Hátizsákkal Jordániában

Jordánia

Ott-tartózkodás ideje: 2011. márc. 15.  - 2011. márc. 25. (10 nap)

1 hozzászólás I 3 971 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. jan. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar monique Beszámolója

Cimkék: hátizsák  Holt-tenger  Petra  sivatag  tengerpart  Wadi Rum 

2011. március 15-25 között férjemmel bejártuk ezt a varázslatos, sokszínű országot. Választásunk azért esett Jordániára, mert viszonylag rövid repülési idő alatt elérhető és egy-két hét alatt hiányérzet nélkül bejárható, ráadásul rengeteg természetföldrajzi (Holt-tenger, Vörös-tenger, sivatag, szurdokvölgyek) és világhírű építészeti (Petra, Jerash) látnivaló megtalálható ebben a kis országban. Ja, és nem utolsósorban a télikabátot cseréltük le fürdőruhára!
Az út ugyan többe került mint gondoltuk (egyrészt a borsos belépőjegyeknek köszönhetően másrészt pedig azért, mert rengeteget taxiztunk, hogy időt megspórolva minél többet láthassunk), mégis – megérte.

Mivel – rengeteg utána olvasással és érdeklődéssel - részletes útitervet és költség-elszámolást készítettünk közreadjuk, hátha más elszánt utazni vágyó is kedvet kap hozzá vagy felhasználhat belőle saját útitervéhez.
Mi a Lonely Planet magyarul is kiadott Jordánia útikönyve alapján terveztük meg az útvonalat (Madaba – Karak – Dana – Petra – Wadi Rum – Aqaba - Amman), szállást stb.

Az utat kezdő „hátizsákosoknak” is ajánljuk, mivel a jordánok nagyon barátságos, vendégszerető, segítőkész emberek, az arabok megszokott erőszakossága nélkül.
ARáadásul a jordán szállodák is felkészültek a hátizsákos turistákra. Különféle programok közül lehet választani, kijelentkezés után pedig bármeddig megőrzik csomagjainkat. (Ammanban pl. mi reggel kijelentkeztünk, de csak este 10 után vittük el hátizsákjainkat.)
Aqabában láttunk néhány nagyon lepukkant egy-két csillagos szállodát, máshol viszont ezek egyszerűek, de tiszták.
Jordánia tömegközlekedése sajnos nagyon hiányos, taxit viszont a legeldugottabb helyen is találni (vagy hívnak nekünk). A sofőrrel beszálláskor kell megalkudni és bármilyen hihetetlen a sofőr akár hosszú órákig is várakozik a kocsija mellett, amíg mi túrázgatunk.

Mi a Malév légitársaság gépével utaztunk Ammanba, fejenként 60 000 Ft volt a repülőjegy. A vízum 20-20 JD-ba került, amit a repülőtéren az országba lépéskor pecsételtek be. Védőoltásra nincs szükség. Szállást nem foglaltunk előre.

1. nap: A repülő a hajnali órákban szállt le Amman repterén. Amíg a vízum bepecsételésére várva sorban álltunk megismerkedtünk egy másik magyar párral. Kiderült, hogy – Ammant kikerülve - nekik is Madaba az első napirendi pontjuk, így együtt taxiztunk be (19 JD) a városba és az első napot velük töltöttük.
Hajnali - reggeli városnézésünk során több arab is felajánlotta segítségét. Az egyikük kinyittatta nekünk azt a - még zárva lévő – Szent György nevű keresztény templomot, amelyben a híres mozaikpadló található.
A korai városnézés után bejelentkeztünk Madaba egyik legújabb, legdrágább szállodájába (40 JD). (Itt még előítéletesek voltunk, nem mertünk olcsóbbat, egyszerűbbet keresni.)
A szálloda által alkalmazott taxisofőrrel egész napos program keretében felmentünk a Nébo-hegyre (2 JD), megnéztük a Holt-tengeri Panorámát (4 JD) és fürdőcskéztünk a Holt-tengerben. Szerintünk célszerűbb itt szabadstrandot keresni, mert a két órás programért drágálltuk a 30 JD-s strandbelépőt.
Végül megmártóztunk Hammamat Ma’in (42 JD) forró vízeséseiben. (A taxi egész napra 42 JD-be került, amit egy másik magyar párral osztottunk meg, ahogy a reptérről is együtt taxiztunk be velük Madabába.)

2. nap: Második napra egy gyalogtúrát terveztünk a Wadi Mujib szurdokban. A kora tavaszi esőzések miatt azonban a vízszint túl magas volt, így helyette a vadkecske ösvényt jártuk be (Ibex trail – 3 órás gyalogtúra 42 JD). Az ösvény kopárságát ellensúlyozza a gyönyörű kilátás a Holt- tengerre, a változatos, különleges sziklaképződmények na és mekkora öröm megpillantani egy-egy vadkecskét…!
(Az előző napi, madabai taxisofőrünk vitt el a szurdokhoz, összességében több mint 4 órát várt ránk, majd vitt tovább Karak-ba - 57 JD-ért). Karak-ban megnéztük a várat (2 JD), majd rövid városnézés után iránytaxival jutottunk el a közeli Tafilába (10 JD), aztán taxival Danába (8 JD).
Az éjszakát a Dana Hotelben töltöttük, mely olcsó (25 JD), de tiszta. Tele van francia, belga, brit turistával. Nekünk nagyon bejött. A többfogásos, helyi ételekből készült ízletes vacsora (10 JD), majd a vendéglátók énekes-táncos, teázós „műsora” még maradandóbbá tette az egyébként is egyedi élményeket.

3. nap: Dana Természetvédelmi Terület. Szerencse, hogy a jordán szállodaárak magukban foglalják a reggelit, mert kora reggeli indulásunk miatt sem tegnap, sem ma nem volt nyitva semmi. (Később már figyeltünk erre, bár a többi helyen nem volt erre szükség, mindenhol rengetek boltot, éttermet találtunk.)
Az egyébként lakatlan Dana faluból (két szállodáján és egy látogatóközponton kívül tán’ ha egy-két házban laknak) 1000 m-es szintkülönbséget megtéve lekirándultunk Wadi Dana dimbes-dombos, kecskék járta ösvényére. A 15 km-es túrát kb. 6 óra alatt tettük meg.
Tegnapi vacsoránk során kikérdeztük a helyieket és az előző napokban túrázókat. Mindenki azt javasolta, hogy tegyünk meg néhány km-t, majd forduljunk vissza, mivel az 1000m-es szintkülönbséget felfelé mászva is meg kell tenni.
Nekünk (mint utunk során többször) megint szerencsénk volt. Egy orosz párral találkoztunk útközben (egyébként ők voltak az egyetlenek, akikkel a wadiban összefutottunk), s abban maradtunk, hogy végigmegyünk az ösvényen Feinan Lodge-ig és közösen fizetjük a taxit (42 JD), ami körben, 100 km-es utat megtéve vitt vissza a hostelbe. Megérte, mert az út második része sokkal érdekesebb, változatosabb volt, mint az első néhány km.

4. nap: Reggeli után eltaxiztunk (20 JD) Petrába. A bejárathoz közeli Sunset Hotelben szálltunk meg (35 JD). (Szerintem azért érdemes minél közelebbi szállodát választani, mert az ember Petrában lejárja a lábát, s elcsigázottan nem mindegy, mennyit kell még hazavánszorognia.)
Mivel Petrára csak 1 napot szántunk (érdemes kettőt vagy akár többet is, a belépőjegy egy napra 50 JD, két napra viszont csak alig több) időspórolás céljából befizettünk egy 70 perces lovagolásra az Indiana Jones ösvényen (50 JD).
Egy mászást így megspóroltunk, bár a siq-en a bejárat felől is végigmentünk, hogy meglegyen a belépés lélegzetelállító hatása.
Már besötétedett, amikor eljöttünk. Mivel napközben már három napja száraz kaján éltünk, ezért befizettünk egy – a szállodánktól pár lépésnyire lévő - „all you can eat” vacsira (10 JD). (Meglepő módon az étteremben csak mi ketten voltunk, pedig igazán látványos és finom volt, az éttermi árakhoz képest ráadásul egészen jó áron.)

5-6. nap: Petrából napi egy kisbusz (10 JD) indul reggel 6.15 körül Wadi Rumba, ezért ezt a szállodában előző nap meg kell rendelni, s akkor a reggelinket is ehhez igazítják.
Itthonról egyetlen programot szerveztünk meg előre: e két napos sivatagi túrát (240 JD). Sokat olvastunk róla és színvonalas szolgáltatást akartunk a pénzünkért. Mivel az éjszakát is a sivatagban töltöttük nem volt mindegy, hogy lesz-e elég vizünk és tartottunk az éjszakai hidegtől is (hálózsákot nem cipeltünk fölöslegesen stb).
Utólag vettük észre, hogy ugyanazzal a túraszervezővel utaztunk (Attayak Ali), akit a LP az előszavában kiemel.
Két napos jeep-túrán vettünk részt (csak kettőnket kalauzoltak), megnéztük a Lawrence-forrást, a vörös homokdűnéket, az őskori sziklarajzokat (ennyi szokott lenni az alapprogram), a Burrah-kanyonban pedig egy órát túráztunk, az autó a kanyon másik végén várt bennünket. A Burrah sziklák után kísérőnk ebédet és teát főzött nekünk a sivatagban sziklák árnyékában.
Mivel a sivatagi naplementére még majdnem egy órát várni kellett volna („a legjobb naplemente-néző helyen”) így lemondtunk róla. Elmentünk a táborhelyre, mely színes anyagokból összeállított sátrakból állt. Két kanadai fiú és két amerikai lány társaságában töltöttük az estét, a „szokásos” meleg vacsora, tea, vízipipa zene és tánc kíséretében.

Éjszaka megrökönyödve hallgattuk az eső kopogását, de reggelre ennek nyomát talán csak abból lehetett látni, hogy gyönyörű, lila-kék-zöld-fehér virágszőnyeg borította be a homokot. Persze ez már az előző nap is ott volt.

Másnap reggel egy vezetővel és a két lánnyal gyalogtúrán vettünk részt a végeláthatatlan homokdűnéken, fölmásztunk Wadi Rum második legmagasabb csúcsára, egy órát pihengettünk a panorámát csodálva majd még az előző napinál is finomabb ebédet kaptunk. Délután csatlakoztunk a két kanadai fiúhoz, s Attayak Ali vadiúj terepjáróján szeltük át a sivatagot Aqabáig (30 JD). (A kocsit csak azért említem, mert a kanadai srácok többet fényképezkedtek a fekete terepjáróval, mint a tevékkel és a sziklákkal összesen.)
Este megnéztük Aqaba központját és sétáltunk a hangulatos, kivilágított kirakatok között.

7. nap: Délelőtt elbuszoztunk (2 JD) a Vörös-tengerhez az International Dive Center-be, ahol befizettünk egy palackos merülésre (90 JD). Terepjáróval vittek le minket és a felszerelést a merülési helyre, majd - mivel korábban még nem merültünk – mindkettőnket egy-egy búvár kísért kb. 9 méter mélyre. Gyönyörködtünk az elsüllyedt tankon és körülötte található élővilágban, tengeri csillagokat és tengeri uborkát foghattunk a kezünkben, s színes bohóchalak, korallok között úszkáltunk.
A délelőtti búvárélmény után délután kimerülten napoztunk a parton. Estefelé megnéztük a Mamluk-erődöt, majd a parti sétányon haladva visszafelé útba ejtettük a városi strandot. Este a kulináris élvezeteknek hódoltunk és vásárolgattunk (magyarul köszönt ránk egy arab fűszerárus, teával, kardamonos kávéval kínált, s közben a fűszereket mutatta be folyékony, hibátlan magyarsággal úgy, hogy állítása szerint még sohasem járt Mo-on, a vásárlóitól tanult meg magyarul.)

8. nap: Akkor nem bántuk volna, ha kihagyjuk, utólag mégis sok családi anekdota forrása lett az Aqabából Ammanba tartó buszút. Fél nyolckor éppen indult a helyi busz, így – iránytaxi helyett, meggondolatlanul – felugrottunk az arabokkal teli járatra. A zötykölődés teljes hat órán át tartott egy arab férfiakkal teli mocskos buszon, akik vagy ordítva mobiloztak vagy békésen dohányoztak a teljes út során (11 JD).
Az aqabai meleg után Ammanban 18-20 fok körüli hűvös, esős idő fogadott (a helyiek még télikabátot hordtak), így kissé megbántuk, hogy nem Aqabában, strandolással töltöttük utunk hátralévő két napját.
Ehelyett ammani városnézéssel és vásárlással múlattuk az időt. Kitűnő „saormázós helyet” (6 JD) találtunk Biffa Bellánál. Ammanban is az egyszerű, olcsó, hátizsákosok által közkedvelt Palace Hotelben (18 JD) szálltunk meg.

9. nap: Ismét a szálloda által szervezett útra fizettünk be. Ez annyit jelent, hogy szabott áras programokból választhattunk, s reggel a megadott időben indult velünk a taxi. Vállaltuk, hogy egy indiai fiú is csatlakozzon hozzánk, mivel így megoszthattuk a viteldíjat és a programozó srác igazán kellemes útitársnak bizonyult.
Ködös, esős időben néztük meg Jerash-t és Ajlunt.
A Palace Hotel taxija vitt ki minket a reptérre késő este, mivel járatunk hajnalban indult.

Összegezve az út két főnek mindent beleszámítva 500 ezer forintba került. Mi kevesebbre számítottunk, hiszen a repjegy, szállás és étkezés nem volt drága. Az országon belüli utazáson viszont nehéz spórolni, muszáj taxit fizetni, különben órákat várakozhatsz a csatlakozásokra.
A szállások között nagy eltérések lehetnek, de az árak nagyjából korrektül jelzik a minőséget. A szobákat érdemes először megnézni és csak utána fizetni.
A látnivalók közül a mi kedvencünk Petra volt, amelyre tényleg érdemes két napot szánni. A Wadi Rum-ban eltöltött éjszaka is nagy élmény, egy két napos túrát mindenképpen megér.
Értékeld az élménybeszámolót!
4.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
pufika - 2012.01.16. 20:12

Gratulálok! Bátrak vagytok.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina