Kelet-Szicília

Olaszország Taormina

Ott-tartózkodás ideje: 2012. aug. 05.  - 2012. aug. 12. (7 nap)

0 hozzászólás I 1 867 látogató olvasta. Rögzítve: 2013. szept. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Lilla79 Beszámolója

Cimkék: Etna  Noto  Siracusa  Taromina  Villa Greta 

Este 8-ra terveztem az érkezést E-hez, de mire beértünk, rájöttem, hogy otthonmaradt a pótkontaktlencsém. Haza és vissza. E. hajnal háromig dolgozott. Hajnal háromkor kelés (részemről), taxi. (A visszafelé út online check-inje még nem nyílt meg, azt majd kint kell elintéznünk.) A taxis vagy részeg volt, vagy katatón, úgy kacsázott az úton, hogy az összes kollegája rászólt. A reptéren a korai időpont ellenére olyan sorok a kávézóknál, hogy utoljára szálltunk fel a gépre (0 idő volt lötyögésre, én ezt bírom, utazás előtt jobb ha nincs üresjáratom). Nemhogy ablak mellé nem volt helyem, de még egymás mellé sem.
Cataniában viszont egyből megvan a buszjegy (amit E. cetlinek nézett és majdnem kidobott), a buszmegálló (oké, nem volt nagy kihívás). Catania így átutazóban borzalmas. Taorminában szintén könnyen megtaláltuk a városi busz megállóját, de mivel nem tudtuk, hogyan kéne jelezni a leszállási szándékot, ezért eggyel továbbmegyünk. Nem számít, nem vészes a gyaloglás. A szállás (Villa Greta) nagyon cuki, zegzugos épület, később megszámoltam, 92 lépcső (kül-és beltéri vegyesen) az alsó kaputól a szobánkig. Hálistennek a nagy koffert Mimmo, a házigazda (hétvégi és délelőtti házigazda) cipeli a szobánkig. A lakóegységünk szoba+fürdőszoba, hűtő nincs, ezen meglepődtem és ez fájt a legjobban: még vízzel sem tudtunk feltankolni, úgyis csak felforrna hűtő nélkül. A klíma hangos és pont E-re fújja a hideg levegőt, nyitott ablak mellett viszont a szerpentinről jön fel az autók hangja nagyon... A kilátás viszont frenetikus: tenger+Etna. Mimmo alig beszél angolul, később kiderül, a neje, Elena még annyit sem, hétköznap esténként egy fiatal pár teljesítette a szolgálatot, azokkal normálisan lehetett volna kommunikálni, ez a tapasztalat lehet hogy segített volna, így inkább nem is kommunikáltunk.

Kipakolás után lemegyünk a kötélpályán a strandra, 6 euro oda-vissza. A strand a legrosszabb, amit életemben láttam, és a fizetős része a legdrágább is, 25 EUR két ágy+napernyő. És zsúfolt, mint egy heringesdoboz. Mindegy, túléltük, kicsit úgyis félkómások vagyunk. Este a Cisterna al Moroban vacsi.
Második napunkon, hétfőn reggeli után a hotel által kínált transzferrel megyünk strandolni, plusz megbeszéltem Mimmoval a széfet, a reptéri transzfert és kértem egy autót másnaptól 3 napra. 105 EUR, 10-kor átvehető a recepción. Meglepően simán ment. A lido tök jó, 8 euróert értünk jönnek, hazavisznek, nyugágy+napernyő, welcome drink. A part se olyan béna, aprókavicsos. És nem túlzsúfolt! A bár is korrekt, a tésztáik isteniek, az első nap tévelygése után azt ettem mindig. Délután fél ötkor megyünk vissza (itt mindenki szedelőzködik ekkortájt, hisz készül az esti korzóra!), aznapi program a görög színház, csodálatos, a fények, a kilátás, minden. Egy csendes utcácskában vacsizunk.

Kedden reggeli, elkészülünk a nagy kalandra, Etna és Alcantara a terv. Öltözés, térkép, belőjük az útirányt, lemegyünk a kocsikáért - Mimmo sehol, az angolul alig értő Elena közli, hogy jaaaaaa, hát autó az nincs, se ma, se holnap, péntekig kizárt. Sztem a fejem megért volna egy képet. Ha ezt tegnap kinyögik, vagy csak hagynak egy cetlit az ajtónkon, még millió egy lehetőségünk lett volna másik autókölcsönzőt keresni, így viszont gyors újratervezés :( Ha most kocsit keresünk, elmegy az egész délelőtt és mehetünk a szar strandra (nem érjük el a transzfert). Úgyhogy gyorsan befizetünk két kirándulást (egyetlen helyen van Siracusa+ Noto, es majdnem oda se férünk be!!! Asszem látványos lehetett az ábrázatunk, mert Marco, az utazási irodás, gyorsan körbetelefonált és fellelt két helyet...), és a déli transzferrel megint lementünk a lidóra. Többen voltak és nagy hullámzás volt, viszont tovább lehetett maradni (értsd: később indult az utolsó transzfer), úh megmentettük ezt a napot is.
Szerdán korán kelés, sőt, túl korán kelés, mert rosszul emlékeztem a busz indulására... 7:15 helyett 7:40... :)

Irány Siracusa, először is az archeológiai park, ahol egy görög színház és egy római amfiteátrum romjai, és a Dionüszosz fülének nevezett barlang a látnivalók. Ágiéknak, akik egy héttel előttünk voltak itt, ez tetszett jobban, nekünk természetesen a taorminai. Értem, hogy ez eredetibb, mert nem használják az ókor óta semmire, így nincsenek korlátok meg székek, viszont a taorminainak szebb a panorámája és több maradt meg belőle.

Az archeológiai park után Ortigia, Siracusa óvárosa a cél, ahol nagy csalódás ér: egyetlen szép téren kívül az egész ronda és lepukkant, de mindennek a tetejébe mire a Maniace erődhöz érünk (amiről a drágalátos idegenvezetők egy hangot nem szóltak), addigra épp bezár. Nem tudjuk, miért, mert hivatalosan estig nyitva kéne lennie. Kb. az egyetlen dolog volt, ami engem Siracusában érdekelt, ha ez nincs, lehet el sem mentem volna Siracusába (más kérdés, hogy sajna Ragusába csak vasárnap indul kirándulás, úh mivel vasárnaptól vasárnapig voltunk, az mindenképpen kiesett). Mindezek tetejébe még az étterem is szar ahol eszünk, és olyan lassúak, hogy ugyancsak kapkodni kell a lábunk a buszhoz. Természetesen mikor tévedünk el, ha nem most: már épp fogalmam sem volt, hol járunk, már 5 perc késében voltunk, mikor hálistennek E. a hátunk mögött meglátta a buszt. Óriási sprint a 40 fokban, amit egy egész busz nézhetett végig... nagyon ciki volt. Ugyanakkor megfogalmazódott bennem, hogy az idegenvezető, ahelyett, hogy a sofőr nevét is közli, inkább a mobilszámát adta volna meg.

Szóval több okból is kivoltunk, mire Notóba értünk. Noto tényleg olyan szép, mint reméltem, itt egyetlen gondunk van, hogy összvissz 1 óra szabadidőt bírtak adni. Nem találunk szavakat a szervezésre. E. nyugiban kávézni szeretett volna, én fotózni és sétálni, ebből csak a nagy kapkodás lett. Utoljára még fölrohantam egy templomka tetejére, sztem E-t a guta ütögette, én viszont menteni akartam, ami menthető. Nem lett a kedvenc napunk. Viszont este finomakat ettünk, én calamaretti frittát, E. nero di sepia tésztát, megkóstoltuk egymásét is, finom volt.

Csütörtökön 6:15-kor ébredés, mert E. elfelejtette kikapcsolni az ébresztést... :) Én hamarosan lementem fotózni, az egyik kedvenc élményem ez. Alig voltak az utcákon, jók voltak a fények, nem kellett aggódnom, hogy kit tartok fel... Az emberek is kedvesebbek voltak, pl. kísérőmül szegődött Claudio, de mikor pár mondatváltás után visszautasítottam a vacsimeghívását, abban a pillanatban lelépett :)

Reggeli után transzferrel a strandra ismét, délután pedig rábeszéltem E-t, hogy menjünk fel a Madonna della Rocca sziklatemplomhoz és a szaracén kastélyhoz. Ezek fölöttünk voltak, már épp lemondtam róla, de Claudio is meggyőzött, hogy közel van a szállásunkhoz, úgyhogy mégis nekivágtunk. Tényleg közel volt, és annyira gyönyörű volt a templom, hogy óriási kár lett volna kihagyni. A teteje szikla volt (mármint a plafon is!), gyönyörűen sütött be a nap az ablakain, érdekes a díszítése, a kis kertecskéje csodálatos, a kilátás pedig leírhatatlan. Gyönyörűen látszott alattunk a város, a Caffé Wunderbar, a görög színház, mindez a lemenő nap fényében...

Lefelé van egy közvetlen lépcsősor a városba, azon mentünk le, valójában ez az út a Kálvária.

A város este egészen sajátságos, millióan korzóznak, vásárolgatnak, a Caffé Wunderbarban élőzene van, a hangulat felejthetetlen, a tömeg viszont egy icipicit sok.

Pénteken valóban korán kell kelni, 7-kor indul a busz (a város ilyenkor a kedvencem, még mindig, de sietnünk kell). Első állomás az Alcantara völgy, reményeinkkel ellentétben ez nem a gumicsizmás-vízben túrázós verzió, hanem a 10 euróért 50 percet sétálgathatsz a botanikus kertben és lenézhetsz a völgyre-verzió.

Utána Etna. Alapvetően busszal, de egy szakaszt a ferrovia circumetnae kisvasúttal, amiből szép a kilátás a vulkánra, és sejthető, milyen is a valódi szicíliai élet...nem túl gazdag falvakon mentünk át, érdekes lehet itt élni. Dacára a többszöri rábeszélésnek, NEM megyünk fel sem lanovkával 2500 méterre, sem dzsippel 2900-ra, hanem maradunk 1900 méteren és a 2001-es kitörés kráterére megyünk fel. Na ez viszont tényleg élmény volt, végre nem kellett rohanni, kellően érdekes is volt ott a lávatörmelékben haladozni felfelé, érdekesek a kráterek, és roppant mókás a meredekebb úton a lávatörmelékbe bokáig süllyedve lejönni. Itt nincs valami meleg, nem fáztam, de határeset volt.

Muszáj volt ezek után lezuhanyozni, mivel tetőtől-talpig „etnásak” (hamusak) lettünk, úh aznap, bár már kezdtük unni a lépcsőzést a hotelből a városba, mégis inkább bevállaltuk kétszer, mármint fölmentünk zuhanyozni, aztán megint le a városba vacsizni. Isteni szardíniás tésztát ettem.

Szombat, az utolsó napunk tulajdonképpen. A terv az, hogy reggeli után a Caffé Wunderbarban iszunk egy kávét, és élvezzük a kilátást, utoljára. Apró bökkenő, hogy nem nyitott ki 10-ig... pedig ez vett rá minket arra, hogy kvázi fölöslegesen lépcsőzzünk újfent, merthogy 10:30-kor ugye a hotelhoz jön a transzfer... a szemben lévő bárban kávéztunk helyette, de azért nem volt ugyanaz a feeling.

A strand is kicsit csalódás volt aznap, sokszor felhő takarta a napot és pár percre még esett is. Oké, ha nem volt felhő, ugyanolyan melegen sütött a nap, de basszus, az utolsó napunk, ráadásul addig sem ment minden zökkenőmentesen, Szicília nem akarja, hogy visszavágyjak?

Este utoljára felmentünk a görög színházba, az annyira tetszett, hogy inkább kifizettük még egyszer a belépőt. Utólag már tudom, hogy jó nagy barom voltam, aznap játszották ott a Carmina Buranát, amire meg se néztük, mennyi a jegy, gondoltuk, úgyis túl drága nekünk. Otthon megnéztem, 20 euróért is lett volna... Ha valamit sajnálok, amire nem adtam ki pénzt, akkor ez az.

E. még shoppingolt egy nagyot, és ezután már csak egy kellemes meglepetésünk volt, a fiatalabbik házigazdánk összekészítette nekünk a reggelit, mivel ugye hatkor indulunk, nem tudunk ott reggelizni. Magyarán, ha a kirándulások előtt szólunk, vsz. akkor is megkapjuk ebben a formában a reggelit...

Innentől már nincs említésre méltó, pakolunk, próbálunk aludni, reggel gyorsan bekapjuk a reggelit, a taxis hálistennek felcígöli a bőröndünket (csak 24 kg, mégis azt kérdezte, Etna-köveket tettünk-e bele). A visszaút sima, és ezzel vége a csaknem 1 évig várt szicíliai nyaralásnak...

Összefoglalva: hihetetlen jó érzékkel választottuk Taorminát bázisnak, mind közül, amit láttam, az tetszett a legjobban. Siracusába nem mennék vissza, Ragusát kellett volna választani helyette; szervezett kirándulások helyett pedig mégis autót kellett volna keresni. Legközelebb a nyugati részen ütök tábort és Palermo, Monreale, Cefalu, Agrigento, templomok völgye lesz a program – még nem végeztem Szicíliával! :)
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina