Duna menti kerékpártúra Ausztriában Day 3 - 2012.08.29., szerda

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2012. aug. 29.  (1 nap)

0 hozzászólás I 2 942 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. aug. 30. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar simonattilahun Beszámolója

Cimkék: Ausztria Duna-menti kerékpár túra bicikli Linz Mauthausen 

Következik a 3. nap élménybeszámolója.

Linz nem az a város, aminek a nevezetességeire az ember évek múltán is élénken emlékszik. Legalábbis én nem emlékeztem, pedig már jártam itt kétszer is városnézőben. 

A napot egy gyors, tehát kerékpáros linzi városnézéssel kezdem. Mivel Linz síkságon fekszik, így Passauval ellentétben itt a bicajos városnézés is sima ügy. A Bécshez hasonló stílusú, de annak eleganciáját nélkülöző belváros most sem hagy mély emlékeket bennem, legközelebb is rácsodálkozhatok majd Linz látnivalóira.

Budapest számára is követendő példa viszont az autós forgalom elől lezárt, a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak átengedett belváros, de azért a döntéshozókat végigbicikliztetném a teljes bevároson naponta tízszer, hogy 3 hónap múlva megfontolhassák, hogy valóban jó ötlet-e a macskakő kerékpáros övezetben. 

Reggel sűrűn felhős idő fogadott, majd a belvárosi túra alatt úgy egy órán keresztül csöpögött néha az eső. Ezt nem vettem jó jelnek. Szerencsére a felhők dél felé haladva már nem követtek, talán a keleti (ellen)szél miatt (grr), és kora délutánra már igazi napsütéses kánikula kísért. (A nap egyik tanulsága: nem elég elvinni a naptejet, használni is kellene. Ma reggelre ugyanis szépen kijött a tegnapi naptej nélküli nap hatására a leégésem.) :)

Mára nem tűztem ki végcélt, eljutok oda, ahova eljutok...

Linzből a bal parton indulhatunk tovább dél felé, így a jobb parti belvárosból az egyik hídon át kell menni elöször. A kivezető kerékpárút első néhány kilométere egy kocogókkal és babakocsis anyukáktól nyüzsgő szép parkon vezet át, majd kikanyarodik a Duna-partra. 

A 15 kilométeres parti szakasz első felén a szemközti part kéményes-füstös ipartelepeit, erőműveit, meddőhányóit csodálhatjuk meg, a következő 7-8 km szakaszon viszont már békés, erdős a táj.

A Duna miatt itt sok a szúnyog és a szárnyas hangyaszerűség is. Szemüveg nélkül (itt is) veszélyes lenne bicajozni. A legdurvább frontális ütközésem egy Duna felől érkező lepke volt. Don't drink and drive! :)

Az eddigi út során itt elöször kanyarodik el a kerékpárút a Duna mellől huzamosabban: a Duna egy holtága körüli ártér, és a sorban a negyedik, az abwindeni  erőmű (mert hogy Ottensheim előtt is volt tegnap egy) miatt tesz egy nagyobb, kb. 10 km-es kerülőt az út. 

Az út ezután kisforgalmú közútakon folytatódik egy darabig, három kis falun át vezet Mauthausen felé. Tetszenek ezek az eldugott osztrák kis falvak: kicsi  az átmenő forgalom, és rendezettek nem csak a házak, hanem az utak, közterületek is. A legtöbb helyen láttam legalább egy nagyobb vegyesboltot, supermarketet is, es szinte mindenhol van legalább két vendéglő is. Van a magyar falvaknak hova fejlődnie.

Mautheusen előtt balra letérve a kerékpárútról, - az utikönyv szerint rövid emelkedő -, valójában hosszú és k...a meredek emelkedő (az út menti tábla szerint 14%-os) vezet fel a Mautheisen-i náci koncentrációs tábor emlékhelyéhez. Hát ez a biciklitolás minősített esete lett már. (Később lefele viszont behúzott fékekkel való száguldozás.)

Köszönhetően a délelőtti linzi városnézésnek és egy déli hosszabb cappucinozásos pihenésnek, du. 2-re értem fel a hegytetőn levő emlékhelyre. Mivel épp 2-kor kezdődött egy angol nyelvű túravezetés, és pont én voltam az egyetlen, aki jelentkezett rá 1 perccel korábban (majd később még két ausztrál arc csatlakozott), így családias és részletes guided tour-t kaptam. 

A bennem kiváltott érzések jelzőit sokáig sorolhatnám: a megindítótól és a szomorútól, az érdekes történelmi visszatekintőn át a sokkolóig sok mindent mondhatnék. Mindenki maga döntse el, kíváncsi-e rá, én örülök, hogy a végül 160 percessé nyúló túrán részt vettem.

Elment viszont az idő ezzel nagyon, délután háromnegyed öt volt, és még csak kb. 30 kilométert tettem meg. Bele kellett húznom. Gyorsan bekerekeztem a 3 km-re levő Mauthausenbe, és egy újabb cappucino mellett megnéztem a booking.com-on a szóba jöhető szállásokat, hogy ezúttal időben foglalva elkerüljem a tegnap estére jellemző kényszerhosszabbítást. Szoroztam, osztottam, és bevállalhatónak ítéltem egy kb. 36 km-re levő Grein-i, Duna-menti vendégházat.

Délután fél hat volt, így hiperűrsebességre kapcsoltam. (Egy térugrás jól jött volna...) :) 

Egy 16 km-es szakasz következett a Duna-parton, a szokásos balra ártér és Duna-mellékág, jobbra közvetlenül a Duna tájkép mellett. A táj érintetlen és gyünyörű, mégis a Duna-hurok hegyei és a táj ottani változatosságához képest szinte már-már egyhangúnak éreztem ezt a síkságot. A kb. négy méter széles, aszfaltozott, kilométerekre előre belátható - régen hajóvontató útként használt - kerékpárúton kicsit monoton a tekerés, a táj menet közben nem változik, így a "nem haladok, soha nem érek oda" érzése újra és újra előjön. Ezen a szakaszon volt eddig a legrosszabb minőségű -, ugyan csak 3-5 kilométeren - a bicikliút: döcögős repedt betonsáv. (kb. olyan, mint Budapesten sok kerékpárút...) :)

És büszkén jelentem, ezen a szakaszon átértem Felső-Ausztriából Alsó-Ausztriába. :)

A Wallsee-Mittenkirchen erőműnél (igen, egy újabb erőmű következett) kellemetlen meglepetés várt: az utolsó 20 km-es szakasz előtti elágazásnál a balra fordulást jelző tábla leragasztva, rajta felirat a mai dátummal és jobbra nyíl. Elő a Google Translate, gyors fordítás, hogy mit is mond a tábla: útlezárás és terelés van három napig, jobbra van a terelőút. 

Jobb híján jobbra veszem az irányt, és az erőmű tetején a Dunán átvezető hídra jutok. Hát akkor újratervezés. :) Jöjjön a jobb part megint. 

A térképre nézve az út hosszabbnak tűnik, mivel ez nem a Duna-parton fut, hanem egy félkört ír le, de a kerékpár-térkép állítja, hogy kilométerben ez sem hosszabb a másik útnál. Hat falu is érint az út, az utolsó az istennek sem akar feltűnni. Ismét a tegnapi érzés az utolsó, soha véget nem érő szakaszról. A kellemetlen párhuzamot erősíti, hogy ez az út is dombos, rettegés jön minden egyes lejtőnél, hogy vajon milyen emelkedővel kell megfizetnem érte. 

Józanabb pillanataimban azért elismerem magamban azt, hogy a kerékpàrút tervezői mindent megtettek, hogy kifejezetten vízszintes legyen a lehetőségekhez képest az út vonalvezetése (egészen Passau óta), és a hozzám hasonló félpuhány, irodai munkások is leküzdhessék a távot. A nap utolsó szakaszában azonban ez az érzés tűnékeny, és minden kisebb emelkedőt egyre nehezebben leküzdhetőnek érzek.

Versenyt futok az idővel már egy órája, a nap egyre alacsonyabban süt, mindjárt lemegy. Nem lenne túl vicces - a kerékpárutat két oldalról négy méter magas kukoricatáblák között - a vaksötétben haladni a semmi közepén.  Utolérek két biciklist, végre, legalább hármasban haladunk majd a sötétben - gondolom. Lelassítok a tempójukra, de kiderül, ők csak a következő faluig jönnek. Ismét rákapcsolok.

Felbukkan végre az utolsó falu, majd visszakanyarodik az út végre a Duna-partra. A mai végcél közelségét jelentő Duna-híd keresése közben alig veszem észre, hogy a táj ismét változik, jönnek megint a hegyek, és izgisebb lesz a táj.

Hídnak ember úgy még nem örült, mint én ma este, amikor végre megpillantottam a Tiedenback melletti közúti hidat. Az sem vont le semmit az örömömből, hogy a hídra vezető meredek felhajtón megadta magát a váltóm, és nem volt hajlandó visszaváltani hegymenet-fokozatba.

A nap már a hegyek mögött, de még van annyi fény, hogy gond nélkül bejutok a 2 km-re levő Grein-be. Amennyit látok belőle az alkonyat fényeinél, nagyon helyes városka, a központban egy kis várral, majd holnap megnézem.

A központban ledőlök a bicikliről és beizzítom az iGO-t, hogy megnézzem, pontosan hol van a parton a szállás. Itt ér a mai második kellemetlen meglepetés: a booking.com Google-térképe szerint Duna-parti szállás valójában egy faluval arrébb, 5 km-re van. Ja, és egy bazi nagy hegy van közöttünk, hosszú szerpentin vezet át. Az iGO nem győz meg, hogy kerékpárral ez 16 perc, így inkább a szálló weblapján ajánlott kerékpár traszfert igénylendő felhívom a szállót. (Hmm, lehet hogy nem én vagyok az első, aki nem érzett erőt egy fárasztó nap végén a hegyi szerpentinhez.) :)

A vendégház nagyon készséges, 10-15 perc múlva már ott is vannak értem egy utánfutós mikrobusszal. Az odavezető utat a mikrobuszból elégedetten figyelve megállapítom, hogy nem hogy 16 perc, hanem 3 óra lett volna, mire feltolom a biciklit a hegyi szerpentinen. :)

A vendégházban újabb kellemes meglepetés fogad: a bejelentkező űrlap mellé az étlapot is megkapom azonnal, hogy máris válasszak magamnak vacsorát, mert így pont elkészül, mire lezuhanyozok. (Ennyire rosszul néztem volna ki, hogy azonnal életmentő vacsorát ajánlottak? :)) 

Minden jó, ha a vége jó. 

A mai szakasz csak kb. 65 km volt, köszönhetően a délelőtti linzi városnézésnek, és a Mauthausen-i emlékpark-látogatásnak. Azt hiszem, kezdek kicsit fáradni, és meglepő módon nem is főleg a lábam, hanem a kezem. Estére rendesen elzsibbadt és elfáradt mindkettő, alig bírom el a villát a vacsoránál, gondolom a kétnapnyi kormányra támaszkodás miatt. Van valakinek ötlete, mit csináljak máshogy holnaptól? 

Folyt.köv. holnap egy Grein-i városnézéssel kezdve.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina