Róma és a Nápolyi-öböl

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2012. máj. 23.  - 2012. jún. 04. (12 nap)

0 hozzászólás I 6 595 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. júl. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar monique Beszámolója

Cimkék: Amalfi-part  Campania  Capri  Castello Aragonese  Ischia  Kék-barlang  Nápoly  Olaszország circumvesuviana  Pompei  Positano  Ravello  Róma  Sorrento  Vezúv 

Gyönyörű utazást szerveztünk idénre is, Olaszország legszebb partvidékét jártuk be. Az útikönyvek is szuperlativuszokban írnak erről a tájról, ahol kanyargós utak vezetnek hegyi falvacskák között (Amalfi-part), magas sziklaormok zuhannak alá a valóban azúrkék színű tengerbe (Capri), narancsoktól és citromoktól roskadozó fák szegélyezik az utcákat (Sorrento), a levegőben a kerítéseket befutó bougenvillea és jázmin bódító illata kavarog (Ischia), ahol a világ egyik leghíresebb vulkánjába (Vezúv) és tragikus mementójába pillanthatunk bele (Pompei), zegzugos, hűs sikátorokban sétálgathatunk a déli forróságban (Amalfi, nem beszélve a szinte minden lépésnél felbukkanó kulturális látnivalókról (Róma, Nápoly).
Positanot, a tenger feletti sziklákon függőlegesen elhelyezkedő színes, mozgalmas kisvárost el sem lehet mesélni, azt látni kell.

Útvonalunk: (repülővel) Róma 3 nap – (vonattal) Nápoly (innen Pozzuoli, Solfatara) 2 nap – (komp) Ischia 1 nap – (hajó) Sorrento 6 nap (innen jártuk be Caprit, Pompeit, a Vezúvot, Amalfit, Ravellot és Positánot) – (Circumvesuviánával) Nápolyból haza (repülővel).

Az eredeti útiterv szerint 6 napot szántunk volna Rómára, hogy legyen időnk lábat lógatni a Trevi-kútba (ezt egyébként nem szabad!), nyugodtan üldögélhessünk kávéházakban és rohanás nélkül élvezhessük a dolce vitát. Ehelyett: 3 napba sűrítettünk mindent amit elterveztünk, még az olimpiai stadionhoz is elvillamosoztunk.
Egy hétfői napon indultunk volna ugyanis, de a férjem vasárnap hajnalban a szívinfarktus tüneteit produkálta, s aznap már haza sem engedték a kórházból. Én tehát utazás helyett kórházba látogattam, csomagolás helyett kipakoltam és sírva mondtam le a már fél évvel korábban lefoglalt szállásokat.
Szerencsénkre egy megértő orvos gyorsított vizsgálatokkal megállapította, hogy férjemnek nincs szervi baja, és szerda délben kiadta a zárójelentést. Őrült rohanás következett: én a munkahelyemről, férjem pedig a kórházból sietett haza, én újabb repülőjegyet foglaltam este nyolc órára, ő csomagolt, én csomagoltam, ő szállást keresett, én elrohantam az iskolába elbúcsúzni a gyerekeinktől, ő taxit hívott….
Végül hétfő helyett szerda este repültünk el. Kissé nehezen (és jó drágán) találtunk éjfélkor szállást Rómában. „Last minute” elutazásunk két nap mínuszt és 120 ezer forint pluszköltséget eredményezett, mégsem bántuk meg és ahogy az idő telik egyre csak nosztalgiázunk….

Hosszú lenne leírni majd két hét teljes programját, így megpróbálom azokat összefoglalni, amelyek a legnagyobb élményt jelentették. A sorrend az útvonalunkat követi, nem a látnivalók fontosságát:

Rómában három nap alatt három különböző útvonalat jártunk be:

1. A történelmi városközpontot (Centro Storico): Angyalvár – Ponte S’Angelo – Sant. Giovanni templom – Piazza Navona – Pantheon - Marcus Aurelius császár oszlopa – Trevi -kút - Piazza del Quirinale – Palazzo Barberini – Villa Borghese – Spanyol lépcső – (villamossal) Stadio Olimpico majd busszal vissza a három csillagos Hotel Prati-ba.

2. A pápa városát: A délelőttöt a Vatikánban töltöttük. Felmentünk a Szent Péter- bazilika kupolájába (7 euro), ahonnan mind a templom belseje, mind a város panorámája szemet gyönyörködtető. Végigmentünk a Vatikáni Múzeumon (15 euro) a Sixtus – kápolnához. Délután : Trastevere hegy – Isola (az egyetlen sziget a Teverén) – zsidó negyed – Campo de’Fiori – Piazza Navona – Via del Corso – Piazza del Popolo (itt rendőrjármű bemutató volt) – Mausoleo Augusto. A Trevi-kutat, Spanyol lépcsőt, Angyalvárat és a Szent Péter-bazilikát megnéztük kivilágítva is, majd a Cavour hídon sétáltunk át és a Tevere partján andalogtunk vissza a szállodába.

3. A klasszikus Rómát: II. Viktorio Emanuel - emlékmű (ingyenes) – Colosseum – Forum Romanum - Capitolium domb és környéke – helyi piac – Via Nazionale – Termini pályaudvar – II. Viktorio Emanuel híd.

A harmadik napon este hatig bírtuk a gyaloglást. Mivel még korai lett volna visszamenni a szállodába és az eső is szemerkélni kezdett, a 116-os busszal még egyszer körbejártuk a várost. Az útvonala szinte megegyezik a városnéző buszokéval, viszont egy sima buszjeggyel (1,50-ért) egy órát üldögélhetünk rajta. (Nem csak) esős városnézésre kiváló!

Rómából Nápolyba utaztunk, mely vonattal kb. két és fél óra és éppen olyan élmény, mint a balatoni járat egy forró nyári hétvégén.
A hírhedt Garibaldi tér egy kisebb sokkhatás, el sem tudom képzelni mit élhet át, aki csak egy 4 napos Capri – Nápoly – Sorrento útra fizet be valamelyik utazási irodánál.

Nápolyban ismét ránk köszöntött a szerencse. Mi egy olcsóbb, „bed and breakfast” kategóriájú szállást foglaltunk, ahol a házinéni pergő olasz magyarázatából annyit sikerült kivennünk, hogy valamilyen vízprobléma miatt áthelyeznek a 3 csillagos Plaza Hotel-be. Hát ezt cseppet sem bántuk! A szoba is tetszett, s míg korábban azzal riogattak minket, hogy az olasz reggeli csak egy croissant-ból áll, addig itt igazi terült-terülj asztalkámat varázsoltak elénk.

Délután fellibegőztünk a Castel Sant’Elmóba, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra, majd a tengerparti úton sétáltunk végig Margellináig. Szerintem ez a sétány Nápoly egyik legelegánsabb része az öt csillagos szállodasorral és a patinás Castel dell’Ovoval. Vasárnap lévén az egész város itt korzózott.

Nápoly kivételével (az ottani köztisztaság miatt semmi jóra nem számítottunk) mindenhol a városi kutakból ittunk friss, hideg vizet. Több turista a Spanyol lépcső előtti szökőkútból is ivott, ami azért, lássuk be, elég bizarr.
A járműveken nem érdemes lógni, még Ischia szigetén is találkoztunk ellenőrrel.
Bár a fagylalt nem olcsó (egy kb. 3 gombócos fagyi 1500 forintnak felel meg), mi nem tudtunk ellenállni. Nekem a pezsgő, férjemnek a medvecukor ízű volt (az ő szavaival élve) „lehengerlő”.
A majdnem két hét alatt Margherita Pizzán éltünk, amit itthon ugye nem nagyon eszünk, az ottani azonban isteni finom.

Nápolyból egy modern, emeletes „metro-vonattal” kirándultunk el Pozzuoliba, a Solfatarához (7 euro), mely egy 2 km átmérőjű vulkáni kráter. Bár ma már nyugvó állapotban van, mégis gőzölgő kén és gőzpára formájában ma is nyomon követhetjük a vulkáni tevékenységet. Számomra elég látványos volt, érdekes módon mégis csak mi ketten voltunk az aznap délelőtti látogatók.

A nápolyi Molo Beverelloról a Caremar társasággal utaztunk Ischia szigetére (16 euro), ahol az ismét csak 3 csillagos családias Hotel Europában szálltunk meg, mely nincs messze a kikötőtől, és termálvízű medencéje például egy esti csobbanásra kiválóan alkalmas.

Ischia szigete 70 km2-es és sokkal kevésbé ismert mint Capri, pedig csodálatos a növényzete (a kerítéseket jázmin futja be, az utat leander-fák szegélyezik), tele van melegvízű, vulkanikus forrásokkal és kis tengerparti öblöcskékkel. Egzotikus növényzete miatt Smaragd – szigetnek is nevezik.

Mivel sajnos csak egy napot töltöttünk el itt, először busszal jártuk körbe a szigetet, majd rengeteget gyalogoltunk hegyi és tengerparti utacskákon.

A szállodát az árfekvésen kívül úgy is választottuk, hogy a szobaablakból az impozáns erődre, a Castello Aragonese-re láttunk. Ismét elcsodálkozhattam azon (mint a nápolyi Castel Sant’Elmo-nál is), hogy az ódon várba modern lift visz fel. (A belépő 10 euro, de a buja növényzet és gyönyörű panoráma miatt kár lett volna kihagyni. Itt tapasztaltuk meg először azt az érzést, amikor még a sirályok is alattunk repkednek.)

Mivel Ischiából csak napi egy hajó megy Sorrento felé és az is csak délután, ezért kénytelenek voltunk egy emberáradattal teli járaton visszahajózni Nápolyba (17,60-ért) és onnan egy hasonlóan zsúfolt, ráadásul agyon klimatizált Circumvesuviánán (CV 4 euro) állva megtenni a 70 perces utat.
Sorrentoban a (3 csillagos, mily meglepő) Hotel Tourist-ban szálltunk meg. A neve alapján nem vártunk sokat ettől a szállodától, pedig kiváló elhelyezkedésű, tiszta és van medencéje. A reggeli azonban nem volt olyan pazar mint eddig és ingyenes internet, illetve wifi használat sem tartozott az árba.

A környék bejárására Sorrento a kitűnő közlekedése miatt nagyon jó választás. Az üdülőhely egy szikla tetején magasodik „tufateraszon”, meredek hegyoldal szegélyezi a tenger felől, így aki strandolós, láblógatós üdülésre vágyik, az ne Sorrentóba, illetve az Amalfi-partra tervezze nyaralását! Igaz, lehet itt is fürdeni, érdekes „fürdőmólót” építettek a tenger fölé. A környékbeli kis strandok apró kavicsosak, bejutni a vízbe nem kis talpmasszázs árán lehet csak. Azon persze itt már meg sem lepődünk, hogy Sorrentóban is lift(!) visz le a strandra, illetve a kikötőhöz (1 euro).

Vezúv: Sorrentóból CV-vel (napijegy 6.30 euro) Ercolano megállóig kell utazni, onnan a Volcano Express kisbusza visz fel a hegyre a parkolóig (10 euro). A belépő 8 euro, a krátert mintegy fél órás sétával lehet megközelíteni. A busz egy óra múlva vesz fel ismét, ez alatt az idő alatt éppen körbe lehet járni a csúcsot.

Pompei: A CV-nek Pompei Scavinál is van megállója, vagyis éppen a bejárat előtt. Mi 4 óra alatt jártuk be a romvárost, nagyjából mindent láttunk, amit elterveztünk. Időnként odacsapódtunk egy-egy angol, illetve francia csoporthoz, ami jól kiegészítette az útikönyv kevéske leírását. (Magyar csoporttal sajnos nem találkoztunk.)

Capri: Sorrentóbol Caprira több hajótársaság indít járatokat a nap folyamán. Mi nagy örömünkre elértük a 7.45-ös „Caremar” kompot (13 euro), ami – mire elnyelte az összes autót – csiga lassússággal, 10-re érte el Capri kikötőjét (Marina Grande).
Busszal (1,50 euro), vagy még egyszerűbben és látványosabban: siklóval (1,80) lehet felmenni Capri városába. A szűk, zegzugos utcácskák tele vannak elegáns üzletekkel és szállodákkal.
Számomra mégsem a város nyújtotta felejthetetlen élményt, hanem a hajós sziget túra (16 euro), ami elengedhetetlen Capri „megismeréséhez”. A Kék–barlangnál kis, négyfős csónakokba szállítják át a turistákat. Többen kérdezték, megéri-e 12,50 euro az alig 3 perces(!) programért. Nehéz eldönteni, hiszen ez valóban „lehúzás”, s a tenger a barlang környékén, kívül is gyönyörűen kék színű. Ha viszont kihagyjuk, marad az örök kérdés: vajon mit veszítettünk? Nekünk megérte.

Az útikönyv azt írja Capriról, hogy „Kétségkívül ez a mediterrán -, sőt talán az egész világ legélvezetesebb pontja.” Ha az ember ilyet olvas, óriási elvárásokkal érkezik. Szkeptikus voltam, ráadásul nekem Capri városánál Positano sokkal jobban tetszett.
Három olyan „leg”-et találtam azonban Caprin, mely alátámasztja az útikönyv állítását:

- azúrkék tenger – jó pár tengerben fürödtem már, de ilyen kék vizet még nem láttam,

- illatorgia – a fenyő- és olajfaligetek, gyógynövények és virágok olyan tömény illatot árasztanak a part menti sétaúton, ami méltán kiérdemli a nem túlzó „buja” jelzőt,

- lélegzetelállító látvány az 589 m magas Monte Solaro csúcsáról. Ez a sziget legmagasabb pontja. Anacapriról libegő visz fel (10 euro), s nem csak az egész Nápolyi – öbölre láthatunk el innen, hanem a felhőfoszlányokkal takart kicsiny csónakokra és a nagyobb turistaszállító hajók flottájára is.

Amalfi – parti út: „a világ egyik legelbűvölőbb tengerparti szakasza” – írja az útikönyv.
Ezt a 80 km-es utat nemhiába tartják Olaszország leggyönyörűbb tengerpartjának. Az út víz és hegyek között kanyarog fel és le sziklacsúcsok és hasadékok mentén. A kis városkák függőlegesen helyezkednek el a hegyoldalban, s kilátóteraszokkal szegélyezett autóutak, szűk, lépcsős sikátorok, fedett utcácskák vezetnek le a halászkikötőkhöz.
Házaik önmagukban nem túl szépek, gyakran málladoznak, a szebbek-jobbak szállodák, összességükben mégis valami ellenállhatatlan bájt alkotnak.

A parti út bejárására robogót akartunk bérelni, de még a buszon is halálfélelemmel és hányingerrel kellett megküzdenünk. A sofőr inkább dudál mintsem fékez, s a motorosok – gyalogosok élete gyakran látszólag csak egy hajszálon múlik. Én az egyik nap azért nem ebédeltem, mert tudtam, még haza is kell buszoznunk…

Aamalfi, Ravello, Positano, Sorrento: e három, sziklaoldalra épített lélegzetelállító városka között rendszeres buszjáratok közlekednek. Népszerű üdülőhelyek teraszokkal, kis utcákkal, fedett átjárókkal, lépcsősorokkal, butikokkal, kávézókkal, fagyizókkal, éttermekkel, szállodákkal, templomokkal, ajándéküzletekkel, galériákkal, citrus- és narancsligetekkel, olajfákkal, pálmákkal.
Azt hiszem, erre mondják : ezt nem lehet leírni, ezt látni kell…!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina