7. Cornwall - 1-2. nap: Utazás a világ végére

Egyesült Királyság Cornwall

Ott-tartózkodás ideje: 2013. okt. 25.  - 2013. okt. 27. (2 nap)

0 hozzászólás I 414 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. jan. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar AgostonK Beszámolója
Az őszi szünetre hosszabb utazást terveztünk, először dél felé indultunk el.

Cirka 5 órás vezetést követően (amiből az utolsó kettőn végig szakadt az eső) meg is érkeztünk első szálláshelyünkre, a St. Just-ban található Wellington Hotelbe. Mivel pénteken munka után indultunk, ezért előre szóltunk, hogy valószínűleg későn érkezünk. Semmi gond nem volt, vártak minket. Nagyon kedvesek, barátságosak voltak.

Az odavezető út viszont kissé izgalmas volt miután véget ért az autópálya. Település ugyanis már nem sok van arra, az sincs éjjel kivilágítva. Az út meg a szokásos angol főút, amit otthon harmadrangú útként egy kevésbé részletes térkép már fel sem tüntetne, és két autó csak visítva fér el egymás mellett. Már teljesen meg voltunk róla győződve, hogy a farkaskutyák fogják felfalni a hulláinkat, ha egyszer megtalálnak, amikor a szakadó esőben, sötétben egyszercsak elénk rántott valaki pár házat, és már benn is voltunk St Just főterén, pont a Wellington Hotel előtt. Ha St. Just megvan, onnan már nem lehet eltéveszteni!

A hotel egy kicsit erős megnevezés a Wellingtonra. Tipikus angol fogadó a kocsma (bocs: pub) fölött. Egy négyszemélyes családi szobát béreltünk, ezek a fogadó épülete mögötti kis udvarról nyíltak, és valamivel későbbi építésűek talán, mint a fogadó maga. Gyorsan ledobáltunk mindent és visszaszaladtunk a főépületbe vacsorázni. Angol viszonylatban teljesen olcsón, hatalmas adagokat kaptunk, nem is bírtuk megenni.

A szobánk rendben találtatott: tiszta ropogós ágynemű, távirányítós tévé, wifi, kávé, teafőző. A fürdőszoba egy kicsit lelakott volt, de összességében, ár-érték arányban így is teljesen megérte.

Szóval: vacsi, fürcsi, alvás, hogy minél frissebben kelhessünk másnap. És persze némi fohász, hogy légyszi, légyszi, ne essen...

És lőn: helyi viszonylatban egész szép napra keltünk, csak a szél fújt. Hatalmas reggeli a pub-ban (szobaárban benne van), aztán indulás a világ végére. Akarom mondani: Land's End-re, mainland Nagy Britannia legdélnyugatibb pontjára.

Van egy 3.5 órás, gyönyörű kilátással fűszerezett túraútvonal is St. Just és Land's End között, de mi a könnyebbik utat (és az autót) választottuk.

A jegyeket itt is előre megvettük online, így kedvezményt is kaptunk, és a parkolásért sem kellett fizetnünk.

A parkolóból 2 irányba lehet elindulni: az egyik a Greeb Farmhoz és a sziklákon található kilátóhelyekhez és túraútvonalhoz vezet, a másik a tulajdonképpeni Land's End-hez.

Ugyan a fő látványosság továbbra is a Land's End tábla, de egész jópofa családi kirándulóhelyet és látványosságokat rittyentettek köré.

Először a farmot néztük meg. Pár nagyon mókás állattal találkoztunk. A kedvencek a csacsi és a nyuszik voltak, de a punk kakasok is dobogós helyezést értek el a családi szavazáson. Aztán kicsit körbesétáltunk a túraútvonal elején. Túrázásnak nem hívnám, amit csináltunk: a lényeg, hogy jól esett mindenkinek a friss tengeri levegő.

Egyetlen gond volt, hogy olyan nagy volt a szél, hogy folyton csomót kötött a hajamra. Persze ezen mindenki más jól szórakozott. Én meg egy kicsit úgy éreztem magam, mint Bridget Jones a nyitott tetejű sportkocsiban, mikor a miniszabira megy Cleaver-rel. Grace Kelly-style, csak egy kicsit nagyobb tupírral:-)

Mikor már kellően átfújt bennünket a szél, akkor megnéztük a benti programokat is. Az End to End kiállítás is érdekes volt, de a pálmát a 20 ezer mérfölddel a tenger alatt című 4D-s mozi vitte. Illetve megosztott helyen vitte, mert a mentőhelikopter és a mentőhajó-játszótér is nagyon bejött a gyerekeknek.

Természetesen megnéztük a Land's End táblát is. Épp esküvő volt a főépületben, így elég sokan voltak a fényképésznél. (Halkan mondom, hogy a túristák nagykabátban voltak, a házasulandók és a násznép meg egyszál vékony ruhában/nadrágban. Hiába, no, az angol hidegvér!)

Egy kései ebéd után kicsit még sétáltunk a másik irányba is, megnéztük volna az RSPB tengeri élővilágos látogatóközpontját is, de pont zárva volt. Ahogy, sajnos, Anglia első/utolsó kocsmája is. Még betértünk a boltba zárás előtt egy 10 percre, hogy valami emléket vásároljunk: megjártuk a világ végét!

Aztán újra autóba ültünk, és, szombat este lévén, buli a Wellingtonban. Kis séta vacsi után - különben kidurrantunk volna az újabb hatalmas adag kajától, majd irány az ágy!

http://www.firstandlastinn.co.uk/

http://www.landsend-landmark.co.uk/
AgostonK kapcsolódó élménybeszámolói:
További kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina