A templomok szigete - Málta

Málta Bugibba

Ott-tartózkodás ideje: 2012. jún. 19.  - 2012. jún. 26. (7 nap)

2 hozzászólás I 7 562 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. márc. 19. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Hybe Beszámolója

Cimkék: Málta Bugibba Mavina 

Összességében nagy meglepetés nem ért, sem pozitív, sem negatív irányban. A Földközi-tenger medencéjének országai közül valahogy ez a kis sziget mindig kimaradt, ezért most lesz ami lesz, gondoltam pótoljuk ... A nyaralási költségvetés idén elég karcsúra sikerült, így igyekeztem legalább a szálláson spórolni, ami önmagában még nem is lett volna baj. De a klímán már nem kellett volna. Abból indultam ki, hogy ezen a szélességen még Tunéziában és Krétán is elviselhető a június vége klíma nélkül a tapasztalataim alapján. Hát Máltán nem, ez kiderült. Az, hogy nappal folyt rólam a víz, még nem meglepő, de hajnalban arra ébredni, hogy fekszem a saját ízzadtságomban, már nem olyan kellemes érzés. Meg elaludni sem, hiába gyalogoltam egész nap. De azért a CISK -ben (máltai közkedvelt sör) volt némi altató :-) Bár a helyiek szerint kicsit erősebb volt most a meleg a megszokottnál, de ha ez a magas páratartalommal társul, már nehezebben elviselhető. Szóval aki a nyári hónapokra szállást keres, nem ajánlom a klíma nélkülit. Ez a Mavina aparthotel volt, ami teljesen rendben van amúgy, főleg az ár/érték arányában, de kánikulában nem ajánlott.

Az utolsó percig gondolkodtam, hogy tömegközlekedjek vagy kocsit béreljek inkább. De a 12€ árban kapható heti buszbérlet végül meggyőzött. Illetve a minden második autón látható sérülésnyomok is segítettek a tömegközlekedés választásában. Az Arrivát, az új helyi busztársaságot még az első nap kitapasztaltam, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. Sajnos tavaly óta nem járnak a klasszikus, régi máltai buszok. Fő szabály, hogy nem frekventált megállóban ne is próbálj meg buszt fogni, mert nem áll meg, ugyanis többnyire tele van. Célszerű végállomástól nagyobb csomópontig vagy végállomásig utazni és visszafelé is ugyanígy, mert a leszálló utasok miatt úgyis megállnak. A sofőrök az esetek felében nem is nézik a jegyet (bérletet). A leghosszabb idő, amit buszmegállóban vártam, negyed óra volt. Szerintem ez még belefér. Amúgy meg kinyomtattam az összes járat menetrendjét, amelyek szóba jöhettek a kirándulások során, illetve egy rakás infót még az Arriva oldaláról. De ha valaki ezt nem teszi, a reptéren van egy pultja a társaságnak, ott lehet vásárolni menetrendet.

Valletta volt az első célpont, ahol megnéztük a "kötelezőket" meg ami még megtetszett. Sorbanállás sehol nem volt, pedig még ismerősök is mondták, hogy a Szent János társkatedrálisnál bizony szokott sor lenni. Most éppen csak lézengtek bent is. A Szent Elmo erőd meg tényleg be volt zárva, pedig kicsit bíztam benne, hogy oda valahogy be lehet jutni. De a Nagymesterek palotája azért kárpótolt, ott is el lehet időzni. A felső Barakka kertben van egy nagyon kedves kis büfé, vendégcsalogató macskákkal, ott jó megpihenni a városi séta után. Aki pedig azt mondja a máltai árakról, hogy átlagában olyanok, mint Magyarországon, hát kicsit mellélőtt. Inkább az olasz és a magyar árak közé helyezném a máltait. Utcai árusnál, étteremben 1 pint (kb. 0.5 l) sört 2€ alatt nemigen lehet kapni, de inkább 2.5€ De ne csak a legfontosabbat (mint sör) írjam, általában a szupermarketek árai, zöldség, gyümölcs, éttermek és a szolgáltatások árai, mind-mind a budapestiek felett járnak.

A helyi ételeket érdemes végigkóstolni, végigettem az összes létező formában elkészített nyulat és minden mást, amiről fogalmam sem volt mi lehet ... Egy helyen fogtam csak mellé (flegma személyzet, rossz minőség, kis adag, magas ár), mert a gyerekem a Főutcán akart étkezni. Mint kiderült, a free WiFi miatt ...

Vallettáról még annyit, hogy ajándéktárgyakat, meg általában mindent, amit az ember ajándékba vinne, ne ott vegyen, kivéve ha nem számít az ár. Ugyanazokat a termékeket a piacokon lehet megvásárolni jóval kedvezőbb áron. És még alkudni is lehet, ami nem nagyon népszokás errefelé ahogy láttam. Arab bazárokon edződött honfitársak bátran megpróbálhatják nagyobb mennyiséget vásárolva lefaragni az árat. Én a hűtőmágnessel tettem így :-) Most pontos piacnapokat nem tudok, de Marsaxlokk -ban vasárnap voltam piacon, Mosta -ban meg a buszról vettem észre, hogy piac van, ez hétfőre esett. Ettől függetlenül lehet, hogy más napokon is van, ennek nem néztem utána. A félreértések elkerülése végett nem(csak) vásárolni járok mindig piacra, hanem a tájjellegű áruk és a "kulturális" élmény miatt imádom :-)

Gozo. Ide egy napos látogatást terveztem, felhasználva élménybeszámolókat és a "Bibliámat", a Lonely Planetet a látnivalók összeállítására. Itt is nyitott kérdés volt, hogy mivel járjam be a szigetet, még előző este is úgy voltam, hogy majd holnap meglátom. Négy lehetőség merült fel. Az autóbérlés kiesett a már ismert okok miatt, a tömegközlekedés pedig az idő rövidsége és a pontatlanság miatt. (Féltem, hogy ki fog maradni látnivaló késések miatt.) A másik két alternatíva a taxibérlés és a Hop On Hop Off autóbusz. A taxi alsó hangon 50€, de akkor szerencsém volt az alkudozásban és még nem biztos, hogy egy türelmes, jófej sofőrt fogok ki, aki nem bánja, ha nem az ígért másfél óra, hanem két óra múlva érek csak vissza a kocsijához. Így a turistabuszra esett a választás. Már rögtön Gozo kikötőjében, Mġarr -ban a kompról leérve árulják rá a jegyeket, 15€/fő áron. Bárhol felszállhatsz, bárhol leszállhatsz, kapsz egy kis fülhallgatót, amit csatlakoztatva az üléshez magyarul (!) is hallható az adott hely története, látnivalói, ahol éppen a busz elhalad. A busz útvonala pedig érintett (majdnem) minden tervbe vett látnivalót. És néhány perces késést leszámítva pontosan is járt. Így megnéztük a Ggantija templomokat, ami ugyan nem látványos, ha nem olvasod el, hogy mit is látsz valójában. A jegy árában pedig benne foglaltatik még a faluban lévő szélmalom múzeum megtekintése, de ez nem volt akkora kulturális sokk. :-)

Gozo fővárosa, Victoria fő nevezetessége a Citadella, ezt becsülettel megmásztuk. Pazarabb panorámára számítottam, valamiért azt hittem, hogy körben látszódni fog a tenger. Hát nem ... Illetve itt van Ricardo étterme, amiről azt hallottam, hogy nála mindenképpen enni kell kecskesajtot, meg bort is inni. Az étterem ugyan megvolt, de csak két asztallal bent, ami foglalt volt és bennem nagyon "turistavakításos" érzetet is keltett. Viszont fent a Citadelláról lefelé jövet az egyik teraszon is volt egy étterem-szerűség, na itt isteni szendvicseket készítettek. A templomba pedig érdemes itt bemenni, mert nincs ugyan kupolája, de festettek neki, hogy olyan érzetet keltsen. Aztán jött a várva várt Azure window, vagy Kék ablak, kinek hogy tetszik. Na, ez nekem nagyon bejött, pedig láttam már hasonló képződményt, jónéhányat. És ellentétben a majd később szóba kerülő Blue lagoon -al, itt nem volt hányingerem a tömegtől, mert alig voltak ... Nyugodtan lehetett kalandozni, fotózni, nem volt, aki zavarjon. Még egy motorcsónakos "ablakkerülésre" is beneveztünk a Belső tengerből indulva a barlangokon át. Aztán Ta'Pinu templom, de csak néhány fotó erejéig. Marsalforn, Calypso barlang szintén csak villámlátogatás, ilyen helyek máshol is vannak a szigeten, de a legendák még élnek. Xlendi viszont egy kis sétát megér, hangulatos városka. Ellenben Xewkija nem volt betervezve, de nagyon tetszett a hatalmas Rotundájával és a nagyon hangulatos házaival. Illetve itt vannak még a titokzatos keréknyomok is, de ezeket nem kerestem meg. Ennyi fért bele az egy napba úgy, hogy az első Hop On -al startoltunk a kikötőből és az utolsóval értünk vissza. A sólepárlókat szerettem volna még látni, de ez most kimaradt.

Vissza Bugibba, a szállásunk felé szerintem rasszista volt a sofőr, mert a feketéknek nem állt meg, ellenben a csinos nőknek mindig igen :-) Jónéhány kint dolgozó magyarral futottunk össze jártunkban-keltünkben, ők is megerősítettek, hogy jelen van a rasszizmus, inkább az európai munkavállalókat szeretik, nem az afrikaiakat. Bár azon magyarok, akikkel találkoztam, kivétel nélkül vendéglátóztak A máltaiak szerint ehhez értenek a magyarok nagyon. Csak ezt itthon miért nem látjuk ?? :-)

De ők is azt mondták, hogy vicces egy hely Málta. Arab kinézetű emberek bigott katolikusok és pizzát, tésztát zabálnak :-)) Máltaiul beszélnek, de a pénzt angolul számolják. Nem véletlenül szeretett bele a szigetbe II. Erzsébet meg a mi Faludy Györgyünk sem, aki egy olasz fiúval romantikázott itt kicsit ... És izgalmas volt az EB angol-olasz negyeddöntője, gyakorlatilag két szurkolótáborra oszlott a lakosság !

Vallettai kirándulásunkból kimaradt a Casa Rocca Piccola, amit sajnáltam volna, ha nem látok. Igazából azért nem mentünk be először, mert nagyon szomjasak voltunk, meg éhesek. Így a kultúra maradt későbbre. De szerintem ez valahol normális :-)

A ház weboldala szerint óránként megy körbevezetés, de sikerült pont elkapni egy induló csoportot. Érdekes belül, állítólag az első házak egyike Vallettában. Főleg, hogy nem múzeum, hanem lakóházként funkcionál.

Aztán mivel nem vagyok 100% -osan az aktív nyaralás híve, nekem is hiányzott már egy kis csobbanás a tengerben. A Golden bay lett megszavazva a még itthon családom figyelmébe ajánlott strandok közül. Gondoltam, is, hogy egy délután bőven elég lesz erre. Elég húzósak a bérleti díjak, napágy 4€, napernyő 3€ és nekünk ebből mindjárt több kellett... De napernyő nélkül garantált az odakozmálás, ezen ne spóroljon senki. Bár az angol nyaralók ezzel mit sem törődtek, habfehér agyontetovált (minden angol tetkós?) testüket kitették a tűző napra, ahogy kell. Nap végén meg mint a főtt garnéla, dehát ha ez kell nekik :-)
Van két étterem is a parton, de vékonyabb strandolóknak a domb tetején mindig áll egy-két "Üvegtigris" büfé, ahol azért reálisabb áron lehet enni és innivalóhoz jutni. Ide egy busz jár csak, az is Bugibbából, de az nekünk pont jó volt. Csak az nem, hogy a strand hatkor zár (de attól még lehet maradni, csak minden bezár) és az összes strandoló a 18.05 -ös buszra akar felszállni ... Szóval ha megtelik a busz, aki marad, lemarad. Érdemes jó pozícióból indulni.

A második Golden bay -es strandolásunkkor volt is itt kis műsor a buszon, lengyel srác vizes, térdig érő fürdőgatyában felső nélkül, csak egy magára terített törölközőben akart felszállni. Sofőr meg leszállította. Srác nem szállt le, nézett bambán, gondolom nem értette igazán, mi a probléma. Barátnője annál inkább, egyrészt baromi jól és gyorsan beszélt angolul és előadott egy negyed órás stand-up -ot, hogy a sofőr talán bírónak képzeli magát a buszán, a fiúnak van jegye, oda száll fel, ahová akar. Persze jött a kontra, én sem megyek a te országodban a buszra félmeztelenül, mit szól a másik utas, aki a vizes gatyával átitatott ülésre ül a ruhájában éppen a templomba tartva. A busz is két táborra szakadt, a sofőr meg leállította a motort, hogy addig innen nem megy sehová, amíg le nem száll a srác. Na, innentől kezdett meleg lenni a helyzet is meg a busz is, aztán végül valaki megmentette a srácot, adott neki egy inget és szólt a sofőrnek, hogy úgy engedje fel, hogy nem ül le, áll végig. És így megoldódott a probléma. De amikor leszálltak, még odaszúrt neki valamit máltaiul, amiből csak a polákot értettem :-) Az én véleményem természetesen a sofőrével egyezett.

Egy remek english breakfast és egy sör (igen, reggel) után célba vettük a régi főváros, Mdina városát. A buszmegálló pont a két város, Mdina és Rabat között helyezkedik el, gyalog egyik sincs jelentős távolságra. Egy Howard garden nevű parkon át vezet az út Mdina városkapujához. A város tényleg "csendes", ahogy az útikönyv is írja. Néhány kósza turistától eltekintve lélek sem volt az utcákon. Állítólag itt laknak Málta legtehetősebb polgárai, de ebből semmi nem derül ki látszólag. Becéloztuk a Bástya-teret, ahonnan a városfal felett kiváló a panoráma. Állítólag a római helytartó is innen látta Szent Pál hajótörését.

A látnivalók közül a Szent Pál társkatedrális volt a tervünben, az útikönyvvel ellentétben belépős, viszont a belépő érvényes az egyházi kiállításra is a katedrális szomszédságában. Szép, nekem kicsit jobban is tetszett, mint a Vallettában lévő Szent Jánosról elnevezett párja. Megnézhettük volna még a Mdina Dungeons nevű horrorkiállítást az inkvizícióról, de ilyet már sokat láttam és fenntartásaim is vannak vele. Meg amúgy be volt egy ilyen tervezve, de Vittoriosában.

Ha valaki esetleg nem tudná, hogy ezek a katedrálisok miért "társak", a magyarázat az, hogy a főváros Valletta lett, de a püspök továbbra is Mdinát tartotta székhelyének. A két város templomai (a San Ġwann Vallettában és a San Pawl Mdinában) közösen kapták meg a katedrális címet.
Viszont a katedrális mögötti cukrászdát méltán hívják az ország legjobbjának, isteni sütiket és frissen facsart gyümölcsleveket lehet itt kapni. Na meg minden mást. És ehhez még a panoráma is társul a máltai tájra. Nem túl olcsó, de ha nyaralunk, akkor kipróbálunk mindent :-)

Innen visszasétáltunk az álmos sikátorokon át Rabatba, ahol a Szent-Pál plébániatemplom és alatta a katakomba volt célba véve. A legenda szerint itt bújtatták Szent Pált a hajótörése után. A barlang falának azt mondják, mágikus ereje van, mindenki visz egy kis darabot belőle, de a barlang mégis ugyanakkora marad. Én is próbáltam elvinni belőle, de szétporlott a kezemben a kő :-)

El szerettem volna menni Comino szigetére, megnézni a híres Kék-lagúnát, de óva intett tőle mindenki, hogy ne egész napra tervezzek, mert brutál tömeg van. Vagy reggel, vagy nap végén, ha nagyon akarom látni. Így a nap végét tűztük ki. Irány Cirkewwa vagyis magyarra keresztelve Csirkevár és a kikötőben máris találtam egy hajóst, aki 8 pénzért/fő átvisz, ott kicsit fotózok, aztán megy egy kört a sziget körül, megmutat ezt-azt és visszahoz. Deal, mondtam és tűztünk is. Jó kis hajója volt, kellett kapaszkodni rendesen. Meg is kérdeztem, hogy csak ez a vége (a hajó sebességének) ?? Sértődötten rám nézett és tövig tolta a gázkart, ez több, mint 40 mph volt :-)) Na, ez a lagúna nekem baromi csalódás volt. A parton a szemét hegyekben, a vízben dettó. Minden talpalattnyi helyen napernyők, a domboldalon a már ismert "Üvegtigrisek". Emberek próbálnak bejutni a vízbe, de csúszkálnak jobbra-balra... Tömeg és szemét, ezt nem tudom miért engedi a kormányuk. És ilyen kék vízű lagúnák azért vannak máshol is a Földközi-tenger medencéjében, szóval igazán hasra sem estem tőle ... Úgyhogy ha ajánlanom kéne, hát nem ajánlom. Csak akkor, amikor nem fürödhető a tenger, úgy biztosan sokkal jobban néz ki.

Ami még feltűnt Máltán az átlagos mediterrán szemetelési szokások mellett, hogy nagyon nem érdekli a népeket a kutyapiszok. Kiskedvenc nem ám az út szélére vagy a parkoló kocsik közé, hanem egyenesen a járda közepére potyogtat. Gazdi nyugtázza és sétálnak tovább. Nem egy esetet láttam, na meg a nyomokat tömegesen. Szólni nem szóltam, elvégre vendég voltam. Ja, még repülő. Hát az Air Malta nem viszi túlzásba a cateringet. Félbevágott (!) toast kenyérszelet összeborítva, közte sonka. Mellé egy pici süti. Alkohol nyista, csak pénzért. Nagyon megy a spórolás ... Oké, nem jóllakni szeretnék, de pont jól esett volna pár falat, mert nem ebédeltem.

Vasárnap célba vettük a marsaxlokki piacot. Próbáltunk korán elindulni, dehát egy út Vallettába, onnan meg még egy busz a piacig. Így is másfél óra út volt, de viszonylag gyorsan volt csatlakozás és még fel is fértünk a tömegben. Merthogy nem kevesen voltak kíváncsiak az amúgy engem kicsit a "veresi piac" -ra emlékeztető rendezvényre, ha ismeri valaki Veresegyházán a szombati piacot :-)
Az piac kétharmadán olasz és főleg kínai ruha, bizsu, cipő és egyéb bizbaszok, a maradékon pedig az engem igazán érdeklő halak, húsok, zöldségek-gyümülcsök és egyéb helyi áruk. Sajnos a kései érkezés következtében megfogyatkoztak a halak, de azért még a hangulatot sikerült elkapni. A piac a kikötő partján húzódik kb. egy km. hosszan, így lehet szép máltai csónakokat fotózni meg kitekinteni az öböl bejárathoz, ahol Gorbacsov és id. Bush véget vetettek a hidegháborúnak 1989 -ben egy amerikai hadihajón. Nagyon jó halételeket lehet kapni a kikötő melletti sétányon illetve a városka főutcáján. Szerintem még olcsóbb is, mint a főváros vagy az üdülőterületek.

A további program a "három város" közül Vittoriosa (Birgu) megtekintése volt a cél. A másik két város-félsziget is érdekes, de a Lonely Planet ezt írta a legfontosabbnak. Ezt építették először az ide érkező lovagok, a leghangulatosabb utcák is itt találhatóak. És ítt az Inkvizíció épülete is, ami múzeumként funkcionál jelenleg. Ennek a megtekintése volt a fő cél. Láttam már sok "kínzós" kiállítást, de ez valamiért más. Szerintem érdemes végigsétálni, nekem ennek volt a legjobban "életszaga", bár ez nem a legjobb kifejezés ezen falak között. Kisétáltunk a város szélére, csodálatos a panoráma a Nagy kikötőre.
Visszafelé a belső kikötőt vettük még célba illetve a szokásos templomokat, mint mindenhol. Végülis van belőlük Máltán 365, minden napra egy :-) Illetve itt is van néhány Auberge (ahol a lovagok laktak), de bevallom, csak egyet találtam meg a kis térképem alapján.

Egy másik nap Mosta városát kerestük fel, mindenképpen látni szerettem volna a Rotundát, ahol a csoda történt a bombával. De a buszról kiszúrtunk egy piacot, így első körben ezt kerestük fel nem kisszámú angol turistával egyetemben. Kiderült, nekik ez volt a fő iránycsapás, a Rotundához el sem mentek. A piac felejthető volt, bár a családom sok érdekes kis ajándéktárgyat talált, amit szerintem amúgy Bugibbában is meg lehetett vásárolni az ajándékboltban. Maga a Rotunda csodálatos, lenyűgözőek a méretei, főleg a kupola. Nincs belépő, de a lengén öltözött látogatókat felöltöztetik. Arra figyelni kell, hogy csak napi kétszer tart nyitva, akkor sem hosszú ideig. Az útikönyv szerencsére itt eltalálta a nyitvatartási időket. A II. világháborús bombás sztorit most nem mesélném el, rá lehet keresni a neten Mosta és bomba címszavakkal.

A maradék időnkben még strandolgattunk, kipróbáltuk Bugibba szabadstrandját is ahol találkoztunk csalódott honfitársainkkal, akik úgy képzelték el Máltát, mint az Olümposzi riviérát, végtelen homokos strandokkal. Gondolták, mindegy hol a szállás, mindenhol ott a tenger. Persze innentől már minden rossz volt nekik és persze drága. Legközelebb görögbe' mennek megint, megmondták. Ott még magyarul is tudnak.

Végezetül megjelölném a forrásaimat, ahonnan felkészültem az útra, hátha másoknak is jól jön majd. :-)

Papír formában a Lonely Planet Málta c. útikönyvét vittem magammal, netről pedig az alábbi linkeken szívtam magamba az információt :

http://www.arriva.com.mt/home?l=1

http://www.paradisediving.com/bluelagooncomino.html

http://gozo.com/

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9006230

http://www.ongo.hu/Malta/elmenybeszamolok?req=Malta%2Felmenybeszamolok

http://www.maltairport.com/weather/page.asp?p=17148&l=1

http://www.malta-map.com/maltese_islands/Malta/detail_level_02/malta_map.htm

http://maltautazas.info/

http://www.casaroccapiccola.com/

http://www.malta.com/en

http://www.maltasightseeing.com/

http://www.utazzmaltara.hu/

http://www.visitmalta.com/main?l=14

Remélem segítettem valamit ezzel a kis útleírással a Máltára készülőknek, akik pedig kedves emlékekkel tértek vissza, talán kicsit nosztalgiáztak.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.7 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
ursa - 2015.03.30. 22:26

Érdekes és használható élménybeszámoló volt ez.Hamarosan megyek Máltába a Lonely Planet könyveit én is kedvelem és tudom hogy létezik magyarul is. Addok is egy 10 pontott rá.

ursa - 2015.03.30. 22:25


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina