Duna menti kerékpártúra Ausztriában - Day 2 - 2012.08.28, kedd

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2012. aug. 28.  (1 nap)

0 hozzászólás I 5 848 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. aug. 29. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar simonattilahun Beszámolója

Cimkék: Ausztria Duna-menti kerékpár túra bicikli Duna-hurok 

Következik a 2. Nap élménybeszámolója. :)

Gyors reggeli és indulhat a nagy kaland. Az idő csipősen hideg reggel, nem fogok nagyon megizzadni. Viszont sehol egy felhő az égen, drukkolok, hogy így is maradjon.  

Az időjárás előrejelzések szerint csütörtökön utolér egy vihar sok esővel nyugat felől, ami Közép-Ausztriáig jön majd el. Remélem tévednek. :) E szerint bele kell húznom, jó lenne minél keletebbre érni ahhoz minél előbb, hogy már ne érjen el. 

A mára tervezett szakasz Schlöngenig tart, kb.45 km, ahol a Duna egy nagy S kanyart ír le. A helyiek nyilván csak "a Duna-kanyar"-ként emlegetik. :)

A Duna jobb partján indulok útnak. Az első 2-3 km még Passaun belül egy murvás keskeny csapás csak, de a városon kívül klassz aszfaltozott bicikliút kezdődik. 

Újabb pár kilométer után átér az út Ausztriába, az egykori határállomásnak már a helye sincs meg.

A táj gyönyörű, erdős hegyoldalak alpesi rétekkel váltogatják egymást. A Krämpelstein-kastély a Dunára néző sziklafalban bújik meg, feljárat sehol. Bizonyára a domb másik oldaláról van a feljárat. Esélytelen, hogy feltekerjek oda. :)

Már délelőtt levontam a nap egyik tanulságát: a lejtő, ami már elég ahhoz, hogy a folyóban a víz tempósan folyjon, nem elég a biciklinek ahhoz, hogy magától guruljon. Ellenben az ellenszél, ami a biciklistát sűrű káromkodásra sarkallja, és 10 km/h-t levesz a sebességéből, meg sem kottyan a folyónak. 
 
Tovább haladva, elértem Jochenstein-nél az első (mert az utikönyv szerint lesz még több is) duzzasztógátat és vizierőművet, egészen szépen beleolvad a tájba. A túlpart itt még Németország. A gát tetején bicikliút megy át a túlpartra. Végigmegyek rajta, de végül úgy döntök, maradok a jobb parton.

Hiba volt, át kellett volna mennem. Pár kilométer után ugyanis elfogy a jobb parton a kerékpárút és bicikliskomp visz át a balpartra, ami immár Ausztria ott is. A komp csak 2.20 EUR, kibírható. Láthatólag nagy a forgalom a kompon, folyamatosan jön-megy a kis hajó a két part között.

Folytatom az utat a bal parton. Itt is jórészt külön, aszfaltozott kerékpárút halad, bár egy kisebb szakaszon egy egészen kis forgalmú, két falu közötti országúton visz az út.

Az út mentén, csak úgy, mint a másik parton, néhány kilométerenként a bicikliseket csalogató fogadók vannak. Közben eláll a keleti szembeszél hál'istennek. :)

Belefeledkezem a tájba, és arra eszméltem, hogy fél egyre elértem Schlögent, pontosabban a vele szemben a bal parton található Au-t, azaz az eredetileg mára tervezett úticélt. 

Úgy döntök, megyek tovább, nem köt szerencsére szállás, nem foglaltam semmit az útra, megállhatok bárhol. Az idő is egyre szebb, most már kifejezetten meleg van a napon, lehet vagy 25 fok.

Egy rövid pihenő után itt megint áz kell kelni a túlpartra, mivel a jobb parton folytatódik a kerékpárút. Újabb komp következik 1,50 EUR-ért.

A Duna-kanyar, pontosabban - mint közben utánanéztem - valódi nevén a Duna-hurok igazán gyünyörű. Kb. 20 km érintetlen táj, mindkét oldalon sűrű erdővel borított hegyekkel, ahol akár 10-30 percig nem találkozol más kerékpárossal. Már emiatt is érdemes volt eljönni idáig.

A Dunában amúgy sok vadkacsa van, és amin meglepődtem, sok hattyú is. Az egyik pihenőmnél délután egy hattyú kijött hozzám a vízből és egészen közel mellém telepedett a parton. Sajnos nem tudtam mivel megkínálni. 

Sokféle biciklis jár erre: van a hosszú távú túrázó, aki messziről megismehető a biciklin hátul cipelt csomagról; van a hátizsákos kiránduló, aki a közeli kempingből (mert hogy sok van a bicikliút mentén) indult el egy rövid kirándulásra; van a helyi lakos, aki kis kosárkával a bicajon már csukott szemmel is áttalál a szomszéd faluba, és végül a sportember, aki szénszálas, 35 dekás országúti versenycirkálóval 60 km/h-val suhan el mellettem. (Mint egyszeri polskifiatos a mercis zöldséges iránt, én is lelkem alsó tudatalatti feléből érzek titkon egy irigységgel vegyes utálatot irántuk.) :-)

És bár nincsenek illuzióim a saját állóképességemmel kapcsolatban, azért délben egy kicsit megrökönyödtem, amikor egy idős bácsika egy kisebb emelkedőn felfele zavarbaejtő tempókülönbséggel suhant el mellettem. Csak akkor enyhültem meg, amikor elhaladtában észrevettem, hogy egy apró rásegítő villanymotor is van a biciklijén. :)

A bicikliút teljesen a vízparton halad szinte végig, és szinte teljesen sík. A településeket  itt csak egészen apró faluk képviselik, például Inzellben csak egy utca van a Duna-parton, és az utolsó haz számozása "Inzell 8". :)

Mindenhol sok vendégfogadó, és Zimmer Frei táblás magánszállás, valamint kemping, úgy tűnik nem lesz nehéz menet közben szállást találni.

Kiérve a Duna-hurokból, a folyó kétoldalán a hegyek dombbá szelídülnek, majd  hirtelen teljesen eltűnnek. Aschach, (a Passau óta) az első kisvárosnak nevezhető település már teljesen sík terepen van. 

A következő, Aschach és Wilhering közötti 17 km-es, teljesen sík szakasz ( még mindig a jobb parton) szinte már-már unalmas: bal oldalán a szélesebb, szelídebb, lassabb Duna, a töltésen futó kerékpár út jobb oldalán pedig a fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt, vadkacsáktól es hattyúktól népes árvíztér terül el.

Este negyed 7 fele Wilheringbe érvén éreztem, hogy itt az ideje szállást keresni. Miközben az információs táblát böngésztem, egy helyi bácsika kézzel-lábbal magyarázta, hogy a bicikliút Linz fele a másik parton folytatódik, menjek át a komppal. (Soha nem fog kiderülni, hogy igaza volt-e. :)) Bár ma már nem terveztem továbbmenni, a kompozás mellett döntöttem, mivel a szemközti parton egy nagyobb település volt: Ottensheim, (a dombtetőn helyes kis kastéllyal), ahol talán jobbak az eselyek a szállásra.

Az mai harmadik kompozás is megvolt tehát, ezúttal 2.70€-ért. A szálláskereses azonban nem volt túl sikeres: a falu mindhárom Vendégháza, és három Zimmer Feri felkeresése után feladtam, sehol nem volt hely.

Nincs más hátra, mint előre, jöjjön akkor Linz. Átadtam a terepet a technológiának, és egy étterem wi-fijén a booking.com-on foglaltam szállást Linzben. 

A Linzig hátralevő 15 km a mai nap "legmesszebb" 15 kilométere volt, az utat színesítő, normál esetben lazán bedarált emelkedők pedig fogcsikorgatós hegymenetekké váltak. Teljesen besötétedett közben, így boldogan fogadtam Linz első fényeit, és pláne a szállás forró zuhanyát. 

A hangulatomat tovább árnyalta, hogy az égen egyre csúnyább felhők jelentek meg este, remélem, holnap reggel nem eső fogad. Én mindenesetre mindent, és még azon felül is egy kicsit megtettem azért, hogy minél keletebbre jussak az eső elöl. :)

Folyt.köv. holnap, ha még fel tudok kelni az ágyból reggel, és rá tudok ülni még a biciklire a mai 100 km-en elgémberedett hátsómmal.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina