Monte Baldo 2012 VIDEÓ

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2012. aug. 09.  - 2012. aug. 09. (1 nap)

0 hozzászólás I 4 567 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. szept. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Garda olasz pizza szerelmes hidrogénbuborékok boci felhők felvonó mefence mi 

Úri passzió. Nem mondhatok mást, az volt a javából! . Csak semmi sport. A testnek nem, a léleknek annál többet adó, édes időtöltés.

90 méteres tengerszint feletti magasságból 1760 méterre jutottunk fel percek alatt, ami azért a testet mégiscsak megviselte egy kissé. Legalábbis a fülem kattogásából és a tartóoszlopoknál a „himbi-lingi” mozgás okozta has prés kényszerből erre tudtam következtetni. Jókor érkeztünk egyébként. Kellően korán ahhoz, hogy elsőre bejussunk a kabinba. Akkor még nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, de már visszafelé látva a kígyózó sorokat –várva a feljutást - elégedetten veregettem vállainkat…De ne szaladjunk ennyire előre!

Monte Baldo felvonó pályarendszere 2 szakaszban magasodik Malcesine és a Garda-tó fölé. Fél távon tehát átszálltunk egy kicsit nagyobb kabinba (kb. 80 férőhelyes). Azt, hogy az ilyenkor szokásos tolakodást – a legjobb helyekért – elkerüljék, a kabin az indulási és érkezési állomások között éppen egyszer körbefordul. Mondjuk ezt pont nem tudja senki, csak mikor már kiharcolta magának a szerinte legjobb helyet…

Fent csodálatos panoráma, kellemes hűvös hőmérséklet és jellegzetes boci illat fogadott. A felhők csak úgy száguldoztak az égen, szinte minden pillanatban más és más arcát mutatta a táj. Lent még azt gondoltam, hogy kelet felé a Dolomitok csipkés sziklatömbjeit csodálhatom majd, de itt fent tudatosult bennem, hogy azok innen jóval messzebb és északabbra találhatók! Láttunk viszont szivárvány madarat repülni, kicsiny tócsában Zsuzsim arcképe festett az enyémre édes mosolyt, mert szeretem. Amott, a zöld mezők és kopár lankák előtt gézengúzok húztak szélvészcsíkot paripájukkal száguldozva lefelé a széles gát mellett tova. Bármerre néztem bábeli zűrzavar fikarcnyi jelét sem találtam. Nem is lett volna jó egyébként. A kép mely elém festve volt elkápráztatott. Tavunk összement szempillantás alatt. Rajta a lent gigászi méretekkel büszkélkedő „óceánjárók” innen fentről hangya tutajokként járták lassú útjukat.

A felvonó végállomásától sétaösvények indulnak szinte minden irányban. Minket leginkább a siklóernyősök indulási helye érdekelt. Nem mintha érdekelne a repülés, mégis szép látvány volt magasba emelkedésük a nagy semmi fölött. Sokáig készülődtek egyébként, de ha kapkodnának bizonyára sokkal hamarabb leérnének és ez még ha vízre is esik az ember - 1700 méteres magasságból - nem oly szerencsés.

Aztán még az északi kilátóhelyhez „zarándokoltunk” el, ahová a Monte-Baldót meglátogatók 95%-a kisétál. Ha nem tudják mi vár rájuk mennek a tömeg után, ha meg tudják, szaladnak ámuldozni. 1700 méterrel a tó fölött mint egy nyitott könyv hever Limone, Riva del Garda és Torbole.

A kellemes időtöltés után aztán élményekkel gazdagon halmozva el vágytuk a Tó édes hűsítő nedűjét, így – egy kis nyugágyas pihenés után - visszaindultunk a nyárba lefelé.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina