Campania - Dél Olaszország

Olaszország Campania - Dél Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2012. máj. 11.  - 2012. máj. 21. (10 nap)

2 hozzászólás I 4 893 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. jún. 20. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar vamosy Beszámolója
Utibeszámoló

Dél-Olaszország (Campania) 2012 május 11-21.

Utunkat már előző évben kezdtem szervezni nagy gonddal és még nagyobb várakozással, mivel nagyon szép és érdekes dolgokat hallottam (olvastam) Dél-Olaszországról, különösen az Amalfi part „félelmetes” útjáról. Meg Nápolyról, meg Pompeiről, Cilentóról, meg……, sorolhatnám a végtelenségig.
Budapestről a Wizzair-ral repültünk Nápolyba (direkt, átszállás nélkül), ott autót béreltünk (Fiat Panda standard, vadonatúj volt, 400 km-el) és úgy utaztunk a 70 km-re lévő szálláshelyünkre.
A repülőjegy, bérautó, szállás kikeresése valamint megrendelése teljes mértékben az interneten történt. Szerencsénk volt, minden a várakozáson felülien jól sikerült.

Indultunk a „megboldogult” Ferihegy 1-es terminálról, a Wizz air-ral. Itt egy kellemetlen meglepetés ért. Az u.n. „olcsó” repülőjegy mégsem olyan olcsó. A csomagok feladásánál kiderült, hogy az európai norma szerinti kézipoggyászunk nem felelnek meg a MAGYAR előírásoknak. Eddig még sosem volt ezzel bármi problémánk. Csomagonként plusz 30 Euro. Visszafelé a Nápoly repülő terén érdekes módon a kutya sem nézte a cm-eket.
Repülés rendben volt (késés nélkül), megérkezve Nápolyba az előre kifizetett bérautót átvettük (nem tartott sokáig) és „tűz”, irány a szálláshely!

A szállást az „Agroturismo” (falusi turizmus) keretén belül rendeltem meg. Nagyon kedvező áron. 65 Euro/nap/2 személy. Reggelivel, ami egy igazi költemény volt, ellentétben az „olasz reggeli” hírnevével. Nem volt nagy választék, de minden volt és friss. A szálláshely neve „ Fattoria Terranova”. Helyileg a Massa Lubresse körzet S. Agata sui due Golfi faluban volt, a Sorrentoi félsziget dél-keleti részén a tenger mellett, de 400 m magasan. Azért hívják „due Golfi”-nak, mert a falu templomából –jó idő esetén- látni lehet a Nápolyi- ill. a Salernói öblöt. Lenyűgöző látvány! A szálláshelyet a citrom ültetvények és olíva ligetek övezik. A környezet festői, valami csodálatos volt. A szoba nem volt 5+ csillagos, de tiszta volt, minden fontos dologgal felszerelve (minden nap ágyazva, friss törülközők, takarítva). Az étkező hely tele volt virágokkal (friss!!), az egész környéken a virágok pompáztak. Életemben vendéglátó helyen ennyi friss virágot még nem láttam. Az asztalokon az előbb említett friss virágcsodák, friss citrom. Az ember boldogan, jóleső érzéssel ment étkezni. Nemcsak a kiváló olasz konyha miatt. Lehetett menüt rendelni (20 Euróért, olasz viszonylatban nagyon kedvező). 3 fogásos volt. Minőség és mennyiség szuper volt. Általában az előételnél abbahagytuk, mert elég volt. De nem számították fel az egész 20 Eurót. Nem Magyarországon éreztem magam.
És a tulajdonos szinte családtagnak fogadott minket. Közvetlen, kedves, udvarias volt a személyzet összes tagja is. Voltak lengyelek, sri lankaiak, olaszok. A falu kb. 2 km-re volt. Autóval, gyalog gyorsan elérhető volt és minden kapható volt. Összegezve, a szálláshely választása főnyeremény volt.

Másnap irány Nápoly! Milyen igaz a mondás: „…vedi Napoli, e poi mori…!”, azaz „…Nápolyt látni …és meghalni..! „ Minden útikönyv írja, hogy Nápoly egy kaotikus, koszos, zűrzavaros város. De, ha valaki ezt már megélte, az megérti az előzően idézett mondást. Valóba irtózatosan koszos, szennyes és a káoszba fulladt város. De bája, sármja van és a hangulata leírhatatlan. Amit terveztem, hogy megnézünk, szinte semmi sem jött össze. A nagy keresésben bejutottunk (gyalog) a „sűrűjébe”. A történelmi belvárosba. Valami elképesztő hangulat. Mindenki össze vissza szaladgál, az autók, motorok, mint a mérgezett egerek (piros lámpa, elsőbbség, járda vagy út, sebesség korlátozás ismeretlen. Mint Kairóban). A szemét mindenütt, büdös van (meleg is volt). Az emberek hangosak, hektikusak, kaotikusak, de kedvesen, bájosan és nem bántóan. Egyébként nagyon vendégszeretők és segítőkészek. Természetesen a legjobb Pizzériát nem találtuk meg, sem a legjobb kávéházat sem. A templomok zárva voltak, szóval a tervezett „látnivalókból” csak a hangulat, a „nápolyi levegő” maradt. De ez többet ért minden templomnál. Egyet megtapasztaltunk, hogy a fényűző barokk kor lepukkadt képe tárult elénk Nápolyban, úton-útfélen. Lehetett látni, hogy egykor egy virágzó, gyönyörű város lehetett.
Másnap autóval mentünk be. A közlekedés horrorisztikus. Mint említettem, a közlekedési szabályok ismeretlenek. Ha nem „akklimatizálódsz”, nem jutsz tovább. Megtanultam „olaszul” (nápolyi módra) vezetni. Érdekes módon egy balesetet nem láttunk a 10 nap (1.200 km) alatt. Nem mutattak egyszer sem a középső újjal, nem „hülye köcsögöztek” le. Csak dudáltak, mint az őrültek. Ez szokás itt. A vezetés – őszintén mondva – élmény volt. 99%-ban kis autók voltak és minden autó meg volt húzva, elől, hátul, oldalt vagy mindenütt. Sajnos a két nap olyan kevés volt!! Csak a hangulatot tudod magadévá tenni. Ez viszont sikerült.

Praktikus tanács: a kikötőben több parkoló van, a belváros innen gyalog kb. 30-40 perc.

Pompei. Egy csoda! Közel kétezer éve történő vulkánkitörés után (Kr. Után 79), ahogy a város egész részei fennmaradtak, egy hihetetlen dolog. Egész utcasorok, a színház, a fürdő, szinte érintetlenül a szemünk előtt volt. Kivéve a fa alkatrészeket, amik természetesen az idő martalékává lettek. De, ami kőből volt, minden megmaradt. Még a kupleráj is. Valami fantasztikus érzés volt, hogy úgy éreztük magunkat, mintha 2.000 évet visszaforgattak volna. Praktikus dolog: mielőtt bementünk, egy jól szituált ember odalépett hozzánk és felajánlotta, hogy angol vezetést csinál. Egyébként a belépő 11 Euró volt személyenként, de én, mint 65 feletti nyugdíjas ingyen mehettem be. Elfogadtuk a jó ember ajánlatát (egy nyugdíjas professzor volt), kb. 1,5 órás vezetés után (nagyon jó volt!) a szokásos szöveg , „…annyit adnak, amennyit jónak látnak…”. A japánok, amerikaiak az 50 eurósokat úgy adták, mint a semmit. Én 20 euróra taksáltam (ez sem kevés), meglátva az „alamizsnát”, majdnem leköpött. Hogy olaszul milyen átkokat szórt ránk-hála Istennek- nem értettem. E kis incidens után, mégis nagyszerű érzéssel hagytuk hátunk mögött ezt a csodát. Az ásatások környékén minden az átlagosnál jóval drágább. Itt el kell kerülni az éttermeket, nemcsak drága, minden a turistákra van „épitve”.

Vezuv. Autóval felmentünk kb. 1.000 m magasra, ahonnan gyalog lehetett volna felmenni a kráterhez, 1 óra oda, egy óra vissza. Elkezdett csepegni az eső, de különben sem mentünk volna fel (előző nap beszéltünk egy német turista házaspárral, lebeszéltek, nem volt nehéz dolguk). De a „bázis”, a parkoló, ahonnan gyalog lehetett volna elindulni, egy kész szégyen volt. Parkoló, beton, aszfalt semmi. Csak fél méteres kátyúkkal „kiépített” tér volt. Nulla infrastruktúra. Még egy üzlet sem volt ott. Tehát, kráter kihagyva, viszont lefelé menet lábunk előtt hevert Nápoly, az isteni Nápoly! (Ránk ez a város egy olyan benyomás keltett, hogy elmondhatatlan). Óriási látvány! Már ezért is megérte felmenni.

Amalfi part (Amalfi Küste). Ez egy kb. 35 km-es partszakasz Positano és Salerno között. Mielőtt elindultunk volna, könyvekben, ismerősöktől olvasva, hallva igazi félelemmel indultunk útra. Valóban „necces” volt a hajtűkanyarokkal ellátott keskeny út,- ahol két autóbusz épphogy elfért (a kanyarban már nem)- és jobbra a 60-80 m-es szakadék a tengerrel, balra pedig a nagy hegyek. És, ahogy az olaszok mennek!! Nagyon kellett figyelni, nem száguldani, és akkor egyáltalán nem volt olyan borzalmas, mint a híre. De a látvány a 35 km-en keresztül lélegzetelállító volt. A 3 „nagy” (Positano, Amalfi, Ravello) mellet a tündéri kis falvak csodásak voltak. A „nagyok” közül csak Positánóba mentük be és eltöltöttünk ott néhány órácskát. A tenger feletti sziklába vájt várost csodáltuk meg. Nagyon szép, színes házak, hotelek, vendéglők és számtalan üzlet. Fentről indultunk lefelé a kikötő felé az előbb említettek között. Ez a hely nem a szegény emberek üdülőhelye. Itt már a Mercédesek, BMW-k, Audik domináltak.
Gyakorlati tanács: ellentétben az útleírásokkal (a parkolás lehetetlenségéről írnak) mindenütt voltak őrzött parkolók (még a leg sűrűjében is), igaz 4-5 euró/óráért. Nem kevés, de megéri.
Röviden, ez a 35 km egy nagyon szép, élvezetes út volt. A közben lévő kisebb falvakról később írok, mint, ahogy a többi tündéri kis, középkori ékszerdobozokról.

Capri. Egyebet nem hallottam, hogy Capri egy álom. Ha nem hajóztunk volna el oda, akkor sem lett volna hiányérzetünk. Egy csalódás! Sokat vártunk tőle, keveset kaptunk. Igaz, csak egy napunk volt rá. A fekvése gyönyörű, a tenger valószínűtlenül kék (talán zöld), a hegyek grandiózusok, szóval a természeti adottsága szuper. De egyébként csak procc, ragyogás, „rongyrázás”. Paloták sokasága, üzletek (dög drága) garmadája. Ja, és ragyogó tisztaság, rendezettség, szinte nem is dél-olasz volt! A hajóút Capri körül nagyon szép volt (kék laguna, zöld laguna….). De nem több. Ez egyéni vélemény, ne vegye el senkinek a kedvét Capritól.

Sorrento. Tipikus üdülő város. Gyönyörű fekvéssel, sok-sok üzlettel. Minden igényt kielégítő. A legdrágább márkás cikkektől a filléres bóvliig. Egy végtelen színes, de jellegtelen város. Ha 40 évvel fiatalabbak lettünk volna, akkor ez lett volna a mi városunk. Aktion minden mennyiségben.
Gyakorlati tanács: parkolni lehetetlenség az utcán. Csak parkoló garázsban. Egyet találtunt, 3 kör után.

Sorrentói félsziget. S.Agata sui due Golfi, erről már írtam, itt laktunk. Egy aranyos kis üdülő falu, mindennel ellátva. Marina della Lobra, egy mini kikötő, mint a többi kis falu, szűk sikátoros. Termini, egy kis falu a honnan gyalog felmentünk a 485 magasan fekvő Monte san Constanzo (kb. 1 óra), ahonnan látható a Nápolyi- és Salernói öböl az Amalfi partvidékkel valamint Capri szigete. Ha szép idő van. Sajnos nekünk pechünk volt, csak a gomolygó felhőket láttuk. A Sorrentói félsziget kis területe a tüneményes falvaival igazi élményt nyújtanak.

Felsorolnám hol voltunk még: kis falvacskák, középkori helységek, zegzugos utcácskák, kedves emberek. Ez volt az igazi dél-Olaszország (Nápoly után). Nagyon élveztük:

Priori. Pici falucska Positano és Amalfi között. Megér egy kitérőt! Csodaszép templommal és zeg-zugos utcácskáival.

Furore. Kis falu a hegy tetején. Anno, azzal akarták vonzóvá tenni a turisták számára, hogy sok ház falára ismert (Olaszországban) művész a házak falán különböző motívumokat festettek. Eredeti ötlet, mi úgy mondanánk, jó pofa. A kilátás a faluból egyenesen pazar.


Sajnos nem maradt időnk, hogy Cilentót, a Világörökség egy gyöngyszemét (Nemzeti Park) megnézzük. De még maradt nyúlfarknyi időnk, hogy a „Cilento kapuját” megcsodálhatjuk. Ízelítőt kaptunk egy másik szépséges tájból.

Agropoli. „Cilento kapuja”, a déli. Egy békés tengerpart, szép, kellemes homokos tengerparttal. És nem égbenyúló szállodákkal. Ember mértékű üdülő hely. A domb tetejéről ráláttunk a kis kikötőre, ami szintén nem giga, és nem „szuper elit” volt. És a kilátás innen!!!!

San Maria di Castellabate. Egy középkori belvárossal rendelkező falucska. Középkori falak között húzódó szűk sikátorok. Majd a Fő téren a mai élet. A középkori épületek közé ékelve egy tenyérnyi terecske, mint egy ékszerdoboz. Tüneményes vendéglővel, üzletecskékkel. Lenyűgöző, csodálatos összhangban volt a múlt és a jelen. És nem volt bántó.

Még meglátogattuk a görög-dór templom együttest, városrészt Paestumban. Hihetetlen milyen nagyszerű állapotban vannak ezek az épületek, épületelemek.

Salernoban (útban Cilento felé) megnéztük felülről a salernói kikötő pezsgő hétköznapját. Faszcináló volt a nyüzsgés. Hatalmas teherszállító hajó konténerekkel, kamionokkal való berakodását csodáltuk meg. Valamint a hatalmas sok emeletes utasszállító hajó kihajózását.

Összegezve kell megállapítanom, hogy a 10 nap nagyon kevés volt egy ilyen sokszínű világ megismeréséhez. Azonban remélem, hogy meg tudtam mutatni egy kis kereszt metszetét ennek az érdekes világnak. Sok szépet, érdekeset láttunk. Megismertük (?) –legalább is megkíséreltük- a dél olasz emberek kedves, barátságos és vendégszerető habitusát.

Ami a gasztronómiát illeti, „tutto bello”. A vendéglők tiszták, a kiszolgálás elsőrangú, közvetlen és kedves. És nem túl drága (tudom, minden relatív). Sok vendéglő van, a legelegánsabbtól a polgárin keresztül a háziasig. Az adagok mennyiségileg ehetetlenek, mert olyan sokat kaptunk minden alkalommal. Az olasz sör nagyon jó. A bor- ízlés szerint- változatos és kitűnő. És limoncello minden mennyiségben. Nem a mi ízlésünk, egy „kóstolás” erejéig azonban megérte.
Kávé, mindenütt - a legkisebb falucskától a világvárosig – fantasztikus. És a fagylalt…..! Csoda költemények. Gasztronómia maximálisan pompás. (zárójelben és halkan: 1,5-2 kg pluszban jöttem haza)

Vásárolni – pénzt kiadni – mindenütt lehet.

Abszolút összegezve: kitűnő volt !!


András
Értékeld az élménybeszámolót!
8.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
vamosy - 2012.06.21. 10:34

1990 - 2012. Gondolom, ég és föld. Ajánlom nagyon -ha szereti az olaszokat, különösen a délieket - ismételje meg.

juhlaci - 2012.06.20. 17:45

Köszönöm az élménybeszámolót, 1990 ben egy részét már láttam . Mi a nejemmel Sorrentó Meta településen egy hotelben voltunk egy hetet.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina