Édes Szicília

Olaszország Letojanni

Ott-tartózkodás ideje: 2012. júl. 11.  - 2012. júl. 18. (7 nap)

1 hozzászólás I 8 573 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. júl. 21. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar xmdbx Beszámolója

Cimkék: Szicília 

Hogy miért is édes? Édesek a borok, az illatok, a mosolyok, a gyerekek, a sütemények és nem utolsó sorban a Villa Souvenir tulajdonosa Tina mama. Amint megérkeztünk hozzá, olyan érzésem volt, mintha a 3. nagymamámhoz érkeztem volna meg. Ennyire beszédes, közvetlen, segítőkész szállásadóval még nem volt dolgunk. Szerencsére értettem is, amit mond, mert 2 éve tanulok olaszul és nem dialektusban beszélt hozzám.

Ez a bájos szálláshely a Letojannival egybeépült Mazzeoban található, közvetlenül a parton egy citromfás, leanderes kerttel körülvéve. A szobánk a tengerre nézett. Minden reggel, amikor kinyílt az erkélyajtó, megnéztük mennyire hullámzik a víz, mekkora a szél, megjött-e már a ’ábálábá ábálááá’-t ordító gyümölcsárus (többet nem igazán lehetett érteni belőle) és bírja-e még a citromfa az öklömnyi citromokat tartani. Jobbra pedig a hegyoldalban Taormina ásítozott egy kicsit a reggel 8 órás (már ütős) napsütésben.

Így indultak a reggelek. Aztán jött Tina mama egy jó hangos, mosolygós Buon giorno-val az ebédlőben, majd nekiültünk reggelizni.

A napjaink nyugisan teltek, olyan jó mediterrán módon. Nem sietünk sehova, mert mi a túrónak, van másik busz mindig, ha meg valamiről lekésünk, akkor ott lesz a holnap. A legnagyobb feszültséget az okozta, hogy mégis melyik étterembe menjünk este, és mit együnk. Édes stressz, valahogy el lehet viselni.

Letojanniban rengeteget sétáltunk. Reggel, délben, este. Mindig más arcát mutatta. De egy biztos: van neki egy sajátos, jellegzetes illata, ami már az első napon feltűnt. Úgy tudnám ezt az illatot körülírni, hogy olyan, mint amikor elmegyünk a nagymamánkhoz, aki éppen valami finom süteményt készít és a házat olyan jellegzetes ’nagymamás-sütis’ illat járja át. Hát valami ilyesmi. Megjegyzem, hogy nincs tele pékségekkel a hely, tehát valami más miatt van itt ilyen illat. Nem tudom mitől, de megmaradt az orromban az biztos.

Este lehet a legjobban megfigyelni az embereket: a nők kiülnek pletyizni a szűk kis utcákba, a fejük felett száradnak a frissen mosott ruhák, a gyerekek még fél 10-kor kergetőznek a téren vagy éppen a nagypapával csocsóznak valamelyik bárban, a férfiak pedig a parti sétányon bandáznak. Akinek meg van erkélye, kiül oda és ott zajlik a gesztikulálás, meg a gyerekzsivaj.
A vasárnap teljesen a családé, lecuccolnak a partra, fociznak, esznek, isznak, kártyáznak, fürdenek és persze beszélnek, megállás nélkül.

Sajnos nem jutott túl sok pénz a fakultatív kirándulásokra (Lipari/Etna/Palermo/Siracusa), mert az ételeket aranyárban mérik, de utólag visszagondolva, lehet, hogy annyira nem is baj. Így a rohanós turistaközpontú kirándulás helyett megismertük kicsit a helyi embereket, szokásokat, az apró örömöket és az ’elindulunk-a-városba-és-maj-lesz-valami’ típusú utat. Majd visz az orrunk és a szívünk valamilyen irányba, csak a fényképező ne hagyjon cserbe. Egyébként erre a szigetre három hét se lenne elég, hogy kényelmesen végignézze az ember, nemhogy egy hét.

Hála a Jó Istennek nem láttunk sehol (ami nem azt jelenti, hogy nincs is) Mc’ Donalds-ot vagy más híres hitvány ételeket árusító gyorskajáldát, turista menüt se nyomtak az orrunk alá túl sűrűn, és az ásványvizet se a kis Tesco-ból kellett megvenni. Végre egy büszke nyaralóhely, amely nem enged a kizsákmányoló multiknak!

Orvosnál

Ez egy érdekes történet volt. Sajnos 2. nap észrevettem, hogy nyeléskor baromira fáj a torkom, megnéztem a tükörben és ritka ronda látvány fogadott: ez valószínűleg tüszős mandula gyulladás, amivel nem érdemes játszani, mert szeret vándorolni és akármi lehet belőle. Na, akkor gyors kérdés Tina mamától: Hol találok orvost és gyógyszertárat? Elmondta és elindultunk. Persze nem találtuk a Dottore-t a megadott helyen. Megkérdeztem a rendőrt is, aki egy emeleti lakásra mutatott, hogy ott szokott lenni az orvos, felordított az erkélyre, megkérdezte a szomszédot hogy a doktor itthon van-e. Naná, hogy nem volt. Azt mondta, hogy várjunk… Háromnegyed órás ácsorgás után jött a semmiből egy fószer, aki elirányított egy másik orvoshoz. Na végre! Hát a rendelőben ücsörögve ismét megtudtam 1-2 dolgot az olasz szokásokról. Kettessével, sőőőőt családostól mentek be az orvoshoz. Vicces volt, amikor elindult a tata és mama majd az asszony és a 7 hónapos kisbaba is követték őket (talán még a szomszéd is), majd egyesével jöttek ki.
Sorra kerültem végre, belenézett a kicsit bajszos, kicsit-nagyon bagószagú doktornéni a torkomba (egyébként simán dohányzik bent!) és azt mondta: ,Ájjjájjj’ ez tényleg t. mandula gyuszi… Mit írnak fel erre Mo.-on? Mondtam neki, hogy jó lesz a Zinnat. Felírta 15 euroért, cserébe elmagyarázta, hogy kell szedni és a gyógyszertárban ugyanennyibe fog kerülni maga a gyógyszer. Hjajjj…Zsííír…nincs több Limoncello, sör, bor, koktél. Még jó, hogy lehet hazavinni.

Letojanni

Sehol sincs tömeg! Óriási szerencse! Nem tévedek, ha azt mondom, hogy igazi olasz nyaralóhely, elvétve néhány angol, francia, német, orosz, illetve magyar vendéggel.
Partja homokos-kavicsos, sokszor akkora a szél, hogy viszi magával a napernyőket is. Maga a víz nagyon tiszta, de igencsak hideg (eddigi nyaralásaink során meglepő módon itt volt a leghidegebb). Zavaró azonban, hogy 2 percenként jönnek a mozgó árusok mindenféle ékszerrel, strandcuccal, valamint az ázsiaiak ,mássszázs másssszázs’-t kínálva. Kellett volna egy kis tábla a strandsátor mellé a következő szöveggel: No massaggio, no souvenir! Grazie!

Isola Bella (Taormina alatt)

A csodaszép öböl partja szintén kavicsos, de itt már van színes élővilág (különféle halak és 1-2 medúza, amiket ki lehet kerülni, ha valaki búvárkodik). Lehetőség van kis hajókkal felfedezni a rejtett sziklás partszakaszok élővilágát, erre invitálnak a hajósok: ,Essszkurszióneeee esssszkurszióóne!’-t kiáltva.

Tipp: Érdemes Taorminából libegőn leereszkedni Mazzaro-ba, s úgy megközelíteni a mellette található Isola Bella-t. Mazzaro partja az útról nézve igazi riviéra, klasszikus fotótéma.

Taormina

Akár a képeslapokon! Romantikus, színes, régi és új, virágos, macskaköves, lépcsős, kovácsolt vasak, pálmák, sármos pincérek invitálnak a hangulatos éttermekbe, ajándékboltok és hűsölő cicák mindenhol. A buszállomás környéke 4 út találkozásánál található, oda kell figyelni a merész motorokra, háromkerekű kocsikra és autókra.
A fő utca tele üzletekkel és vendéglátókkal (van még egy ír kocsma is, röpke 7 euro egy korsó Kilkenny), mi azonban egy eldugott utcában ebédeltünk meg. Életem legfinomabb tiramisuját volt szerencsém ott elfogyasztani. Annyira finom volt és lágy, szó szerint szétolvadt a számban. Összehasonlítani nem is lehet a hazánkban készített tiramisuval.

A görög színház szinte kötelező program, onnan lehet a legjobb képeket készíteni az Etnáról, Taomináról és Letojanniról.

Egyik este vissza is jöttünk ebbe a lenyűgöző városba. Napnyugta után kijönnek a helyiek a fő utcára, a terekre. Az olaszok (mint általában) nagyon elegánsak, a férfiak például a nagy meleg ellenére is hosszú nadrágot és inget viselnek, a nők erős rúzst és az aktuális divat darabjait.

A másik kötelező látnivaló a Piazza IX Aprile. Maga az épület és a tér nagyon szép, de engem inkább a kilátás nyűgözött le. Egy dolgot viszont nem értek: mi a fenét keres itt egy bóvli árus? Szerencsétlen gumijátékokkal, lufikkal és sok kacattal? A festők teljesen beleillenek a képbe, de egy bóvliárus semmiképp. Na mindegy, ez csak egy kis kitérő.

Castelmola

Ez a hegyi falu Taorminától pár kilométerre található, busszal 20 perc alatt megközelíthető. Csendes, nincs sok turista, nagyon magasan van, és tartogat egy-két meglepetést.
Az egyik boltban például meg is kóstoltatták velünk a híres szicíliai mandulabort (eddig ilyen nem is fordult elő).

A templommal szemben pedig egy nagyon fura bár van. Hogy mitől fura? Az ember kívülről azt hiszi, hogy egy klasszikus, hangulatos bárba fog betérni. Le is ül, várja a pincért, aztán körbenéz….khm… hát mindenhol méretes falloszokkal találkozik. Egy lávakőből kifaragott méteres darabka kacsint rá az asztal mellett, a szék, a lámpa is olyan alakú, sőőőt még a sörcsapoló is, nem is beszélve az ételek alátétének szolgáló papír is, mely a különféle nemzetek méreteit szemlélteti. Nem jöttem én zavarba ennyi képtől, fülig ért a szám, a páromnak már kevésbé, ő jobban örült volna, ha a szebbik nem szimbólumai is előjöttek volna legalább 1-2 helyen. De nem…
Érdemes felmenni a falu legmagasabb pontjára, ahol a kastélyrom terül el, onnan páratlan a kilátás az Etnára.

Éttermek, árak

Kicsit földhöz csapnak az árak. Eddigi nyaralásainkkal összehasonlítva itt voltak a legborsosabbak, Máltánál is húzósabb. Ezt ráadásul tetőzi az a tény, hogy mint említettem, igazi olasz nyaralóhely és a négy fogás teljesen megszokott errefelé. Ami azt jelenti, hogy van egy előétel, egy első és második fogás, desszert és valami ital. Na már most egy fogás (szardínia sült krumplival) vagy egy pizza kapásból 6 euro minimum. Aztán egy narancslé minimum 2,5, egy korsó sör 5, egy tiramisu 5, koktél 6 euro.

Egyik este egy négyfős olasz család ült a szomszédos asztalnál és végigették a 4 fogást, mi pedig érdekességképpen kiszámoltuk, hogy mennyibe is kerülhet egy ilyen ’kis vacsi’ : háááát minimum 130 euro, ez 290-es árfolyamon számolva 37.700 Ft. És megjegyzem, hogy ez nem a drágának számító éttermek közé tartozott. Jó jóóó tudom, a fizetések között is döbbenetes különbségek vannak, de nekünk, magyaroknak ez akkor is baromi sok.

A kirándulások ára 30 eur/főtől indulnak, ami nem tartalmaz ebédet vagy vacsorát, de még belépőket sem.

A buszos közlekedés olcsónak számít, Letojanni-Taormina között egyirányú jegy 1 eur/fő.

Belépő fizetős strandra 10 eur (2 ágy napernyővel) Letojanniban, Isola Bellán ugyanez 20 eur.

Ha valaki márkás táskát (persze nem eredeti) szeretne venni a mozgó árusoktól, akkor az ajánlott ár feléért érdemes vásárolni. Vigyázni kell azonban, mert állítólag ha ezt a rendőrök szeme láttára csinálja valaki, egy csinos kis 1000 euros bírságot is kiszabhatnak rá. (Erős túlzással annyiért már szinte az eredetit is meg lehet venni). Ilyen esetről én csak olvastam, látni nem láttam egyet sem. (Egyébként meg a mozgó árusok ott sétálgatnak táskákkal a kezükben a rendőrök mellett, sőt még beszélgetnek is, úgyhogy nem tudom, mi lehet az igazság.)

Amit ne hagyjunk ki egy szicíliai (vagy olasz) nyaralás alkalmával:
-ismerkedés a helyiekkel (ha valaki beszél olaszul)
-esti séták a parton és a városban
-helyi ételekből és italokból a lehető legtöbbet megkóstolni és hazavinni (mandulabor, méz, csokik, borok, lekvár)
-venni egy mandolinos CD-t, amire a legszebb olasz számok vannak felvéve
-a fagyit tényleg meg kell kóstolni, nem véletlen áradoznak annyian róla
-furán hangzik, de érdemes kipróbálni:
ücsörgés a tengerparton napnyugtakor valami itallal a kezünkben, belebámulni a hullámokba és hagyni, hogy a gondolatok csak úgy irányítás nélkül átsuhanjanak az elménken, majd mosolyogni a gesztikuláló szülőkön és kisgyerekeken, akik már születésükkor tudták mi is az a Dolce Vita...
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
kokizoli0209 - 2013.02.20. 10:17

Nagyon-nagyon profi élménybeszámoló! Respect! :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina 
Kedves Látogatónk!

Az ongo.hu oldal jelen formájában már nem frissül, ezért az oldalon megjelenő információk elavultak lehetnek.
Jelenleg azon dolgozunk a háttérben, hogy megújult formában és új funkciókkal ismét a felhasználók rendelkezésére álljon az ongo.hu.
Hamarosan jelentkezünk!

Az ongo.hu csapata
ongo