Fények a fekete égbolton

Kína

Ott-tartózkodás ideje: 2009. máj. 10.  - 2009. máj. 24. (14 nap)

0 hozzászólás I 848 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. júl. 16. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Namida Beszámolója

Cimkék: Kína 

3.rész - Kína

Utazás, utaztunk- többszörösen összetett vegyületválasztás, szétválasztódás összekeveredés: felfogni még mindig képtelen vagyok.
Felfogni képtelen vagyok, hogy egyik nap a kellemes Lovag Strassén ébredek szeretett Budapestem zsúfolt belvárosában, a másik nap pedig a naptalan Kínában, egy ötcsillagos szálloda szobájában.
Képtelenség, hogy cukorsüveg alakú, zöld hegyek veszik körbe Liuyang városát, képtelenség, hogy egyik nap unott arcú emberekkel utazom a metróban, a másik nap pedig egy kínaiakkal teletömött ókori színház félkör alakú nézőterére emlékeztető lelátóján figyelem a mesterséges félszigeten helyet kapó színpad művészeit.
Összekötő darabokban játszanak a tűzijáték verseny szüneteiben. Színvonalas, bár a főnököm szerint gyenge produkciók. Az én arcomon azonban végig futott a hideg, amint szellem alakként előlebegett a pekingi színház énekese. Levél hős, mint valami látomás, eleget írtam róla az élménybeszámoló végére odatűzött levélben.
Eleget az élményről: visszaadni mégis nehéz ügy.
Semmilyen kamera, semmilyen digitális művészet nem képes a hangulatot úgy tükrözni, ahogy én azt átélem. Ami korábban elfogott egy műalkotás láttán, ugyanaz a hideg borzongás fogott el, amikor a tűzijáték egy-egy krizantémja, vagy zenére felfűzött peonyja darabokra bomlott, ahogy a hideg fénynyalábok végig cikáztak az égbolton. Apró méhecskék, és búzakalászok, lófarkak, és szélharangok az égben, ahogy ritmusra táncoltak, érzékeket és talán érzelmeket is felfestve a sötét égboltra.
Persze elragadtatásaim pillanatokra fogták csak el képzeletemet: mint ahogy a tűzijáték szerte foszlik a semmiben, úgy ez is a mulandóság varázsa.
Akárcsak a zene, a gasztronómia és a szerelem- nem tartós, átmeneti állapot csupán. Tökéletes , minthogy valóban tökéletes csak egy pillanat lehet.
Az építészet, a képzőművészet és az irodalom változó varázslat: egyes korok mást ítélnek meg szépnek és mást csúnyának. Az esztétikát meghatározza a korízlés, épp ezért vita tárgyát képezheti
bármely maradandó alkotás értéke, még ha a közmegegyezés nagyjából kijelöli az érték fogalmát.
A zene illetve a tűzijáték azonban nem marad meg: szertefoszlik. Semelyik hang nem ismétlődik újra, épp ezért a szimfóniák hallatán, és az égi konstellációk láttán élhetjük át a tökéletességet. Az emlékezet furcsa találmány, de az élményt legfeljebb leképezi, de soha vissza már nem hozza.
Az élet buborékait pedig igenis a pillanatok adják.
Ahogy buborékokat láttam egykor Szentpétervárott az Ermitázs előtt, és nevettem: úgy a japán turisták buborékokat fújtak a Nagy Fal tetején.

A főnököm azt mondta, hogy akkor írhatok könyvet egy országról, ha már hússzor jártam ott- ha bebaragoltam, ahogy egykor ő, majd megízleltem- végül megértettem. Hozzászokik az ember szeme a széphez, és megszokja azt, amire egykor rácsodálkozott- elveszik az, amit talán a kezdeti lelkesedésében papírra vetne, csak mert később már lényegtelennek találja.
Lényegtelen és lényeges: ott voltunk Eszterrel a Nagy fal tetején, az életről beszélgettünk- mi másról, mi fiatal lányok, mint a szerelemről.
A mulandóság és a pillanat az, amit ott éreztem, amikor a tíz méteres kő monstrum tetején éreztem a fiatal, és folyton jövő, nyári fuvallatot. A Nagy fal tetejét enyhe szellő járta át. Alattunk a fenyő és talán szilvafák lomjait végig suhintotta a szél. A nap nem perzselt, egy kicsit el is volt borulva- a kínai szürkeség volt az, ami uralta a cukorsüveg alakú hegyekkel körülvett tájat.
A falat időszámításunk előtt a harmadik században kezdték el építeni a nomád törzsek betörések ellen. A dinasztiák mindig bővítették, mígnem több, mint 5000 kilométer hosszan belevágták és egyben a világ örökség részévé tették kígyózó alakját. Persze védelmi szerepe igazán sosem volt- a hunokat ugyan visszavetette, de Kínát a Mandzsukok igenis uralmuk vették a császárság utolsó századaiban.
Az 1600-as évek alatt, a Mingek alatt a Nagy fal bővítése a bezárkózást szimbolizálta, azokban az időkben tört meg Kína eladdig vezető szerepe a világon.
Míg az ezres évek második részében Kína a saját babonás világát folytatta, egyben képtelenül a megújhodásra, addig 1700-tól Európában elindult az abszolutizmus virágkora, majd jöttek a forradalmak, illetve a felvilágosodás.
Kína pedig kiesett a világ élvonalából, feudális csökevényeit csak a kommunisták 1911-es hatalomra kerülése metszegette le, majd a hetvenes évek végén Teng Sziau Ping hozta a nyitás és modernizáció fordulatát az országban- ennek fogaskerekei az elmúlt tíz évben roppant felgyorsultak.
A főnököm kb. nyolc éve indult neki a Belső-Kínának. Közvetlen beszállítót keresett akkor a cége számára. Akkoriban még nem voltak kőutak Kínában, nem volt ismerős idefelé a nyugati mentalitás: nem volt se Mc Donalds, se semmi.
Állítólag beszállítóink városában, Liuyangban is csak az elmúlt három-négy évben alakult ki a mediterrán városokra emlékeztető, vásári hangulatot árasztó városkép.
Ami meglepő Kínában az a saját meglepetésünk. Az, hogy az ember felemás várakozásával nem találkozik szembe a tapasztalat. Az emberek Kína képe pedig csaknem az, amit lát és amit, megérez.

...folytatása következik....
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina