Szerelem az Istenek szigetén

Indonézia Bali

Ott-tartózkodás ideje: 2006. jan. 01.  - 2013. jan. 01. (2557 nap)

0 hozzászólás I 5 141 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. aug. 04. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar szuknorbert Beszámolója

Cimkék: Bali  harmónia  istenek  művészek  művészet  művésztábor  spiritualítás  szigete 

Szerelem az Istenek szigetén

NŐK LAPJA-Korinczay Lilla cikke

Szűk Norbert festőművésszel tíz éve találkoztam először. Lelkes volt, melegszívű és rendkívül kreatív. Szervezett graffiti-versenytől elkezdve óriásfestmény-kiállításon át nemzetközi homokszobrász-fesztiválig mindent, ki nem fogyott az ötletekből. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor megtudtam, hogy elhagyja az országot. Egy trópusi szigetre költözik...


Miért utazik Balira? – tettem fel a művésznek a kérdést, amikor annak idején együtt várakoztunk a járatunkra Bécs repterén. Flegmán megvonta a vállát: „Miért ne?” Nem faggattam tovább, nem volt beszédes kedvében. Hét esztendő múltán azonban váratlanul felhívott telefonon: „Már tudom a választ a kérdésre...”

- Akkoriban teljesen üresnek éreztem az életemet – emlékszik vissza Norbi azokra az időkre egy tea mellett, immár Budapesten. Mellette csillogó szemű felesége, Dezséry Dorottya ül, a térdét három éves kisfia, Simon öleli. Boldognak látszanak. - Mindegy volt hova vezet az utam, csak el innen – folytatja. - Hátam mögött vagy hatszáz művészeti rendezvény, napi húsz órákat dolgoztam, elfáradtam. Az elismerés mégsem akart megérkezni. Időközben a házasságom tönkrement, gyerekem nem született, mi tarthatott volna vissza? Hogy miért pont Bali? Nem tudom. Ez jutott eszünkbe Ef. Zámbó István festőművész barátommal. Ő is éppen elvált, gondoltuk, ránk férnek az új élmények...

István azonnal ihletet kapott Balin, festeni kezdett, barátjának előbb be kellett szippantania az illatokat, eltelni a fényekkel, színekkel, a helyiek mosolyával. Művészember lévén ezeken keresztül érzékelte maga körül a világot. A sziget nem okozott csalódást. Úgy röppent el a töltekezésre szánt egy hónap, hogy észre sem vették, már indult is vissza velük a repülő Magyarországra. Norbi azonban júniusban már ismét egy gépen ült. Az Istenek szigete többé nem eresztette el.
- Különös sziget, valahogy érezni Isten jelenlétét. Nem tudom jobban megmagyarázni, de az igazi keresők megtalálják őt ott. Van, akit befogad, és akadnak, akiket nem tűr meg a hátán. Engem azonnal a gyermekének tekintett. Csak tengtem- lengtem a váláskor kapott pénzem maradékából, és szívtam be a Föld, a Nap és az ott élők energiáját. Éreztem, hogy bármi történik velem, közelebb visz egy lépéssel önmagamhoz. Eleinte olyan volt az egész, mint egy tisztító kúra. Kívül-belül megújhodtam. A rengeteg zöldség, gyümölcs, az egészséges húsmentes ételek – hiszen Bali hindu sziget -, és az internet és információ-mentes élet hamarosan úgy átmosott, hogy hova-tovább képes voltam látni a jövőmet. Nem viccelek, ha lecsuktam a szemem, felsejlettek előttem a következő napok eseményei. Mintha lelassult volna az idő – a férfi rám néz, hogy értem-e, amit mond, majd elnémulva kipillant az ablakon a márciusi hóesésre. Megborzong.
- Néhány nap múlva búcsút intünk ennek. Lélekben már süt rám a balinéz nap...! A sziget erőt költöztetett belém - merül el ismét a múltban. - Eloszlatta a szorongásaimat, és én figyelmes kezdtem lenni a jelekre. Addig a nagy rohanásban semmit nem vettem észre, nem tudtam figyelni se magamra, se a környezetemre. Talán ez lehetett a kudarcaim oka. Most, hogy képes voltam újra a jelennek élni, és nem terveztem semmit, nem pörögtem, csak szemlélődtem, tisztába jöttem saját magammal. Világosan kezdtem látni, hogy nem jöhetek többé haza. Az embernek ott a helye, ahol a lelke otthon érzi magát. És én otthon voltam. Szépen lassan megtaláltam az embereket is, akiknek segítségével felépíthettem az új életemet...

A sorsfordító találkozás Bali szívében, egy történelmi kisváros, Ubud katolikus templomában történt. Norbit egy újdonsült barátja hívta meg az esküvőjére fotózni. Ő majdnem lekéste a repülőgépét, mert éppen itthon járt, és a hóakadályok miatt nem tudott időben felérni Győrből Ferihegyre. Szerencsére a gép megvárta az utasokat, így Norbi nem késett le a szerelméről. Az optika lencséjén keresztül fedezte fel a fiatal lányt a násznép között. Attól kezdve le sem tudta venni a szemét róla, úgyhogy az esküvői videó végül inkább Dorkáról szólt, mint az ifjú párról. Beszélgetni kezdtek, és a lány remek pszichológusnak bizonyult. Úgy tudott hallgatni, hogy egyúttal be is gyógyította a panaszkodó trubadúr sebeit.
- Derű áradt belőle, és valami égi tisztaság. Azonnal beleszerettem – néz rá feleségére a kávéházi asztal fölött Norbi, és elpárásodik a szeme. - Tudtam, hogy az Istenek ajándéka ő, hiszen a neve is ezt jelenti. Amikor első alkalommal fürödtünk együtt a tengerben, felhoztam a víz alól egy tökéletes szív alakúra csiszolt követ. Később megleltük a parton a párját, egy lyukas szívet, aminek a közepébe éppen beleillett az előző. Mi ez, ha nem jel? Nem is haboztunk soká, néhány hónapon belül összeházasodtunk ott, helyben.
- Hát az gyönyörű volt! –sóhajt fel Dorka. – A hófehér ruha, és a csipke napernyő, mintha a tizenkilencedik századból léptem volna ki. Jelen volt a magyar konzulnő is, ő intézte el, hogy honosítsák a házasságlevelünket Magyarországon. Én azonnal felmondtam az állásomat Jáván, angolt tanítottam egy ottani középiskolában, és átköltöztem Norbihoz Balira. Titkon mindig tudtam, hogy van valami fontos keresnivalóm Indonéziában, holott eredetileg csupán kalandvágyból jelentkeztem erre a tanári állásra. Ám csak most lett világos, miért kellett valójában odautaznom... Kilenc hónap múlva Budapesten megszületett a kisfiunk.

Az édesapja szeretettel végigméri a székén fészkelődő háromévest. Kész csoda, mondja, hiszen addig minden orvos azt mondta, neki nem lehet gyereke. De Dorka nem akarta elhinni, elcipelte a férjét egy kínai gyógyítóhoz, aki lézeres akupunktúrával kezelte. Néhány hét elteltével megfogant szerelmük gyümölcse, Simon. A gyermek nevének különös története van. Norbi legkedvesebb balinéz barátja, szintén festőművész, egy alkalommal a feje elé emelte a kezét, azaz imára kulcsolta, és azt mormogta: „Suksma, suksma...” Mit jelent ez? - kérdezte tőle Norbi. „Szükszimon, szükszimon”, azaz köszönöm, köszönöm, mondta ki a balinéz szavakat újra, tagoltan a férfi. Norbi akkor megfogadta, ha kisfia születik, így fogják hívni. Ma már tudják, hogy a Szimon név valójában isteni sugallatra jutott az eszükbe. A latin jelentése ugyanis: isteni meghallgatás.
- Világ életemben szerettem volna gyereket, és a sziget istenei megajándékoztak vele - neveti el magát öblös hangján a művész. - Két éven belül én lettem Bali legboldogabb embere. Már csak a szakmai siker hiányzott, de hamarosan megjött az is. A jó szerencsém megismertetett Mario Blanco festőművésszel, aki nem más, mint a legendás spanyol festő, Antonio Blanco fia, és így apja örököse. A művész annak idején Salvador Dali legjobb barátja volt, és 1951-ben azért érkezett erre az akkor még teljesen ismeretlen földdarabra, hogy új életet kezdjen. Valahogy úgy, mint száz évvel korábban Paul Gauguin Tahiti szigetén. Rögtön beleszeretett a bali király szépséges leányába, és akkora szerencséje volt, hogy a fejedelem a szívébe fogadta, és nekiadta legféltettebb kincsét. Vele pénzt, hatalmat, birtokokat. Antonio Blanco épített magának egy hatalmas kastélyt, ma sincs szebb épület a szigeten. Ezt rendezte be a fia az apja halála után Bali-Dali Múzeumnak. Olyan az egész, mint valami meseváros. Mario kiállításokat, workshopokat rendez benne a világ minden tájáról érkező festő- és fotóművészeknek, akiket aztán az indonéz televízióban, a saját műsorában népszerűsít. Az én képeimet nagyon nagyra tartja, minden kiállítására meghív... Mit kívánhatnék még? A mennyországban érzem magam!

Itt vége is van a tündérmesének. Amit a hazája megtagadott tőle, Szűk Norbertnak meghozta a messzi Kelet. Sikert, elismerést, szerelmet. Dorka a művész múzsája lett. A színekben tobzódó festményekért ma már minden pénzt megadnak az ausztrál turisták, és a bali hotelek falát is ezek díszítik. Dorka időközben megtanult fotózni, és férje hűséges alkotótársa lett. Az energiáikból arra is futja, hogy alkotótáborokat szervezzenek a szigetre érkező magyar művészeknek, és újabban kalandtúrákat is indítanak az érdeklődőknek. Ismerik a környék minden izgalmas látnivalóját, a dzsungel mélyén rejtőző ezer éves hindu kultúra nyomaitól az eldugott vízesésekig. Legújabb vállalkozásuk a legizgalmasabb: saját szerelmüket fogalmazzák szövegbe, képbe, lélekkel és szívvel töltve meg életük könyvének oldalait. Ha egyszer elkészül, a címe ez lesz: „Aki mer, az szerelem!”
Koronczay Lilla

Dezséry Szük Dorottya fotóművész és Szük Norbert festőművész házaspár honlapja

www.donorart.hu

elérhetőség

baliarcamp@gmail.com
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina