Leander-Földön 2012 VIDEÓ

tantras Beszámolója

Cimkék: Garda olasz pizza szerelmes hidrogénbuborékok boci felhők felvonó mefence mi 

Sokáig nem volt fontos számomra ez a hely ...

Odafelé mindig gyorsabban ver a szív, nagyobbakat álmodik az ember. Fáradtan, hazafelé, tucatnyi meseszép emlékkel érkezve ide – vágyva a Tenger morajlását – futva, hogy csak lássuk és menjünk már, soha nem tudta a legszebb arcát mutatni. Soha…Pedig annyiszor esélyt adtunk neki, mégsem.

Aztán tavaly duzzogva beterveztük. Nem futólag, nem ad hoc. Olyan szépen a térképek és az útikönyvek fölé görnyedősen. Aprólékos és mindenre kiterjedő tervezés volt tehát. Nem is maradhatott el a várva várt nagy durranás! Mindent felülmúlt. Nem csak a társaság, de a látvány, a leander erdő, az emberek, az ételek, a víz tisztasága, az atmoszféra, az illatok, minden. Aztán a Tenger ehhez képest a fasorba sem volt. Vágytunk vissza minden pillanatban.

Nagy hiba volt régen nem fordítani rá több időt!

Idővel, ahogy jártam az országot élménybeszámolóimat tartva, az ötödik könyvem jelent meg e csodálatos régióról, mind egyre jobban érlelődött Zsuzsimban is a vágy. A vágy, igen. Ott lenni, pihenni, látni, érezni… Persze hogy menni kellett, ha Ő menni akar!

Malcesinében tudtam már „csak” szobát foglalni az általunk jónak tartott időpontra. Kis időzgetés után a Google térképen rájöttem, hogy kitűnő helyen. Nem is lehetett volna jobb úti cél. Keleten, középen – ég és föld, kicsiny dombok és égbeszökő nagy meredélyek között, pont félúton -, vár a városban, csodás óváros, a hegytetőre felvonó szállít, északi oldal egy karnyújtásnyira és a déli úgyszintén. Pompás adottságok mindenfelé, a színvonalas szállodai szobánk erkélyéről meg egyenesen felejthetetlen kilátás mellett faltuk a görögdinnyét.

Pihentünk, igen. De mentünk is. Persze kizárólag az autó nélkül. (Meg sem moccant azalatt a 4 nap alatt). Bicóval természetesen, mert itt akinek egy kicsivel több gógyija van a kevéstől, az nem száll fém-kalitkába. Nem csak a forgalom miatt, hanem mert a dobozban ülve fikarcnyi csodát sem lát az ember, hacsak a töménytelen leander erdőt nem– mert azt még bezárva sem „kerülheti” el a szem.

Fent északon a hegyek közé szorult Riva és a már nem annyira szorongatott Torbole meghódítása nem maradhatott el. Mindenfelé szörfösök, kite-osok szelték a vizet és a levegőt. Csodás látvány volt – mondhatom. A Monte –Baldo-ról írtam, a citrom fákról nem. Javaslom, akit ez (is) érdekel, látogasson el a Garda-tóhoz. Tuti nem fogja megbánni!

Sőt, mint egy mágnes, nem fogja többet elereszteni!!!