Azeri gyorstalpaló, avagy friss információk a vadkeletről…

Azerbajdzsán Baku

Ott-tartózkodás ideje: 2013. szept. 13.  - 2013. szept. 17. (4 nap)

3 hozzászólás I 5 439 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. szept. 22. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Anziano Beszámolója
Azerbajdzsánról alapvetően kettő dolog jut kapásból az átlagember eszébe: a 2012-es Eurovízós dalfesztivál és a „baltás” Safarov. A tájékozottabbak mindezt még kiegészíthetik azzal, hogy az egykori szovjet tagállam jelentős szénhidrogén vagyonnal rendelkezik, fővárosa pedig Baku és az egészet valahol a Kaszpi-tó partjánál kell keresni. Ennél többet viszont már komoly műveltséggel rendelkező állampolgárok se nagyon tudnak az országról… Kevesen jártak ott és ők is meglehetősen régen. Útikönyvek nehezen beszerezhetőek és a folyamatos változás miatt azok informatív tartalma is csekély. Az országról beszerezhető információk annak ellenére nem nagyon bővültek, hogy 2012-ben itt rendezték a dalfesztivált, illetve – jelentős állami támogatással a tarsolyában – az idén nyáron közvetlen járatot indított a wiccer Bakuba… Aki olvasta már az írásaimat, az tisztában van vele, hogy olvasmányos élménybeszámolóra ezúttal sem számíthat, a megszerzett tapasztalataim és a rendelkezésemre álló információk megosztásával elsősorban a hasonszőrű hátizsákos kalandoroknak kívánok segíteni.

1.) A beutazás
A kalandok már itthon megkezdődnek. A két ország közötti, egyre élénkülő kapcsolat és Safarov büntetés-végrehajtásának átadása ellenére is vízumkényszer van hatályban a magyar állampolgárok részére. A nagykövetség honlapja legkevésbé sem nevezhető informatívnak, ennek ellenére – némi utánajárást követően - el lehet jutni a VI. kerületi Eötvös utca 14. szám alatti épületbe. A konzuli osztály a kapun belépve, jobb oldalon, egy pincébe vezető lépcsősor végén található meg. A vízum ára 60 euró, az ügyintézés kb. 8 munkanapot vesz igénybe. A netről letöltött és kitöltött vízumkérő lap, 2 db 3,5x4,5 cm-es színes fénykép, kinyomtatott repülőjegy és szállásfoglalás, útlevél, valamint 60 euró készpénz birtokában érdemes felkeresni a konzuli főosztályt. Miután a kérelmet átveszik tőletek, rögtön elirányítanak benneteket az Oktogonnál lévő OTP fiókba a vízumdíjat befizetni. (Természetesen bármelyik OTP fiók megfelel erre a célra – mi sem ott fizettük be a díjat – de ez a legközelebbi OTP fiók.) A 8 munkanap elteltét követően a konzuli osztályon személyesen átvehető a vízum. Nekem pl. két tucat útlevél közül kellett kiválogatnom a sajátjainkat és nem kértek meghatalmazást ahhoz, hogy a kedvesem útlevelét is elhozhassam… Jó tudni, hogy szállás- és repülőjegy foglalás esetén NEM KELL MEGHÍVÓLEVÉL! A szállás- és repülőjegy foglalását a visszaigazolások becsatolásával igazolni kell. Lehetőség van továbbá e-vízum ügyintézésre is, azonban erről saját tapasztalatom nincs, másoknak pedig nem igazán voltak jó tapasztalatai, illetve a bakui reptéren láthatóan borzasztó nehézkes volt az e-vízum ügykezelése. (Magyarul: akik gyorsabb ügyintézést vártak ettől, azok szívtak rendesen.) Ettől függetlenül senkit sem akarok lebeszélni arról, hogy megpróbálkozzon az e-vízummal…

2. Pénzváltás
Váltsunk vagy ne váltsunk a repülőtéren? Az euró-övezetet magunk mögött hagyva szokás szerint ez az első kérdés. Valamennyit mindenféleképpen célszerű váltani, hiszen ha nem taxival akartok bejutni a városba, akkor már a buszon fizetni kell, illetve nem vagyok meggyőződve arról, hogy a taxi sofőrök jobb áron számolnák be az eurót a viteldíjba. A pénzüket manatnak hívják (váltópénz a kepik) és az euró viszonylatában kb. 1:1 aránnyal lehet számolni. Az érkezést követően nyugodtan lehet pénzt váltani a repülőtéren (az emeleti – indulási oldal (!) – pénzváltónál is érdemes megnézni az árfolyamot – rögtön a mozgólépcső mellett). A városban láttunk ugyan egy-egy helyet, ahol jobb volt az árfolyam, de lényegi eltérést nem tapasztaltunk, ezért a városi pénzváltó helyeket azoknak javasolom, akik hosszabb időt töltenek az országban és ezért nagyobb összeget akarnak beváltani.

3. A megérkezés
A bakui repülőtér kívülről szép és rendezett, azonban a napi 30-35 járatot tekintve kissé túlméretezettnek tűnt. Nem is értettem, hogy milyen megfontolásból bővítik a repteret új terminállal? A csekély forgalom ellenére is az útlevélkezelés lassú és körülményes, ugyanis alaposan ellenőrzik az utasokat, ráadásul be- és kiléptetéskor fotóznak.
A váróban elhelyezett fém padok nem túl kényelmesek, azonban karfával nem rendelkeznek, ezért végszükségeben pihenésre alkalmasak. A terminál területén elhelyezett kávé- és ital-automaták, valamint néhány vendéglátó-ipari létesítmény növeli csak a várakozók komfortérzetét. Így aztán ha valaki nem siet, akkor egy kávé (50 kepik), capuccino (80 kepik) mellett nyugodtan megvárhatja a hajnali első buszt.

4.) Bejutás a városba
Ha valakit nem várnak rokonok, ismerősök a repülőtéren, akkor alapvetően a taxi és a busz között választhat. A taxisok már a terminál épületében megpróbálják levadászni a helyi viszonyokat nem ismerő utasokat. 50 manatról próbálnak indítani, de 10-15 manatnál több nem reális. A terminál előtti parkolóban a helyi ember már fejenként 5 manatról indított. Természetesen előadta az ilyenkor szokásos szöveget, miszerint „jó, ha kétóránként jön a busz és milyen jól fogunk járni, ha ő kocsival elvisz minket a városba…”, a kifárasztásos taktikát alkalmazva folyamatosan nyomta a szöveget, pedig világosan és határozottan közöltük vele, hogy mi bizony csakis a buszozás kedvéért repültünk Bakuba… Amikor feladta a meggyőzésünket, már biztosak voltunk abban, hogy kettő percen belül megérkezik a reptéri busz… és lőn! Hiába a reptéri taxisok mind ugyanabból a kottából játszanak, Alaszkától Timbuktun át Sanghajig.
A városba egyébként a 116-os számú busz visz be. A viteldíj 30 kepik (kb. 90 Ft). A terminál előtti hatalmas parkolón keresztül vágva, az autópálya felőli részen (ott jellemzően áll néhány busz) kell várni a buszt. A buszok száma egyébként nagyméretű piros kijelzőn ki van írva, tehát nem lehet őket eltéveszteni. A 116-os busz reggel 7 és este 8 óra között félóránként jár, a menetidő a forgalomtól függően 35-65 perc között mozog. A busz megáll több közlekedési csomópontnál (pl. a metró Koroglu nevezetű megállójánál is), a végállomása pedig a Május 28-a tér. A repülőtérre is innen érdemes felszállni, mert később a helyiek úgy megtöltik a buszt, hogy csomaggal képtelenség felszállni.

5.) Közlekedés Bakuban
A helyi közlekedési morál a hazai viszonyok között edződött autósnak komoly kihívást jelent, ezért – bár olcsó a benzin (95-ös 60 kepik, azaz 180 Ft) – nem javasolt az autóbérlés. A városi tömegközlekedés alapvetően a metróra és a buszra épül. Troli, villamos, hév nincs.

Az előző fejezetben említett Május 28-a tér a pesti Deák térnek felel meg… Itt van a metró vonalak csomópontja, itt található a központi vasúti pályaudvar, továbbá innen indul vagy érinti a teret számos városi buszvonal.

A városi buszközlekedés sűrű, de az állandó dugók miatt időnként nagyon lassú, ha tehetitek, akkor érdemes metróval menni. A viteldíj távolságtól független, általában 20 kepik (cca. 60 Ft!!!!!), ez alól néhány járat jelent csak kivételt, de a fizetendő összeget a sofőr feje fölött mindig kiírják. Érdekesség, hogy Bakuban nem első, hanem hátsó ajtós felszállás van. Azaz mindenki felszáll és leszálláskor fizet csak a sofőrnek. Ennek ellenére senkinek eszébe nem jut bliccelni. Az utasnak joga van utazni és fizetni. Nem ajánlom senkinek sem, hogy fizetés nélkül megpróbáljon leszállni, mert nem biztos, hogy a sofőr – némi helyi segédlettel - nem agyalja el ott helyben! Panasziroda pedig nincs, az utasnak csak annyi joga van, amennyiért fizetett. Tapasztaltuk, hogy egy esetben megpróbált felszállni a buszra egy nem túl józan utas, mire a sofőr a TEK embereit megszégyenítő akcióban ártalmatlanná tette az illetőt és a kezét hátracsavarva egészen egyszerűen kidobta a buszból… próbált volna csak az ombudsmanhoz fordulni! Személy szerint az összes BKV sofőrt elküldeném tanulmányútra Bakuba, pillanatok alatt megszűnnének a pesti tömegközlekedésben tapasztalható áldatlan állapotok.
A másik szokatlan és szembeötlő dolog az volt, hogy nőknek, időseknek átadják a helyet. Aki nem így tesz, azt egészen egyszerűen lenézik… A tömegközlekedéssel pusztán csak egy problémánk volt időnként: maga a közlekedő tömeg. Az utasok tisztaságát, kulturáltságát és persze a jegyárakat nagyon tudtam irigyelni. Az olcsó jegyek hozadéka viszont az, hogy nincs bérlet-rendszer. Mindenki annyit fizet a szolgáltatásért, amennyit használ belőle.

A metró: a felszíni közlekedés dugóit tekintve a leggyorsabb közlekedési eszköz a városban. Hátránya az, hogy a hálózat alapvetően kettő vonalból áll és messze nem fedi le a város egészét. A kettő vonal egyébként átjárható, azaz a szerelvény az egyik vonal elején indul és a másik vonal végére érkezik. Tehát érdemes figyelni, hogy milyen végállomást írnak ki a kijelzőre…
A metró viteldíja szintén 20 kepik és a vonalak között korlátozás nélkül át lehet szállni. A viteldíj megfizetése úgy történik, hogy az állomásokon lévő pénztárnál 3 manatért venni kell egy műanyag metró kártyát, majd az állomáson elhelyezett automatáknál fel lehet tölteni. A metró kártya egyébként visszaváltható, de csak 2 manatot adnak érte. Egy kártyával viszont többen is utazhattok, csak annyiszor kell lehúzni, ahányan egyszerre utaztok vele. A metró bejárat zárt, bliccelés lehetősége szinte kizárt. Ráadásul az 1994-es merénylet óta minden állomáson komoly rendőri jelenlét van, akik a nagyobb táskákat, hátizsákokat fémdetektorral ellenőrzik és gyakran ki is pakoltatják azokat. A táskákat felszólítás nélkül be kell mutatni ellenőrzésre! Ezen túlmenően a mozgólépcsők alján is őrzi a rendet egy-egy biztonsági ember.

6.) Nyelv
Az azeri nyelv valóban 80%-ban megegyezik a törökkel, számomra kicsit úgy tűnt, mintha a többi szavukat az oroszból vették volna át. Érdekes módon számukra a Szovjetunióban töltött időszak nem hagyott rossz emlékeket, ezért nemcsak az idősebb, de a fiatalabb korosztály is szívesen és sokat beszél oroszul. Ráadásul annak idején viszonylag sok orosz került Azerba házasságkötés révénRossz hírrel szolgálhatok azoknak, akik csak a nyugati nyelveket (angol, német, francia) beszélik, ugyanis ők úgy érezhetik, hogy lejöttek a térképről… A tourist-infós lányokat is beleszámítva összesen öt emberrel találkoztunk, aki valamilyen szinten beszélt angolul. Tekintettel arra, hogy a magyarok közül viszonylag kevesen beszélik a testvéri török nyelvet, ezért a könnyebb tájékozódás érdekében a fontosabb nevezetességek nevét, a településneveket megpróbálom fonetikusan is leírni… ugyanis nemcsak az angol esetében tér el a kiejtés a leírt formától…

7.) Látnivalók
• Baku óvárosa egy kis keleti ékszerdoboz. Az utóbbi években szinte teljes egészében rendbe hozták, azonban a két legfontosabb nevezetessége (Shirváni sah palotája és a Szűz-torony) továbbra is felújítás alatt áll, így magába a palota részbe és a Szűz-toronyba nem lehet bemenni. A belépő jegy egyébként fejenként 2 manat, a fotójegy szintén.
• Suraxani (ejtsd: Szurahanyi) az itt találhat a hindu tűztemplom, amit Ateshgah-nak (ejtsd: Atascsa) hívnak a helyiek. A legegyszerűbb megközelítése: Koroglu (ejtsd: Csoroglu) metróállomástól indul a 184-es busz. A viteldíj: 20 kepik/fő. Menetidő kb. 30 perc. Suraxani-nál leszállva át kell menni a vasúti sínen, majd a kis térnél rögtön balra kell menni a sínek mellett. Kb. 400-500 méterre, a vasútállomás után közvetlenül található a tűztemplom. Nyitva tartás reggel 9-18 óra között. Belépőjegy 2 manci/fő. A tűztemplom helyiségeiben panoptikum jelleggel, viasz figurákkal szemléltetik a helyiségek funkcióját. Az egykor természetes forrású földgáz a bányászat miatt elapadt már, így valóban vezetéken hozzák az „örökláng” alapanyagát.
• Yanar dag (ejtsd: janar dag). Jelentése az égő hegy. Egy meggyulladt, természetes földgázszivárgásról kapta a nevét. Egyszer érdemes megnézni, már csak azért is, mert menet közben alaposan meg lehet figyelni a helyi viszonyokat, a félsivatagos természeti környezetet, az olajbányászat természetkárosító módját. Számtalan háznál látható, hogy a kertben bólogat az olajkút himbája… Yanar dag-ba szintén a Koroglu metróállomásról lehet kimenni (sőt, a kettő kirándulást akár egy délutánra is fel lehet fűzni), a viteldíj útvonaltól függően 20 vagy 25 (!) kepik/fő. A 217-es busz lesz a nyerő. Arra vigyázzatok, hogy csak 19 óráig jár, 15 perces időközönként. Yanar dag a végállomás, a buszról leszállva csak át kell menni az út túloldalára és máris ott vagytok az égő hegynél. A belépőjegy itt is a szokásos 2 manci/fő. Ahol leszálltok, onnan indul visszafelé is a busz. Odafelé vagy egy óráig utaztunk a délutáni csúcsforgalomban (itt voltunk tanúi olyan jelenetnek, amit nálunk az 50-es években lehetett látni... az utasok fürtökben kapaszkodtak a lépcsőn és egy-egy éles kanyarban pár embert sikerült elhagynunk).
• Qubostan (ejtsd: Gobusztan) az egyik legkiemelkedőbb – világörökségi védelmet élvező – látnivalója Azerbajdzsánnak. A kijutás legegyszerűbb módja: A május 28-a térről (ez egy meglehetősen nagy és összetett formájú tér) induló 120-as számú busszal kell elindulni. Menetidő a belvárosi dugók miatt kb. 40 perc, viteldíj 20 kepik. A 120-as busz pontosan onnan indul, ahonnan a repülőtéri 116-os! A busz kivisz a poros külvárosba, a végállomás egy téren található, ahol rengeteg kis üzlet van, valamint innen indul a 195-ös busz Elet elágazásig. A sofőrnek meg lehet kérni, hogy szóljon. Szólni fog. A busz először egy helyi outlet bevásárlóközponthoz visz benneteket, majd onnan – sok-sok csomaggal felszerelt utast felvéve – a Kaszpi-tó partján lévő autópályán megy a busz. A menetidő kb. 60 perc, viteldíj 80 kepik/fő. A megállóban lesz egy tucat gobusztáni túrázóra szakosodott taxisofőr. Nagyon erősen kartelleznek, ezért akkor jártok jól, ha 4-en mentek, ugyanis a taxi ára 30 manat. Kicsit sokalltuk és megpróbáltunk alkudni, de hajthatatlan volt a sofőr, ezért gondoltuk megkérdezzük a másikat, erre a többi taxis beszállt az autójába és tüntetően arrébb állt 10-15 méterrel. Persze az is lehet, hogy csak rosszkor mentünk…
A 30 manatos túra elején elvisznek a sárvulkánokhoz. Tényleg holdbéli táj, de nagyon érdekes és klassz fotókat lehet készíteni. Ezt követően úttalan utakon („Dakar” feeling) elvisz benneteket a múzeumig, ahol remek kiállítás mutatja be a helyi látnivalók kialakulását, az ősemberek életét. A múzeumban kell megvenni a jegyet a sziklarajzokhoz (petroglyph). Hihetetlenül vad táj, látványos fotókat lehet itt készíteni. Sokan megkérdőjelezik, hogy valóban őskori rajzokról van-e szó, hiszen a láthatóság kedvéért a legfontosabb rajzokat időnként megtisztítják. Azt gondolom, hogy igen, ugyanis találtunk több olyan kisebb sziklarajzot is, amit fel sem tüntettek a kijelölt útvonalon. A sofőr persze siettetne, de nem szabad hagyni magatokat… nézzetek meg mindent alaposan, amit szeretnétek. Ezt követően visszavisz benneteket a kiindulási helyre, azaz a buszmegállóba. 10 percen keresztül tört orosszal próbáltuk megtudni, hogy mikor jön majd a buszunk visszafelé, de mire elmondta volna a jóember, addig ra hirtelen ott volt a buszunk és egy óra alatt visszaértünk Baku külvárosába, ahol a piacon vettünk egy kis gyümölcsöt, ettünk egy kis dönert, aztán visszamentünk a belvárosba.
• Kaszpi-tó. A sós vize és mérete ellenére sem tenger, mivel nincs összeköttetésben a világ-tengerekkel. Van néhány homokos partrészlet Gobusztán felé és az Absheron félsziget északi részén, azonban fürdőzőket nem láttam. Közelebbről megtekintve nem csodálkoztam, mert sok helyen egészen egyszerűen olajos a part. Nem feltétlenül a nem túl környezetbarát olajbányászati technológiának, sokkal inkább a természetesen feltörő olajforrásoknak köszönhetően. Ettől függetlenül nyüzsögnek benne a halak és a mólókon rengetegen horgásztak.
• A modern építészet. Hihetetlenül fejlődik a város, építkezés midenhol. Alapból 20-30 emeletes házak épülnek. Baku belvárosi része csillog-villog. A külvárosokban viszont még megtapasztalható a múlt. Ambíciózus tervekkel Baku is benevezett a „ki tud magasabbat építeni” versenybe… Állítólag 2017-re felhúzzák a világ legnagyobb épületét.

8.) Az árak, vásárlás
A gyümölcsárak nagyjából az itthoniaknak felelnek meg. A szebb gyümölcs kb. 2 manci, a csúnyább 1. finom lepény kenyerük van, mérettől függően 20-40 kepik. A sör 0,9 – 1,5 manat. Saját márka a Xirdalan, ami meglepően jó volt. Az édességeik drágák és nagyon édesek, ugyanakkor viszonylag széles választék volt diabetikus termékekből. A nemzeti eledelük a döner. Ezt adják kelesztett tésztában, illetve lehet tortilla-jellegű kovász nélküli lapos kenyérben is kérni, amit „lavas„ dönernek hívnak. A döner ára a helytől függően 1,2-1,8 manci. A kávé meglehetősen rossz, bár csak 50 kepik, a capuccino 70-80 kepik. Elfogadható kávét csak a KFC-ben sikerült vennünk (2 manat!), a teájuk viszont annál jobb. Az idő rövidsége miatt étteremben nem voltunk, utcai árusokat azonban több helyen kipróbáltunk. A helyi ételkínálat a magyar gyomornak kifejezetten kedvező, gazdagon fűszerezett finomságaik vannak. A történelmi hagyományok miatt olyan, mintha a török és az orosz konyha keveredett volna.
Dohányosoknak maga a paradicsom az ország. A helyi gyártású cigaretta 50 kepik/doboz (150 forint), de a világmárkák sem kerülnek 70-80 kepiknél többe… (Liszt-Ferihegyen meg a kutya sem nézte, hogy ki mennyit hoz…)

9.) A helyiek
Ők rokon népnek tartják a magyart (nem a Safarov ügye miatt) és el is tudják helyezni országunkat a térképen. Magyarisztan hallatán rögtön felderül a képük. Alapból nem egy mosolygós nép, ugyanakkor szívélyes vendéglátók és rendkívül udvariasak nemcsak az idegennel, de egymással is. Kivéve, ha az illető örmény… Itt kell megemlíteni Safarovot… úgy gondolom, hogy minden józan gondolkodású ember számára kényes és kellemetlen téma, de ha megtudják, hogy honnan jöttetek, akkor bizony könnyen szóba kerülhet. Történelmi okok miatt a magyar-román viszonyt többszörösen meghaladó gyűlölködés van az azeriek és az örmények között. Ezt mi itthonról nem érthetjük meg és semmiféleképpen sem érdemes a témába mélyebben belemenni. Javasolt pár semleges mondattal elterelni a témáról a szót, vagy hagyni őket beszélni.

Remélem, hogy a beszámolóm nemcsak segítséget nyújt Azerbajdzsán felfedezéséhez, de sokaknak kedvet is csinál ehhez a folyamatosan változó, egzotikus ország megismeréséhez. Jó utat!
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (3 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
epsh - 2014.09.28. 09:38

Anziano,köszi a beszámolód, nagyon hasznos volt számunkra. (10/10)1-2 frissítés azóta (lusta vagyok külön beszámolót írni, de hasznos lehet mások számára.)1. Shirváni sah palotája és a Szűz-torony már nyitva2. Suraxani - Ateshgah: itt a 184-es busz végállomásáig el lehet menni, így a síneken átjutva kevesebbet kell gyalogolni.3. Qubostan - ha az óvárosból indulsz, akkor a 193-as busszal (İçərişəhər metro st.) célszerű indulni és Bibi Heybat-nál (ami szintén egy látnivaló) át lehet szállni a 195-re.Üdv,epsh

chimie - 2013.09.30. 12:54

Egy konkrét kérdésem lenne: mennyi idő alatt jutottatok ki a reptérről? Gondolom WizzAirrel mentetek...

kittiutazo - 2013.09.23. 15:24

Szuper a beszámoló, mi is a napokban indulunk Bakuba. Adtál nekünk pár hasznos tippet :)))


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina