Granadai malõrök

Spanyolország Granada

Ott-tartózkodás ideje: 2012. jún. 18.  (1 nap)

1 hozzászólás I 8 115 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. jún. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar EmiM Beszámolója

Cimkék: Granada Alhambra Andalúzia 

A mondás szerint ’aki nem látta Granadát, az nem látott semmit.” Ezért ha már éppen Andalúziában jártunk, semmiképp nem szerettük volna kihagyni a várost, no meg persze az Alhambrát. Mert ugyebár Granadában járni, de az Alhambrát nem látni, hááát, az nagyon béna...

Mivel úton útfélen azt hallja az ember, hogy a jegyeket – főleg a nyári hónapokban - igencsak ajánlatos elővételben megvenni, ezért már kb. 1 héttel az indulás előtt nekiláttam a jegyfoglalásnak. A logikusnak egyáltalán nem mondható hivatalos Alhambra oldalról, áteveztem a ticketmaster.es-re. Eleinte minden remekül ment: pikk-pakk kiválasztottam a jegyek számát, a napot, a Nasrid palota látogatásának időpontját, megadtam a bankszámla adataimat és minden egyéb nyalánkságot, de leokézni mégsem mertem a rendelést, mert az utolsó lépéseknél mindig átváltott az oldal spanyolra, ami egy icipici gondot okozott nekem, ugyanis a spanyol szókincsem nem lehet több 20, na jó, maximum 30 szónál. Azt gondoltam, hogy ez a nyelvi ugrabugra csak valami véletlen lehet, így visszamentem a kezdőoldalra… kb. ötször. Végül a sokadik próbálkozás és sokadik derült égből villámcsapásszerűen bekövetkező spanyolra váltás után mégsem teketóriáztam tovább és piff, rányomtam a ’tovább’, ’tovább’, ’tovább’ gombra, mígnem egyszer csak a dolog végére értem. Csodák csodájára megérkezett a visszaigazoló e-mail, a kártyámról is levonták az összeget. Ezek után elégedetten és boldogan dőltem hátra, és gondolatban már az Alhambra kertjeiben jártam és illatos rózsákat szagolgattam. Az álmodozás közben viszont rájöttem, hogy a jegyet ki is kellene nyomtatni, így gyorsan visszamentem az oldalra, megkerestem az otthoni nyomtatás instrukciót, amit egyből meg is találtam... spanyolul. Ez még csak a kisebb probléma volt, a nagyobb gondot nem is ez okozta, hanem az, hogy nekem nem is ajánlotta fel az otthoni nyomtatás lehetőségét. Valószínűleg a nyelvváltás miatt ugorhattam át ezt az opciót, így maradt a ’Service Caixa’-s átvétel. Mi ezeket a minden városban megtalálható automatákat az egyszerűbb kiejtés kedvéért inkább ’kakszi terminálnak’ neveztük el. Sajnos ez beszélőnévnek bizonyult: hamar rájöttünk, hogy tényleg nagyon nagy ’kakszik’ azok a dobozok, tulajdonképpen teljességgel hasznavehetetlenek. Az egyiknél hiába választottuk ki az angol nyelvet, ugyanúgy spanyolul folytatta, a másiknál meg hiába követtük a kifüggesztetett nyomtatási segédletet, mégsem jártunk sikerrel, mert a lefoglalt (és már kifizetett) 5 órai időpont helyett egy 8-kor kezdődőt akart ránk sózni a rendszer. Így másnap, jegy nélkül bár, de tartva magunkat a mondáshoz, nekivágtunk Granadának. A városban tettünk egy röpke sétát, de nem hagyott nyugodni minket a ’jegytelenség’, ezért úgy döntöttünk, hogy időben felmegyünk az Alhambrába. De nem ám busszal! Az túl egyszerű lett volna, ezért mi inkább a gyaloglást választottuk 100 fokban, hegynek fel, kitáblázatlan utcácskákban, annak reményében, hogy előbb vagy utóbb csak ott leszünk. Az előbb-utóbból természetesen utóbb lett, de végül megérkeztünk és ez a lényeg. A bejáratnál kígyózó több százfős sort kikerülve az információs pult irányába vettük az utunkat, hogy végre egy élő embertől kérjünk segítséget, ne pedig egy automatánál szerencsétlenkedjünk. Ez viszont nem sikerült, ugyanis a biztonsági őr félúton lekapcsolt minket, nem engedett tovább, csak folyamatosan mutogatott a távolba, és mint egy kakukkos óra, fennhangon ismételgette, hogy ’ticketmaster automat, ticketmaster automat’. Engedtünk a nyomásnak, hisz más választásunk nem is volt. Reménykedtünk, hogy a ’ticketmaster automatok’ egy fokkal jobbak lesznek, mint azok az utálatos ’kakszi’ terminálok. Így aztán kártya elő, bedug, angol menü, várakozás, aztán a hír: ezen a kártyán nincsen elővásárolt jegy. Micsoda??? Ez hogy lehet, amikor már a pénzt is levonta? Ekkor már tényleg kezdett eldurranni az agyunk, a türelmünk vészesen fogyóban volt, de egyszer csak észrevettem a hihetetlenül ’feltűnő’ szürke feliratokat, amelyek azt jelezték, hogy külön terminál van a nappali, az éjszakai és az egyéb jegyeknek. Mi van??? Ez olyan, mintha az ember az egyik bank automatánál csak az egyenlegét tudná lekérdezni, de a pénz levételhez már egy másikhoz kellene mennie, számlabefizetéshez meg egy harmadikhoz. Hihetetlen, de így volt: átdugtam a kártyámat a nappali látogatás terminálba, ami 2 kattintás után végre kidobta magából a jegyeket!!! Hurrá! Siker, pénz, csillogás!!! Végre megvannak! Látni fogjuk az Alhambrát! És láttuk is! És hogy milyen volt? Naná, hogy szép! Virágok, bokrok, fák! Emberi arc nagyságú hibiszkuszok, diófa magasságú magnóliák! Medencék, csörgedező patakszerű csatornák, hihetetlen részletességgel kidolgozott oszlopok, paloták, belső udvarok, panoráma a városra és a Sierra Nevadára. Uhhh!!! Gyönyörű és nem utolsósorban hatalmas, így nem volt nehéz 4 órát eltölteni ott, ami sajnos azt vonta maga után, hogy a város többi részére már nem igazán jutott időnk. Az arab negyed fehér házait csak fentről tudtuk megnézni, pedig ott is szívesen barangoltunk volna egy kicsit. Az alhambrázás után már csak egy gyors, ám annál finomabb és meglehetősen laktató vacsira maradt idő egy bodegában. Utána már sietnünk kellett a buszállomásra, hogy elérjük az utolsó Nerjába tartó buszt. Nem volt túl sok idő az indulásig, így szinte futva mentünk a megállóba, ahová pont begördült egy helyi járat, amivel pont elértük a távolsági buszt. Még szerencse! Különben éjszakázhattunk volna az Alhambra tövében egy bokorban! Na, az lett volna az igazi malőr!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
missdiaz - 2012.07.23. 21:51

Nagyon ismerős az élménybeszámoló: mi 9.30-ra foglaltuk a jegyet. Málagából indultunk bérautóval, 9re ott is voltunk. A közelben valahol leparkoltunk, de a bejáratot elég nehézkesen találtuk. Szinte futva közelítettük meg az információt, akik szintén a 'kakszi'-terminálokhoz vezényeltek minket. Elsőre sikerült kinyerni a jegyeket és hajrá! Csakhogy mi azt hittük, eleve az Alhambra komplexumba kell 9.30ra beérni, ezért szép kényelmesen, még vagy 2 órát ellődörögtünk. Majd amikor dél felé be akartunk lépni a Nasrid palotába, azt mondták: no, no, már rég lejárt az időnk!! Végülis a vevőszolgálati irodán kötöttünk ki, ahol feljegyezték a jegyünk sorszámát egy jól bejáratott füzetbe - a benne lévő listát elnézve sok arra a hozzánk hasonló süket turista. :))Aztán levezetésként az egész délutánt ebben a gyönyörű várnegyedben töltöttük. Igaz, Granada többi részére nem volt időnk, de legalább lesz miért visszamenni. :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina