szintén hatalmas dolgok vannak. A csarnok aranyozott kupolája alatt fekszik Franciaország legnagyobbja, aki amúgy kisméretűként élte életét. Napóleon egy hatalmas vörös márvány kőkoporsóban fekszik. Nekem konkrétan leesett az állam, amikor megláttam.
Ebben az épületben használtuk először a Pari’s Card-ot. Ami több nagyvároshoz hasonlóan ingyenes belépőt biztosított több múzeumba. Én úgy vélem nagyon megérte az árát. Kb.fele annyiba jöttünk ki, mintha a helyszínen vettünk volna jegyet, és így még sorba se kellett állni. Bár a Louvre-ba nem érvényes a kártya.
A hadvezérektől elbúcsúzva átugrottunk a Rodin múzeumba. Mivel ez az utca túl oldalán van. A Múzeumhoz tartózik egy kisebb park is, itt az ember leülhet egy kis időre és megpihenhet.
A francia konyha világhírű, azt hiszem, ezt mindenki tudja. És mint minden főzés a vásárlással kezdődik, ezért mindenkép térjünk be egy élelmiszer boltba, és nézzük meg miből is főz egy francia háziasszony. Érdekes gyümölcsök, zöldségek, halak sorakoznak a pultokon, és természetesen tömérdek sajt.
Párizs legrégebbi temploma a Saint Germain (GPD: 48.853922,2.33381). Nevét a város védőszentjéről kapta. Ez egy pici jelentéktelent templom. Mit is várnánk egy ilyen öreg épülettől?
Nem messze délre található a Saint-Sulpice. A templom maga egy kicsivel szebb, mint az előző. Nekem személy szerint a szenteltvíz tartó tetszett a legjobban. Egy hatalmas tengeri kagyló igényesen rákomponálva egy faragott kőre. A templom maga szintén nem egy nagy durranás. Hírét a Da Vinci kód című film hozta. Ebben a templomban ölte meg Silas a szerencsétlen apácát. Ebben fut össze a vér- és rózsavonal, az északi pólustól a déli pólusig
Innen elsétáltunk a Szajna partra, és megnéztük a Conciergerie-t(GPS: 48.85664,2.344973). A régi börtönt. Ebben raboskodott Mária Antónia, Danton és Robespierre.


2009.04.26 vasárnap

Másnap reggel mivel szép időnk volt, úgy döntöttünk, hogy kiutazunk Versailles-ba (GPS: 48.804291,2.122157). Ide jó a Pari’s Card. Metróval be a centerbe, ott megnéztük az Igazságügyi palota, és annak kapuját.
Versailles-ba RER-rel lehet kijutni a legolcsóbban, ez olyan, mint nálunk a HÉV, csak itt 120 km/h-val hasít. Emeletes vonat, és egy kedves francia koldus harmonikázott, ezzel biztosítva a tökéletes francia hangulatot. A RER végállomástól kb 1-2 km-re van a kastély. Nem nehéz megtalálni, csak követni kell a csordát… Elnézést a turista tömeget.
Mivel nem kellett jegyet vennünk, így kis motozás után hamar bent voltunk a „kertbe”. Itt van egy kis turpisság a jeggyel, mert a kártyánk, csak a kastélyba volt jó, a parkba nem. Pár €-t így rá kellett fizetni, de úgy érzem megérte. Meg kell hagyni, hogy 14.Luí tudott élni. A legjobban az tetszett, hogy a parkban elhelyezett hangfalakból korabeli zene szólt. Természetesen a hangfalak nem látszottak. Támadt is egy jó ötletem. Korabeli ruhákat kéne varratni, amit ott a turisták kibérelhetnének, és akkor még autentikusabb lenne a kastély.
A kastélyt körbejárva, a parkban elfáradva, visszautaztunk Párizsba, de előtte ettünk. Ez azért említem meg, mert nem tartom okos ötletnek, ha egy turista nem a helyi kajákat próbálja ki, hanem beugrik egy gyorsétterembe. De most nekünk se volt mit tenni. Az éhség nagy úr. Ettünk egy ”mek lehetennit”. Állítólag a franciák kedvéért a kaják fűszerezésén változtattak, mert amúgy senki nem ment volna be egy ilyen étterembe. Én nem tudok erre semmit mondani, mert nem igazán járok ilyen helyre.
Aztán fel a RER-re. A Statue de la Liberté-től nem messze leszálltunk, és megnéztük azt. Ez a szobor mondhatni teljes mása a NY-i szabadság szobornak, csak a kezében lévő tábla felirata más, de úgy tudom ez régebbi. GPS: 48.850202, 2.279702
Innen egy nagy séta a városba, a Sándor hídon át (pont Alexandre), a Grand Palais és a Musée du Petit Palais mellett elsétálni Churchil szoborhoz (GPS: 48.865477,2.313927).
Innen végig a Champs Elysées-n, egész a Concord térig(GPS: 48.865491,2.320966). A tér közepén áll egy obeliszk, innen látszik a legtöbb minden, Párizs látnivalóiból. Most nem írom le mi.
Jardin des Tuileries parkon át eljutottunk a Louvre-hoz (GPS: 48.861581,2.333325).
Annyira megfogott a hely varázsa, hogy úgy döntöttünk holnap ezzel kezdünk. Idehaza hallottam, hogy a Mona Lisa előtt hatalmas sorok állnak. Korán reggel érdemes menni. Mi este 7 után értünk oda, akkor már zárva volt. Odamentem a biztonsági őrökhöz, hogy megkérdezzem, tudok térképet szerezni a múzeumról. Ők legyintettek és ezzel mentem tovább a következő „szintre”. Ahol már 3 őr állt, nekik is elmondtam mit szeretnék, és ők is legyintettek. Ekkor már az üvegpiramis belsejében voltam. Bent egy lélek sem volt. A mozgólépcsőhöz siettem, és bementem a kihalt Louvre-ba. Néha hátra néztem, hogy biztos ez csapda, és mindjárt hátba lőnek. A kupola alatt egy info stand állt, és onnan leemeltem egy térkép szerűséget. Úgy éreztem magam, mint egy akciófilmben, aki épp betört a Louvre-ba. Az őröktől elbúcsúztam, és innen még elsétáltunk a Saint-Germain l'Auxerrois-ig, és a Bibliothèque Mazarine. Persze ezekbe már nem törtem be.
Este átnéztük a Louvre térképet. Izgalmamban nem vettem észre, hogy olasz nyelvű:)

2009.04.27 hétfő

Korán reggel elmentünk a Louvre-hoz. 9 órakor nyit a múzeum. Mi már ott voltunk 20 perccel korábban, de már így is kb. a huszadikak lehettünk a sorba. Amikor végre kinyitott a kapu, az emberek nagy rész mind a Mona Lisa felé kezdtek rohanni. 9:05kor lehettünk abban a teremben, ahol ki van állítva, már akkor elég nagy tömeg fogadott. El lehet felejteni az olyan kép készítését, ahol a képpel együtt csak mi látszunk. Na, annyira nem volt vészes, körülbelül 30-an lehettünk a teremben. Fényképezni szabad az egész múzeum területén.
A Louvre elég nagy, bejárni mindent lehetetlen. Előtte nem árt megnézni, mit akarunk látni, és azokra összpontosítani. Ha minden kiállított tárgy előtt csak egy percig állnánk, akkor is évekig lennénk az épületben. És ami durva, hogy a tárgyaknak csak 10%-a van kiállítva.
Louvre: Mona Lisa, Szárnyas Niké, Hamurapi törvénykönyve, Miloi Vénusz, Rembrand,
Da Vinci, Dürer, és egyiptomi, görög, római kultúrák ... Aki itt nem talál olyat, amit szeretett volna rég óta megnézni, az süllyedjen el.
Mint minden múzeumban itt is van emléktárgy bolt, és étterem. Utóbbi árai annyira nem is vészes. Bár én elkövettem egy hibát. Pár szem olívabogyót raktam a tányéromba, és a pénztárnál kiderült, hogy nem dekára mérik, hanem a tányérnak fix ára van.
A fárasztó séta után, egy lájtos városvézés jött levezetés képen.
Opera GPS: 48.870954,2.332166), Colonne Vendôme: oszlop és az Eglise de la Madeleine. Utána jól esett beesni a szállásra.

2009.04.28 kedd

Így a sokadik napra egész jól kiismertük a párizsi metróhálózatot. Az egyik ilyen kedvencem a Chatelet, ahol csak 9 metró fut össze. Szóval a mai nap egy olyan „utazgassunk a városba keresztbe-kasul” -ra sikerült.
Első ilyen látnivaló a Diadal ív volt (GPS: 48.873734,2.295195). Sokan mondják, hogy a franciák, ha tudnak is, akkor se beszélnek angolul. Szerintem ez nem igaz. Itt történt meg az, hogy egy nő nem tudott a kérdésünkre válaszolni, de keresett egy embert, aki tudta a választ, és így útba igazítottak.
A Diadalív belsejében van egy lépcső, azon fel lehet sétálni a tetejére. Onnan elég szép a kilátás. Nagyon szépen látszik a Champs Elysées.
Vissza a metróhoz, és jött a Bastille (GPS: 48.853181,2.369267). A téren ne keressük a börtönt, mert a forradalom után lebontották, és a kövei a környékbeli házak falaiba kerültek. A téren csak egy emlékmű áll. Innen nem messze található a Vogézek tere és a Victor Hugo múzeum (észak-nyugatra). Párizs tereiben az tetszik, hogy a fű nincs kitaposva, de ami nem tetszik az a szemét. Azért egy kis pihenőt ejtettünk a parkban, utána megnéztük Victor Hugo régi lakását, amiben saját készítésű bútorai, kézírásai nézhető meg.
Nem messze, várja látogatóit a Van Gog múzeum, ami aznap pont zárva volt, így ez kimaradt Párizsból.
A Pompidou (GPS: 48.861045,2.35195) központ annyira modern, hogy én még a bejáratot sem találtam. Mivel a belseje a külseje, így kívülről néztük csak meg. Amúgy igazából azért nem mentünk be, mert a modern „művészet” nem izgatott fel minket.
Utána következett a Hote’l de Ville, azaz a városháza (GPS: 48.856951,2.351736), és innen már látható a Notre Dame.
A városháza patinás épületét már csak azért nem tudtuk élvezni, mert az ég egyre inkább feketedett. A romantika városában bizony tavasszal elég változékony az idő.
A Notre Dame előtt már szakadt. Mivel felkészült turisták révén volt esernyőnk, így a sorban állva, csak mosolyogtunk a fel-alá rohangáló embereken. Az eső áldás volt, mert a sor negyedére fogyatkozott, ahogy az emberek kezdtek bőrig ázni. A templom belseje, nem egy nagy durranás. Kívülről sokkal szebb. A toronyba nem mentünk fel. Egyrészt, mert esett, másrészt, mert fizetős. Nem vészes, de az Eiffel torony kilátását biztos nem übereli.
A Saint-Jacques toronynál leróttuk tiszteletünket a fizika előtt (GPS: 48.858433,2.348367). Pascal ezen a tornyon bizonyította be, hogy felfelé a nyomás csökken. Az épület belsejében fel is van állítva a szobra.
Kíváncsiak voltunk milyen egy francia piac, de mi vagy nem jó helyre mentünk, vagy sajnos náluk nincs hagyományos piac. Egy pláza szerűséget találtunk csak. Csalódásunk miatt, gyors megnéztük a közeli Église Saint-Eustache templomot (GPS: 48.863458,2.344548). Tornyai nincsenek, mert a háborúban lebombázták. Úgy néz ki mintha egy Jeddy lovag, a fénykardjával levágta volna. A templom belseje is megér egy misét. A hatalmas rózsa ablakok miatt elég fényes, és csúcsívei miatt hatalmas a belmagassága. Egy építészeti remekmű.
Hiába a hétmérföldes csizma, a város szép lassan kivette erőnket. A közelben egy étteremben végre rászántuk magunkat, hogy együnk egy igazi francia kaját. Persze nem volt nehéz, mert mindenevők vagyunk, a franciák meg jól főznek. Mit lehet enni, ami igazán francia? Csiga ugrott be hírtelen. 8€-ért ki is hoztak 7db csigát. Amilyen drága olyan finom. Bár nem értem miért kell külön csiga fogót használni az evéséhez. A házát úgy se kell megenni. A párom egy francia hagymaleves evett, ami szintén nagyon finomra sikerült. A csiga nyálkás állat, de a hal sem jobb mégis megesszük.

2009.04.29 szerda

Az utazásunk előtt a repülő társaság felhívott, hogy a repülőnket törölték, és csak másnap jön vissza. Így kaptunk egy plusz napot. Arra gondolt a párom, hogy üljünk fel egy TGV-re, és vonatozzunk el az Óceán parthoz. Az ötlet fantasztikusan jó volt.
Már maga a pályaudvar is felejthetetlen. Nem a szépsége miatt, hanem a méretéért. Mivel nem találtuk a vonatunkat, a kedvesem odament az infópulthoz, és megkérdezte.
A válasz: az önök vonata a negyedik szint 22.peronjárol indul.
B*SZKI, ha ennek a pályaudvarnak van legalább négy szintje, és legalább 22 vágánya, akkor az 88 vágány, sőtt több, mert mi a mínusz elsőn voltunk. Fellifteztünk a 4.-re. És megkerestük a 22-s számot. Már bent állt a mi szürke szörnyünk. A peron és a vonat padlója között csak centik voltak. Az ülések kényelmesek. Bár nem volt túl tiszta. Azért azt megemlítem, hogy kilométerre leosztva a TGV nem volt drágább, mint a mi MÁV-unk. A két társaság között akkora különbség van, hogy egy oldalra se lehet őket említeni.
Elindult a vonat, természetesen időben. Még nagyon el sem hagyta a pályaudvart, máris 120 km/h-val repesztettünk, és még a városban voltunk, amikor már átléphettük a 200km/h-t.
La Mans-ig, ami 220 km, 56 perc alatt értünk. Ezek után nem volt kérdés, miért járnak inkább az emberek vonattal, és nem autóval. A székek fele foglalt is volt. A táj nem volt valami érdekes, de az gyorsan robogott. Egy autópálya mellett is elmentünk, ahol nem volt ellenfelünk. Hiányoltam, hogy nem írták ki a sebességet, de valljuk be őszintén nem a hülye keleti turistáknak építették ezt a vonatot. A nyugati polgártársainknak az már nem újdonság, hogy egy vonat 330km/h-val repeszt. Ez nem teljesen korrekt adat, mert stopperrel mértem. 2 km-t 24 másodperc alatt tettünk meg. Azért az kemény. A sebességből, csak annyit éreztünk, hogy a kanyarban a fényképezőgép elindult sugár irányba. A kedvencem mégis csak az volt, amikor elment mellettünk egy másik. A párom felkiáltott: „OTT EGY MÁSIK!!”
Én meg odakaptam a fejem, de csak annyit kérdeztem: „HOL?”
Pedig egy ilyen szerelvény legalább 300m hosszú.
La Mans-ban a szerelvényünket szétkapcsolták. Én mondtam is, hogy ez biztos jó sokáig fog tartani. De a megállás, és az elindulás között max 2perc telt el.
La Mans után egy kicsit belassultunk, már csak 280-nal mentünk, és az utolsó falvakba, már csak 160-nal. Körülbelül 4 óra volt az út.
Kisétáltunk a partra. Amíg a szem ellát víz. Egy kicsit megvicceltem a párom. Felkiáltottam és mondtam: „ott van Amerika.” Ő meg:”hol?”
A hullámok hatalmasak voltak. Ahogy neki csapódtak a szikláknak több méterre is felcsaptak. Én kis buta megkóstoltam. Ha már nagyobb, mint a tenger biztos sósabb is. De pont olyan sz*r, mint a tenger. Pár órás séta után, beültünk egy étterembe, és kértünk egy „soupe aux algues” -t ez volt a leggusztább nevű kaja az étlapon, ami sajnos csak francia volt. És végül kaptunk egy hínárlevest, meg egy tenger gyümölcse tálat. Utóbbit, ne úgy képzeljük el, mint Görögországban, vagy Horvátországban, itt minden volt rajta. Nyers osztriga, csiga, kagyló, 4 féle rák. Ettem már hasonlókat, de gőzöm nem volt melyiket hogy kell megenni, sőt azt sem melyik részét. Az ételhez járt bagett és két féle ízesítésű vaj. Na az isteni volt. Persze a tengergyümölcse tál is.
Visszavonatoztunk Párizsba. És gondoltam, az nem városnézés, ha az ember csak nappal néz körül. Persze mivel nem túl jó helyen laktunk nem mertünk sokáig maradni. Kis naivak, úgy gondoltuk április végén 8 fele már sötétedik. Addig, alig volt egy óránk. Egy tea pont bele fér. De Párizs jóval nyugatabbra van. Ezzel nem árultam el új dolgot. Mivel nyugatabbra van a nap is később megy le. Szóval a tea után jöhetett még egy süti is, meg még egy tea.
De az Eiffel torony esti kivilágítása megérte a várakozást. Onnan átmentünk a Notre Dame-hoz.

2009.04.30 csütörtök

Reggel bementünk a belvárosba, és ott kezdésként megnéztük a Sainte-Chapelle-t
(GPS: 48.855454,2.345976). Ez egy nagyon szép templom. Ami érdekes és számunkra egyedüli volt, hogy kétszintes. Az alsó szint elég alacsony. Csodálkoztunk is, mert kívülről magasnak tűnik, belül meg max 3méter.
A felső színt sokkal magasabb, és díszesebb. Festett üvegei nagyon szépek, és úgy élték át a háborút, hogy kivették mindet, és a háború után visszahelyezték.
Mivel a mai nap már nem volt jó a pari’s card, így kicsit csaltunk. Átírtuk a kezdeti dátumot, és így még ezen a napon is használhattuk. (de erre nem vagyok büszke, vagy mégis)
Ha városnézés, akkor nem árt megnézni a város parkjait is. Így elsőként a Jardin du Luxembourg (GPS: 48.847138,2.33723) megtekintése következett. Ez egy elég nagy park, nem úgy, mint a Vogézek tere. Ami igazán megfogott Párizsban az az, amit ebben a parkban láttam. Még nálunk az emberek max futnak egy ilyen helyen, addig ott láttam kisebb csoportokat tájcsizni, tornázni, volt aki kung-fu-zott, vagy épp jógázott. Láttam egyedül ücsörgő művészeket, aki festegettek. Ez ott teljesen normális, nálunk biztos megszólnák, hogy „mit menőzik itt”.
Innen nem messze van a Pantheon(GPS: 48.846559,2.345127) . Menet közben láttunk rohamrendőröket, de mivel szinte minden nap láttunk, ekkor már nem aggódtunk, és aki oda utazik jobb, ha megszokja a minden napos tüntetéseket. Szerencsére, amikor mi ott voltunk mind békésre sikerült. Volt olyan, ami mellett egész közel sétáltunk el.
De vissza a Panteonhoz. Egy hatalmas épület, nem túl díszes, és elég unalmas. Két dolog azért megfogott. Az egyik, hogy a közepén egy hatalmas inga lógott, ami azt bizonyítja, hogy forog a föld, a másik egy festmény volt, amin egy lovas vezér volt festve. Bár latinul nem beszélek szinte semmit, de egyértelműen kivehető, hogy Attila vezérről szólt a kép, meg Saint Germain-ről, aki azért imádkozott, hogy Attila ne támadja meg Párizst. Most vagy az ima használt, vagy Attila meggondolta magát, de a város túlélte a hun vezér csapatainak a támadását.
A Panteon mellett található a Sorbon, egy kicsit arrébb a Place Emile Mâle. Ami egy római kori aréna. De ne úgy képzeljük el, mint a Colosseumot, hanem inkább az aquincumi arénát. sőt még annál is kisebb. GPS: 48.845069, 2.352801
Végül zárásként elmentünk egy másik parkba, a Lac Daumesnil-hez
(GPS: 48.832012,2.411571). A park közepén van egy hatalmas tó, és annak a közepén egy sziget. Elég hangulatos, de persze ha csak pár napra mentünk volna, biztos nem néztük volna meg.
Kis pihenés után, még egyszer megnéztük a Sacré-Cœur-t.
A szálláshoz visszafele menet észrevettem egy nőt, aki 4 szatyorral közelít felénk. A szatyron egy nálunk is honos multi supermarket lánc logója. Kicsit jobban körülnéztünk, és a fent említett üzletlánc egyik boltja működött a szállásunkhoz közel. Mi hülyék meg minden nap a belváros drága élelmiszer boltjában vásároltunk. A sajt olyan olcsó volt, hogy egy táskával vettünk.

2009.05.01 Péntek

A haza úton már csak az volt extra, hogy a reptéren láttunk egy férfit maszkban. Akkor nem értettük miért, csak itthon hallottuk, hogy kitört a madárinfluenza.

Ez volt a mi tartalmas párizsi utunk kis költségvetésből.
Párizs megér egy misét, aki nem hiszi, járjon utána!
Értékeld az élménybeszámolót!
9.2 (14 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina