Tirol felfedezése Zugspitzétől a Zillertali Alpokig I.

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2014. jún. 11.  - 2014. jún. 16. (5 nap)

0 hozzászólás I 2 052 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. márc. 09. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar signal Beszámolója

Cimkék: Burghausen Altötting Fügen Mayrhofen Hintertux Kitzbühel Innsbruck-Ambras Hall in Tirol Achensee 

A csillagtúra során bejártuk Zillertalt és környékét. Szállásunkról, mindennap máshová indultunk útnak, majd a túra végeztével, mindig ugyanoda tértünk vissza.

11. SZERDA Hajnal 5.35-re érkeztünk Budapestre a Déli pályaudvar, Déli Üzletház felőli parkolójába, ahol még alig néhány ember álldogált lábuknál méretes kofferokkal. Mire elbúcsúztunk, a fiunktól – aki kocsival felhozott bennünket, majd ment tovább az egyetemre, - már szállingóztak a leendő útitársak. A FT busza pontosan jött, az utasok beszállása és a csomagok berámolása is gyorsan zajlott.

A tiroli szállásig, az utat - háromóránként - rövid „technikai” megállások tarkították, a már megszokott autópálya melletti éttermeknél…

Odafelé az első állomás, a Salzach partján fekvő, németországi Burghausen. A busz, rekkenő hőségben kanyarodott be az óváros fölé magasodó - XIII. században épült – vár parkolójába. (A Salzachtól és az Inntől keletre fekvő területeket a bajor örökösödési háború után (1778/79) kapta meg Ausztria.) Az építményben öt előudvar, egy belső udvar, több kert, torony, kápolna és ráccsal, felvonóhíddal ellátott kapu kapott helyet.(3,50 Eur/fő)

5. udvarban laktak a hivatalnokok és a mesteremberek. Legfőbb dísze az Óratorony.
4. udvarban a "Gazdag" György herceg által építtetett külső kápolna, a gótikus stílusú Hedvig-kápolna vonja magára tekintetünket.
3. udvarban az ún. Aventinus-házban lakott a belső kápolna káplánja, Johannes Turmair, a neves humanista, aki fölvette az Aventinus nevet. Ezzel szemben voltak az istállók, az emeleten a takarmánytárolók is, melyre egy gabonaőr vigyázott.
2. udvar a legkisebb az öt előudvar közül. Itt volt a fegyvertár. A földszinten helyezték el a kézifegyvereket, puskákat. Az emeleten őrizték a gabonát. A fegyvertár melletti toronyban lakott a fegyvermester.
1. udvarba híd vezet, melybe a György-kapun keresztül lehet eljutni, aminek falán a bajor és a lengyel címer utal a vár legismertebb lakójára a Wittelsbach György hercegre és feleségére, Jagelló Hedvig lengyel királyi hercegnőre, kinek anyja Szapolyai Borbála, Szapolyai János erdélyi vajda s magyar király húga volt.) De ebben az udvarban volt a sörfőzde és a pékség is.
Végre bejuthatunk a belső udvarba, a hercegi lakóépületekhez. Itt lakott Hedvig is. S külön a csúcson emelkedik a Palas, a fejedelmi épület, melynek termeiben szép kiállítás található, ott jártunkkor felújítás miatt zárva volt.
Magyar vonatkozású a Szent Erzsébet-kápolna a Palas és a Dürnitz között. (A Dürnitz a kíséret és a cselédek ebédlője volt.) A kápolnát XIII. Heinrich és felesége, Erzsébet, (IV. Béla királyunk lánya) építtette. Kápolna falán egy gyönyörű szobor őrzi a szegényeket segítő nagynéni Árpád-házi Szent Erzsébet emlékét.

Továbbutaztunk Altötting-be, a legjelentősebb német zarándokhelyre, mely hírét egy 15. századi csodának köszönheti, amikor egy 3 éves, vízbefulladt kisfiú életre kelt a Szűz Máriának szentelt kápolna oltárán.
A városka közepén van az Isteni Kegyelem kápolnája, mely az egész világon ismert búcsújáró hellyé vált. Évről évre több mint 1 millió zarándok jön Altöttingbe, nem csoda, hogy a kis templomot bajor nemzeti szentélyként tisztelik. Hercegek, királyok, császárok és pápák is elzarándokoltak már ide a Csodatévő Madonnához, többek között XVI. Benedek pápa, akinek püspöki gyűrűje a Madonna-szobor jogarán van. A templomot egy árkádos udvar veszi körül, melynek falai hálaadó képekkel zsúfoltak, ami nekem már túlzásnak tűnt.
Továbbsétálva a belvárosi Kápolna téren, felfedeztük a városházát, a Szent Anna bazilikát, a kettős tornyú plébániatemplomot és a sok-sok kegytárgyakat árusító boltot, akik a zarándokokra alapozzák forgalmukat.
A Ziller folyó völgyében (Zillertal) folytattuk utunkat, amit a Zillertali Alpok, a Kitzbüheli Alpok és a Tux Alpok határol. Szállásunk, a következő 5 napon, a Fügen-i - szemet gyönyörködtető falfestményekkel díszített - Hotel Post-ban volt.

12. CSÜTÖRTÖK Korán kelünk, hogy még reggeli előtt körbesétáljuk a falu központját. Mindenütt tisztaság, rend. (A szembe jövők mind köszönnek, még a katolikus pap is, pedig ha valaki, akkor ő biztosan tudja, hogy turisták vagyunk…) Hát itt mi is szívesen laknánk!
Indulás Mayrhofen-be, egy síparadicsomba, ahol egy nagy sétát tettünk a szállodákkal teli kisvárosban. Az innen alig 20 percre található Hintertux-ban télen-nyáron lehet síelni, Mi a kabinos felvonóval, 2 átszállással jutottunk fel 3250 m-s magasságba. (23,50 Eur/fő) A felvonó épületéből kilépve, ragyogó napsütés, gyönyörű panoráma és rengeteg hó fogadott. Némi hógolyózás után fordultunk vissza...

Kitzbühel Ausztria legismertebb és legpatinásabb téli üdülőhelye. Délután, a buszról leszállva egy rövid sétával jutottunk el az óvárosba. Miután a régi városkaput magunk mögött hagytuk, pazar látvány tárult az ember szeme elé. A szűk utcácskákban, a szépen karbantartott épületeken, itt is csodaszép muskátlik könyökölnek ki az ablakokon.

A látottakkal eltelve tértünk vissza szálláshelyükre.


13. PÉNTEK Nejemmel, ismét korán keltünk, hogy még a reggeli előtt megnézzük a Fügen-i templomot és a körülötte levő temetőt, mert mindig megkeressük az I.-II. világháborúban elesettek emlékművét.

Kanyargós út vezet Innsbruck-Ambras felé, de a látvány mindent megér. A reneszánsz Ambras kastélyt II. Ferdinánd főherceg építtette.(7 Eur/fő) Az építmény egyik része a felső-vár, egy spanyol teremmel, melyet egy kibővített új szárnyban találhatunk, és az alsó-vár fegyvertárral, képgalériával, illetve művészeti- és csodateremmel. A kastély fő látnivalója a Spanyol terem 43 m hosszú és 27 teljes alakos hercegi freskó díszíti. (Jelenleg komolyzenei koncerteket tartanak benne.) Innen egy csigalépcsőn keresztül jutunk fel a felső várba. Itt Habsburg arcképcsarnok található, köztük néhány kép igen jeles festőtől: Cranach, Tiziano, van Dyke, Velasquez, stb. Igen szép a várkápolna is. A műkincs- és kuriózumgyűjtemény, a kiállítási szobák, valamint a fegyvertár mellett Philippine Welser, Ferdinánd első feleségének állandó kiállítása is megtekinthető.
A fegyverteremben, talán a legérdekesebb egy olyan páncél volt, amit egy 2,60 m magas emberre készítettek.
A portrécsarnokban látható egy Ambras-szindrómában, vagy más néven farkasember-szindrómában szenvedő férfi egész alakos képe is. (A betegség lényege, hogy egy hibás kromoszóma miatt haj növi be a betegek arcát és testét. Olyan helyeken nő szőr, ahol másnak nem.)
Magyar vonatkozású, hogy az arcképcsarnok egyik képén egy magyar nemes Gregor Baci (Baci Gergely) van megörökítve, aki vélhetően egy lovagi tornán szerzett súlyos sérülést. A lándzsa az egyik szemén hatolt be, és a tarkójánál jött ki. A krónikák szerint állítólag még egy évig élt sebesülése után a lándzsadarabbal a fejében. A festmény is így ábrázolja őt. De itt található Vlad Tepes (Dracula), a Segesváron született, havasalföldi fejedelem portréja is.
Az épületet körülölelő park szépen gondozott, és alkalmas arra, hogy a látogató a természetben is tudjon járkálni és nézelődni egy kicsit.

Dél körül már Hall in Tirolt tekintettük meg, melyet 1938 -1974 között Solbad Hallnak hívtak, mivel 1967-ig sóbányát működött itt. Műemlékekben egyik leggazdagabb és legszebb tiroli város. Az Inn folyó felett már 1300-ban híd ívelt át. 1477-től Európa legnagyobb ezüstpénz verdéje működött itt. Középkori városképét hűen megőrizte. Legfőbb látnivalója Hasegg, vára, melybe a Münzertor kapun át jutunk be. Az öregtorony a Münzerturm, a város jelképe. Itt verték a halli ezüsttallérokat.
A városka egyéb nevezetessége a Bányászati Múzeum, a Városháza, a Magdalena-Kapelle, a Jézus szíve apácakolostor a Jezsuita templom, és a Szt. Miklós plébánia templom. De megnéztük a Speckbacher emlékművet is, amit a 1809-s tiroli szabadságharc vezetőjének emlékére emeltek.

Kora délután indulunk sétahajózásra az Achensee-re. A buszról leszállva borús az idő, de egyáltalán nem tűnik vészesnek. Megváltva a hajójegyeket, kiderült közel 1 órás szabadidőnk van. Alig negyedórán belül, olyan vihar kerekedett, hogy a szél félbehajtotta a fákat, a tón pedig méteres hullámok rohantak a part felé… Mivel javulásra esély sem volt, így visszavették a jegyeket, mi pedig Fügen felé vettük az irányt.

Az idegenvezető az elmaradt programot, a Fügeni Sajtgyár és Múzeum meglátogatásával kívánta kiköszörülni. Szerencsénkre tudtak fogadni bennünket. Körbevezetve, bepillantást nyerhettünk a sajt előállításába. Megismertük a régi technológiát, a régi eszközöket, de láttuk a mai gyártási folyamatot is. A gyárlátogatás után megkóstolhattuk az itt készített termékeket és azok megvásárlására is volt lehetőség.

A szokásos Fügen-i séta után kezdődött a vacsora…
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina