Utazásom Hollandiában

Hollandia

Ott-tartózkodás ideje: 2008. okt. 01.  (1 nap)

0 hozzászólás I 1 308 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. jún. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Namida Beszámolója

Cimkék: Hollandia Vollendam Edam Gauda 

Az emberek

Hollandia tájai merőben unalmasak. Amikor Vollendam felé haladtunk, semmi mást nem láttunk, csupán felparcellázott területeket, melyeket kis kanálisok kötöttek össze. A zöld pamacsokon a tehenek és a birkák unottan legelésztek. Kókadt volt a nap, a tenger pedig barnás színű. A Vollendam városának takaros házai, az ablakokba kirakott tányérok, kaspók kincsek azonban az itteniek jólétét sugallták. Bár kétezernél többen nem lakhattak a falucskában, volt utazási iroda, vendéglők, hathatós propaganda, amivel idecsábították a magunkfajtákat. A hollandok a hangulatot árulják. A hangulatot, amit a frissen fogott lazacos szendvics és a kikötőben horgonyzó hajók nyújtanak nekünk. A hollandok eladják a hangulatot, Edam és Gauda a sajtok fővárosai, Amszterdam pedig a véget nem érő éjszakáé. A holland vidéki élet merőben más, mint a főváros a maga forgatagában. Bár itt ugyanúgy bárki kész nekünk angolul segítséget nyújtani, a bejárt kisvárosokban ugyan úgy meg van az Albert&Heim üzletlánc, ami nálunk nagyjából a Pennynek felel meg- de a vidék csendes, és nyugodt. Amszterdam is csak egy bizonyos percig élénk. Az utolsó este végig néztük az éjszakát: sétáltunk a semmiben. A szórakozó helyekből azonban elfogyott az élet hajnali négy körül- a legzajosabb negyedek, szórakozó gócpontok üresen árválkodtak, a kurvák sem mutogatták annyira már magukat- a csendben egy-egy kukás autó szelte a várost. Szürkület, homály és ismét élet. Nyolc körül még ugyancsak kihalt, kilenc körül élénkülő utcakép, tízre ismét benépesítve az ide-oda rohangáló, és a saját dolgai után menő szorgos állampolgárokkal.
Esti gondolok és filozófia. Milyen ennek a városnak, ennek az országnak?
Szutykos legelők, és tehenek- nincs itt se ásványkincs, se dombok, se erdők, se semmi- csupán a víz, ami arra kényszeríti a helyieket, hogy minden nap, minden leleményességükkel tegyenek valamit. Azt hallottam, hogy ahol a természeti körülmények nehezebbek, ott az a kultúra, jobban rá van kényszerülve az emberre, így fejlett civilizáció jöhet létre. Gondoljunk csak a régi nagy birodalmakra, amelyek a rakoncátlankodó folyókat csatornák közé terelték, holdnaptárak készítettek az áradások előrejelzése céljából: azért, hogy uralmuk alatt tudják a folyton változó természetet.
A hollandoké egy fejlett kultúra. Nem hiszem, hogy bárhol a világon létezhet ennyire elfogadó társadalom, mint az övék. Ahol, miközben sétálunk a zsidó negyedben, szembejön velünk három barátné: egy néger, egy keleti és egy szőke gyöngyöcske. Nem hiszem, hogy máshol ennyire természetes, hogy kendős hölgyek adják át a bevásárló központban az árunkat, vagy ahol rasztás, nem rasztás- mindenféle ember teker az egyenlőség drótszamarán. Itt nincsenek nagyzoló autók. Itt mindenki valóban biciklivel járt. Ez a legkényelmesebb, ezzel a leggyorsabb, ezzel bárki eljut bárhová arcmutogatás nélkül. Több mint egy hétig voltunk odakint, és ezalatt az idő alatt mindenki kedves volt hozzánk.
Leginkább a Wilbaustraati metro megállónál történtekre emlékszem kellemesen.
Úgy adódott, hogy már hazafelé indultam, viszont a holmimért be kellett ugranom az ismerőseimhez. Valamilyen csuda folytán azonban a telefonomról eltűntek az egységek, így hát nem értem el őket. A helyzet enyhén szólva netzes volt: a busz indulásig kevesebb, mint három óra, a csomagjaim máshol- ráadásul már az odavezető utat sem tudtam volna az emlékezetembe idézni.
Nem tehetettem mást, megszólítottam az első felém tartó embert azért, hogy a telefonját kölcsön kérjem. Az illető egy szatyrot cipelt, valószínûleg a vásárlásból jöhetett. Elkezdte magán keresni a századunk nélkülözhetetlen eszközét, majd szánakozva bevallotta, hogy bizony otthon felejtette. Node, hát ne essek kétségbe, öt percre lakom, ha vele tartok- akkor nagyon szívesen odaadja.
Nem tudom, nem hiszem, hogy hazánkban bármi más beengedett volna a saját kis házába egy általában jó benyomást keltő, de teljesen ismeretlent. A ház egy tipikus holland volt. Márha beszélhetek ilyenről két holland lakást látván egész utam során. Amint beléptünk, egy meredek lépcső vezetett a harmadik, vagy negyedik szintre. Belépve egy hosszúkás, szerintem nem túl nagy alapterülető lakás tárult a szemeim elé. Rendkívül ízlésesen berendezett, plazmatévés. A falak feketék voltak, a padló és a bútorzat fehér- a közel-keleti vonásokat viselő férfi pedig kedves, és rendkívül segítőkész.
Itt mindenki segítőkész volt velünk, a legutolsó bolti eladóig. A marokkói metróellenőröktől kezdve a gaudai sajt bolt eladójáig.
Az ember pedig elmosolyodik, és visszaemlékezik azokra a kellemes pillanatokra, melyeket Hollandia adott számára. Ahogy elmosolyodtam, amikor elhagyva a zsidó múzeumot, a közelben lévő bolhapiacot, éppen a hídon tartottam vissza a városba, és a szembejövő két fiatalember Shalommal köszöntött engem.
Elmosolyodtam, ahogy az éjszakai "kávézóban" két szippantás között megütötte fülemet a drága szláv nyelv, és két perc múlva el-eltréfálkozva már beszélgetésbe elegyedtem a bolgár tulajjal, nevetgélve, mint a régi ismerősök. Elmosolyodom, ahogy...
Hiszen az élet szép és érdekes, az emberek pedig sokszor barátságosak és nyitottak - különösen Hollandiában.
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina