Mi szóltunk....

Görögország Athén

Ott-tartózkodás ideje: 2004. aug. 10.  - 2004. aug. 26. (16 nap)

0 hozzászólás I 3 206 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. márc. 13. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: Olimpia Athén London 

A Muzulmán vallás minden hívője számára előírja, hogy ha megengedheti magának, életében legalább egyszer zarándokoljon el a Mohamed próféta szülővárosába, Mekkába. Egy Nyugati kultúrkörhöz tartozó utazónak pedig, ha megengedheti magának, életében legalább egyszer el kell mennie egy Olimpiára. Nem, egyáltalán nem vagyunk fanatikus sportrajongók! Az Olimpia nem elsősorban a sortról, hanem a mi nagyszerű Nyugati kultúránkról szól. Ez talán a legcsodálatosabb találmánya civilizációnknak, pedig egy-két borzalmas és kiváló dolgot kitaláltunk már az atombombától a Holdra szállásig. És persze ezt is a görögök…
Egymás mellet felsorakozik nyolc ember, majd egy startpisztoly dörrenésére lefutnak 100 métert. Futásuk alatt, de különösen, amikor alig látható különbséggel valamelyik átfut a célvonalon, a stadion soktízezres közönsége kiabál, dudákat fújnak, vakuk ezrei villannak és a tv közvetítések több milliárdnyi nézője otthonukban hasonló izgalmi állapotba kerülnek. Pedig az egész teljesen értelmetlen. Száz métert a kétéves kisgyermek és a nyolcvankét éves aggastyán is meg tud tenni. És mi van akkor, ha valaki tíz másodperc alatt futja le a távot vagy éppen 1 perc alatt? A TGV-vel ezt a távot picivel több, mint egy másodperc alatt megtehetjük, nem is beszélve a repülőgépekről, amivel fél másodperc sem kell száz méter megtételéhez. Tehát sem a táv, sem a sebesség, nem egy nagydolog! Pontosan ez az egyedi, a csodálatos az Olimpiában, hogy az univerzum ma ismert egyetlen civilizációjának egyedei játszanak egy jót. Csak szeretnénk felhívni a figyelmeteket, hogy az idén Olimpiát rendeznek Londonban, és ha még nem döntöttetek a nyaralásról, akkor ez egy remek úticél lehet.

Glob

Mi Olimpiai zarándoklatunkat a 2004-es Athéni Olimpián tudtuk le. Ez már elég régen volt, de úgy érezzük még most is érdemes írni róla és buzdítva mindnyájatokat arra, hogy az idén Londonban részesei legyetek a nagy élménynek. Jónéhány dolog van, amiért nincs igazán pozitív véleményünk a magyar médiáról. Az egyik, hogy nap mint nap a szenzációhajhászás jegyében belerúgnak a tudományokba, a legprimitívebb csalókat, jósokat, táltosokat mutatják be akár egy műsorban is a tudomány képviselőivel, sugallva azt, hogy kár itt évekig egyetemre járni, ezek a ’nagyszerű’ különleges képességű emberek megmondják a frankót. A másik, amit nem tudunk megbocsájtani a hazai újságírásnak, hogy az athéni olimpia előtt hónapokig azt híresztelték, hogy ne menjünk most Görögországba, mert a játékok miatt nagyon drága lesz. Ez minket is elbizonytalanított, és át is terveztük az utunkat, úgy hogy csak minimális időt töltsünk Athén környékén. Persze a Halkidiki félszigeten drágábban éltünk, mint lent Athénnál. A magyar hírek állításával szemben az Athéni játékok volt az elmúlt évtizedek ( és a következő évtizedek ) legolcsóbb olimpiája. Így a magyar médiának sikerült valószínűleg emberek ezreit lebeszélni arról, hogy életük álma megvalósuljon. Athénban semmi sem volt drágább, mint máskor, az utcán ingyen fagyasztott ásványvizet osztogattak. Ha volt aznapra jegyed ingyen utazhattál a tömegközlekedésen, a stadionban annyiba került a szponzor barna üdítője, mint itthon egy benzinkútnál. Ennyit a magyar média szavahihetőségéről. A görögök nagyon kitettek magukért. Nem lehetett nem észrevenni a nagyon jelentős infrastrukturális változást Athén környékén. A várost elkerülő autópálya szakaszok, a metró meghosszabbítása, villamosok stb. Mi Athénba vonattal ( és kocsival) utaztunk be egy közeli kisvárosból az egyes versenyekre. A helyi vonat teljesen új légkondis kocsikból állt, a versenyek helyszínére pedig szintén teljesen új, szintén légkondicionált buszokkal szállítottak ki bennünket, természetesen ingyen. A legfantasztikusabb épület az atlétikai stadion és környéke, amelyet a spanyol sztárépítész Santiago Calatrava tervezett. Különösen a stadion előtti tér és a hullámzó installáció volt igazán megkapó. Szegény görögök. Lehet, hogy a beruházások egy részét még most is fizetik.

Glob

Coubertin báró mondását követve – nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos – utunkat úgy terveztük, hogy a lehető legtöbbet lássunk a játékokból. A selejtezőkre vettünk jegyeket így voltunk kosár, női és férfikézi és természetesen vízilabda mérkőzésen, atlétikán és kajak-kenun is. Ezek a jegyek 8 – 15 EUR-ba kerültek, amiért két-két mérkőzést illetve egy-egy délelőttöt látogathattunk. Az elődöntőkre jegyet vásárolni azért is praktikus, mert már a váltáskor tudod, mire pontosabban kire veszed meg a jegyet. ( Jegyvásárlás előtt az egyes szövetségek sorsolásait mindenképpen meg kell várni! ) Persze lehet jegyet venni a középdöntőre vagy éppen a fináléra is. De mi van akkor, ha kiesik a csapatunk? Nos, akkor ügyesen cserélgetni kellene, ami a csapat kiesésén túl is jelent némi bosszúságot. Az elődöntős jegyeknek van még egy nagy előnyük is, hogy olcsóbbak.

Glob

A kézis lányok egy győztes mérkőzése után fantasztikus spontán magyar népünnepély alakult ki. De nekünk még jobban tetszett az, amikor egy francia-német férfikézi mérkőzés után mi játszottunk a görögökkel. Mivel a francia és német szurkolók egy jelentős része nem érdeklődött a mi meccsünk iránt egy picit összekeveredtünk és egymás mellett szurkoltunk magyarok és görögök. Felváltva ugráltunk fel egy-egy gólnál, lobogtattuk zászlóinkat, bíztattuk csapatainkat, természetesen a legkisebb atrocitás nélkül a legszebb olimpiai hagyományok szerint. Ha már a szurkolásnál járunk. A kajak-kenu elődöntőkön Marathónban a jelentős számú magyar szurkolótábor magyaroknak kijáró bíztatásban részesített egy szlovák hajót. Ezt viszonozva természetesen a szlovákok is bíztatták a következő futamban a magyar fiúkat. Az olimpián ilyen egyszerű ez. Különösen érdekes volt az atlétikai stadionban hogy hol az egyik kis csoport ünnepelte saját versenyzőjét, hol a másik. Aztán amikor egy picit nem történt semmi akkor jött a Zorba, és ez a sokszínű nagyon soknemzetiségű szurkolótábor együtt ütemesen tapsolt, mintha mindnyájan született görögök lennének. Az athéni játékokra lányukkal együtt hárman utaztunk. Így adódott az ötlet, hogy nemzetiszínekbe öltözünk. Egyikünk zöld pólóba és zöld sapkába, míg a másik ugyanígy fehérbe a harmadik pedig piros szerelésbe mert a meccsekre. Egymás mellé ülve egy nagy magyar zászlót alkotva. ( na jó, ha szigorúan vesszük olasz –:) Nagyszerű érzés volt több száz honfitársunkkal együtt szurkolni a magyar sportolóknak. De ne gondold azt, hogy személyes életünkre, vagy az ország életére nagyobb hatással lenne az, hogy mondjuk vízilabda válogatottunk olimpiai bajnok lesz, mint az, ha az ablakos szoftvergyártó valamelyik területi igazgatója tüsszent egyet irodájában. Attól, hogy sportolónk, csapatunk bajnok lesz, nem leszünk sem nagyobbak, sem gazdagabbak, sem okosabbak. A szurkolás is csak a játék része. Ausztria kb. tized annyi olimpiai aranyat szerzett a nyári játékokon, mint Magyarország. Mégis határozottan állítjuk, hogy Ausztria, semmiképpen sem tízszer rosszabb hely, mint kis hazánk :-)

Glob

Egy picit szomorúak voltunk, amikor Londonnak ítélték az 2012-es játékok rendezési jogát szemben a vele versengő Párizzsal. Nem mintha a britekkel bármi bajunk is lenne, de egy párizsi játékok bizonyára sokkal olcsóbbak, sokkal inkább elérhetőbbek lennének számunkra. Az viszont teljesen biztos, hogy a London nem Athén. Londonban egy az előbb említett elődöntőkre szóló jegyek 20 GBP-be kerülnek. Talán a fapadosokra lehet még kedvező árú jegyet venni. Ha nem sikerülne, lehet még próbálkozni, egy brüsszeli vagy párizsi ’alaptáborral’ ahonnan 44 EUR egy Eurostar vonatozás Londonba a csalagúton át. Így egy nagyszerű családi utazást lehetne tervezni Brüsszel – London – Párizs háromszögben. London 2012.
Mi szóltunk…
Értékeld az élménybeszámolót!
8.7 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina