Tunéziai élmények

Tunézia Sousse Prima Life Karawan

Ott-tartózkodás ideje: 2008. jún. 10.  (1 nap)

0 hozzászólás I 3 778 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. aug. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar bibi Beszámolója

Cimkék: El Jem  Monastir  Prima life Karawan  Sousse 

Prima Life Karawan értékelése
bibi értékelése:

5

Az értékelések összesen:

4

Eddig 4 utazó értékelte.

Az első családos külföldi nyaralásunk volt. Tapasztalatok hiányában nézegettünk a neten, kerestük, hogy melyik a legmegfelelőbb hely, ahová az akkor még 5 és 9 éves gyerekekkel elutazhatunk. Fontos volt, hogy a hotel közvetlen tengerparton és a városközpontban legyen, legyen saját medencéje és az ellátásról is jó véleményekkel rendelkezzen. Kicsit félve az arab világtól, de a kedvező last minute ajánlat miatt belevágtunk. Kartago Tours - Tunézia - Sousse - Karawan hotel.
A Nouvelair gépével utaztunk. Amikor megláttuk a kapitányt és az utaskísérőket első gondolatom az volt, hogy úgy néznek ki, mint a filmeken a terroristák, akik eltérítik a gépet. Aztán Tunéziában rájöttünk, hogy az arabok külsőre mind ilyenek.
Monastirban landolt a gép, ott már várt az utazási iroda képviselője, aki elkalauzolt minket a transzfer buszra. Rövid utazásunk alatt – míg a szállodához értünk – nézelődhettünk. Ugyan olvastuk az interneten, hogy Tunéziában vannak nem gondozott, kifejezetten koszos környékek, de erre nem készültünk fel, olyan borzalmas látványt nyújtott egy-egy rész. Az emberek a kecskékkel, birkákkal együtt élnek. Kicsit el is keseredtem, hogy mi vár még ránk. Rengeteg a szálloda a tengerparton, azok környéke kifogástalan és tiszta volt. Sousse túristák által felkapott város, pálmafákkal teli utcasorokkal, üzletekkel. A szállodánk bejárat felöli része – ahol a busz letett minket - nem volt túl bizalomgerjesztő, de egészen más belül ill. a medencéire és a tengerpartra néző oldaláról. Az idegenvezető leültette a csoportot, várjunk amíg szétosztják a szobákat, beszélt a recepcióssal és elment. A férjem egy kis borravaló kíséretében – idegen nyelv hiányában – kézzel-lábbal mutogatva kérte a recepcióst, hogy tengerre néző szobát adjon, aki készséges volt, máris kísért minket a szobánkba. Egy földszinti, medencére néző és oldalt tengerre néző szobát nyitott ki nekünk. Férjem ezzel nem volt megelégedve, azonnal hadakozott, hogy hol a tenger, adják vissza a pénzt. Erre aztán a legfelső szinten egy totál tengerre és a csúszdás medencére néző szobát kaptunk. Gyönyörű kilátás, nagy erkély, 2 pici szoba, nem a legmodernebb berendezéssel, de tiszta, a fürdőszoba is teljesen rendben. A légkondicionáló működött, bár amikor bekapcsoltuk, köhögtek tőle a gyerekek. Éjszakára nem volt rá szükség, mert ekkor még elég hűvösek voltak az esték, a nyitott erkélyajtón beáramló levegő lehűtötte a szobát. Utolsó éjszakánkon volt már pokoli meleg, akkor kezdődött az igazi afrikai hőség (ez már kibírhatatlan lett volna a klíma nélkül).
A szálloda környéke rendezett, a homokos tengerpart lassan mélyülő, már június közepén nagyon jó hőmérsékletű. A szálloda két medencével rendelkezik, egyikhez csúszdák is tartoznak. Az úszómedencében tartották a vízi tornát az animátorok és az hidegebb is volt. Napágyak a medencék mellett ingyenesek voltak, nem kellett lefoglalni reggel, hogy jusson, mindig volt szabad. A tengerparton a napernyőért, ágyért fizetni kellett. A takarítás rendben volt, a szobalányok a takarókból hattyút, masnit és más alakzatokat készítettek az ágyainkra.
Félpanziós ellátásra fizettünk be. A szálloda mindent megtett a vendégek teljes mértékű kiszolgálásáért. Kifejezetten változatos és tényleg minden nap más és más ételek voltak feltálalva, nagyon finomak és nagyon sokféle. Az biztos, hogy a kajában senki nem találhatott kifogásolni valót. A sütemények, torták óriási választékban, fantasztikusak, szinte a bőség zavara. Állandóan degeszre ettük magunkat, mert ezeket nem lehetett kihagyni, meg kellett kóstolni. Az italokért külön kellett fizetni a pincérnek. Mi szatyorban becsempésztük a dobozos üdítőt, de nem szóltak. Nem lettünk betegek (se hasmenés, se hányás), pedig nem szedtünk gyógyszert megelőzésképpen és ettünk az utcán is chapatit, kebabot, pizzát és ittunk frissen facsart narancslét is. A chapatit és a kebabot az utcai árusok helyben készítik, érdemes megkóstolni, nagyon finom. Mindezek harisszával (erős paprika) már nagyon csípősek. Kuszkuszt még a repülőn tálaltak, az nem ízlett.
Fakultatív programokra nem fizettünk be. A férjem az interneten és útikönyvekben olvasottak alapján készített egy útitervet, hogy hol, mit akarunk megnézni és milyen járművel utazunk oda. Ennek alapján történt minden.
Először a Sousse városát és nevezetességeit néztük meg. Nagyon hangulatos hely, sok a turista, a nézelődő. A férfiak ráérősen üldögélnek a kávézók/éttermek teraszán, mintha nem dolgoznának egész nap. A Place de Martyrs-nél (Mártírok tere) lépünk be a medinába, mindjárt ott a Soula Center (fix áras ajándékbolt), mellette egy kis tér, ahonnan már beazonosítható a nagymecset és a ribat. A ribat tornyába fel lehet menni, ahonnan belátható a város. Fehér, lapos tetős, sűrűn lakott település, minden ablakhoz parabola antenna tartozott. Jártunk a halpiacon, ami gusztustalan, de mégis érdekes. Rengeteg kisebb-nagyobb hal, amiket helyben darabolnak fel. A higiéniai körülményeik meg sem közelítik a miénket, a halakat, húsokat szinte hűtés nélkül tárolják. Az árusok megengedték, hogy megfogjuk a polipot, egy kis cápa uszonyát. A piacon zsákokból árulják a fűszereket, óriási nagy tálcáról a fornettihez hasonló finomságokat.
Port el Kantaouiba tuk-tukkal utaztunk. A tuk-tuk háromkerekű motorféle kb. 4-6 személy fér fel rá, elég gyorsan lehet vele haladni. Ez egy igazi túristaparadicsom, sok a butik, ahol lehet alkudni és szép a jachtkikötő. A tér közepén áll a zenélő szökőkút, ami éppen zenélt, amikor odaértünk. A ritmusra emelkedik a víz feljebb és feljebb. Port el Kantaouiból indulnak a kalózhajók. Amikor felszálltunk a hajóra, megjelent egy férfi és mindenki fejére rárakott egy fehér anyagot és pánttal átkötötte (mint az afrikaiak hordják). Ezt nem szabad hagyni, mert akkor már nem lehet visszaadni, kifizetteti. Emléknek jó lesz. A hajónak nem volt fedett része, úgyhogy mire kiértünk a nyílt tengerre már forrt az agyunk. Az úton sült halat szolgáltak fel zöldségkörettel és dinnyét. Lehorgonyoztunk, lehetett fürdeni, beugrálni a hajóról. Port el Kantaouiban vidámpark is van, de mi oda nem mentünk be. Megtudtuk, hogy van mögötte egy homokos rész, ahol tevére fel lehet ülni és fotózni. Ezt mi ki is használtuk, mert sivatagba nem akartunk menni, de egy tevés kép mindenképpen kellett az albumunkba.
El Jembe louage-al utaztunk. A louage egy 8-9 személyes kocsi, Sousse-ban van egy csarnok, ahonnan több irányba indulnak, mint a buszok, megvárják, amíg egy irányba megtelik a kocsi és utána indul. Ez az út kb. 1 órás volt, autópályán mentünk. Ahol kiszálltunk, onnan már lehetett is látni az amfiteátrumot. Belépőt kell fizetni, de érdemes bemenni, nincs (vagy akkor nem volt) nagy tömeg, de szép, körbe lehet menni a romjai között, középen pedig a nagy aréna áll. El Jemben láttunk több tipikus tunézai házat (fehér ház kék ajtóval és ablakkal) és egy kis piacot.
Monastirba vonattal utaztunk. A vonat nagyon régi típusú, koszos, de a kalauz mosolygott és viccelődött, engedte, hogy fotózzuk. A város forgalmas, gyönyörű tengerparttal. Jóval több látnivaló akad pl. Ribat kolostor, amelynek a falai hatalmasak, egy csodás térről megközelíthető a Habib Bourguiba mauzóleuma, melybe csekély belépőért nagyon érdemes bemenni és szétnézni. Egy kis borravalóért, még egy hátsó részbe is beengedtek, ahol az elnök könyvei, ruhája, ékszerek voltak kiállítva. Mellette a tengerparton van egy temető, amire szintén érdemes egy pillantást vetni, hogy mennyire más stílusú sírjaik vannak, mint nekünk. A város körbejárható lovas kocsival, akik a kolostor mellett ajánlgatják magukat.
Az arab közlekedés félelmetes. Rengeteg a taxi, mennek és dudálnak, mint az őrültek, de balesetet nem láttunk. Kiválóak az útjaik, egyáltalán nem kátyúsak. Zebra, mintha nem is lenne.
Első benyomásunk után nagyon megváltozott a véleményünk az arabokról, hiszen imádják a gyerekeket, az úton nem lehet úgy elmenni mellettük, hogy meg ne simogassák őket. A múzeumokban, utcákon nagyon készségesek, kis apróért bármit megmutatnak, bármerre elvisznek, segítenek mindenben. Hazafelé a gépünk Debrecenbe szállt le, s amíg ott kiszálltak a hazaérkezők, beszálltak az éppen nyaralni indulók, addig a pilóta a gépen maradó kisebb gyerekeket összeszedte és megmutatta nekik a pilótafülkét, a műszereket, bele is ülhettek a székébe. Ezután újból felszállás és így érkeztünk mi haza Budapestre.
Mi ezzel a nyaralással maximálisan elégedettek voltunk, életünk egyik legjobban sikerült utazása volt minden tekintetben.
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina