Egyiptom 2004 - Kharga-oázis

Egyiptom

Ott-tartózkodás ideje: 2004. feb. 10.  - 2004. feb. 25. (15 nap)

0 hozzászólás I 1 471 látogató olvasta. Rögzítve: 2014. okt. 02. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Winney Beszámolója

Cimkék: egyiptom 2004 sivatag oázis kharga katonák fegyverek vonat taxi 

Éjjel 11 körül Kharga-oázisba értünk, ahol már vártak ránk a helyi fegyveres erők. Azt tudakolták, hova lesz a menet.
Rögtön sejtettük, hogy őket nem lehet majd olyan egyszerűen lerázni, mint az átlagos állampolgárt. De nem aggódtunk, hisz tudtuk, hogy a katonák többnyire barátságosak a turistákkal, s ezt a hiedelmünket igazolta az is, hogy mosolyogtak, miközben megsimogatták a kezükben szorongatott kalasnyikovot.
Mi magyaráztunk volna, hogy épp csak megalszunk valahol, mert holnap reggel már megyünk is tovább vonattal Luxorba… de ez nem volt ilyen egyszerű.

A gondok nagy része abból fakadt, hogy olyannyira nem tudtak angolul, hogy még a jegyet és a vonatot is alaposan körül kellett írni nekik, hogy megértsék. Nem könnyítette a helyzetet az a taxis sem, akit hívtak – egy barátságtalan arcú núbiai, aki angolul szintén nem tudott. Ráadásul bagózott a kocsiban.

Először is azt a hiedelmünket szerettük volna tisztázni, hogy tényleg megy-e másnap reggel vonat Luxorba? Ezt eddig csak mendemondákból hallottuk – egészen pontosan Anwartól, aki viszont azt is állította, hogy a helyi ruhaboltot csak körülményesen lehet megtalálni, ehhez képest csak egy kanyart kellett bevenni. Mivel a katonáktól, akik a jegy és a vonat fogalmát se nagyon értették, nem várhattuk e kérdéskör megnyugtató feloldását, kénytelenek voltunk először odamenni.

Miután kölcsönösen úgy gondoltuk, megértették, mit akarunk, a milícia bepakolt minket a taxiba, majd elindultunk – a katonai kocsival a nyomunkban. Szép lassan elmaradtak mögöttünk a város fényei, elértünk egy katonai ellenőrző pontot, és kezdtünk kétségbe esni. Hova visznek ezek?

Szerencsére a katonai check-pointon nem lőttek le, bár jó pár percig elvitáztak azon, mit kezdjenek velünk. Továbbmehettünk, s újabb pár kilométer megtétele után el is értük az állomást. Bár kívülről szép volt, Egyiptom egyik legszebb vasútállomása, azt rögtön láttuk, hogy nem fogjuk tudni itt átcsövezni az éjszakát - és a minket kísérő fegyveresek se ezt a megoldást szorgalmazták.
Megnyugodtunk, hogy tényleg megy vonat, de jegyet nem kaptunk, éjjel 11 után olyasmit már nem adnak. Irány hát vissza egy hotelhez.

No de melyikhez?

Kinéztünk egy kellemesen olcsó koleszt az útikönyvünkből, és azt mondtuk, oda menjenek. Nem értették, se a taxis, se a katonák. Megmutattuk nekik a kolesz nevét leírva. Még mindig semmi. Megmutattuk nekik térképen, hogy hol van. Tanácstalanul hümmögtek. Ezzel elment vagy tíz perc, aztán beszálltunk a taxiba.
A katonai ellenőrző ponton megint megpróbáltak rájönni, hogy mi is az a kolesz, amiről beszélünk, majd miután elengedtek (továbbra is katonai kísérettel, persze), a taxis elvitt minket egy egészen más hotelbe. Kevéssel éjfél előtt járt már az idő, így mindössze tíz percet töltöttük azzal, hogy hasztalan alkudozási kísérletekbe bonyolódjunk a taxi menetdíját és a hotel árát illetően.

Morgolódva köszöntünk el a taxistól, mosolyogva a katonáktól (náluk fegyver volt), bedobtuk a reggelit (mert hajnalban már nem lett volna rá időnk), és lefeküdtünk, hogy pár óra pihentető alvás után indulhassunk Luxorba.

Ha tudtuk volna, hogy életünk egyik legalacsonyabb igényszintű, mégis, egyik legemlékezetesebb vonatútja vár ránk, jobban belehúztunk volna az alvásba.

[Ez a beszámoló egy 2004-es kéthetes túra részletes beszámolójának 4. része. A túra állomásai: Kairó-Dakhla-Khargha-Luxor-Asszuán-Qena-Hurghada-Dahab-Kairó.]
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina