Albánia

Albánia Tirana

Ott-tartózkodás ideje: 2009. márc. 28.  (1 nap)

0 hozzászólás I 937 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. júl. 13. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Robag Beszámolója

Cimkék: Albánia Tirana Balkán 

Dióhéj:
Magyar válogatott meccs. Egy nap oda buszon. 6 óra Tiranában. Egy nap vissza buszon. Sok emlék nem maradt, Albánia ennél többet érdemel.


Az első komolyabb külföldi túrámra készültem, ahol 50 km-nél távolabb kerültem az országhatártól. Haveri felvetésre, nem kis győzködés hatására adtam rá a fejem. Ma már fejem verem a falba, amikor a kommersz úticéloktól kicsit is eltérő helyre készülök, és ismerősök megkérdezik "Miért? Mi van ott?" Az albán túra előtt én is így álltam, aztán menet közben fordult minden, bekattant valami. -"Mert miért ne?"

Albánia-Magyarország VB-selejtezőre indultunk, 3 busszal, egy sereg ultrával, és egy rakománynyi folyékony kenyérrel. Mint ahogy az ilyen jellegű utakon szokás, az idő italozással, sűrű pisiszünetekkel és Kárpátia CD-vel telt. Az első magától értetődött, a másodikat az első hozta, a harmadikat meg egy szurkoló. "Az ott ahol zúg az a négy folyó"-t azóta is fújom ha álmomból keltenek is fel.
Kezdő utazóként élmény volt látni, hogy mennyit változik a táj, az atmoszféra pár száz km vagy néhány doboz malátaleves alatt. A 'balkán' szó nálam itt töltődött meg pozitív jelentéstartalommal. Szavakkal nehéz leírni, hogy milyen bizsergést érez az ember amikor délvidéken jár, így nem is próbálkozom.
Az út Szerbián és Montenegrón keresztül vezetett. És bár öreg autókon, érthetetlenül szétszórt településeken és rendezetlen, szemetes portákon kívül sok érdekfeszítő élmény nem jött szembe, mégis úgy tapadtam a buszablakra, mint szövőlányok a TSZ elnök fiára.
Kora délután értünk Tiranába, a lélegzetelállító Qemal Stafa nemzeti stadion elé. A lélegzet kis részben a szagtól, nagyobb részben a (nyugat-) európai szemmel felfoghatatlan mértékű lepusztultságtól állt el.
A meccs kezdetéig városnézéssel múlattuk az időt, ami gyakorlatilag a belváros 2-3 utcájára, és pár 100 méterre koncentrálódott. Távolabb merészkedni a közelgő sorsdöntő selejtező bűvöletében és jól látható magyar mezben nem láttuk értelmét. Pár órába belefért egy Szkander bég szobor, a nemzeti színház, pár akadémia, múzeum, és egy pláza. Utóbbi kivételével mind szigorúan kívülről. Az ebédet egy utcai hamburgeresnél(?) fogyasztottam, aminek köszönhetően megannyi élményen és néhány szuveníren túl pár herpesszel is gazdagodtam. Kénytelen voltam (pusztán egészségügyi megfontolásból) helyi palackozású rakival gyógykezelni.
A meccs aztán várakozásoknak megfelelően paprikás hangulatban zajlott, de hoztuk a kötelezőt. Torghelle 'Air' Sándor góljával győztünk 1:0-ra. A győzelem élvezeti értékét csak kis mértékben rontotta a derék albán vendéglátók mérkőzés utáni gesztusa, nevezetesen a dupla-plexi szélvédőn át a részünkre eljuttatott goodbye-utcakő, valamint az ezt követő több órás rendőri intézkedés. A hazaút ennek ellenére sörmámorosan (most mondd!) és riariahungáriásan telt, de azért jó volt végre hazaérni, szappannal mosni kezet, tányérból enni és fekve aludni.

The End
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina