Amit Pekingről tudni kell – alapok hátizsákosoknak

Kína Peking

Ott-tartózkodás ideje: 2014. máj. 25.  - 2014. jún. 09. (15 nap)

11 hozzászólás I 16 069 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. júl. 30. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Anziano Beszámolója
Az idén nyaralás gyanánt bő kettő hétre Kínába utaztunk, melynek jelentős részét az északi fővárosban, Pekingben töltöttük. Szokás szerint egyéni szervezésben tettük mindezt és tapasztalatainkat, élményeinket közkinccsé téve szeretném segíteni mindazokat akik egy kínai utazás küszöbén állnak, vagy akárcsak kacérkodnak a gondolatával.

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy bár nagy létszámú kínai közösség él kishazánkban és a híradásokból is rendszeresen érkeznek hírek Kínáról, valójában nagyon kevesen rendelkeznek konkrét és valós információval az országról, az ott élő emberekről, népcsoportokról. Az adott helyi viszonyokról már ne is szóljak… Sok mindent tudunk (pontosabban: tudni vélünk) róluk, de még több mindent nem… Kínáról minden igaz, amit elmondanak és természetesen ugyanúgy igaz az ellenkezője is. Hatalmas ország, óriási ütemben fejlődik, ami ma igaz, úgy válik holnapra meghaladottá. A beszámolómban leírtak az általunk tapasztalt, mai állapotokat tükrözik.
Fontos megjegyezni azt is, hogy Kína el- és befogadásához nagyfokú nyitottságra és a kínaiakra jellemző toleranciára van szükség. A kínai a világ egyik legősibb kultúrája, azonban mind a szokásait, mind az értékrendjét tekintve meglehetősen távol áll az európai viszonyoktól. Ha valaki járt már másik távol-keleti országban és ott jól érezte magát, akkor jó esélye van arra, hogy Kínába is beleszeret. Mindenesetre az előítéleteinket és sztereotípiáinkat érdemes itthon hagyni, ha egy kínai úti cél mellett döntünk. No, de nézzük a beszámolót…

1.) Vízum
Meglepően könnyű turista vízumhoz jutni. A követségi honlapról letölthető, kitöltött vízumkérő nyomtatvánnyal, előírás szerinti fényképpel, a kinyomtatott repülőjeggyel és a szállásfoglalások visszaigazolásával be kell fáradni a Benczúr utcai épületbe. Az esetleges tömegtől nem kell megijedni, a kínai állampolgároknak külön ablak van. A kérelem átvételét követően adnak egy elismervényt és egy postai csekket, amelyen kérelmenként 8.000,- forintot be kell fizetni. Az átvételi elismervényen rajta lesz a dátum, hogy mikor lehet a vízumért menni. Cca. 8 munkanap alatt elkészül a vízum. Az elismervény és a csekk feladóvevénye ellenében adják ki az útleveleket. (Ha többen adjátok be a kérelmet, akkor mindenkiét kiadják egyszerre. Meghatalmazást nem kértek hozzá.)

2.) Érkezés Pekingbe
Miután a szocialista világrendszer felbomlásával megszűnt a Budapest-Peking közvetlen vasúti összeköttetés (talán moszkvai átszállással még megy a dolog, de kettő hét az út oda és ugyanannyi vissza…), a turisták jelentős része jellemző módon repülővel érkezik a városba. A Beijing Capital International Airport a várostól észak-keletre fekszik, így amennyiben a gép északi irányból közelíti meg a futópályát, úgy a bal oldali ablaksornál ülőket a világ „nyolcadik csodája”, a környékbeli hegyek gerincén végigfutó nagy fal látványa fogadja, ami a városi legendával ellentétben az űrből ugyan még véletlenül sem látszik, de a cca. 2000 méteres magasságból gyönyörűen. Persze, ha tiszta az idő…
A landolást követően csak követni kellett a tömeget és máris az útlevélkezelők előtt álltunk a kis sárga tappancs-nyomokon. Fotózást, regisztrálást, vízum ellenőrzést és pecsételést követően, minden külön macera nélkül már be is engedtek bennünket a Kínai birodalom területére. A terminálból egy kis vonat vitt bennünket a 3-as terminál épületébe, ahol felvehettük a csomagjainkat és a vámon keresztül kiléphettünk a váróba. A vámvizsgálat szúrópróbaszerű, mi nem estünk bele a szórásba, így közvetlen élményről nem tudok beszámolni. Az információs tábla szerint nyers zöldség és gyümölcs bevitele tilos, egyébként az általános szabályok az irányadóak. Nálunk volt egy kis hazai gyümölcs, de mivel nem szúrtak ki bennünket, így nem tudom, hogyan reagáltak volna rá, ha megtalálják.

3.) Pénzváltás
Amennyiben valaki nem jüant visz magával, akkor kénytelen lesz a repülőtéren váltani. Az árfolyamot minden reggel központilag közlik a bankokkal és a pénzváltókkal, az alkalmazott árfolyamok között lényeges eltérés nincs, azonban a repülőtéren cca. 60 jüan kezelési költséget is felszámítanak. A beváltandó összeg meghatározásánál érdemes számolni azzal, hogy a városba való bejutáshoz is pénz kell, továbbá a szállodák többsége a becsekkoláskor készpénzben kéri a lefoglalt szoba teljes árát és elismervény ellenében 100-200 jüan letétet (ezt a kulcsok leadásakor visszaadják, feltéve, hogy az igazolásotok megvan még). Többet viszont nem érdemes váltani, mert pl. a pekingi Főpályaudvarnál lévő Bank of Beijing fiókjában (fent van ez első emeleten), mindenféle kezelési költség nélkül váltják a pénzt. A váltásról szóló igazolást célszerű megőrizni, mert az esetleges visszaváltás során kérni fogják. A váltáshoz értelemszerűen kell az útlevél is.

4.) Kína pénze
A kettős pénzrendszer megszüntetése óta csak az ún. „renminbi”, azaz népi jüan van forgalomban. Jelenleg a negyedik sorozatbéli bankjegyeket használják, amelyek nem olyan szépek, mint az időközben kikopott harmadik, népviseletbe öltözött embereket ábrázoló gyönyörű szép sorozat tagjai. 100, 50, 20, 10, 5, 1 jüan-os, valamint 5 és 1 csiao-s bankjegyek vannak forgalomban. Az 5 csiao az ötven fillér, azaz fél jüan. Emellett időnként 1 jüan-os, 5 és 1 csiao-s érmékkel is találkozhatunk, de valamiért azokat a kínaiak sem szeretik. A kommunista párt határozata szerint Kínában nincs infláció, tehát szükségtelen nagyobb címleteket nyomtatni. Ebből kifolyólag egy nagyobb összegű váltást követően szó szerint „vastagnak” éreztük magunkat, akkora pénzkötegek voltak nálunk. A pénzt szeretik, de nem vigyáznak rá, néha olyan rongyos bankjegyeket kaptunk, amelyeket nálunk már el nem fogadott volna senki sem.
Egy jüan egyébként árfolyamtól függően cca. 36 forintot ér, azonban 40 forinttal könnyebb számolni.
Itt kell megjegyezni, hogy a nyugati típusú bankkártyák (Visa, Mastercard) gyakorlatilag használhatatlanok, így ennek megfelelő mennyiségű készpénzzel érdemes nekivágni az útnak.

5.) A pekingi közlekedés
A repülőtérről busszal, taxival vagy a népszerű „Airport Express” nevű gyorsvasúttal lehet bejutni a városba. A busz ritka és nehézkes, a taxisok között sok a „fekete” taxis, a gyorsvasút viszont kényelmes, tiszta és valóban gyors. A helyiek is ezt részesítik előnyben, így a taxisok nem is nyomulnak az utasokra eszeveszett módon. Mi is ezt választottuk, a 25 jüanba kerülő gyorsvasúti menetjegyet a végállomásnál lévő bódéban megvettük, majd a beléptető kapunál történt érvényesítést követően már ott is álltunk a peronon. A beléptetés úgy működik, hogy a plasztik kártyát hozzá kell érinteni az érzékelőhöz, kilépéskor pedig az érzékelő alatti nyílásba kell dugni a kártyát, ami elnyeli azt és úgy enged ki a kapun. A vonat körjárat jelleggel közlekedik, a 3-as terminálról először a 2-es terminálra megy, majd onnan ipszilon fordulóval a város felé halad tovább. Megáll a „Sanyuanqiao” metró megállónál, a végállomás pedig a „Dongzhimen” nevű metróállomáson van. Az állomásokon közvetlenül át lehet szállni a metróra, azonban a gyorsvasúti jegy nem érvényes a metróra, ezért ott új jegyet kell venni.
Mivel Pekingben jelenleg 17 (!) metróvonal van (ezek számát akarják egyébként pár éven belül 25-re gyarapítani – nesze neked 4-es metró) amelyekkel gyakorlatilag a város összes jelentős látnivalója elérhető, városon belül más tömegközlekedési eszközt nem is vettünk igénybe… A dinamikus metrófejlesztés miatt a jelenlegi útikönyvek információi hihetetlen gyorsan elavulnak, a pár éve kiadott útikönyvben több vonal még csak nem is szerepelt. A metróra lehet valamiféle bérletet is váltani, azonban ennek a rendszerét kínai nyelvtudás hiányában esélyünk sem volt feltérképezni. A metrójegy mindössze 2 jüan (kevesebb, mint 80 forint) és korlátlan átszállást biztosít az egyes vonalak között. A bliccelés kizárt, egyrészt az elektronikus be- és kiléptető rendszer miatt, másrészt a teljes foglalkoztatottság jegyében biztonsági őrök hada vigyáz a rendre a metróállomásokon. A metrójegy szintén egy plasztik kártya, a beléptető-rendszer a gyorsvasúton megismerttel egyező. A mozgólépcsőkön nincs vészgomb, viszont egy-egy egyenruhás minden lépcső aljában ott szunyókál bevetésre készen…  Tudni kell azt is, hogy a metróba történő minden belépés előtt valamennyi csomagotokat átvilágítják, illetve fémdetektoros kapun kell átmenni, ahol szúrópróbaszerűen végig is tapogatják az embert. Persze rövid idő alatt ezt is meg lehet szokni…
A szerelvényekbe történő be- és kiszállást a peronra felfestett piktogramok és megafonnal felszerelt egyenruhás intézők (a tokyo-i push men-ekhez hasonlóan) irányítják inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kínaiakat addig dresszírozták az elmúlt években, hogy már képesek fegyelmezetten sorba állni, azonban az ajtók kinyílásával egyidejűleg mindenki megindul. A bent lévők ki, míg a kint lévők befelé, ráadásul mindenki ülőhelyet próbál foglalni magának. Nem érdemes bosszankodni, annál sokkal röhejesebb a szitu, egyébként pedig hamar kialakul az embernek a megfelelő könyök és váll-technikája… Természetesen az idősek, a betegek, terhesek, a nők a legkevésbé sem élveznek elsőbbséget, egy szemmel láthatóan rosszul lévő terhes nőnek is csak én adtam át a helyet. Persze ez pusztán nekünk tűnik udvariatlanságnak, ott mindez természetes, mindenki úgy él, ahogyan tud és igyekszik magának a legjobbat, legtöbbet megszerezni mindenből, még az ülőhelyből is. Ettől eltekintve a metró és a pekingi közlekedés sokkal kulturáltabb, mint Pesten, a birkamód tülekedésből pedig az Örs vezér téri aluljáróban, csúcsforgalomban éppen eléggé kiveheti a részét az ember.
A metróban nagyon jó az utas-tájékoztatás, az információk angolul is ki vannak írva. (Azért a kínai angol néha könnyfakasztóan mókás…) Az állomás oszlopain feltüntetik az útvonalat, az átszállási lehetőségeket, továbbá a szerelvényen angolul is bemondják a következő állomás nevét és azt, hogy melyik vonalra lehet átszállni.
Nagyobb figyelmet igényelt az, hogy az állomás megfelelő kijáratánál jöjjünk fel… Ugyanis tévesztés esetén akár egy fél órás plusz úttal bünteti magát az ember. Szerencsére minden állomáson megtalálható az állomás alaprajza a környék térképével, amelyen latin betűkkel jelölik a kijáratot.

6.) Étkezés
Nem először voltunk a távol-keleten, tudtuk jól, hogy el kell felejteni az itthoni kínai büfék és éttermek ízvilágát, de a különbség – legalábbis ami a pekingi konyhát illeti – megdöbbentően nagy volt. Ez legkevésbé sem jelenti azt, hogy nem ízlett volna az, amit ettünk, csak az első vacsoránál rá kellett jönnünk arra, hogy az itthoni kínai és a kinti kínai ételekben mindössze annyi közös van, hogy mindkettő helyen az étterem tulajdonosa kínai… Az itthon megszokott zöldségeknek (petrezselyem, hagyma, stb.) sem teljesen olyan az íze kint, illetve általunk nem használt fűszereket használnak. Pl. bőven raknak koriandert, ánizst(!), fahéjat(!) sós húsételekbe…
A reggeli általában nem túl változatos: fűszeres darált kacsahússal vagy édes szójabab krémmel töltött, rizslisztből készült, gőzön főtt gombóc vagy ravioli-szerű táska (10 db egy adag, ára 6-10 jüan), tofu leves (2,5 – 7,5 jüan egy tállal, ami 2 főnek is elég), lángos (1,5-2 jüan/db), jian bing nevezetű palacsinta (4,5 – 5 jüan). Ez utóbbi látványkonyhába illő módon, cca. 2 perc alatt elkészül, youtube-on számtalan videó van róla. Nagyon finom és laktató, csak ajánlani tudom.
Az ebéd és a vacsora viszont korántsem ilyen szegényes választékból oldható meg. Helytől függően általában fejenként 15-20 jüan közötti áron jól lehet lakni. Brutális méretű adagokat esznek, így aztán Peking tele van magas, nagydarab kínaiakkal… Szerintem most pótolják az elmúlt évtizedek (évszázadok?) éhezéseit. Sokféle színvonalú helyen ettünk, amelyek többségnél anyukáink és az ÁNTSZ ellenőrei fogták volna a fejüket, ha látták volna. Ennek ellenére semmi bajunk sem lett és őszintén szólva a legjobbakat a helyiek által preferált „kispiszkosokban” ettünk…
A kísérletező kedvű gasztro-mókusoknak kiváló hely Kína. Magunk részéről ezúttal három extrém ételt próbáltunk ki… Az egyik a 100 napos tojás volt, amit egyébként előételként, különböző szószokkal adnak. Nagyobb szupermarketekben darabra és csomagolva is lehet kapni. A szaga messze elmarad a záptojásétól és ha valaki el tud vonatkoztatni attól, hogy egy 3 hónapon keresztül érlelt tojásról van szó, akkor egészen jó. Van egy érdekes, kissé csípős utóíze, ami az érlelésnek köszönhető. Mire a végére értünk elzsibbadt tőle a nyelvünk, más bajt nem okozott. A másik kalandunk a durián nevű gyümölcshöz kötődik. Olvastuk róla, hogy büdös, de isteni finom, a gyümölcsök királyának is hívják. Az ára attól függően változik, hogy a magot is tartalmazó részét adják vagy azt, amelyik nem tartalmaz magot. A magot nem tartalmazó részéből 99(!) jüanba kerül fél kiló. A büdössége minden képzeletet felülmúlt… (a pálpusztai sajt díszlépésben vonult volna el előtte, ha véletlenül találkoznak…) útitársaim között volt aki csak befogott orral tudta megkóstolni. Az íze valóban finom, bár van egy különleges utóíze, ami olyanná teszi, mintha vanília pudingot ennénk hagymával… A harmadik különlegesség a kígyóhús volt. Az ízek utcájában több helyen is lehet kapni, grillezve, fűszerezve. Sokan a csirkéhez hasonlítják, de annál sokkal porhanyósabb és nagyon finom. Még a finnyásan válogatós útitársaimnak is nagyon ízlett. Az ára kicsit húzós, egy nyársat adtak 20 jüanért, míg a birkanyárs 5 jüanba került. Komolyan mondom, hogy megérte. Sült skorpiót és selyemhernyó bábot, szöcskét ezúttal kihagytuk. Őszintén szólva nem tűntek frissnek… Kivéve a skorpiókat, amelyek még mozogtak a nyárson, de nem volt alkalmunk senkitől sem ellesni az evésének fortélyait.
Pekingben szinte kötelező a kacsavacsora. A híres pekingi kacsát rengeteg helyen lehet fogyasztani. Finom volt, de azért egy kicsit túl van marketingelve. 160 jüant fizettünk hárman egy komplett kacsa-vacsoráért, amiben először a kacsa húsosabb részeit felszeletelték, azokat zöldséggel, szójaszósszal kis palacsintácskákba kellett tekerni, majd megenni. A kacsa csontvázából pedig egy levest rittyentettek, amivel le lehetett öblíteni a főételt. A levest egy lavór méretű tálban szevírozták… szóval ezúttal sem maradtunk éhesek.
A kínai sörök jók és az ásványi anyag pótlására kifejezetten alkalmasak, ugyanakkor gyakorlatilag nem ismerik a tejet (elvétve és jellemzően import termékek kaphatóak aranyáron), helyette szójatejet használnak… a szójára allergiások ügyeljenek, mert szinte mindent azzal készítenek.
Pálcika… Próbáltuk elsajátítani a technikát a netről, de ők valahogyan másképpen fogják az evőeszközt és olvasás közben is megtalálják vele a szájukat. Ennyire profik nem lettük kettő hét alatt, de azért határozottan sokat csiszolódtunk e téren. A külföldieket gyakran kanállal kínálják pálcika helyett, de ha visszautasítjátok a kanalat és „csakazértis” pálcikát kértek, akkor a helyiek is elismerőleg néznek rátok és ennek gyakran hangot is adnak. Ugyanis ott teljesen természetes, hogy egyik asztaltól átszólnak a másik asztalnál ülőkhöz, de akár oda is mennek hozzátok. A helyi kispiszkosokban gyakran összapacsiztunk a helyi arcokkal, hihetetlen élményekre szert téve… :-) Szerintem van olyan hely ahol, azóta is emlegetik, hogy kis kockás füzetbe lerajzoltam a pincérnőnek azt, amit vacsorára szerettünk volna… Mindesetre remek vacsorát kaptunk és a végére az összes vendég összehaverkodott velünk.

7.) Vásárlás
Akit zavar az alkudozás, az vagy valamelyik szupermarketben vásároljon be (ott is minden kapható fix áron), vagy kérjen meg valakit, hogy alkudozzon helyette. A látványosságok környékén található szuvenír boltokat el kell felejteni. A sárkányos öntött bronz füstölő-tartót a hivatalos üzletben 1.600 jüanra tartották, ugyanakkor a piacon az induló 450 jüanos árból gyorsan 130 jüannál tartottunk, de ekkor már egy szintén bronz sárkány fejű teknőst is hozzácsaptak 70 jüanért... A szupermarketekben is érdemes tájékozódni, mert pl. evőpálcikákat ott is lehet venni és körülbelül ugyanolyan árért, mint fél óra alkudozást követően a piacon. Nagyon szép porcelánáruk vannak, illetve valódi öntött vasból készült wok-ot lehet 106 jüanért kapni. (Szerencsére a 30 kilós poggyász-keret sok mindent elbírt…) Általánosságban elmondható, hogy a piacon mondott ár 20-30%-ért el lehet hozni a portékát. Az alku eredménye persze függ attól is, hogy mikor megyünk és milyen volt a napja a kereskedőnek. A férfi vevőkbe előszeretettel csimpaszkodnak az eladó lányok, de attól sem riadnak vissza, hogy simogassák, csipkedjék, csiklandozzák az illetőt, illetve az alku hevében oda-oda csapjanak. Mindenesetre érdekes kihívás lehet egy kínai feleséggel együtt élni… :-)))
Érdemes arra figyelni, hogy a kimért áruk ára – pl. a gyümölcsöké – 500g termékre vannak kiírva és előfordul, hogy elszámolja magát az ember és az olcsónak vélt áru többe kerül, mint amennyit gondoltunk érte adni. Egyébként majd minden metróállomás mellett van egy bevásárlóközpont, jó nagy szupermarkettel az aljában, így nyelvtudás hiányában is könnyen el lehet intézni a mindennapi bevásárlásokat.

8.) Látnivalók
Van olyan turista, aki magát Pekinget is letudja kettő nap alatt, de azoknak akik szeretik átélni a hely szellemét, egy hét biztosan kevés lesz a legfontosabb látnivalókhoz. A Tiltott Város közel 1000 építményével alsó hangon is kitölt egy napot, de a többi „kötelező” hely is megér egy-egy napot és ha már egy kicsit elteltek a látnivalók sokaságával, akkor jöhet egy kis „piacozás” levezetésképpen… :-)
Nem szabad kihagyni a Láma-templomot (egy nyelvbotlás után csak „lámpa-templomnak” hívtuk), ahol a mai napig élnek szerzetesek, a Konfúciusz-templomot, az Ég oltárát, sem pedig a Nyári-palotát. Ezek mindegyike óriási templom-együttes, hatalmas parkokkal, tavakkal. Könnyen el lehet feledkezni arról, hogy egy 10-15 milliós nagyvárosban van az ember.
A belépőjegyek nagyon olcsók, azonban vannak olyan helyek, ahová pl. a pekingi lakosok – személyi igazolvány felmutatásával – sokkal olcsóbban juthatnak be. Jellemzően ilyen helyek a nagy parkok, ahol a helyiek ezrei töltik a szabadidejüket. Pl. Beihai-parkba 20 jüan a belépő, míg a helyieknek az egy hónapos bérlet kerül 10 jüanba. Ezek a parkok hihetetlen élményt nyújtanak, ugyanis nemcsak rengeteg templomot és egyéb műemléket tartalmaznak, hanem számunkra szokatlan, fantasztikus közösségi élet színterét képezik. Zumbához hasonló csoportos, zenés fittnes foglalkozások jól megférnek a thai chi-zókkal, az olasz operákat vagy mozgalmi dalokat énekelő dalárdákkal, illetve hagyományőrző és modern zenekarokkal, ugyanakkor bárki beállhat egy-egy parti mahjong-ot játszani a helyiekkel… A belépőjegyek egyébként a májustól októberig tartó „szezonban”cca. 20-50%-kal drágábbak.
Érdeklődőknek bemásolom az alábbi linket:

https://www.youtube.com/watch?v=nYQoFvQAmbE

9.) A Nagy Fal
Ez az a látványosság, amit szinte mindeni látni akar, aki eljut Kínába… Kicsit féltem attól, hogy talán túl van marketingelve, azonban várakozásaimat messze felülmúlva óriási meglepetés volt és bizony át kellett értékelnem a FAL-ról alkotott képemet… Pekingből több falszakasz is elérhető, azonban a legfelkapottabb rész a badalingi szakasz. Ez köszönhető annak, hogy könnyen megközelíthető és ezt a részt hozták legjobban rendbe. A bejárattól számítva az egyik irányba mindössze 7 bástyányi szakaszt lehet végig járni, a további részek restaurálás miatt le vannak zárva, míg a másik irányba 8 bástyányi szakasz a „kötelező” rész, de onnan még sokkal messzebb lehet menni, erőnlét és kalandvágy függvényében. Egyetlen jó tanácsot hadd adjak: ha elindultok, sose felejtsétek el, hogy vissza is kell jönnötök! A fal szigorúan a hegygerincet követi, így aztán vannak benne emelkedők és lejtők rendesen. Ráadásul bizonyos fokú meredekségig nem raktak lépcsőket, ezért azok a részek iszonyúan csúszósak lehetnek (főleg esős, havas időben), ugyanakkor abban sincs köszönet, ahol lépcsők vannak, mert azok a részek sokszor olyan meredekek, hogy a három méterrel előttem álló feje nem látszott fentről… Mindnyájan aktívan sportolunk, ennek ellenére a megtett 15 bástyaszakasz oda-vissza éppen elég volt egy napra. A tömegtől nem kell megijedni, ha olyan képet akartok készíteni, ahol csak ti vagytok egy korsó sörrel a kezetekben a FAL tetején, akkor csak egy picit kell tovább menni, mint a helyiek… ők ugyanis általában 2-3 bástya után feladják… :-))) Természetesen NE hétvégén menjetek, amikor a helybéliek tömegei özönlenek el mindent.
Pekingből egyébként a 919-es busz visz ki Badalingba, és ahol letesz benneteket, onnan is indulnak vissza a járatok. A pekingi buszállomás a Deshengmen térről indul, ami a Jishuitan nevű metrómegállótól cca. 5-10 perces sétára található. Persze útközben több megállója is látható a 919-es busznak, azonban csak akkor áll ott meg a busz, ha van rajta még hely (erre gyakorlatilag nincs esély), vagy leszálló utas van. A végállomáson úgy tűnt, hogy a menetrend erősen tájékoztató jellegű, ahogy megtelt a busz már indult is és állt be a helyére a következő.

10.) Utazás Pekingből
Kína természetesen nem csak Pekingből áll és ha lehetősége van az embernek, akkor messzebb is merészkedik. A kérdés az, hogy mivel… A fejlett belföldi légiközlekedés ellenére is a legfontosabb és a legnagyobb hagyományokkal rendelkező közlekedési eszköz a vasút. A légiközlekedés ellen szóló érvek, hogy a repülő esetében gyakoriak a késések, járattörlések, valamint a főbb nagyvárosok (pl. Shanghaj) ma már az ún. „bullet-train” nevű gyorsvasúttal rövid idő alatt megközelíthetőek. Vonatjegyet többféleképpen lehet venni. Egyrészt lehet jegyet foglalni a neten, a www.travelchinaguide.com honlapon, ahol előre meg lehet venni a jegyet, sőt bizonyos időszakokban érdemes is előre megváltani a jegyet, különben nem lesz a hálókocsiban helyetek. A lefoglalt jegyeket kérésre akár a szállodátokba is elviszik. Egy hátránya van az internetes foglalásnak, hogy jegyenként 20 USD kezelési költséget számolnak fel. A foglalást kérésre a legtöbb szálloda személyzete is elintézi, cca. ugyanakkora költséggel lehet kalkulálni, mint az internetes foglalások esetében. A másik lehetőség az, ha nagy levegőt vesz az ember és elmegy az állomásra… A pekingi főpályaudvaron – a szokásos beléptetési procedúrát követően – meg kell keresni az 1-es vagy a 2-es pénztárat, ahol angolul is beszélő, pontosabban kommunikáló értékesítő van és nála felár nélkül meg lehet venni a jegyet. Érdekes, hogy a hálókocsi jegy ára attól függ, hogy első, második vagy harmadik szintre kapjátok a jegyet… ugyanis 3 szinten vannak az ágyak. Vonatos kalandjainkat majd a Chengde-ről írandó beszámolómban tervezem részletezni, elöljáróban csak annyit, hogy nem tudtuk kideríteni, hogy az éjszakai vonaton miért is nincs hálókocsi, ugyanakkor a napközbeni-délutáni vonaton pedig miért van?

11.) Nyelv
A kínai nyelvnek sokféle változata van, az egyes nyelvjárásokat beszélők nem feltétlenül értik meg egymást, ezért került – némi egyszerűsítést követően – bevezetésre a mandarin nyelvjárás, amit többé-kevésbé mindenki megért. A youtube-on sokféle kínai nyelvleckét találhat az, akit érdekel a helyi nyelv. Alapvetően érdemes egy kicsit barátkozni vele, mert jól jöhet. Ugyanis nagyon kevesen beszélnek idegen nyelvet és a legtöbbjük azt is gyengén. Gyakorlatilag 20 olyan emberrel nem találkoztunk, akik képesek voltak angol nyelven érdemi kommunikációra. Még a repülőtér nemzetközi információs pultjában szolgálatot teljesítő kislány is kizárólag ugyanazt a kettő mondatot válaszolta, akármit is kérdeztünk tőle. Ha megkérdeztünk valakit, hogy beszél-e angolul, akkor a válaszként elhangzó „yes” legtöbbször pusztán azt jelentette, hogy az illető felismerte, hogy angolul próbálkoztunk vele. Ugyanakkor a nyelvtudás hiányát a kínaiak 99%-a hihetetlen segítőkészséggel és kedvességgel hidalja át.

12.) Internet
Az internetet központilag korlátozzák és szigorúan ellenőrzik. A legtöbb szállodában is csak a központi (értsd: a szálloda által kötelezően elvégzett hatósági) regisztrációt követően lehetett wifi-hez hozzáférni, kicsekkolást követően pedig egészen egyszerűen letilt a rendszer. Google, skype tiltott… A kormány által támogatott kommunikációs csatorna a VIBER, ami wifi esetén kitűnő és ingyenes kommunikációs lehetőséget biztosít az itthoniakkal. Egyébként a mobilhívás díja cca. 1200-1300 Ft/perc, az SMS pedig cca. 300 Ft/db.

13.) A szállások
A szállások sokszor nevetségesen olcsóak, az on-line foglalási rendszer működik, azonban nagyon-de-nagyon érdemes megnézni az értékeléseket. Nekünk pl. fejenként cca. 55.000,- forintba került a szállás kettő hétre, de csak azért mert ragaszkodtunk a saját fürdőszobához, illetve a szállásaink egy részében volt reggeli. Nekünk egyik szálloda vonatkozásában sem volt panaszunk sem a tisztaságra, sem az elhelyezkedésre, azonban kellő körültekintés hiányában könnyen bele lehet futni kellemetlen, lepukkant, büdös helybe. Meg kell jegyeznem, hogy az esetek jelentős részében nem feltétlenül jobb a drágább hely… Az on-line foglalásokat érdemen kínaiul is kinyomtatni, már csak a kommunikáció javítása érdekében is. Jellemző módon a szálloda recepciósai is mindent megtesznek a vendégért. Pl. a chengdei szállodában az ígért időpontra még nem készültek el a szobánkkal, helyette addig reggelizettek bennünket, amíg be nem fejezték azt.

14.) Szmog
Hallottuk a rémisztő híreket a szmogban fulladozó kínai városokról, ismerőseink is azzal riogattak bennünket indulás előtt, hogy úgy fel leszünk füstölve mire hazajövünk, mint a házikolbász… Barátaink is mutogatták a februárban Shanghajban készült képeiket, amin eltűntek a távolban lévő épületek. Május végén viszont a Budapestnél jóval tisztább levegőjű város fogadott bennünket, szmognak a kettő hét alatt nyoma sem volt… Hogy ezt miként hoztuk össze? Egyszerű a válasz: véget ért a fűtés szezon… (Elképesztő, de a kínai nagyvárosok fűtésének jelentős része a mai napig a szénre alapozódik.) Ugyanakkor a kínaiak maguk is sokat tesznek a tisztább levegőért. Rengeteg elektromos hajtású jármű van forgalomban, gyakorlatilag a motorbiciklik, riksák, tuk-tuk-ok 95%-a elektromos hajtású, a tömegközlekedés gerincét a metró adja, ami gyors és olcsó, ezért egyre kevesebben járnak autóval. Ha valaki nincs időhöz kötve az utazás időpontját illetően, akkor érdemes májustól szeptember végéig terjedő időszakban utazni.

15.) Kulturális sokk
Az eltérő kultúrának vannak olyan „melléktermékei”, amelyek számunkra nehezen elfogadhatóak. Az egyik és legszembetűnőbb dolog a köpködés. Ma már nem annyira jellemző, mint régebben (köszönhetően az olimpia idején végrehajtott népnevelésnek), azonban jóval gyakoribb, mint itthon. Alapvetően az emissziót megelőző éktelen harákolást nehéz megszokni, utána már a placcsanás hangja maga a megváltás.
Nagyon kevés turista van, főleg vidéken… Ezért a fehér ember a nagy orrával együtt érdekes és megbámulni való. Sőt! Sok esetben érdekesebb, mint az általuk meglátogatott műemlékek. Átlagosan naponta legalább kétszer leszólítottak bennünket közös fotózásra, illetve nagyon sok kínai pasi készített a lányokról fotót, amikor úgy gondolták, hogy senki sem veszi őket észre.
A turisták által látogatott helyeken és a legtöbb szállodában van angol WC, ugyanakkor még mindig jellemzőbb a hagyományos, dobbantós rendszer, ami a lányok esetében még a pisilést sem teszi egyszerűvé. Persze van ennek egy technikája, csak gyakorlat kérdése… :-)
Nemcsak a zsebkendő használata nem divat, de a pelenkáé sem. A még nem szobatiszta gyerekek alul sliccelt kisgatyában járnak, így ha rájuk jön az inger, akkor nem kell nagy előkészület a dolognak. Ilyen esetben vagy egy kuka / csatornaszem fölé tartják a gyerkőcöt vagy egy nejlon zacskót tesznek alá és abban fogják fel a termést… Elkerülendő, hogy a fiú gyermek a tömegközlekedési eszközökön eressze el magát, rendszerint apuka a mutató és a középső ujjaival egészen egyszerűen elzárja a „csövet”. Lányok esetében nem láttam, hogy mi a prevenciós technika.

16.) Kettő hihetetlen történet
Levezetésképpen megosztok kettő kis történetet, ami jól mutatja, hogy Kínában mindennap érheti valami csoda a külföldit…

Hajnalban értünk vissza Pekingbe és nem volt értelme szállást foglalnunk. Gondoltuk, hogy beülünk valami non-stop gyorsétterembe (KFC, Meki) és az első metróig elütjük az időt. Igen ám, de ezeken a helyeken reggelig bezárják a mellékhelyiséget, mit sem törődve azzal, hogy az elfogyasztott ételek és italok előbb-utóbb output-ot eredményeznek… Gondoltuk, hogy majd valami szimpatikus bokrot meglocsolva megoldjuk a dolgot, de ez még a fiúknak sem egyszerű mutatvány, mivel a parkok bokros részei jellemzően körbe vannak kerítve, a többi rész pedig folyamatosan ki van világítva, ráadásul minden be van kamerázva és ha mindez nem volna elég, szinte minden sarkon van egy járőr autó. Hozzávetőlegesen 3 km megtétele után találtam olyan helyet, ahol viszonylag feltűnésmentesen meg tudtam szabadulni a felesleges hűtővíztől, azonban a lányok végső kétségbeesésükben a rendőrjárőröktől kértek útmutatást. A fiatal rendőr először nekik is a parkot ajánlotta természetes megoldásként, aztán látva az arcukon a megrőkönyödést, intézkedésbe kezdett. Hajnal kettőkor beültették a lányokat a kocsiba, elvitték őket az egyik közeli irodaházba, ahol a biztonsági őrrel kinyittatták az irodaépületet, majd felkísérték őket a csilli-villi igazgatói mellékhelyiségbe… Szépen megvárták, hogy elintézzék a dolgukat, majd visszaszállították őket a gyorsétterembe.

A másik történetünk a FAL-hoz kapcsolódik. A nagy fal építése egy évszázadokon keresztül ívelő projekt volt és a ma látható, kőből készült változata a legutóbbi idők alkotása. Évekkel korábban olvastam arról, hogy eredetileg a falat a magyarok ősei, a fekete hunok ellen kezdték építeni. (A kínai gyerekeket a mai napig azzal ijesztgetik, hogy elviszik őket a hunok, ha rosszak lesznek.) A falmászásunk alkalmával tudásom morzsáit megosztva elmeséltem a többieknek, hogy mit olvastam a fal eredetéről, azonban láthatóan nem nagyon hitték az általam elmondottakat és a „na, majd megguglizzuk” felkiáltással adtak nyomatékot kétkedésüknek. Este, születésnapom lévén, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vacsorázni a Wan Fujing-ra. Már a metró megállóban néztük a kihelyezett tájékoztatót, amikor hozzánk lépett egy szemüveges fiatal srác és szép angolsággal megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben? Megköszöntük a kedvességét, aztán szó szót követett (végre valaki beszélt angolul) és megkérdezte, hogy honnan jöttünk és mit láttunk eddig. Mondtuk, hogy Magyarországról (Shunyanli) jöttünk, mire ő csillogó szemmel rávágta, hogy Budapest és közölte, hogy óriási szerencse és öröm neki ez a találkozás, mert, hogy ő részben magyar, ugyanis az egyik ősapja 800 évvel ezelőtt (tatárjárás időszaka) Magyarországról került Kínába. Mongol-kínai volt a srác és a családi legendárium a pusztai népek hagyománya szerint szépen megőrizte az ősök eredetét. Ezt követően megkérdezte, hogy voltunk-e a Nagy Falnál? Mondtuk neki, hogy éppen ma másztuk meg, mire ő visszakérdezett, hogy „tudjuk-e azt, hogy a falat eredetileg a magyarok ellen kezdték építeni”? Útitársaim állkapcsa hangosan koppant a peronon és én úgy éreztem, hogy vannak dolgok, amik nem véletlenül történnek az emberrel. Egy biztos, hogy nincs az a gugli, ami jobban meggyőzte volna szeretett útitársaimat a FAL tetején előadott hevenyészett történelmi előadásomat illetően.

Remélhetőleg az utóbbi kettő kis történet sokak érdeklődését felcsigázza Kína és a kínai emberek iránt… Kívánom, hogy mindenki érezze magát Kínában olyan jól, mint mi éreztük és legalább annyi felejthetetlen élménnyel gazdagodva térjen haza!
Anziano kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Anziano - 2016.08.03. 08:08

Kedves István! Megtisztelő a pozitív visszajelzésed, örülök, ha ha segíthettem. Külön köszönöm az értékes kiegészítésed. Remélhetőleg sikerül másoknak is kedvet csinálnunk Kína felfedezéséhez! Bízunk benne, hogy a közeljövőben ismét eljutunk ebbe a gyönyörű országba! Üdvözlettel: Anziano

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 12:00

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Márton - 2016.05.28. 11:59

Anziano részére hálánk és köszönetünk!2016 május közepén voltunk Pekingben és bátran nekivágtunk Anziano által leírt és minket érdeklő terepeknek.pl. - A reptérről való városba utazás már értelemszerűen az Airport Expressel és a kapcsolodó metroval volt gyors és kényelmes.- A Nagy Falhoz mi is Badalingot választottuk a Jishuitan metroállomástól. Anziano óta változás történt, már a 877 es busz megy a falhoz, kb 1,5 órás út. Mi csak egy irányt bírtunk a Falon, a délit, mert az volt kevésbé zsúfolt és nekünk az itteni 7 bástya elég is volt. Eszünkbe sem jutott még az északin folytatni. Visszafelé viszont a busz helyett kipróbáltuk a vonatot. Yanging az állomás neve és 6 Yuanba került a jegy Beijing North Station-ig, ami a Jishuitan metrotól 200 m re van. Ha tudom kifelé is ezzel megyünk. A busz tömeg és zavaros volt, a vonat az itt ismert IC vagy jobb.- Tiantandongmen metroállomásnál van egy bejárat a Mennyi Béke Templom parkhoz. Ez a park maga volt a csoda nekünk: tánc, torna, kártya, opera, jogging és sárkány eregetők. Este fényt kapcsolnak a sárkányokra és óriás magasságba mennek fel. Minden este kimentünk, a nyugodt életet szívtuk magunkba, remélem otthonra is marad majd jó sokáig. - A pénzváltás komoly bürokráciájától már elszoktunk, ami pénz a végén marad azt jól el lehet költeni a park bejáratával szemben lévő áruházban. Itt volt sok "európai", meg a falnál. - Egyébként ritka a külföldi, többször kértek a helyiek közös fényképezkedést.- A helyi kis éttermeket látogattuk, sőt az utcai mozgó árust is kipróbáltuk, sült tojásos zöldséges lepényben virsli. Nekem ez volt a legfinomabb.Örülök, hogy elmentünk Pekingbe, másoknak is ajánlom!István

Kuszku - 2014.10.21. 16:55

Ázsiai és ausztráliai/új-zélandi utazással kapcsolatosan végzünk felmérést (élmények, mit szerettek, miért utaztok oda, kedvenc helyek stb.). Ha tehetitek válaszoljátok meg az alábbi kérdőívet. Köszi :)https://atevelemenyed.hu/q/76


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina