Duna menti kerékpártúra Ausztriában Day 5 - 2012.08.31., péntek

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2012. aug. 31.  (1 nap)

0 hozzászólás I 3 030 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. szept. 01. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar simonattilahun Beszámolója

Cimkék: Duna-menti kerékpár túra bicikli Ausztria Krems Tulln Weissenkirchen Dürnstein 

Következik az 5. nap élménybeszámolója.

Hol máshol, mint Ausztriában egy Duna-menti fogadóban találkozhatna a gyanútlan bicikli-túrázó egy külhonba dolgozni szakadt honfitársával. Tamás, aki évek óta itt dolgozik ebben a vendégházban, ahol az éjszakát töltöttem, és akivel még tegnap este összeismerkedtünk, ellátott pár utitanáccsal és látnivaló-javaslattal a mai napra. 

Szerinte szebb a túlpart, viszont ezen a jobb parton van innen csak 1-2 km-re Aggstein várromja a hegy tetején, ahonnan pazar a környékre a kilátás. Így az első uticélként mára Aggstein-t tűztem ki még tegnap este, majd az első lehetséges komppal (ami valószínűleg Spitz-zel szemben lesz) irány a túlpart, ahol Spitz majd Stein városkát mindenképpen megnézésre javasolta Tamás, valamint a következő nagyobb várost, Krems-t is javasolta megnézni szintén a bal parton. (Mennyivel egyszerűbb lenne ez a túra csónakkal? Az ember azon az oldalon kötne ki mindenhol, ahol épp a kedve tartja.) :)  

Na hát ez volt a mai terv, ma reggel azonban nem az ablakon besütő napsütés ébresztett. A Duna völgyében a dombok között sötét felhők gomolyognak, szemerkél az eső, tegnaphoz képest kegalább 10 fokkal hidegebb van, és persze minden vizes. Mégis utolért a front. :( 

The show must go on - ahogy a német mondja, így reggeli után - bár kicsit kedvetlenül - de jön a beöltözés a melegebb ruhákba és az - ezek szerint nem hiába vett és elhozott - vízálló cuccokba. A cucc nyaktól bokáig szinte hermetikusan befed, a leggyengébb láncszemnek a cipőm tűnik, bár félig azt is takarja a bicajosnadrág cipőre rálógó esővedő nyúlványa. 

Ma reggel elöször a túra kezdete óta izomláz is van a lábamban, a hátsóm viszont egész jól kipihente magát. Nem tudom, meddig jutok ma el: vagy gyorsan megunom az esőben kerekezést és 25-30 km után Kremsnél megállok szállást keresni, vagy az eső miatt kihagyom a látnivalókat, és megyek minél gyorsabban Bécs felé. Mindenesetre kár ezért az esős befejezésért. :(

Szemerkélő esőben indulok Aggstein fele. A valóban csak kb. 2 km-re levő várromból azonban semmi nem látszik lentről a partról, mert a hegytető sötét esőfelhőbe burkolózik. Úgy döntök, kihagyom a várrom-nézést, mivel úgysem lenne fentről kilátás. A Wachau-régió gyümölcsösei és szőlőültetvényei mellett haladok a Duna-mentén tovább, mígnem ismét útlezárás és terelés fogad a kerékpárúton. A kerülő nem nagy, de miatta kis híján elvétem  a kompot.

Közben fél óra szemerkélés után az eső eláll, így megállok az út mentén és megszabadulok az esőnadrágtól és az esőkabáttól, mielőtt még teljesen belefülledek. 

A közúti kompot csak azért veszem véletlenül észre, mert épp a szemközti partra tart, így viszont jó 20 percet várok rá, míg fordul egyet. Mire a komp elindul, az eső újra rázendít, így nincs mese, újra be kellene öltöznöm az esőálló cuccba. A komp azonban öltöző- és fedett rész-mentes, így jobb híján csak az esőkabátot tudom felvenni. Mire kikötünk, a bicaj és én is tiszta víz vagyunk, így a patron begurulok gyorsan egy benzinkút fedett részére. A benzinkúton újra beöltözök a vízálló nadrágba, és elhatározom, hogy ezt többet nem veszem le, amíg nem süt ki a nap. (Update: azaz ma egyáltalán nem.)

Az zselés üléspuhítóm reménytelenül megázott a kompon az esőben, így leszerelem. Bocs hátsóm, a Te érdekedben... :) A lábamban a reggeli izomláz még mindig tart, kiváncsi vagyok hány km tekerés után enyhül meg. A bal parton az esőben valahogy Spitz nem tűnik vonzó séta-célpontnak, a Hinterhaus névre hallgató várrom ellenére sem, így megállás nélkül indulok tovább Krems felé. A kerékpárút Kremsig nem a parton halad itt a bal parton, hanem a dombokra fel-fel szaladva, szőlőültetvények között kanyarogva és a falvakat felfűzve.

Egészen csúnyán be van borulva, bár a felhős időhöz passzoló sárga biciklis szemüveglencsén át már-már naposnak tűnik az idő. Optikai tuning. :)

Az eső néha szemerkéléssé enyhül, hol jobban rákezd. A pár perces rövid szünetekben néha megállok fényképezni, hogy azért ez a nap se maradjon fényképes emlék nélkül. 

Weissenkirchen az első hely, amit az eső okozta morcosságom ellenére hangulatos helynek találok. Kanyargós szűk utcáin többszázéves, hangulatos házak sorakoznak. Városnéző sebességgel lassan gurulok végig a falun, majd a falu végén térképnézegető villámszünet következik az esőben, mert váratlan bickliút-elágazás van, és a tábla szerint mindkét út Kremsbe megy. Rövid tanakodás után arra jutok, hogy a jobbra tartó út egy Duna-komphoz megy, így folytatom az utat balra, a bal parton maradva. A falu vége felé Sehallselát Johannes Dömötör bácsi - pótkocsis traktorával egy kapun kitolatva - megpróbál megölni, de nem sikerül neki. :)

A szűnni nem akaró eső miatt kb. 10 percenként meg kell állnom "ablaktörlésre", azaz szemüveg-tisztításra, mivel kívül esőcseppes, belül pedig párás lesz percek alatt.

A következő említést érdemlő falu a domboldalban fekvő Dürnstein, ahova a kerékpárút egy hegymenetes emelkedő után jut fel. A váltó ezúttal működik, special thanks. A stílusában és hangulatában Weissenkirchenhez hasonlító ódon hangulatú falu azonban csak egy szinte egyenes utcából áll és városfal-(maradvány) veszi körül. 

Innen már csak egy ugrás Stein, és a vele összenőtt nagyobb városka, Kreims. Stein-ben a parttól egy utcával távolabb hangulatos kockaköves (grr) utca fut, gótikus stílusú polgárházakkal. Krems óvárosa - melyet egy nagy tornyos városkapun (Steiner Tor) keresztül áthaladva lehet nyugat felől elérni-, pedig klasszikus, kockaköves (grr megint) sétálóutca, boltokkal, éttermekkel, kávéházakkal. Stein és Krems összességében - a gyors biciklis városnézés alapján - számomra kevésbé volt hangulatos, mint az előzőekben bemutatott két kisebb falu. 

Az utikönyv által "királyszakasz"-ként beharangozott Melk-Krems  rész (talán az eső miatt is?) nekem annyira nem jött be, mint a felső-ausztriai Duna-hurok, melynek érintetlen tája számomra szebb volt, mint az előző 30-35 km-es szakasz. Ez a rész azoknak fog jobban tetszeni, akik a szép táj mellett a hangulatos falvakat, kastélyokat, apátságokat és várromokat, azaz a látnivalókban gazdagabb környéket részesítik előnyben az érintetlen kirandulótáj helyett. A környék sok egyéb látnivalót is kínál, pl. a túlparti, kb. 5-6 kmre levő Göttweig-kolostort, hogy csak egy dolgot emeljek ki. Ezek mind azonban egy rövid és intenzív egy hetes Passau-Bécs túrába nem férnek bele.

Krems-ben ebédszünetet tartok, és ledobom a csuromvíz cuccokat, és felül átöltözöm szárazba. Az esőbabát száradni megy. A bicikli egy ránézesre többszázéves ház faragott kőárkádja alatt pihen és szárad közben, a biciklitáska - ami talán meg nem ázott be eddig a jelek szerint - is egeszen jól megszárad kívülről a továbbindulásig. A zslés üléspuhító is kap egy esélyt a megszáradásra és végül délutánra visszakerül a nyeregre.

Az ebédszünet után úgy döntök, hogy a továbbra is szemerkélő, sőt inkább már újra erősebben rákezdő eső ellenére megyek tovább és megcélzom mégis Tulln-t, ami egy kb. 50 kilométeres következő nagyobb szakasz végállomása. Egy olyan rész következik, ahol a jelek szerint "nincs semmi", és az utikönyv is csak három, történelmi anekdotákal kitöltött oldalon foglalkozik ezzel a szakasszal. A kerékpárút a szakasz legnagyobb részében a Duna-parton, egész kevés település érintésével halad. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szakasz közben várhatólag nincs sok hely, ahol meg lehetne mégis szállni, legalábbis a booking.com egyetlen szállást sem listáz Krems és Tulln között a parton. (Update: 2-3 helyen láttam menet közben arra utaló táblát, hogy biciklis vendégfogadó van a környéken.)

A tegnapi szálláson szerzett friss Duna-kerékpárút térkép szerint Krems után mindkét parton van kerékpárút kb. félútig (Altenwörth-ig), onnantól viszont csak a jobb parton. Mivel a jobbparti út végig a parton megy, így talán szebb a táj, így úgy döntök, már itt Kremsnél átmegyek a túlpartra, és a jobb parti úton megyek el Tullnig.  Az időjárás-előrejelzés 2 esőmentes órával biztat, de ez valahogy nem akar egyelőre elkezdődni.

Nem várok tovább a jóidőre, ami utólag helyes döntésnek bizonyul, 3-kor útnak indulok. (Az AccuWeather.com amúgy végleg lejáratta magát nálam, pénzérmét én is fel tudok dobni és hozni az 50%-ot.) :)

A kerékpárút egy kétszer sok sávos autóút hídján jut át vissza a jobb partra. A kremsiek úgy gondolták, hogy aki idáig eltalált Passauból, az ügyes arc, így pár megtévesztő vagy hiányzó tábla sem akadályozza már meg a Bécs irányába való továbbhaladást. Végülis igazuk lett, de azért jó lett volna a szakadó esőben megúszni Krems külvárosainak bejárását a sztrádahídra való kerékpárút-felhajtót keresve. Néhány újratervezés és a táblakihelyező cég illetékes munkatársának édesanyjáról való megemlékezés után meglett a felhajtó, és átjutottam a jobb partra.

Az egész napos esőben haladás, azt hiszem, délután 3-ra már kikezdte a világ tökéletlensége iránti legendás türelmemet, és a hídon átérve újra felmenőket kezdtem emlegetni, mikorfelfedeztem, hogy a hídról való kerékpáros  lehajtót egy kb. 3 kilométeres hurokkal gondolta a tréfás kedvű tervező megoldani. Ezt esőben nehéz könnyedén venni. :)

(BTW, kéretik az egész napos, de főleg a Krems utáni szakasz leírását úgy olvasni, hogy hidegben és egész napos esőben érlelődött élményen alapul.) ;-)

Végre visszaérve a sztrádahíd alá a parton, indult a kb. 45 km-es Duna-menti szakasz. Az első 30km  monoton és még monotonabb egyenes szakaszokból áll, így ha percekig nem néztem fel, akkor sem maradtam le semmiről. Az út jobb oldalán fák és bokrok, a bal  oldalán fák és bokrok, a bokrok között néha a Duna keskeny szelete látszik, a túlparton pedig - mily meglepő - csupán szintén fák és bokrok. Érdekes módon amúgy kacsákat és hattyúkat 2 napja nem láttam ezeken az alsó-ausztriai szakaszokon. 

A szemüvegem törölgetését Krems után lényegében feladtam, leginkább mivel nem volt olyan száraz részem, amivel megtörölhettem volna. :)

Az autósztráda az első 7-8 km-es szakaszon egy darabig pár méterre, párhuzamosan fut a part menti kerékpárúttal. Ez meglehetősen demotiválóan hatott rám, mivel bevillant a gondolat, hogy kocsival bezzeg csak fél óra lenne Tulln. :)

A táj változatosságáról sokat nem tudok mesélni, - egyrészt mert nem az -, másrészt mivel hamar rájöttem, hogy a legjobb lehorgasztott fejjel, az útra szegezett tekintettel tekernem. Ennek a táj monotonsága mellett három oka is volt: (1) így kevesebb eső jutott a szemüvegemre és az arcomra, (2) nagyobb eséllyel tudtam kikerülni a reggel óta tartó eső által délutánra összehozott ezernyi pocsolyát, valamint (3) a túra kezdete óta legrosszabb minőségű, gödrös, repedésekkel teli úton a legtöbb úthibát így ki tudtam kerülni.

Néha azért felnéztem, nehogy koccanjak egy másik, leszegett fejjel elszántan tekerő őrülttel. Sok veszély nem fenyegetett, mert sok biciklistával a mai utam során - nem meglepő módon - nem találkoztam, és főleg a látszólag hosszabb úton levő, nagytáskás, az útjukat a tetű idő ellenére is folytató túrázókkal futottam össze. A hollenburg-i híd alatt (végre egy hely, ahol nem esik) tartott 5 perces pihenőm során pl. egy francia pasival találkoztam, aki egy tadpole rekumbens (itt okosodtam ki a bicajának a típusáról: http://www.ambringa.hu/1029-tadpole-rekumbensek/) bicajjal rójja Európát, és most éppen Belgrádba tart a Duna mentén. Ki is próbáltam a bicaját, tényleg nagyon kényelmes ilyet tekerni. Pár nap múlva Budapesten is feltűnik. :)

Egy másik élményem két szembejövő lányhoz kapcsolódik, akik az eső ellen úgy védekeztek, hogy levettek szinte mindent, ami vizes lehetne, és kb. egy vizespóló verseny hangulatát hozták a monoton túrámba. :) ( Erről sajnos nem készült fotó. :))

A mai bicajosok kb. fele ugyanolyan ruhában tekert, mint tegnap, azaz láthatólag nem volt az esőre felkészülve. A nap végén viszont a saját esőálló ruhámról megállapítottam, hogy egészen jól vizsgázott, mivel - dacára az egész napos, néha kifejezetten zivatarszerű esőnek -, nem folyt be víz sehol, és bár csurom víz voltam estére is, az nem kivülről jött be. Egyedül a cipőm ázott szét az esőtől, (bár a sárhányóim a legtöbb vizet felfogták), mivel a cipőm eleje kilátszott az esőnadrág cipővédő szára alól, de erre számítottam is. Nem hiszem, hogy megszáradreggelre, így holnap folytatás a tartalék cipővel. :) (A cipőmre talán egy olyan múzeumokban is használt nylon sárvédő huzatot húzhattam volna rá, a legközelebbi túrára készülök majd ilyennel.) 

Visszatérve a hollenburgi hídhoz, a következő 7-8 km-es szakasz is a Duna-parti úton haladt, majd Traismauer vonalában volt egy nagyobb parti vendéglő. A következő 14 km-es szakaszon a soha meg nem nyitott Zwentendorf-i atomerőmű épülete áll, melynek üzembehelyezése egy elkészülte utáni népszavazáson bukott meg még 1978-ban. Majd jön egy újabb vizierőmű, az altenwörthi okozott némi változatosságot a tájban, és jött a szokásos kikerülő szakasz, amikor a kerékpárút tesz egy félkört az erőmű miatt. A Traisen folyó hídján való átkelés utáni rövid erdei szakaszon kaptam a fák miatt még egy kis extra adag vizet a fejemre és a nyakamba. :)

Az utolsó, Zwetendorf-nál kezdődő, kb. 15 km-es szakasz változatosabb volt az előző 35 km-nél, itt már felbukkantak például települések, és a kerékpárút is elszakadt a Dunától. Leginkább talán azért - gondoltam a mai végcélom, Tulln felé egyre nyűgösebben közeledve -, mert egyszerűbb volt ezen a szakaszon megspórolni a kerékpárút építést, és a falvakon átvezető országutakra rátenni a "kerékpárút" cimkét. Főleg a Tulln előtti utolsó 5-6 kilométeres szakaszon lettem nagyon nyűgös, ahol a kerékpárút - a biciklitérképeken látható szép célratörő vonalvezetéssel ellentétben össze-vissza kanyarog, és  párszáz méteres átvezető szakaszok megspórolása céljából kerül meg a kerékpárút szántók közötti mezőgazdasági utakon négy-öt kukoricatáblát 2 km-en keresztül, majd tér vissza szinte ugyanoda a főút mellé, ahonnan előtte letért. Aki erre jár, annak célszerű szerintem a bicikliút táblákat kb. Langenschönbichl-től kezdve teljesen figyelmen kívül hagynia, és követnie a legegyenesebb utat, az egyébként nem túl nagy forgalmú országutat Tullnig.

Nyomdafestéket nem tűrő hangos méltatlankodásban viszont már közvetlenül Tulln előtt törtem ki, amikor egy körforgalmon való szimpla egyenes áthaladás helyett a bicikliutat leterelték jobbra, és egy jó nagy kerülőt téve,  2 aluljárót és kaptatót is magába foglaló kerékpárútra terelték. Erről nem állom meg, hogy egy Google maps screenshotot ne csatoljak. Pirossal jelölve a kerékpárút nyomvonala. :)

A Tulln-ba bevezető út a Grosse Tuln folyó hídja után ismét kivisz a partra, és a belváros irányába több lehajtó is van jobbra. Én ezeket most kihagytam, és a még a kremsi ebédszünetben ide Tullnba lefoglalt szállásomra összpontosítottam.  Remélem holnap reggel az időjárás megengedi majd a tullni városnézést, lenne itt látnivaló szerintem.

Összegezve az egész Krems-Tulln (a kremsi kivezetővel és a híddal együtt kb. 50 km-es) szakaszt, melyet az eső miatt rohamtempóban, 2,5 óra alatt letudtam a rövid pihenőkkel együtt is, azt hiszem, hogy az eső okozta morcosságomtól függetlenül ez a szakasz nem túl változatos és érdekes, így ha valaki úgy dönt, hogy ezt inkább kihagyja és inkább vonatra ül, akkor igaza van. 

A tullni megérkezés után a holtfáradt a legjobb jelző, amit az állapotomra most találni tudok. Az izomláz kitartott estig, már egészen nehezen állok fel bárhonnan, és ugyanilyen nehezen ülök is le. A hátsóm is fáj persze. Remélem, reggelre kialszom. :)

Az időjárás sajnos egész nap esős volt. A Krems előtti szakaszon délelőtt inkább csak szemerkélt és csendesen esett, a Krems és Tulln közötti hosszabb szakaszon délután erősebben esett szinte végig, időnként egy-egy nagyobb zápor is rázendített. A biciklitáska egészen jól teljesített az esőben, csak az egyik oldaltáska ázott be, talán alulról.

A Krems előtti mintegy 30 km-es szakasszal együtt ma kb. 80 km-t haladtam. Bécs belvárosáig még kb. 35-40 km lehet hátra, azaz ha az időjárás megengedi, holnap odaérek. Reggel még jó lenne megnézni Tulln belvárosát, majd irány Bécs.

Folyt.köv., remélem, holnap eső nélkül.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina