Mali nem szervezetten 1.

Lacko26 Beszámolója

Cimkék: Diema  Dogonok  Mali  Mopti 

Egy kicsit más szemmel, egy kicsit öregebb (50 felett) és tapasztaltabb nézőpontból közelíteném a Mali utazásunkat.
Egy gyors elhatározás után kerültem bele a nagy kalandba. Egy csomó előkészület, melyek általában nem szükségszerűek napjainkban, most mindenképpen megfontolásra érdemes.
Az első az útiterv, mely egyszerűnek tűnik (pl. repjegy. vásárlás) első látásra legalábbis. Legalább 6 különböző útvonal közül választottunk és azt hiszem jól, mert az ár nem lett volna jó tanácsadó (Tripoli volt a befutó, de már tudjuk, hogy a forradalmukat nélkülünk kell megvívniuk).
Azért néhány elővigyázatossági intézkedést foganatosítottam: oltások, gyógyszerek és egy kis utána olvasás a helyi viszonyoknak. (Ádám nem mond el mindent, csak a szerinte fontos dolgokat)
I. út Irány Afrika.
Indulás reggel 7-kor Ferihegyről. Milánóban kb. 6 óra dekkolás és máris egy kicsit Afrika következik. Royal Air Marocco, nagyszerű kiszolgálás és színesedő útitársak. Casablanca: ez már más, mint Európában, de még nem annyira idegen. Olyan, mint Egyiptom, vagy Tunézia (persze még a zavargások előtt). Este 10-kor beszállás, (egyedül vagyunk fehérek) a repülőn a lazacos vacsi után egy kis vörösbor és máris alszunk egy órácskát. Leszállás előtt izgatottan nézünk ki az ablakon, de nincsenek fények, Autópályák és városok fényei helyett csak sötétség. Aztán hirtelen Bamako. Mégis van fény az éjszakában. Sima landolás egy olyan reptéren, ahol a mi gépünk volt az egyetlen. Kilépünk a gépből és mellbe vág a meleg. Éjjel egy óra van, jó hogy az utazás közben aludtunk egy kicsit. Vízum 5 perc, beléptetés sima ügy, csomagjaink OK. Majd hirtelen utasonként 10-15 nepper akar pénzt váltani. (a nagy konkurencia miatt nem is rossz az árfolyam: 100€ 65 000 CFA) Mi is váltunk egy kicsit, de jön a második roham, a taxisofőrök. Megfigyeltem, hogy a legerőszakosabb sofőröknek van a leglerobbantabb kocsija. Mi is egy ilyenben találjuk magunkat és irány a Mission catolic. Fél órán belül ott voltunk, az állítólag megbeszélt szállásunkon, de senki nem nyit ajtót. Szerencsére volt egy önkéntes segítőnk, aki kb. három utcasaroknyira elkalauzolt minket (1/2 3-kor). Az utcaképet nézve akkor és ott nem voltam biztos, hogy épségben eljutunk egy elfogadható ágyig. De végül egy szállodának nem nevezhető épületben, az igényeinknek pont megfelelő szobát kaptunk.
II. út Dogonföldi utazás.
Volt egy kis időnk a diemai kalandunk előtt, és egy néhány helybeli magyar alkotta, kicsit rejtő jenői társaság megismerése lehetőséget adott arra, hogy ezt a távolságot „saját” kocsival tegyük meg. Mivel a buszos utazásokról elég sok mindent hallottunk, így ez kecsegtető lehetőségnek tűnt. A kocsi, egy jobbkormányos 4x4-es A6-os volt. „Jürgen”, ahogy a tulaj becézte, már meglehetősen öreg jószág volt, de ha eljött idáig, akkor bíztunk benne, hogy kitart még egy darabig. Indulás, pénzfelvétel (az egyik ATM elnyeli a kártyánkat, aztán megsajnál minket és visszaadja és még pénzt is ad) Bamakóból kifelé irtóztató forgalom és bűz. Aki nem látott és érzett még igazi szmogot, az itt megkaphatja. Még a helyiek egy része is szájmaszkban motorozik. Nem igaz, hogy nincs baleset, mert a társaságunk is látott egy olyat, hogy azt követően órákig kísértett az úton saját vérében haláltusáját vívó fiatal leány képe. Száguldunk, ahogy az út engedi kb. 90 km/ó-val.
A falvak, városok a sebességkorlátozását 3-5 irtóztató méretű fekvő rendőr biztosítja. Ezen kívül meg kell állni a rendőrségi ellenőrző pontokon és útdíj fizetéskor is. Ezeken a helyeken mindenütt árusok hada lesi a kocsikat és mindent adnának, ami csak kell. A palackos vagy zacskós víz a legfontosabb (még Bamakóban megvettük a szükséges mennyiséget). Van minden fajta gyümölcs, bagette, tüzifa, élő állat és sült, főtt finomságok. Legalábbis mi ezeket láttuk, de a többi dolgot nem ismertük. Ráadásul mindezt az aktuális helyi nyelven, de max. franciául egymást túlharsogva próbálták előadni. A táj meglehetősen egyhangú. Szavannás vidék, bokrokkal. Kecskék, tehenek legeltek mindenfelé. Később besötétedett. Egy nyulat elütünk (ez volt útközben az egyetlen vadállat). Az egyik bukkanónál leesik az indexbúránk, visszamegyünk, de nem találjuk meg. 650 km után érkezés Moptiba, szálloda, alvás. Hosszú volt a nap, éjfél van.
Reggel meleg vizes zuhany!! (egész Maliban ez volt az egyetlen)
Indulás Moptiba, ahol színes látványt kínál a piac és a kikötő.
A színes forgatagban segítők ajánlkoznak a dogonföldi utazásunkhoz. Miközben filmezzük a női piac színpompás kavarodását, kicsit megkergetnek machetával a hentesek. Jó hogy a kísérőink segítenek, mert egyáltalán nem tűnt viccesnek a jelenet. Az áthatolhatatlannak tűnő forgatagban Mamadou segítségével, aki időközben hivatalosan is a vezetőnk lett, megvesszük a dogonföldi ellátmányunkat és Ő is bezsúfolódik a hátsó ülésre. Irány a legendák földje. Igen ám, de ez már tereprally. Véget ér az aszfalt. Harang a sofőrünk, úgy érzi, most jött el az Ö ideje. Nyomja rendesen, kb. ½ óráig. Defekt. Gyors kerékcsere, de a pótkerék nem teljes értékű. Acélszálak állnak ki belőle. A sebességünk ettől kezdve egészen lassú. Ráadásul, hogy a hátsó kereket tehermentesítsük két fő, Ádám és Balázs a motorháztetőn utazik.
Még jó, hogy a kocsi elején bozótrács van. Innentől kezdve csak reménykedünk, hogy a pótkerék kibírja az egyébként csodaszép utat. A szavannát felváltja a sziklás táj, majd egy fennsík szélén találjuk magunkat. Meredek szerpentinen ereszkedünk le a dogonok ősi földjére. Itt már homokos lesz az út. Apró mesebeli falvak között tartunk a vezetőnk által megjelölt úti célunk felé. Szerinte ez mindig a következő falu után jön. Szerettünk volna már leszállni a motorháztetőről és a forróság is afrikai kezdett lenni. Végre egy anyagházakból álló kis faluhoz értünk.
Ez végre nem egy koszos nagyváros. Itt csend volt, tiszta levegővel. A táj csodaszép. Kb. 600 m magas sziklafal tövében hatalmas baobab fák uralta szavanna.
Viszont nem volt áram és vezetékes víz. Itt éreztem először, hogy ilyet még nem láttam. Régi emlékeim jöttek elő. Olvasmányaim Kittenberger Kálmán afrikai vadászatairól. Hát itt vagyok én is.