Duna menti kerékpártúra Ausztriában Day 4 - 2012.08.30., csütört

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2012. aug. 30.  (1 nap)

0 hozzászólás I 2 486 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. aug. 30. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar simonattilahun Beszámolója

Cimkék: Passau Bécs Duna-menti Ausztria kerékpár túra bicikli Grein Ybbs Melk Struden 

Következik a 4. nap élménybeszámolója.

Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem, az ablakon az alpesi rétek felett besütött a nap. Megállapítottam, hogy ma is szép meleg idő lesz, már reggel 8-kor rövidnadrágos idő volt. (És így is lett: 27-28 fok lett délutánra, talán már egy kicsit túl meleg is a biciklizéshez.)

Reggeli után egy gyors reggeli úszás következett a Gasthaus medencéjében, majd a már rutinszerű naptejezés következett. Eddig még nem égtem le vészesen. :)

Mivel a városba vissza-transzfer ötletétől a recepciós nem lett lelkes, és biztatott, hogy nyugodtan induljak neki bicajjal, mivel csak 200 méter emelkedő van, így  végül nekiveselkedtem, és leküzdöttem a tényleg csak 200 méternyi emelkedőt. A váltóm sajnos továbbra is szabotált, a hegymenetem nem működött.

 Majd jött a több, mint 5 km szerpentines őrült lejtő, így büszkén jelenthetem, hogy felállítottam a túra eddigi sebességrekordját. Ami - biciklióra híján - nem tudom mennyi, de kb. 60 km/h-t tippelek. :)

A száguldás után leparkoltam Grein főterén a bicajt, és indult a városnézés. Az eredetileg 1500 körül városházának épült, később még az 1700-as éves végén színházzá átalakított épülettel kezdtem, amit szépen megőriztek eredeti állapotában, és ami a mai napig is színházként működik. Igazán hangulatos belülről is: eredeti fa üléses nézőtér, ódon fa gerendák tartotta emeleti galéria van a csöpp színházban. (Ha jól emlékszem, 5 EUR körüli volt a belépő.)

A város központjában levő dombtetőn álló Greinstein kastély Mátyás korában épült, és állítólag a régió első olyan nagyobb építménye volt, ami kastélyként, azaz főleg kényelmi célokat szolgálva épült, nem pedig védelmi célból. Az ettől függetlenül azért erődített kastélyhoz kanyargós hosszú lépcsősor visz fel. (Bár azt hiszem, nekem már minden lépcsősor hosszúnak tűnik...) :) A belépő itt 5 EUR  volt.

A kastély legkülönlegesebb szobája a falakat kavicsokkal mozaikszerűen díszített földszinti nagyterem, melynek plafonján címereket is kiraktak színes kavicsokból. Sajnos csak a kastély kisebbik fele látogatható, mivel a maradék részt a mai napig a kékvérű tulajdonos népes családja használja alkalomszerűen. Már a látogatható első emeleti szobákból is pazar kilátás nyílik a Strudengau nevű vadregényes Duna-szakaszra. Itt megint erdő-borította dombok és hegyek övezik a Dunát kétoldalról, hasonló a táj mint fentebb a Duna-hurokban, bár nem annyira érintetlen azért. (És azt hiszem, rövidebb is lesz ez a szakasz.)

Az út folytatásához vissza kell kerekeznem 2-3km-t a tegnap oly nagyon megszeretett tiedenback-i hídig, mivel a bicikliút a jobb parton folytatódik. Érdekes, hogy ma nem váltotta ki ugyanezt az érzést belőlem a híd. :)

Még Greinben volt viszont egy érdekes élményem: a kivezető Duna-parti bicikliúton tucatnyi kacsa aludt, nem zavartatva magát a tőlük centikre elsuhanó, őket a szó szoros értelmében kerülgető biciklisektől. 

A kerékpárút közvetlenül a Duna-parton, erdős részen fut egy darabig a híd után a jobb parton, majd kimegy egy kis forgalmú országútra. Az előbbi részen a túlparti Greinről klassz fotók készíthetőek: benne a vár, a városka, és a mögöttük levő dombok. Itt a túlparton vettem észre, hogy lett volna komp is Greinből, azaz 5-6 km megspórolható lett volna. Ki tudja, még jól jöhetett volna a nap végén még ez az 5-6 km erőtartalék. :)

Az Ybbs-Persenbeug erőmű előtt egy hosszabb, de aránylag enyhe emelkedő borzolja az állóképessegemet. Az erőmű gátjánál aztán rövid tanácskozást tartok magammal, hogy melyik parton folytassam az utat, de végül úgy döntök, a kicsit hosszabb táv ellenére maradok a jobb parton, mivel Melk és a melki apátság ezen a parton lesz, így úgyis vissza kellene majd jönnöm erre az oldalra.

Ybbs, amit a mai első, kb. 30 km-es szakasz utáni első pihenő- és ebédlőhelynek néztem ki, nem lopta be magát a szívembe. A gyönyörű látképet kínáló Duna-parton egyetlen vendéglő vagy kávézó sincs, csak többszáz kocsi számára parkoló. Hülyék!  Másrészt üzenem a helyi főépítésznek, hogy még ha modern trendi díszburkolatnak is szánja, attól még az csak SZAR gödrös macsaköves út lesz, ami t a parti útként nemrég épített. Javaslom, hogy konzultáljon pár korábban nyugatabbra levő falu illetékesével, akik a falun átvezető macskaköves díszburkolat ellenére az út szélén haladó bicikliutat megtartották aszfaltozottnak. (Utólagos beszúrás: az ybbs-i főépítész legyen kedves ugyanezt tolmácsolni melk-i kollegájának a belvárosi sétálóutca kapcsán.) Morgolódás vége. :)

Az ebédidős pihenőt így a következő faluban, Sarlingban tartottam meg. Sajnos itt a neten megnéztem az időjárás-előrejelzést, bár maradtam volna boldog tudatlan! Már késő délutánra, de legkésőbb éjszakára heves záporokat és jelentősebb mennyiségű esőt jeleznek előre. Nem tudom, higgyek-e neki, mivel most du. 2-kor egyelőre hétágra süt a nap és kifejezetten kánikula van. 

Mindenesetre megpróbálom a mai szakaszt megnyújtani, hátha nem kap el még az eső holnap reggel sem. Remélem, bírni fogom. Úgy 5 kilométerrel ezelőtt ugyanis a fenekem halkan jelezte, hogy esetleg ideje lenne hasrafordulva folytatnom, mert ő már unja a terhelést. Kértem, hogy még tartson ki. :)

Kerestem esti szállást a booking.com-on ebed közben, de mivel a Melk utáni szakaszra sok szabad hellyel rendelkező szállást jelzett ki, és még nem tudom, meddig bírok majd elmenni, így végül még nem foglaltam le semmit.

Továbbhaladva Melk felé a jobb parti úton, kétszer is délibáb áldozata lettem. Nem sokkal indulás után megpillantottam egy nagy templomegyüttest egy nagy domb tetején. Egyrészt megörültem, hogy Melk már látótávolságban van (ugyanmár!), másrészt megrémültem, hogy milyen magas domb tetején van. Hamarosan kiderült, hogy egy túlparti templomot néztem csak be. :)

Később, a félutat már megjárva, Pöchlarn után hirtelen feltűnt a Melk közelében levő Duna-híd. De mivel párc perc mulva már oda is értem, hamar kiderült, hogy ez még nem a melki híd, hanem egy "új", az én 1994-es friss térképemen még nem szereplő híd. Na tovább egyenesen!

Melk-be egy újabb erőmű kikerülése, és a Melk folyó hídján való átkelés után jutottam be. Melk belvárosát az apátsági marketingre épült turista shopping centerként tudnám jellemezni, lépten-nyomon gagyikat áruló kis boltok váltják egymást vendéglátó helyekkel. Na itt nem fogok megállni. A hegymenet fokozatom a váltón hirtelen magától megjavult, így lgalább részben fel tudtam tekerni az apátsághoz a hegyre.

A vártnál gyorsabban ideértem Melkbe, de mégis túl képsőn az apátság megnézéséhez. A papok munkaideje csak du. 5-ig tart itt ugyanis, én pedig 5 perccel 5 előtt értem fel a dombtetőre. Az apátság kertje még nyitva volt 6-ig, így ide 4 EUR fejében beugrottam körülnézni.

A kert egy gyönyörű, ápolt barokk stílusú kert, melyet sok főúri palotában is láthatunk, közepén egy pompás falfreskókkal diszített, ma kávézóként működő, eredetileg talán az apát magánlakjaként vagy villaként funkcionáló épülettel.  A kilátás viszont szóra sem érdemes, a kert felöli oldalon ugyanis bokros-fás domboldal van, ellentétben az apátsági épület másik oldalával, (ahova viszont ugye nem jutottam be), ami a város fölé magasodik. Érdekes, hogy a régi apátsági kép ábrázolásokon mintha még egészen a Duna fölé magasodó apátság képe jelenne meg, így vagy az ábrázolások voltak túlzóak, vagy a Duna töltött fel azóta egy kisebb parti részt, esetleg a Duna XIX./XX. századi jelentős szabályozása változtatta meg a táj képét.

Az időjárás sajnos kedzi megerősíteni az előjelzést, Melk-re már teljesen beborul az ég. Jó lenne tehát még egy adagot haladni emiatt is.  Gondolkodom az apátság parkjában űcsörögve a további útirenden és a mai szálláson. Este 6 van, még kb. 2, max 2,5 óra van hátra a vaksötétig, de nem akarom kicentizni az utolsó szakaszt. A tegnapi útlezárás is óvatossá tesz, és az erőm sem végtelen már, így egy sok emelkedős szakasz is belassíthat. 

A túra során már jól bevált booking.com-on böngészem megint a kínálatot. Hiába nagy a választék a mai végcélnek kinézett, Melktől kb 20-25 km-re levő körzetben a Duna bal partján, nehezen jutok dűlőre ezúttal: vagy a hely nem tetszik, vagy az ára. Találok végre egy szimpatikus helyet, de kiderül, ahhoz visszafele kellene tekernem. Na az kizárt. Egy métert sem megyek visszafelé. :)

Végül találok egy másik jónak tűnő helyet Melktől kb 12 kilométerre, egy kis faluban, Aggsbach Dorfban, de ez a Duna jobb partján van. Nem találok okot, amiért mindenáron a bal parton kellene továbbmennem a jobb parti Melkből, hiszen mindkét parton van kerékpárút ezen a szakaszon, így ezt lefoglalom. Indulás!

A melki kivezető út a Dunával párhuzamosan, de nem közvetlenül a parton halad. Schönbühel után egy közepesen erős, kb. 500 méteres emelkedő fogad, na így a nap végén ez nem túl schöne! Felküzdöm magam egy félúton tartott fél perces lihegés után, majd egy hosszabb lejtő próbál vigasztalni. Az út végül kikanyarodik a Duna-partra, de továbbra is erdős részen halad. Egy nagyobb muslinca-raj kijátsza a szemüveg és sisak alkotta védelmi rendszert, és minden elképzelhető helyre bejut egy-egy példány. Kényszerpihenő, szemüveg és sisak le, majd póló is le, mivel az alá is bejutott pár pofátlan példány. 

A nap már a Duna túloldalán lebukott a dombok mögé, amikor fél 8 fele előbukkan az Aggsbach patak hídja után a mai végcél, Aggsbach Dorf. A szállás ezúttal ott van a Duna-parton, ahol lennie kell, így még világosban elérem a szállásom és végre zuhanyhoz jutok. Azt hiszem, ez az eddigi legszebb helyen levő szállásom: a szoba terasza egyenesen a Dunára néz, a mai útibeszámoló blog végét pedig éppen a vendégház óriási, Duna-panorámás teraszán írom egy korsó sör társaságában, miközben a naplementét nézem. :)

A kerékpáros utikönyvem szerint a "Melk és Krems közötti szakasz a túra legszebb része, koronája". Egyelőre ezt nem tapasztaltam, bár a táj mintha az utolsó pár kilométeren tényleg ismét a Duna-hurokhoz és a rövidebb Strudengau szakaszhoz hasonlóan vadregényesebbé vált volna. Holnap kiderül, milyen lesz a folytatás.

Ma kézkimélő üzemmódban igyekeztem tekerni, figyeltem a tartásomra, és főleg, hogy ne behajlított csuklóval támaszkodjak a kormányra, ami úgy tűnik elnyomhatta az előző 2 napon az izmokat és idegpályákat a csuklómon. Azt hiszem, nagyjából ez sikerült is, - legalábbis nem lett rosszabb a helyzet a csuklómmal (bár jobb se) - és a reggel lejjebb állított ülés is segíthetett abban, hogy ne olyan magasból hajoljak rá a kormányra, így talán kisebb súly terhelte a kezemet (bár jobban fárasztotta a lábamat). Azt hiszem, vennem kell majd egy másik kormányt...

Felfedeztem továbbá újra a kormányfogás nélküli tekerés szépségét, és bár a kezem bizonyára örült ennek, ez viszont a hátsómat terhelte jobban, zselés fenékkímélő ülés ide vagy oda. Ki és főleg mikor találja fel végre a légpárnás ülést? :)

Ma kb. 70-75 km-t tekertem, Bécs belvárosa pedig még kb. további 105-110 km lehet. Nem hiszem, hogy ez meglenne holnap egy nap alatt, pláne ha megállok valahol városnézni is. Az első nap még ment 100 km, de így a túra végefelé ez már valószínűleg sok lenne.

Azt hiszem, kezdek egy kicsit fáradni is, mivel egyre nyűgösebben fogadom az emelkedőket, estére el-elkap az izomláz,  és egyre nehezebben veszem rá magam a folytatásra a pihenők után, valamint a hátsó felem is egyre érzékenyebb. :) 

Kb. az út kétharmadánál járok, életem eddigi leghosszabb biciklitúrájának a kétharmadán. (Most elégedetten hátradőltem egy kicsit, és hagytam, hogy nagyon büszke legyek magamra.)  (Ne is mondd, tudom, hogy van aki ennél az eddigi 240 km-nél többet leteker akár egy nap alatt is (pl. a mellettem nap mint nap a szénszálassal 60km/h-val elhúzó sportolók is), de szerintem nem ez számít. Magamhoz képest most három-négyszer annyit tekertem le eddig 3 nap alatt, mint valaha eddig  bármikor. Mindenkinek a saját árnyékát kell átlépnie, és én jó úton vagyok ebben.)

Ha nem kellene vasárnapra hazaérnem, akkor most szívem szerint tartanék egy-két lazítós, láblógatós napot. De haza kell érnem, így folyt.köv. holnap! :)
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina