Aki Mer, Az Szerelem (Ízek, Imák, Szerelmek férfiverzióban)

Indonézia Bali

Ott-tartózkodás ideje: 2006. jan. 01.  - 2015. jan. 01. (3287 nap)

0 hozzászólás I 1 056 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. márc. 28. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar szuknorbert Beszámolója

Cimkék: művészet Bali Utazás kaland szerelem elvágyódás álom paradicsom kelet indonézia 

Szük Norbert Könyvéből -Regényéből egy kis ízelítő:





Aki Mer, Az Szerelem (Ízek, Imák, Szerelmek férfiverzióban)

A könyv megrendelhető:szuk.norbert@gmail.com
Honlapunk:www.donorart.hu







Ubudban alkotott a szerelmespár, ahol nagyon rövid idő alatt óriási és befolyásos művész barátokra leltek. Indonézia és Bali leghíresebb és legbefolyásosabb művészei között, megismertek mindenkit, aki számított. A kölcsönös szimpátia révén nagyon gyorsan befogadták, és mindenben támogatták őket. Olyan érzéseik voltak, mint soha azelőtt. Minden fáradtságot és gyötrelmet megért ehhez a boldogsághoz vezető út. Mindent! Megismerték a balinéz emberek és művészek szokásait, a tradícióikat, de legfőképpen a tradicionális festészetüket, amelynél kidolgozottabb és részletesebb festészet talán a világon nincs még egy. Kiegyenesített derékkal egy párnán ülve, a földön festenek bambuszecsettel, és akár hónapokon keresztül szöszmötölnek egyetlen képen. Bemutatták családtagjaikat, műhelyeiket, műtermeiket, szokásaikat. Velük éltek és alkottak együtt hosszú hónapokon keresztül, így igazi családias barátokra leltek, akikre mindig és minden helyzetben lehet számítani.
Mindenhová együtt mentek, kirándulni, vendégségbe, szertartásokra, kiállításokra és tárgyalásokra.
Ebben a romantikus környezetben szabadon, minden befolyás vagy negatív gondolat nélkül alkothattak. Kiszínesedett Ed lelkében a világ, színektől harsogó képeket festett.
A balinéz festőművészek hihetetlen aprólékossággal készítik a képeiket, néha egy képet két-három hónap alatt festenek meg. Amikor látták, hogy Ed pár óra alatt megfestett egy képet, csak ámultak és bámultak, meglepte őket, hogy ilyen gyorsan készíti el az alkotásait. Kedvesen mondogatták egymás közt: Ed egy nap egy képet fest.
Ezzel megtörte az aprólékos és precíz balinéz tradíciót és pár hét múlva látta, egy garázsban akciófestészeti kísérletüket. Kiderült, hogy a helyi festők összejártak titokban, a garázsban és dobálták a festéket a vászonra. A hátuk mögé lopózkodva rájuk kiáltott Ed: most lebuktatok, ti is egy nap alatt egy képet akartok festeni, mindenki elnevette magát. Azóta is sokuk mer kísérletezni és a vászonra expresszív színfoltokat felvinni, természetesen a tradicionálisan aprólékos festészetet nem adták fel, de nagy divattá vált a szigeten a fröcskölős technika. Ednek köszönhető, aki forradalmat indított el megtörve a tradíciókat. A balinézek annyire hithűek, hogy nem hagyják abba természetesen a tradícionális balinéz festészetet, amiből megélnek, hanem kísérleteznek az újszerű művészeti irányzatokkal.
Mivel tradícionálisak és a hely szellemében, azaz a mennyországban élnek, nincs túl sok információjuk sem a világról sem másfajta művészeti irányzatokról. A szigeten ezért Ed művészete újnak számított.
Végtelen sok ötlete volt ilyen baráti és természeti környezetben, ki kellett adnia magából mindent!
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy alig egy év alatt több mint háromszáz festményt készített, és nemzetközi galériák tucatjai hívták meg kiállítani. Kinyílt és kiszínesedett az ábrázolás ott abban az atmoszférában, képei élénkebbé, színesebbé és mondhatni sokkolóbbá váltak. Új témákat talált és mutatott be a nagyközönségnek.
Maga a hangulata határozza meg a témáit, a színeit, a mondanivalóit. És persze az érzelmek, hiszen rátalált az a fajta szerelem, amiről azt hitte, hogy csak a filmekben létezik.
Ubudban a művészek és az emberek közvetlenebbek és befogadóbbak, önzetlenül szeretnek és önzetlenül adnak. Rengeteg művészeti csoportosulás születik emiatt. Mivel az emberek barátságosabbak és közvetlenebbek, emiatt sokkal könnyebben lehet sikert aratni, sokkal könnyebb boldogulni, kiállítani festményeket a szigeten. Rengeteg kiállításra hívták meg Balin és Indonéziában is. Amikor ránéztek a festményeire, vagy megtudták, hogy ő szervezett művészeti fesztiválokat, örömmel kérdezték: ezt te csináltad? Fantasztikus! – mondták. Értékelték az újító ötleteit. Vajon Európa miért „más”, mi lehet az a varázsszer, ami hiányzik, vagy több van belőle? -elmélkedett
Számos művésszel, üzletemberrel, műgyűjtővel beszélgetett és mindegyikük véleménye az volt, hogy Bali szigete a leginspiratívabb környezet az alkotók számára.
Üzletileg az Egyesült Arab Emírségekben, Szingapúrban, Hong-Kong-ban vagy Japánban él leginkább
a művészet és a műkereskedelem. Balin viszont legjobb alkotni, inspiratív a nyugalom és az igazi összetartás. Az alkotók és a művészettel foglalkozók lehetőségeket biztosítottak a számára; egyik kiállításról a másikra ment, rengeteg nagy művésszel ismerkedett össze.
Több világhírű festő hívta meg műtermébe, a „birodalmába”. Soha nem nézték, hogy honnan jött. Az európai országot, ahonnét jött általában nem tudták beazonosítani, és nem volt az országgal szemben előítéletük. Csak az számított, hogy milyen a személyisége, milyen a kisugárzása, rezgése és, hogy mit tett le az asztalra. A művészet és a festészet szeretete volt a közös nyelvük.
Mindenkinek tetszett Ed lüktető energiája és a művészete. A végletekig értékelték azt, amit máshol kevésbé. Leginkább Mario Blancoval a jelenlegi Indonéz Dali-val került mély barátságba. Mario a világhírű festőművész Antonio Blanco („BaliDali”) fia, aki édesapja múzeumát menedzselte Ubudban, édesapja történetéről, azaz BaliDaliról, film is készült. Karizmatikus spanyol festőművész volt, aki Balira ment, és egy balinéz hercegnőt vett el feleségül, vibráló egyéniség, igazi „őrült” spanyol volt, aki lehengerlő stílusával és végtelenül energikus egyéniségével kiharcolt mindent. Filozófiája, kitartása, embersége, jósága mitikus alakká tette őt Indonéziában, először furcsán néztek rá és sokan támadták, de elszánt akaratával kivívta a tiszteletet a helyiek között.
Igazi példakép volt a számára, mint fiatalkorában Salvador Dalí. Fia, Mario Blanco örökölte édesapja karizmáját, ma már ugyanannyira jól ismerik a Távol-Keleten és Indonéziában, mint annak idején édesapját: Mario Blanco vezető indonéz fotóművésszé vált. Zseniálisan fényképez és számos indonéz és külföldi festőnek és fotósnak szervezett kiállítást, adott bemutatkozási lehetőséget, tisztelik és szeretik a művészek és felnéznek rá. Egyfajta művészeti vezető, egy guru, akit követnek. A jósága és az önzetlensége megfoghatatlan: végtelenül szerény és segít mindenkin, akiben látja az elszántságot, a hivatástudatot. Mario összetartja a helyi művészeti életet, kiállításokat, fesztiválokat szervez, a legnagyobb indonéz televízióban műsora van. Minden héten másfél órában különböző érdekes eseményeket mutat be (bivalyfuttatás, úszópiac stb.), és ezeken a helyszíneken közösen alkotnak, festenek, viccelődnek, a műsor nézettsége hatalmas, több mint negyven millió ember. Elképesztő, hogy egy ilyen összefogásra sarkalló művészeti műsort a főidőben sugároznak, és érdekli is az embereket, és mindezt az úgynevezett harmadik világban.
Ezeket is jelként értelmezte Ed, mivel Dali volt a kedvenc művésze, Bali a kedvenc szigete és kedvenc barátja BaliDali. A szavak hasonlóságában látott összefüggéseket. Gimnáziumi éveiben annyira imádta Salvador Dalit, hogy el akart zarándokolni hozzá, amikor még élt. Ez a találkozás sajnos nem jött létre.
Viszont egy ugyanolyan nagy ember barátságát és szürreálisan meseszerű birodalmát élvezte. Itt volt és ez nem csak egy álom volt számára, hanem a színtiszta valóság.
Ednek barátjává, mesterévé, és példaképévé vált Mario karizmája, tehetsége, és embersége révén. Marioval spirituális, lelki és baráti kapcsolatba került. Számtalan lehetőséget adott neki és az általa odavitt külföldi művészeknek is. Neki köszönheti elsősorban, hogy Balin és Indonéziában megismerték a legmagasabb fokon. Tisztelték és szerették egymás művészetét, gondolkozását, és elszántságát. Összefogtak és számos művészeti megmozdulást, alkotótábort szerveztek közösen.
Mario is szeretné, ha minél többen megismernék Balit. Megbízta hivatalosan őt és szerelmét Dorothyt, hogy mutassák be azt az álomvilágot, amelyben élnek és alkotnak. A valóságos mesét!
Hogy milyen a meseszerű birodalma elképzelni is lehetetlen, mert lélegzetelállítóan gyönyörű.
A kertjében egzotikus virágok, fák, madarak mindenütt, a főbejáratnál virágkoszorúval és karamellás hideg teával fogadják a vendégeket. Az épülete egy óriási varázspalota és nincs mégegy hozzáfogható épület Balin. Eklektikusan művészi és hatalmas. A főbejárat korlátja két óriási kínai kígyó és a kapubejárat egy Antonio Blanco monogram. A kertjében több száz egzotikus madár és épület, templom díszeskedik. A kert közepén egy óriási két emeletes bambuszpiramis áll, amelynek egyik emeletén étterem a másikon galéria üzemel. A Palotában édesapjának és saját magának a festményei vannak kiállítva.
A kedves és udvarias fogadásai is ugyanilyen mesébe illőek.
Közös rendezvényeikre és kiállításaikra elhívta a televíziókat, a fontos művészeket és embereket, ezzel hatalmas nagy promóciót kapott a szerelmes művészpár.
A kertben a meghívott művészek festetettek vagy fotóztak. Ezeken a művészeti rendezvényeken és megmozdulásokon több százan vettek részt Indonéziából és a világból egyaránt. A kertben gyönyörű balinéz nők díszes ruhákban pózoltak, kakasviadalt imitáltak öreg férfiak, és bemutatták a tradicionális balinéz életet. A nap végén pedig maga a kiállításmegnyitón Indonézia minden fontos személyisége és médiája ott volt. Mint rendezvényszervező-művészeti menedzser, soha nem látott profibb és lélegzetelállítóbb szervezést. Kényeztetés felsőfokon! Ebből Ed sokat tanult, hogy hogyan is kell a legmélyebb alázattal és profizmussal könnyedén görcsösség nélkül szervezni. Marionak viszont ez könnyen ment. Dúsgazdag volt, de emellett emberséges és odaadó mindenkihez és mindenhez.

Egy európai fiú, egy festőművész, kaphat-e az élettől nagyobb lehetőséget és elismerést?! Álomszerű helyen állíthatta ki sajátmaga és meghívott művészei képeit és alkotásait, Indonézia legnagyobb művészével szervezhetett, aki a legjobb barátja lett.
Érezte, hogy olyan valaki lett, akit elismertek. Edet az embert az értékei és az embersége révén gyorsan befogadták. Nem nézték honnan jött, vagy mi a vallása, azt nézték, hogy mit tud és hogy mit ért el. Mindenütt csak szeretet és alázat, mindenkinek adtak lehetőséget. Bármikor, bárhová el tudott látogatni, ahol legjobb barátként fogadták és ahol nem volt színjáték protokoll, csak tisztelet és barátság és természetesség.
Mario bemutatta fotósoknak és festőművészeknek, műgyűjtőknek, galériatulajdonosoknak és mindenkinek, megismerték a nevét, újabb barátai lettek. Ketut Karta és I Ketut Soki szintén közel laktak Ubud festővárosában, mint Mario Blanco, ők a másik két nagy, szinte ikonikus festőművész Balin illetve Indonéziában. Mindenki befogadta. Ketut Karta hiperrealisztikus óriási képeket festett a balinéz szokásokból. Szinte jobbak voltak, mint a fotók és olyan precízek, amelyeket senki nem tud utánozni. Egy istenáldotta tehetség, aki filozófus is egyben és örökké mosolyog. Évenként 4-5 képet fest meg és hatalmas árakon ad el. Soki a legidősebb mester, aki szintén nagyon aprólékos csak nem fotórealisztikus. Képein a balinéz tradíciók szokásait láthatjuk ezer kicsi alakkal és színes túlburjánzó növényzettel, épülettel. Végtelen színek mindenütt. Nála látta Ed legelőször, hogy egy nagy műhelyben festenek a tanítványai, vagyis azt hitte. Késöbb kiderült, hogy a tanítványok maga a családja. Az unokái és dédunokái festették a Soki képeket, míg az öreg mester navigált. A művészete így apáról fiúra száll. A Soki név így nem hal meg soha.
Ed a legnagyobb nevek tiszteletének örvendezett, mindenki felkarolta.
Meghívták így Bali legpuccosabb galériái. Sorban álltak művészete előtt.
Legtöbbször egy időben öt nagyszabású egyéni kiállítása volt és minden képe elkelt. A leghíresebb kritikusok írtak róla a legnagyobb magazinokban, Indonéziában és külföldi újságokban.
Mindenki akart tőle vásárolni képet és nem bírta már erővel. A képeit mind eladta és előjegyzésben voltak a megrendelései. Odáig jutott el, hogy lassan neki is tanítványok kellettek, akik segítik munkáját.
A gyönyörű sziget, szerelem, barátok mellett végre rátalált a siker és a gazdagság.
Úgy gondolta most már ténylegesen, hogy a sziget teljesen befogadta és kényezteti. Mindent megadott neki, amiről csak álmodozhatna hazájában. Igen, aki mer, az nyer, vagyis szerelem - a legnagyobb felszabadultsággal mondta. Megtiszteltetés volt számára ez a szeretet és törődés. Nehezen értette meg az európai lelkével ezt a közvetlenséget és sok sok szerencsét. Először mikor megérkezett arra gondolt, hogy érdekből cselekednek, de idővel rájött, hogy mindez tisztelet és főleg elismerés. Gálánsak voltak, odafigyeltek rá, szeretetből cselekedtek. Csak a szimpátia volt a lényeg. Ha valaki szimpatikus vagy érdekes, azt azonnal befogadják.
Amit megtanult tőlük leginkább az, hogy a sikerhez vezető út a szeretet és az alázat.
Szinte minden ott élő helyi és nemzetközi művésszel összehozta a sors. Rögtön befogadták. Rom Yaari izraeli származású milliárdos festőművész is meghívta egy partijára. A buli végén kedvesen odaszólt hozzá, hogy nyugodtan lakhat náluk. Több héten keresztül élt nála, a legszebb szobájában lakott, közösen festett vele, és hallgatta a filozófiai előadásait. Egy vibráló ötvenéves cyber hippi volt, aki szerte a világban, Costa Ricától Hawaiig, számos galérialáncot épített ki, ruha, bútor és ékszertervező is volt. A festészetén kívül minden tárgyra rányomtatta festészetét. Saját ruhaboltja, ékszerboltja, étterme, szórakozóhelye volt és minden szinte ahol mindenen az ő festészete tündöklött. Legjobb reklámtáblája maga volt, hiszen a saját képeivel szitázott ruháiban járt. Olyan volt, mint egy élő festmény. A legexhibicionistább ember volt, aki imádta önmagát és a művészetét, de emellett mégis szerette a más extrém gondolkodású művészeket. Nála egy népvándorlás volt és óriási partik, ahol a világ legelvetemültebb és legforradalmibb gondolkozók és művészek jöttek létre, akik megszabták a művészet helyzetét és menetét.
A kezükben volt a műkereskedelem a művészet és minden múzeum és galéria.
Ők szabták meg, hogy ki a művész és ki nem. Elsősorban a név számított vagy a márka. Azonban a kisugárzás elengedhetetlen, ami a személyből vagy a képből árad. Magát is jól menedzselte, de szeretett élni és szórakozni, ezért sok menedzsert vett fel maga köré, akik őt vagy az általa kiválasztott művészeket menedzselték. Azonban kézben tartotta a gyeplőt. Istenáldotta üzleti érzéke volt és óriási vagyona. Nem a semmiből kezdte.
Yaaria híres műgyűjtő Guggenheim egyik unokája, heti három-négy partit szervezett és ilyenkor száz ember evett ivott nála, nagy baráti és tisztelői köre volt, és kapcsolatai rendkívül szerteágazóak. Egy csillogó nemzetközi művészeti életbe csöppent bele Ed. Kapcsolatokra tett szert, mivel komoly külföldi műgyűjtőknek mutatták be. A megfelelő személyeknél volt, megfelelő helyen és megfelelő időben. Mindent kihasznált, amit lehetett erőt és energiát nem kímélve. Folyt a vízcsapból és megelőzte a korát. Mestere büszke lehetett a mennyekben.
Kapcsolatai lettek és igaz barátai, akik nem érdekből cselekedtek, hiszen végtelenszer több vagyonuk és hatalmuk volt. Egyszerűen szerették tisztaságát és zsenialitását. Ed soha nem tudta azt, hogy ő és festészete és forradalmi gondolkodása és szervezései mit érnek. Olyan kultúrában született, ahol az összefogás és mások elismerése csak fikció. Olyanban ahol az irigység, féltékenység, közöny és közömbösség mutatkozik. Hazájában így nem tudott próféta lenni emiatt és nem is tudott volna előre jutni. Itt viszont a legnagyobb helyi és nemzetközi művészek barátságát élvezte és a sikert.

"részlet"



Ajánlókat írnak:


1.ef.Zámbó István festőművész:
Mindenkinek szívemből ajánlom ezt a szürreális utazást.





2.Schell Judit színésznő:

"AKI HISZ A CSODÁBAN, ANNAK MEGTÖRTÉNIK.
AKINEK MEGTÖRTÉNIK, AZ TETT ÉRTE.
AKI TETT ÉRTE, AZ SZŰK NORBERT."





Bevezető: V Szabó Noémi


Ahol az álmok valósággá válnak…


Mindig a nők írnak szerelmes regényeket, most végre egy férfi, aki mert írni a szerelemről. A szerelemről, amire egész életünkben vágyunk, mindannyian: férfiak és nők egyaránt.
Van, aki bevallja, és van, aki nem. De nem tudunk élni nélküle! A szerelem a mozgatórugója ennek az egész különös világnak: a nők álmodoznak a fehér lovon járó hercegről, a férfiak pedig álmaik asszonyát keresik. Néha úgy érezzük, ránk talált az „igazi”, aztán hangos civakodással összeomlanak az érzelmekből felépített légváraink.
Számítógépeink képernyővédői általában valami egzotikus sziget pálmafáit, tengert és virágokat ábrázolnak, hogy elvigyenek minket a szürkének nevezett hétköznapok világából egy mesés tájra, vagy vágyott álomba.
Illúzió? Vagy lehet valóság is az elképzelt paradicsom? Igen, megtörténhetnek a csodák, csak hinni kell bennük.
Amikor vasárnap esténként sírdogálva bámulunk egy-egy amerikai szerelmes filmet, ami valahol az elveszett édenben játszódik és a végén egymásra találnak a szerelmesek, akkor nem is gondoljuk, hogy velünk is megtörténhetne.
Valóban valósággá válhatnak az álmok?
Eljöhet a herceg, betoppanhat álmaink asszonya?
Ez a regény igaz és kitalált történetek eseményeiből mesél az Olvasóknak,
élvezzék és szeressék.
Higgyenek abban, hogy az álmok egyszer valósággá válnak.
Jó Utazást kívánok a mesék birodalmába, ahol minden megtörténhet.

Vészabó Noémi
festőművész-író
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina