Kétarcú Kazahsztán

Kazahsztán

Ott-tartózkodás ideje: 2012. szept. 01.  - 2012. szept. 09. (8 nap)

0 hozzászólás I 2 583 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. okt. 23. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar akmik Beszámolója

Cimkék: Kazahsztán Almati 

Teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltam. A taxisok úgy vettek körül, mint farkasok a védtelen prédát a tajgán. De én nem a tajgán voltam, hanem jóval délebbre, Almatiban, Kazahsztán legnagyobb városában,a repülőtér érkezési oldalán, egyedül. Éjfél előtt néhány perccel járhatott az idő, buszok már rég nem jártak, de valahogy be kellett jutnom a városba. Felkészültem, tisztában voltam a tarifákkal: 1500, de legfeljebb 2000 tenge a fuvardíj,(másféllel kell szorozni, s megkapjuk a forintos összeget), de ezt hiába hajtogattam esélyem sem volt. 5000-ről indultunk, s a vége négyezer lett. A taxisok egyébként egész jól kommunikáltak angolul, úgyhogy a nagy jóindulattal alapfokúnak mondható orosz tudásomat nem is kellett elővenni. Fiatal srác volt a sofőr, mikor kirakott a hotelnál kedves és feltűnően barátságos volt, mintha kis lelkiismeret-furdalása lett volt. Bár ez kevéssé valószínű.
A szálloda, a Hotel Renion, középkategóriás, korrekt szobával, bár kissé távol a belvárostól. 20-30 perc bejutni a központba, a buszon automata jegykiadó, a 80 tengés jegyet érmékkel lehet fizetni. Ez a modernebb verzió, amiből kevesebb van. Az általános a kalauzos járat, aki leszálláskor szedi a jegyet, s ő egy személyben a hangos utastájékoztatási rendszer is, magyarul minden megállónál ordítja az útvonalat és a végállomást. Van metrója is a városnak, egyelőre csak egy vonal, néhány megállóval. Mindenképpen élmény, kihagyhatatlan. Igazi presztízs beruházás, hatalmas folyosókkal, monumentális domborművekkel az állomásokon. Nem sokan használják, mert 5-6 perc mire eljut az ember a szerelvényhez, ráadásul csak 10 percenként jár, busszal vagy taxival sokkal gyorsabb. Almatiban (és vidéken is) egyébként minden autó egyben taxi is, Az ember csak kiáll az út szélére bárhol a városban, kirakja a kezét, az arra járó autós meg egy kialkudott összegért elviszi, ha útba esik neki. Ha nem, megy tovább. Vajon működne ez Budapesten? Meglenne az a bizalom nálunk, amely ahhoz kell, hogy egy esetleg több vadidegen embert beültess a kocsidba, magad mögé(!!), s furikázz vele?
Az oroszok által 1854-ben alapított városnak nincs hagyományos, európai értelemben vett óvárosa. Széles, hosszú sugárutak futnak egymással merőlegesen és párhuzamosan, a nagy, szocreál középületek környéke jelenti a központot. Van egy szép nagy parkjuk is, közepén pravoszláv katedrálissal, míg az új mecset a belváros szélén épült, nem messze a zöldég-gyümölcs piactól. Ez utóbbi remek hely, igazi közép-ázsiai hanglattal, amely Almatiban nem igazán jellemző. A rengeteg olajpénz hatása kézzelfogható: az autópark teljesen modern, a régi orosz kocsik nagyon ritkák, a nagy szovjet limuzint, a Csajkát pl. a parkban egzotikumként mutogatják s pénzért engedik fényképezni. Elegáns éttermek, kávéházak, borsos árak. Egy sör kb. 750 HUF, éttermi fogás 1500- 2000 HUF alatt nincs. Látni azért érdekes dolgokat, jósnőket a parkokban vagy a hatalmas, az elnököt dicsőítő emlékműveket, ilyenkor tudja az ember, hogy Közép-Ázsiában jár. A múzeumok meglepően jók, a belépődíj jelképes (100 tenge), megéri felkeresni őket. Ha már eleged van a zajból és a szmogból, felmehetsz felvonóval a Kok Tobe hegyre, 2000 tenge egy retúrjegy. Komoly szórakoztató központ épült ki a 1100 m körüli dombon, no meg a kilátás sem utolsó innen a városra állítólag, de én ezt kihagytam.
Sokkal izgalmasabbnak tűnt a várostól délre elterülő nemzeti park, amely az Ala-tau hegység vonulatait foglalja magába. Két nagy és széles völgyön át közelítheted meg a hegységet, mindkettőt érdemes felkeresni egy-egy napos kirándulás keretében. A nyugati, tágasabb völgyben végig aszfaltúton haladhatsz. 2200 méterre felkapaszkodva éred el a Nagy Almati Tavat, egy valószínűtlenül türkiz színű gyönyörű tengerszemet, amely tulajdonképpen egy mesterségesen duzzasztott tó. A tóparttól még vezet feljebb az út egy kutatóállomásig, érdemes felmenni, onnan mutat igazán jól a téma. A térség már a kirgiz-kazah határzóna, vigyél útlevelet, mert rendszeresek az ellenőrzések. Korábban a határ nyitott volt, (népszerű túraútvonal volt az Isszik-köl tóhoz Kirgizisztánba) ám valószínűleg a közelmúlt kazah gazdasági sikerei miatt megnövekvő illegális bevándorlás miatt lezárták. Innen keletre, a másik völgyben fekszik Almati téli játszótere, Csimbulak és Medeu: jól kiépített sípályák felvonókkal, jégstadion, menedékházak, az ember szinte Ausztriában érzi magát. A településeket elhagyva széles ösvényen egészen magasra is lehet túrázni, mi a kb. 3600 m magasan húzódó gleccserig kirándultunk, de a környező négyezres csúcsok is meghódíthatók különösebb felszerelés nélkül.
A következő négy napban elhagytuk a várost, s keletre kalandoztunk. Almati buszpályaudvarán egész rövid idő alatt egész jó áron találtunk egy egész jó hétszemélyes egyterűt sofőrrel, mellyel a Csorin-kanyont vettük célba. Az időutazás már a várostól 20 km-re megkezdődött: az utakon megszaporodtak a régi orosz járgányok, sőt egyre több terményt szállító lovaskocsi és szamárkordé tűnt fel, mely az út széli árusoknak szállított gyümölcsöt, zöldséget, sajtot. Az út menti régi temető is megállásra késztetett: a jurta alakú síremlékek, félhold és vörös csillag jól megfértek egymás mellett... A kanyonig kb. 3 óra az út, a belépő 650 tenge. Aki a környéken jár semmiképpen ne hagyja ki, szerintem a régió egyik legnagyobb attrakciója. Jó, nem egy Grand Canyon, de azért monumentális, főleg fentről szemlélve. Órákig el lehet bolyongani-nézelődni a sziklaformációk között, főleg alacsony napállásnál lehetnek gyönyörű fények, mi sajnos borult időt fogtunk ki. Ezután délnek fordultunk, s a kora esti órákban érkeztünk Kegenbe. Igazi világ vége hangulat: poros kisváros 1800 m magasan, hűvös, szemerkélő eső, a település szélén rendőrlámpával, ami csak dekorációs célokat szolgál. (Tényleg mindenki áthajt rajta, ha piros, ha zöld.) Az egyik helyi sráccal gyorsan megalkudtunk, s máris 31 éves Zsigulijában találtuk magunkat, amelyben örömmel fedeztünk fel a Videoton márkájú – mellesleg működésképtelen – rádiót. Kocsikázás következett a környéken, a végén a nap is előbukkant, a srác felajánlotta a vendégszobáját éjszakára, úgyhogy minden jó ha vége jó. A háza amúgy meglehetősen egyszerű, vezetékes víz és csatorna nincs, pottyantós-guggolós latrina és modern TV van, invitáltak is büszkén a vacsora után egy kis közös tévénézésre, de köszöntük szépen. Voltak azért meghökkentő apróságok: Apa,Apa! Felkiáltás, ahogy a kisfiú szaladt az apjához, vagy a vacsoránál előkerült kövesztett (abád) szalonna, amely egy az egyben úgy volt elkészítve, mint nálunk otthon a Szigetközben... Mindez 5000 km-re Magyarországtól...
A másnapi úti cél Szati volt, egy kis falu a hegyekben, fent a kirgiz határnál. Vendéglátónk további pár ezer tengéért még délelőtt készségesen fuvarozgatott minket. Mutatott régi (értsd 100-120 éves) síremlékeket meg egy kisebb kanyont, majd egy elágazásig vitt, ahol elméletileg már jártak buszok, iránytaxik is. A nagy büdös sztyeppe közepén a déli napsütésben kicsit reménytelennek éreztem a helyzetünket, tekintve hogy 10 percenként egy autó jött, de mázlink volt, 40 perc múlva előkerült egy busz, amely fejenként 500 tengéért elvitt a következő faluba, Zsalanasba. Itt újabb fuvart kellett szerezni, amely már nem volt egyszerű eset, tekintve, hogy az út Szatiba borzalmasan rossz, s nem megy arra senki. Végül egy oldtimer GAZ került a fenekünk alá, abban pattogtunk a hátsó ülésen négyen másfél órát, míg végül tényleg ménkű rossz úton beértünk Szatiba. Gyorsan becsekkoltunk egy vendégházba (a faluban összesen volt kettő, vezetékes víz nincs, pottyantós latrina van...), s megcéloztuk a közeli tavat, neve angolosan Kaindy, (kiejtésben inkább Kajündü) amely hasonlóan a Gyilkos-tóhoz, elgátolással keletkezett, nagy, látványos facsonkokkal a víztükör közepén. 1-2 órás túra, mondta a bábuska a szálláson, na ezt inkább kettővel kell szorozni, az amúgy monoton utat viszont színesíti két kisebb folyó-átkelés, híd csak az egyiken van ... A tó tényleg festői, nagyszerű fotótéma a tükröződő fatörzsekkel, viszont van belépődíj, az erdészné szedi. Az erdésszel is összefutottunk, éppen tökrészegen lopta gyűjtötte a fát az út mellett... A parton hatalmas terepjárókkal érkezett kazah fiatalokba botlottunk, akik lejöttek kicsit lazulni a városból, nekünk pont kapóra jöttek, megkértük őket vigyenek vissza egy darabig, mert baromi késő volt már. (Jó arcok volta, simán belementek, sőt invitáltak, vacsorára, meg egész estére, mindegyikük kitűnően beszélt angolul.) A túra végére így is felkerültek a fejlámpák, de újabb mázlinkra elcsíptünk egy falu felé tartó Lada Nivát, így kihagyhattunk további 1 óra sötétben botorkálást. Visszaérve a szállásra, kiderült, kérhetünk korrekt áron extra szolgáltatásokat úgy mint fuvar a hegyekbe, szauna, meleg vacsora, amit ebben a sorrendben másnap igénybe is vettünk.
A falutól délre, fent a hegyekben 3 tó terül el egymás felett,a Kolsay/Kolszáj-tavak. Az alsó tóig (1800 m) kiépített út vezet, 12 km, gyalog kb. 2-3 óra. A belépő 600 tenge plusz autónként kérnek még kétszázat. Két kis szálloda is üzemel, sőt egy kis étterem-kávéház is. Mintegy 3 órás kellemes erdei sétával érhető el a középső tó (2250 m-en), amely szebb mint az első, s rajtunk kívül csak lovas parkőrökkel találkoztunk. A felső tó (2800 m) még további 3-4 óra állítólag, de azt már nem vállaltuk be. Visszaérve Szatiba felfűtött szauna (fatüzelés) és házi zöldségleves várt. Az estét csak az árnyékolta be, hogy a szállásdíj (15 USD a négyágyas szobára) valahogy a négyszeresére emelkedett (15 USD fejenként), de mintegy másfél órás üvöltözés-alkudozás után csak megegyeztünk. Másnapra direkt fuvart tudtunk szerezni Almatiba, a sofőr ha volt egy kis egyenes, már két lábbal nyomta a gázt, ilyenkor 160 körül száguldottunk, de szerencsére épségben megérkeztünk Almatiba.

Ezúton is köszönet Gábornak (www.vandorboy.com) a túravezetésért!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina