Párizs 4 nap-friss információk, hasznos tippek, ötletek

Franciaország Párizs

Ott-tartózkodás ideje: 2014. jún. 12.  - 2014. jún. 17. (5 nap)

0 hozzászólás I 25 311 látogató olvasta. Rögzítve: 2014. jún. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar nulladikvaltozat Beszámolója

Cimkék: beszámoló  látnivaló  Párizs  tipp 

Azt a címet is adhattam volna, hogy „Párizs, a lassú méreg”. Mert elvarázsol, megbabonáz és soha többé nem hagy nyugodni. Mindenkit arra biztatok, aki még hezitál Párizzsal kapcsolatban – ne tétovázzon, pakoljon, induljon – nem bánja meg. Ehhez szeretnék egy kis segítséget adni saját tapasztalataim alapján, témakörökre bontva. Elég részletes - napló is egyben- szóval a számotokra unalmasabb részeket ugorjátok át, de lehet hogy valakinek pont arra az infóra van szüksége. Azt már most előrebocsátom, hogy ez egy lowcost utazás volt – tehát adott pénzegységből próbálva a lehető legtöbbet kihozni előre meghatározott preferenciák mentén.

Előkészület: ha az a cél, hogy tartalmas legyen az utazás mindenképp vegyetek itthon egy térképet (pl. Carthographia 1:13.500 a Libriben 1950 Ft) és jelöljétek be rajta a legfontosabb látnivalókat, más színnel a ha jut rá idő típusúakat, más színnel a kinézett kajáldákat, egyebeket. Ez az apró lépés órákat spórol, mindig beválik.

Útikönyv: jó, jó az internet, de az útikönyv az más, az kötelező. Sőt kötelező az út előtt elolvasni szemezgetni belőle és bejelölni a térképen is a helyszíneket (ez tudom fárasztó meló és a gyerekek után este de megéri!) Két friss- 2013-as- könyvet vettem: egyik a Marcopolo sorazatból , másik a Nyitott Szemmel városkalauz sorozat Párizsa. Ez utóbbi tuti könyv: részletes, praktikus, ráadásul a borítóján lévő metróhálózat térképet használtuk végig.

Biztosítás: biztos, ami biztos alapon kötöttem egyet az Allianznál, a legolcsóbbat 390Ft/nap/fő áron, ez baleset- és poggyász biztosítás is volt egyben.

Repülő: már márciusban lefoglaltuk az easyjet járatát két személyre oda-vissza 84.000 Ft-ért. A beszállókártyát otthon kinyomtattuk (ezt ugye a járat indulása előtti 30. naptól lehet). A járat a Charles de Gaulle 2-re érkezett és innen is indult vissza. Innen a központ durván 40 perc RER B-vel. Jegyet a zöld automatákból lehet venni, tudsz angolra váltani , de nekünk akik a város túlsó végén lévő külvárosba akartunk átjutni ez sem volt segítség. Viszont az automaták mellett napközben működik kassza és tudnak angolul. A visszafelé járat késett de csak fél órát. A nagyobb kézipoggyászt mérték a kalitkában, de mi erre gondolva vettünk a Tescoban 50x40x20 cm nagyságú szabvány kerekes bőröndöt 6900-ért, látszatra jó volt, nem is vizsgálták. A mi utazásunk elvileg 6 napos volt, de olyan szerencsétlen időben indultak a járatok, hogy az utazás napjai másra már használhatatlanok voltak. Amúgy az Orly reptér van a legjobb helyen, a Beauvais meg nagyon messze, így az olykor olcsóbb repjegy mellé magasabb transzfer járul, az utazási időről nem is beszélve, több mint 80 km-re van. Ja és már megint elfelejtettem, hogy a repülőn hűvös van!

Szállás: ebből a szempontból szerencsések voltunk, kedves ismerősünknél szálltunk meg a külvárosban.
Párizs Pass: szerintem nem éri meg ha pár napra jön valaki, nagyon drága – 4 napos 57.360 Ft, ezzel ingyen lehet utazni 1-3 zónáig és kb 60 múzeumba ingyenes a belépés, de nem nagyon lehet kihasználni ennyi idő alatt.

Tömegközlekedés: hú 14 metróvonal és 5 helyi vasút keresztezi egymást a föld alatt mintegy 200 km hosszan. Nagyon kell figyelni kezdetben, de pár nap alatt a metró térképpel remekül eltájolódsz. Ingyenes térképet a metró pénztárakban találsz. Érdekes hogy a másik irányba mennek a szerelvények mint várnád. Próbáljátok ki az 1-es (Champ Élysées vonala) vagy a 14-es vonalát – nincs vezető, teljesen előre lehet menni! Amennyiben helyi vasutat ( RER ) kell igénybe venni a problémák lavinaszerűen ömlenek az ember nyakába  Kezdjük azzal, hogy sztrájk volt végig ott tartózkodásunk alatt. Mint megtudtuk ez teljesen általános, gyakori szokás. De ezt megfejelik hétvégenként pályafelújítással. Reggel kiadnak egy napi menetrendet, ami estére már teljesen más. Tervezni így nem igazán tudsz (persze ez a belvárosban megszállókat kevésbé érinti, csak ha mondjuk kilátogatnának Versailles-ba, illetve a reptérről be és vissza úton). Az volt a legjobb amikor első este Párizsból a külváros felé tartva felszálltunk a célirány szerinti vonatra, mely pár állomással arrébb megállt és leszállítottak mindenkit, valaki mondta hogy busszal lehet tovább menni. Az utasirányító biccentett a fejével egy busz felé miután bemondtuk a keresett célállomás nevét, aztán vártuk, hogy a vonatpótló majd megáll minden állomáson- ám nem így történt, kicsit elbizonytalanodtunk mikor a busz fél óra után kikanyarodott az autópályára, megkérdeztük a mellettünk állót hova megy, ő nem tudja, de oda biztos nem ahova mi megyünk, a megnyugtató válasz után okostelefon (a busz tömve volt,így a sofőrig eljutni lehetetlen volt) GPS, legalább tudjuk merre megyünk, majd a rémálom, lemerült, 150-nel süvítettünk az autópályán Marseilles felé éjjel 1kor egy olyan buszon ahol csak mi voltunk fehérek, enyhén belénk fagyott a szó, üveges szemeink előtt az elmúlt 10 év híradójának idevágó képkockái jelentek meg – aztán szerencsére meggyötörten de megérkeztünk . A RER aktuális menetrendjét kijelzőn látod, ahol a sötétkék csíkon a végállomás szerepel, az alatta lévő világoskék csíkon meg a megállók nevét sorolják. A további napok tapasztalataiból leszűrhető, hogy jól megszervezett az utasirányítás – piros mellényes emberek adnak útbaigazítást fennforgás esetén. Az ellenőrök egyébként lila mellényt viselnek és csak messziről láttuk őket. Ezenkívül szekusok is járják olykor a vonatot és potenciális egyéneket igazoltatnak. És ami elég megdöbbentő, a reptéren de a városban is néhol géppisztolyos katonák flangálnak. Mivel mi a 4. zónában laktunk nekünk a legpraktikusabb a mobilis napi jegy volt 11.20 E-ért, (aki a belvárosban marad annak jó a 1-2 zónás napijegy is 6.80 euróért- persze mindez attól is függ, hogy mi a program- lehet vonaljegy is elég.) A napijegyre rá kell írni a dátumot: Valable le, a vezetéknevet: Nom, és a keresztnevet: Prenom. Ha nincs nálad jegy a büntetés 50 E, ha van csak nincs kitöltve 30 E.

Kaja: Párizsban minden (jóval) drágább, így a kaja is. Úgy döntöttünk, hogy bár szentségtörés a gasztronómia fellegvárában, inkább az ételen spórolunk és így több marad belépőre. De ez nem az a hely ahol minden sarkon van élelmiszer. Talán ha két élelmiszert vettünk észre: egy SITIS nevezetűt a Place de la Contescarpe-on , a latin negyedben ebben vásároltunk is és láttunk egy Carrefourt a rue de l’Estrapade utcában a Pantheonnál. Amúgy érdemes ezt is megvizsgálni : https://www.google.hu/maps/search/carrefour+paris/@48.8441832,2.3512175,15z/data=!3m1!5s0x47e67ab84125d03d:0xff95595e5d06ecdb!4m5!2m4!3m3!1scarrefour+paris!2zUMOhcml6cywgRnJhbmNpYW9yc3rDoWc!3s0x47e66e1f06e2b70f:0x40b82c3688c9460
Az élelmiszerekben alapvetően nincs friss pékáru mint nálunk. Viszont rengeteg pékség- Boulangerie – van szerte a városban. A pékségekben szendvicset és cukrászsüteményeket is lehet kapni. A külvárosban egy friss BAGETT –ből készült sonkás, sajtos szendvics 3.50 E, a belvárosban ez már 5 E. Így egyik reggel ezt csináltattunk- mert frissen csinálják - egy közeli pékségben (ahol repertoáron volt még, kecskesajtos, csirkehúsos, vega és egyéb szenyók is). Kóstoljátok meg az igazi CROISSANT-t, ami sokkal vajasabb mint a miénk, tulajdonképp a magyar nem is az. Van egy látványpékséglánc: PAUL , sok helyen, pl a reptéren és a Gare de Lyonnál csak ez a kettő amiben én is jártam – nem tudsz választani. Itt ettem FLAN-t, ez egy csudafinom édesség: kekszes alj rajta ízesített sült krém –én kókuszosat ettem-, kicsit olyan mint a tejespite. Máshol kipróbáltuk a TARTE TATINt és a GYÜMÖLCSÖS KOSÁRKÁT is. És természetesen a CREPERIE kötelező. Ezer féle ízben kapni az óriáspalacsintát, édesen sósan. Mi kóstoltuk pl az Eiffel torony lábánál ( ahogy mennénk át a Trocaderora, kiskörhinta van mellette) – hot-dogot és más kajákat is kapni . Óriáspalacsintából kipróbáltuk a nutellásat, csirkés-sajtosat, juharsziruposat, de nekem a triple sec-es ízlett a legjobban. A Notre Dame-nál pedig egy Subway-ben kajáltunk kétszer is, annyira jó volt, 3,5 E-tól árulják a szenyókat( 19 Quai de Montebello – a Pont au Double hídnál, ahogy kijössz a szigetről) , a wc-ért fizetni kell 50 cent, de ha sor van egymásnak adják az ajtót. Jó ha tudjátok hogy a Louvre mögött is van egy meki, a rue de Rivoli és a rue de l’Échelle sarkán, hamburger 2 E, sajtburger 2,5 E. Ezenkívül Champ-Élysées végén a Diadalívhez közel van egy meki és egy Qiuck (olyan mint a meki csak drágább kicsivel kis krumpli 1,50 E, pepsi 2.5 dl 2.25 E, burger 2.50 E-től). Aztán ha Tuillériák kertjében jártok –ami megjegyzem remek pihenő hely – ki ne hagyjátok a fagyizót a Concorde tér felőli tavacska mellett. Soha nem ettem ilyen jó fagyit – persze olasz-, 19 üzlete működik már Párizsban neve: AMORINO, jegyezzétek meg. Rózsa alakban teszik a tölcsérre a különböző ízeket, kiválasztod a tölcsér nagyságát és akár egy kicsire 4 féle ízt is választhatsz. Isteni. Még a rue Mouffetardon láttunk Amorino fagyizót. Kóstoltunk eredeti MACARON-t, remek volt. Valamint kötelező kávézóba beülni vagyis inkább kiülni , mi ezt a Montmartre-n, a Place du Tertre-n tettük Au Clarion kávézóban sanzont hallgatva. A Montparnasse toronyban mindenképp vegyetek az 56. emeleten mielőtt kimennétek a tetőre, melegben egy hideg sört, hidegben egy forró csokit – nekünk utóbbi jutott. (Amúgy a szemet gyönyörködtető kirakatképek jó támpontot adnak) Szóval nem áldoztuk fel magunkat a gasztronómia oltárán, de egyszer külön ezért visszamegyünk.

Időjárás/Öltözködés: Hát igen, hiába nézed az előrejelzést 21 – 23 C, kissé felhős idő ez ott más mint itt. A hőérzet pár fokkal alatta van a pára és a szél miatt mindig. Ott a nyár sosem olyan meleg – mint megtudtuk ott élő vendéglátónktól. Tehát fáztunk. Hosszú nadrág és melegítőfölső is kevésnek bizonyult az utolsó két nap estefelé. Láttunk téli dzsekis kínait és kötött sapkás feketét – először túlzásnak tartottuk, aztán irigyeltük.

Ajándék: Kínai kacatok, drágán, nagy választékban. Tömören így foglalnám össze. Persze gyönyörű dolgok vannak mindenhol – de ezek egy átlag magyarnak megfizethetetlenek. Mivel a hipermarketek messze vannak a központtól így értelmes dolgokat elérhető áron megint a reptéri vámmentes övezetben találtam pl. kis kosárban , ízlésesen becsomagolt 5 féle sajt ízelítő 12 E-ért, pici csokik papírján Párizs a 19. sz elejének látványosságai 9.90 E-ért , klassz Paris feliratos póló a gyerekenek 14 E és még sok más. De a Montmartre-on is láttam jó cuccokat elérhető áron pici üveges pástétomok, lekvárok…. rue Lepic! Persze pénztárca kérdése minden.

Emberek: Kellemes meglepetés, mindenki normális, kedves és segítőkész volt. Tudnak angolul és meg is szólalnak. Mindenféle emberrel találkoztunk. Először kicsit furcsa volt, amikor minden percben odajöttek a portékájukkal (fájvpíszizvanjuró)a bevándorlók, de nem voltak tolakodók. Gyönyörű harsogó színes ruhás afrikai nők mindenhol, a férfiakon is láttunk extravagáns öltönyöket. Minden náció képviselteti magát, ettől olyan izgalmas, pezsgő az egész. A szabadságot érzed a levegőben (némi húgyszaggal keverten – tényleg).
És akkor mit is csináltunk a nettó 4 nap (2nap ugye csak utazás) alatt? Már itthon megterveztem egy olyan menetrendet ami tartható, élvezhető és minden fontos dolgot - és annál sokkal többet -megmutat.
1. nap péntek: Notre Dame: belépő nincs, hosszú sor az igen – de fél óra és bent vagy (fantasztikus, hogy az északi rózsablakban még 1200-as évekbeli üvegek is vannak), aztán némi táplálék (Subway) után megnéztük azt a kicsi parkot (Hotre Damból kijössz, híd, szembe) melyben a St Julien le Pauvre temlom található (állítólag itt imátkozott 1304-ben Dante, szóval elég régi), és itt áll a 300 éves akácfa is, elsétáltunk a Sainte Capelle mellett de hatalmas volt a sor és kihagytuk, elsétáltunk a Conciergerie mellett – ugye ez volt anno a guillotine előszobája, majd megpihentünk a Pont Neuf-ön, Párizs legrégebbi hídján. A következő híd a Pont des Arts – vettünk mi is egy lakatot 3 E-ért (még alkoholos filcet is kaptunk kölcsön) és feltettük a többi lakat közé, a kulcsot meg ahogy kell bedobtuk a Szajnába. És már ott is voltunk a Louvre-nál. Miután üldögéltünk egy kicsit az üvegpiramisoknál bementünk, sor nem volt, valószínűleg mert hétköznap látogattuk meg. Tekintettel arra hogy ez egy egész napos program és nekünk nem volt egy egész napunk, viszont milyen már Párizsban nem megnézni Monalizát – egy masterpiece túrát tartottunk az útikönyvem alapján, melyben volt alaprajz a múzeumról, de ingyenes térképet is kap mindenki: az ókori leletek (páratlanok pl: Hammurapi oszlopa, II. Ramszesz szobra, fáraók, szfinx, múmia, papírusztekercsek), mílói vénusz, mona lisa és egy sor ismert kép Kánai mennyegző vagy Napóleon megkoronázása eredetiben. A kultúrmisszió díja: 12 E volt. Ezután kicsit elfáradtunk így a Tuilleriák kertjében ettünk és elnyúltunk a füvön. És itt van a híres cukrászda az Angelina is a rue de Rivolin, az árkádok alatt-állítólag isteni a forró csokija de csak kívülről leskelődtem. A Concorde téren megnéztük az egyiptomi obeliszket , majd Champ-Élysées-én végig, közben az első kereszteződésnél jobbra fordulva Avenue de Marigy-n 100 m-t gyalogolva megnéztük az Élysée Palotát, a mindenkori francia köztársasági elnök rezidenciáját, aki most épp Francois Hollande. Aztán Megnéztük a III. Sándor hidat, mely tényleg Párizs legszebb hídja. És a Champ-Élysées-n végig, a Diadalívig.

2. nap szombat: Versailles: ez egy egész napos program. Még reggel megvettük neten a jegyet, kinyomtattuk és indultunk is. 25 E volt az a jegy amivel mindenhova: a fő kastélyba, a Trianon kastélyokba és a kertbe is jó volt. Azonban odaérve rájöttünk, hogy sor az van, de nem a jegypénztárnál, ami balra van a főbejárattól, mert ott nem volt, hanem a beléptetőnél mégpedig a biztonsági ellenőrzés miatt, de nem súlyos 20 perc alatt bent voltunk. Térképet adnak. Csodás termeken keresztül sodor a tömeg, de ez csak néhol volt zavaró. Az uralkodói lakosztályok után kilépve a főépületből az az érzésünk támadt nem láttunk mindent, ezért a szuvenírshopban belelapoztunk a könyvecskébe és már tudtuk is h mit hagytunk ki-persze magyar nyelvű nem volt. A szuvenírban voltak érdekes cuccok, képeslapok, ceruzák, könyvjelzők… és parfüm is. Aztán átsétálva a kerten megnéztük a Grand és a Petit Trianont is. Ez utóbbiban írták alá a békeszerződést. Hát, ez csak amolyan kis hétvégiház a főépülethez képest. Abszolút hihető a sztori, hogy biliárdozás közben osztottak fel minket – tényleg volt biliárdasztal. A kert csodaszép, lehet csónakázni, fel lehet ülni dottóra, ami körbevisz – mert hatalmas. Lehet bringát bérelni, gyerekeknek is. Sőt golfkocsit is lehet bérelni jogsival és személyivel, 1 óra 32 E és minden további fél óra 8 E. Rengeteg helybeli pihen itt- csak francia rendszámos autót láttunk. Kocsival is be lehet parkolni hátulról. Este vendéglátónkkal és kedves barátaival piknikeztük a szabadban (füstölt lazac, olíva, sajtfalatkák, ananász,cider és persze magyar kolbász), miután egy feketék szervezte hepeningen vettünk részt, dobokkal, tánccal. Versailles a 4. zónában van, ide RER C-vel lehet eljutni, attól függően hol szállsz fel, Versailles Chateau vagy egy másik végállomás a Versailles Chantiers-ha épp délen laksz mint mi – ez utóbbi esetben az állomástól még fél óra séta a kastély, a település nagyon jellegtelen amúgy.

3. nap: utunkat a Gare de Lyon-nál kezdtük a pályudvaron, ahol összefutnak a dél-francia vasútvonalak, szemügyre vettük a TGV-ket, ezeket a szupergyors vonatokat, melyek 320 km/h-val száguldanak és mára már az ország egyik szimbólumának számít. Aztán kiszálltunk a Bastille-nál, ahol tényleg csak egy emlékmű áll az 1830as forradalom emlékére –de azért számomra érdekes volt, hogy ott állt anno börtön. Innen elsétáltunk Párizs legszebb terének aposztrofált Place des Vosges-ra, ahol a parkban megreggeliztünk. A tér sarkában áll a Victor Hugo múzeum, belépő: 7 E. Most olvastam, hogy Jim Morrisons utolsó lakhelye is itt volt a közelben: 17 Rue Beautreillis, de nincs semmilyen emléktábla. Innen a Montmartre-ra vezetett utunk, persze metróval. Kiszálltunk a Blanche megállón és Moulin Rouge, persze csak kívülről, aztán a rue Lepic-en (itt forgatták az Amelie csodálatos élete c. filmet) kapaszkodtunk felfelé jobbnál jobb boltokat látva, hú a végén van egy olyan halas hogy tátva maradt a szám, na meg a sajtos – nézzétek meg a mellékelt képeket. Aztán a rue Tholozé végén lefényképezkedtünk a két híres 17. századi malommal Moulin de la Galette, melyet Renoir is megfestett. Miután a place du Tertre-n megcsodáltuk a sok festőt (amúgy Párizs legrégibb bisztója is itt van a sarkán: La Mere Catherine), kiültünk egy kávézóba és egy francia sanzonénekesnő magánszámát hallgatva elszürcsöltünk egy tejeskávét. Ne hagyjátok ki párizs második legrégibb templomát a St. Pierre de Montmartre –ot, 1133-ban építették, nagyon hangulatos belülről is. Aztán a Sacre Coer lépcsőjén üldögéltünk hosszan egy gitáros srác mellett, sütött a nap , csak hallgattuk a zenét, szívtuk magunkba a látványt, az előttünk elterülő várost és arra gondoltam ez az a pillanat. A templomot is megnéztük persze, aztán a rue St. Vincent-en megnéztük a Le Clost, párizs egyetlen megmaradt szőlőjét, melyet valójában 1933-ban telepítettek ide. A szőlővel szemben találjuk a legendás kabarét az Au Lapin Agile-t., a művészvilág színe-java megfordult itt . Ez egy meseház. Visszafelé a La Maison Rose nevű bisztró felé vitt utunk, rózsaszín kávézó zöld zsalugáterekkel a rue i’Abreuvoir-on, ha valahol akkor itt kell kávézni, Utrillo is megörökítette. Innen a Place des Abbessesre mentünk, egyrészt a kertben megnéztük a Szeretlek falat, ahol 311 nyelven szerepel ez, valamint a metrómegállomást, hiszen ez az egyik szecessziós, mely még a kezdetektől fennmaradt, tiszta csigalépcső. És az elmaradhatatlan Place Pigalle ahol ribiket nem láttunk, csak rengeteg szexshopot tele hülyeségekkel és persze poénból meghallgattuk a Neoton Família Párizsi lány című számát, gondolván ettől autentikusabb helyszín nem létezik. A Montmartre nem nagy , így pihenéssel együtt is maradt időnk elmetrózni a Per Lachaise temetőbe. Természetesen ingyenes, nekünk volt térképünk külön, meg ez a hiperszuper útikönyv is tartalmazta, de lehet beszerezni a bejáratnál is. A Boulevard Ménilmontant utcai bejáratnál található wc is. Láttuk Moliere, LaFontaine sírját, megnéztük az 56-os emlékművet, amit Nagy Imre sírjaként tüntettek fel és persze Jim a Morrisons sírja (kordon volt körülötte, az emberek nem bírnak magukkal ) És még mindig volt időnk így jöhetett a latin negyed, kiszálltunk a Censier Daubentonon és felsétáltunk Párizs legrégebbi utcáján a rue Mouffetardon. Elhaladtunk a Pantheon mellett, majd a Sorbonne mellett visszaértünk a Notre Dame hídjához. Itt végre megtaláltuk a Shakespeare and Company könyvesboltot, sok filmben szerepelt mát, többek közt a Mielőtt lemegy a nap című remekben. Ide menjetek be, extrém kaotikus, hangulatos, szabad, régimódi. És pont volt egy előadás egy pici szobában, ahol macska mászkált a hallgató közönség közt. Na ez hamisítatlan francia érzés volt, már vártam hogy Pierre Richard megjelenik é elszerencsétlenkedik valamit. És most egy roppant érdekes etap jött. Ugye eddig 1 magyar embert ismertünk Párizsban, aztán a lakótársát, tegnap megismertünk még 2 kedves embert. Tehát négyet összesen – és az egyikkel teljesen véletlenül összefutottunk a Szajna parton este. = Párizs kicsi 

4. nap: Kezdtünk a híres Eiffel-toronynál, 9-re már ott voltunk kb. fél órát vártunk , 9.30 kor nyitott, addigra már odaért a sor a kasszához, mi a legtetejéig vettük meg a jegyet : 15 E volt. Szerintem spec nem érdemes előre megváltani a jegyet. A második emeletig vitt a lift, onnan megint fél órát vártunk addig míg átszálltunk a legtetejéig közlekedő liftbe. Pazar a kilátás, bár drótháló van körbe. Persze menetrendszerinti lánykérésnek is tanúja voltunk fönt– fúj nyálas , akarom mondani fújt a szél nagyon. A topon kicsi a hely és érdekes módon annyira nem élvezhető a kilátás mint a másodikon, majd meglátjátok. De mielőtt lemennétek nézzétek meg a zárt rész falán körbe az országok legmagasabb pontjait. A második emelet csúcsjó, nincs drót sem, szuper szelfiket lehet csinálni. Az megvan mikor az Európai vakációban Chevy Chase ledobja a svájci sapkát? Amúgy megkérdeztük a liftesnőt, hány öngyi jut egy évre – átlag 3, és ebben évben már volt egy. A másodikról lehet lemenni lépcsőn is. Megtettük – tök jó, de felfelé ne kísérletezzetek, mert végelgyengülés lesz a vége. Az első emeletet épp átalakítják de néhol rá lehet menni az üveglapra, mely alatt a mélység tátong. Wc-találtok a tornyon is. Sőt étterem is van. Mennyei sült hal illatfelhőben masíroztunk le a lépcsőn. Megéheztünk, itt a Trocaderora menet ettük a palacsintákat. A Trocaderon lehet a legjobb képeket készíteni az Eiffel toronyról, de vagy legfelülről vagy az oldalsó lépcsőről. Aztán elmentünk az Invaliduoskhoz és a Dómban megnéztük Napóleon sírját- 9.50 E. Amúgy a Rodin múzeum is itt van- de idő hiányában kihagytuk. Ezt követően szunyókálni volt kedvünk és ezt az Invalidusok kertjében meg is tettük ezt. Ez egy nagy , füves placc ahol piknikeznek meg bohóckodnak a fiatalok. Az Invalidusok épülete és a placc közt van egy kis zárt park – nagggyon hangulatos, de csak a padokra szabad ülni, és ivókút is van benne. Szóval a szusszanás után bevetettük magunkat a St Germain des Pres negyedbe. Első utunk Párizs legrégibb templomába a Église a St Germain des Pres-be vezetett. Itt sokkal jobban lehetett érezni az évszázadok súlyát mint bárhol máshol. Vannak ingyenes szórólapok, mely alapján megtalálod Descartes sírját az egyik kápolnában. Majd kihagyva a templom előtti ingyenes masszázst!  szemrevételeztük Sartre és Hemingway törzshelyeit a Les Deux Magots és a Café de Flore kávézót. Ezek a templommal szemben egymás mellet helyezkednek el. Aztán egy éles váltással a Pont de l’Almán voltunk, a legrégibb hajótársaság , a Bateaux-Mouches dokkjánál és tettünk egy hajókirándulást a Szajnán, 1 óra 10 perc volt pontosan 13,50 E-t kóstált de nagy élmény! Túlment a Notre Dame-on jóval, majd a sziget másik oldalán tért vissza a kiinduló helyre. Csak ne lett volna olyan hideg! És akkor jött a nap szó szerint fénypontja a Montparnasse torony – szigorúan estefelé (naplementétől zárásig). Ez kihagyhatatlan!!! 14,50 E a beugró, lifttel felmész az 56. emeletig. Ez egy zárt kilátóhelyiség, odaülhetsz az ablakhoz, ehetsz ihatsz. Innen gyalog lehet felmenni az 59. emeletre. Egyszerűen pazar és különleges élmény amikor látod, hogy leszáll az est, kigyúlnak a fények a távoli Eiffel tornyon, látod kocsik piros féklámpáit és kortyolod a csokidat, majszolod a crissant-odat.

És itt befejeződött a történet, vagyis inkább teszünk három pontot. Mert én még ide visszajövök 
Au revoir!

eszti
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina