Szófia 3nap - friss információk, hasznos tippek, ötletek

Bulgária Szófia

Ott-tartózkodás ideje: 2015. okt. 01.  - 2015. okt. 04. (3 nap)

1 hozzászólás I 13 235 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. okt. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar nulladikvaltozat Beszámolója

Cimkék: Bulgária Vitosha 

Szófiáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Olyan érdekes, barátságos, otthonos mindamellett hogy izgalmas, kiszámíthatatlan és meglepő. Kizárólag kellemes élményekben volt részem. Szófiát látni kell, érezni kell! Mindenkit arra biztatok, hogy akinek lehetősége és kedve van, ne tétovázzon, induljon, nem fog csalódni! Ehhez szeretnék egy kis segítséget adni saját tapasztalataim alapján, témakörökre bontva. Elég részletes - napló is egyben- szóval a számotokra unalmasabb részeket ugorjátok át, de lehet, hogy valakinek pont arra az infóra van szüksége.

Előkészület: ha az a cél, hogy tartalmas legyen az utazás vegyetek egy útikönyvet! Jó, jó az internet, de az útikönyv az más, az kötelező. Sőt kötelező az út előtt elolvasni, szemezgetni belőle és a térképen is követni. Fontos hogy legyen egy hozzávetőleges terve az embernek. Mert az jó hogy szívjuk be a hely hangulatát, de például én rosszul lennék, ha most látnám, hogy ott mentem el valami fontos mellett és nem néztem meg.  Én a Nyitott Szemmel sorozat Bulgária részét vettem meg. Szófiáról –lévén nem egy felkapott desztináció - külön könyv nincs, de ebben a 2011-es kötetben volt még a legrészletesebb leírás a városról, 5990 Ft. Viszonylag részletes, praktikus, ráadásul van benne térkép!, így azt nem vettem külön.

Pénz: a bolgár fizetőeszköz a leva. Két hete, indulás előtt a férjem felhívott pár körúti pénzváltót a munkahelye környékén, azt mondják ne is álmodjon róla, leva csak nyáron van náluk – annak ellenére, hogy a honlapjukon szerepelt a napi árfolyam!!! A bankok közül, honlapok alapján csak az MKB-nál és az OTP-nél volt, de hogy melyik fiókban? ezt már nem akartuk kinyomozni, egyrészt mert nem is volt már annyi időnk, másrészt bankban váltani a legdrágább. Euró úgyis volt itthon, azt vittünk és ott váltottuk át a Serdica Center (pláza) pénzváltójában (amúgy utcai pénzváltókkal nem szabad foglalkozni Bulgáriában, hírhedten kétes alakok üzletei, kizárólag bankban érdemes váltani). Így jobban is jártunk: egy leva 160 Ft-ra jött ki. Míg itt Pesten, ha lett volna is 164-166 Ft-ért váltották volna. Nem tetemes különbség, de mégis. Szófiában több ATM-et láttunk és van OTP Bank is a Georgi S. Rakovski utcában. Amúgy általánosságban a pénzváltásról még annyit, hogy itt Pesten a http://www.goldchange.hu/ a legjobb, a körúton. Mindig itt a legkedvezőbb az árfolyam, valószínűleg mert saját tőkével rendelkezik.

Biztosítás: most nem kötöttem, de célszerű.

Repülő: közvetlen járat nincs Pestről. Én az Austrian Airlines-szal utaztam, Bécsben szálltam át. A jegyet az Atlantic Fly utazási Iroda intézte, mert jó árban volt (oda-vissza) 69.200 Ft-ért akkor mikor lefoglaltuk, még júniusban. Mindig nézzétek meg a légitársaság oldalán is az árakat, mert van, hogy ott olcsóbb, hiszen nincs rajta közvetítői díj. Hiába volt nálunk kézipoggyász, visszafelé jövet a férjemnek fel kellett adnia Szófiában, mert meghaladta a 8 kilót, fizetni nem kellett pluszban érte, mert a jegy árában benne volt, de az átszállás miatt ebben mindig benne van az elkallódás veszélye is. Mondjuk a biztosítás már ebből a szempontból is jó ötlet. Ha magadnak intézed a check-in-t a terminálon, van esély, hogy elkerüld a feladást, ha nem óriási a táskád – hiszen be kell férnie a fejed fölött lévő polcra. Ezenkívül Pest és Bécs között olyan kicsi gép közlekedett, hogy a mini bőröndöm sem fért volna el a fejem felett és közvetlenül a repülőgép mellett vették ki a kezemből és tették a raktérbe, leszállás után meg a repülőgép melletti betonra pakolták ki és vehettem el, mielőtt a transzferbusz az épületig szállított volna. Nekem ez tetszett. A pénztárca, telefon, útlevél, jegy meg úgyis a zsebemben van mindig.

Időzóna: Bulgária a greenwich-i középidőtől két órával keletebbre fekszik (GMT + 2 óra), tehát amikor Pesten 1 óra van, Szófiában már 2.

Szállás: ez nekünk adott volt, mivel a férjem munkaügyben tartózkodott kint és az ottani kollégája választotta neki, mire én utána repültem már nem változtattunk, azt a 3 éjszakát is ugyanott töltöttük. A Hotel Vitosha (http://www.vitoshaparkhotel.com/) jó választásnak bizonyult, annak ellenére, hogy nem a belvárosban van. Sőt! Csendes környék nagy parkkal és az ágyból a Vitoshára láttunk. Két metrómegálló közt található, kb 10 perces sétára tőlük. Egy éj durván 20.000 Ft reggelivel. Érdekes, hogy a szoba apartman jellegű volt, hűtővel és mosogatóval. Vasárnap reggel otthagyhattuk a csomagjainkat a repülő indulásáig.

Tömegközlekedés: háááát ez nagyon érdekes! Első nap, metró, venni akartunk 6 jegyet előre, a pénztárosnő meg csak bólogatott (na ez meg a másik: ott a bólogatás nemet jelent) , meg hogy no, no, no. Na jó, nem értettük mi van de vettünk két jegyet (mert azt mondanom sem kell, a miértekre csak bolgár nyelven kaptunk választ). Azt tudni kell, hogy Szófiában egy metróvonal van, de az egy nagy hurkot ír le (és még két nyúlványa is van), a Serdica megállónál metszi egymást, olyan mintha az Örs vezér össze lenne kötve még Kőbánya-Kispesttel mint egy vonal és úgy találkoznának a Deákon, teljesen logikusan??!  ezt a bolgárok 2 vonalnak számítják. Szóval mi megvettük a jegyet, de rájöttünk, hogy a másik irányba akarunk menni, átmentünk a jó oldalra, de ott a beléptetőrendszer már nem engedett be. Ugyanis a jegyen van vonalkód, odarakod, leolvassa, zöldre vált, átmehetsz a forgón. Hát mi nem. Mint kiderült a jegyet ott nyomtatják ki abban a percben mikor megveszed, csak egyet vehetsz, egy irányba és csak aznap használhatod fel. Amúgy a nénik zárásig ott vannak, de automata is van mindenhol. 1 leva egy jegy. A metróban bemondanak mindent angolul is, a kiírásban a megállók latin betűvel is szerepelnek. Még egy lényeges dolog, hogy ha a belvárosból megyünk az reptérre a Mladost I. megállónál kettéágazik a vonal, figyelni kell a kiírást a megállóban mikor felszállsz, hogy az ipari parkba megy vagy az az airportra. A buszt (ott a sofőrtől veszed a jegyet) is kipróbáltuk, megállóban kiírás csak cirill betűvel, bolgárul- külön nyárra, külön télre, munkanapra és munkaszüneti napra menetrend, de ezt is csak segítséggel tudtuk meg…. Szóval mi csak vártunk. És jött. Amikor meg nem jött, hívtunk taxit, az OK Supertrans taxit ajánlom (https://www.oktaxi.net/contacts_en.php), megbízható, hivatalos taxitársaság és sokkal alacsonyabb tarifával dolgoznak mint hazánkban. A Szófiai reptéren is ott a pavilonjuk, ha például, mint én nagyon későn értek oda és éjszaka nem szívesen metróznátok.

Emberek: Nagyon kedvesek és segítőkészek. Angolul annyira beszélnek, mint mi magyarok – hát nem annyira. Amúgy előfordult, hogy a menő étteremben a még menőbb pincér srác egyáltalán nem beszélt, még azt sem vágta mi az a pineapple, míg a néprajzi múzeumban a 60 éves nénike angolul magyarázta a szövés csínját-bínját. Semmilyen negatív tapasztalatunk nem volt. A szó legnemesebb értelmében vett egyszerű, barátságos emberek. Mindjárt otthon éreztem magam. Azért ezt az ellentétes metakommunikációt 3 nap alatt nem lehetett megszokni, mármint hogy a bólogatás a nem, a fejrázás az igen. :D Vesszük a jegyet a buszsofőrnél, leszámolja, rázza a fejét, de most mi vaaan??? pont annyi, 2 levát még eltéveszteni sem lehet, ja te is úgy gondolod, ok, leülünk, furcsállom, hogy nincs lyukasztó, néni mutatja, hogy van (nagyon maszek, tulajdonképpen egy szög), lyukasztom, néni fülig érő szájjal rázza a fejét – nagyon vicces.

Kaja: itt aztán lehet finomságokat kóstolgatni. Ha megnézitek a mellékelt képeket, láthatjátok, hogy ráadásul mindezt olcsón. Például a Halite piacán kipróbálhatjátok a helyi palacsintát, ami vastagabb és zsírosabb mint a miénk (-1 palacsintát ketten alig tudtunk megenni annyira tartalmas és édes volt, de sós ízben is kapható), apró süteményeket, pékáruból rengeteg féle volt, ruszli és sajtok minden mennyiségben, a Halite alagsorában még egy önkiszolgáló étterem is működik, de azt nem próbáltuk. A Hölgyek Piacán nézzétek meg a magost: mindenféle szárított gyümölcs meg gabona, meg amit el lehet képzelni. Mogyoróból vagy 5 féle volt, meg szárított mangó, meg goji bogyó, még kakaóbab is! És az a sok friss zöldség!! Októberben egy csomó málna, eper, barack, szőlő, szilva szépen sorban kirakva. Rengeteg zöldség, gomba. Az egyik árus egy hatalmas, focilabda nagyságú pöfeteget árult szeletben. De volt som, csipkebogyó, szárított gyógynövény és fűszer is. A friss fűszernövényekből halomnyi volt és látszott, hogy pár órája szedték. Minden harsogóan friss volt és színes. Első nap a CUM áruház földszintjén lévő olasz tésztázóban ettünk, mert nem bírtuk tovább. Eredetileg tradicionális bolgár vendéglőt /mehanát/ kerestünk, de nem botlottunk bele. Egy sopszka saláta, egy lazacos tagliatelle, sör, frissen facsart narancslé + borravaló kijött durván 3000 Ft-ból, a belváros közepén. Nagyon ízlett a bolgár Zagorka sör, olyan könnyű és nincs utóíze. Az Ivan Vazov színház előtt árulnak spéci hamburgert kocsiról, de olyan sokan álltak, hogy nem vártuk ki, pedig remek illata volt. Vettünk viszont vajas morzsolt kukoricát, amit pohárban adtak, hát érdekes. Este a Vitosha ulicán egy gyorsétteremben ettünk helyi specialtást: egy cserépedényben tejföllel/túróval és zöldségekkel összesütött tojást. Ha kimentek a Vitoshára a felvonó végén lévő turistaházban csak bolgár hagyományos kaja volt, naná, hogy kipróbáltuk. A babfőzelék tűnt kihagyhatatlannak egy nagy kolbász kíséretében. A Fekete-csúcson legnagyobb meglepetésünkre szintén lehet ebédelni, nem is volt kérdés a bolgár lencseleves, palacsintával és forró teával. Utolsó napi ebéd gasztronómiai élményeim egyik non plus ultrája. http://www.shtastliveca.com/?controller=Object::Page&id=42 . Bár elvileg hagyományos és nemzetközi fogásokkal hirdeti magát, valójában egy tradicionális kaját sem tudtak ajánlani, de ezt hamar megbocsátottam. Az enteriőr, a zene, a hangulat, na és az étkek!! Ettünk friss salátát, aztán a férjem bundázott csirkét tzazikivel én meg lazacot krémes mascarponés, kapros krémmel fűszeres vajmártásban. És két különleges desszertet, csoki tortaszeletet, de tészta abban nem volt, csokiflánnak mondanám a legjavából, meg egy quinoás vaníliás csodát! A könnyem majd kicsordult. Ez egy nagyon menő hely csütörtök este már csak vasárnap délre tudtunk asztalt foglalni! A kiszolgálás is kitűnő, Iskra egy tünemény. Összesen 52 levát fizettünk. Amúgy sokféle étterem van, spanyol, indiai, olasz főleg, meg hotdog meg meki, meg egy csomó minden amit pont nem akarsz Bulgáriában enni. Bár nem jutottunk el ebbe a három étterembe idő híján, de ezeket legközelebb biztos kipróbáljuk: http://www.izbite.com/en, http://www.kashtite.com/en, ez pedig a Vitosha hotel közelében található: http://www.borimechkata.com/home.php?lang=en.

Időjárás: soha nem utaztam, volna októberben, ha a férjemnek nem pont most kellett volna idejönnie. De óriási mázlink volt a 20 fok körüli maximumokkal, nappal csak melegítőfölső kellett, este már dzseki is. Ha csak lehet én a nyári városnézést preferálom. Például jó lett volna este kiülni Szófia Váci utcáján, de annyira hideg volt, hogy nem lehetett ücsörögni sehol. Szóval nyár!

Ajándék: jó tudni, hogy a szuvenírárusok vasárnap is nyitva vannak. A Serdica metrómegálló alagsorában mindent be lehet szerezni. Ahol mi vásároltunk lehetett bankkártyát használni, sőt euróval fizettünk egyszer. Amit Bulgáriából érdemes az a rózsaolajból készült kozmetikum. Én annyira de annyira imádom az illatát. Van belőle parfüm, illóolaj, masszázsolaj, szappan, fürdősó, krém mindenféle kiszerelésben, díszdobozban férfiaknak, nőknek. Magamnak kézkrémet vettem – isteni (ez az 50 ml kézkrém a L’occitane-ben kb 6-7000 lenne) lányomnak roll-ont, díszüvegben rózsaolajat 2-3 leva minden. Persze extra csomagolású cuccok is voltak drágábban. Szép, hímzett hűtőmágnesek, bögrék, kicsi kolomp valódi színes szőttessel – jaj ez annyira tetszett. És persze a kis ikonok! A legszebbek és a legnagyobb választék a Szv. Nedelja templom belsejében egy kis rejtett folyosón lévő üzletben vannak, de ez vasárnap zárva. Itt vettem egy réginek látszó, gyönyörű darabot 13 leváért, ráadásul a kiscsaj, Antónia nagyon kommunikatív és kedves. A CUM-ban nincs semmi, hiába írják az útikönyvek. És ott a bolhapiac – ott aztán vannak érdekes dolgok. A bevásárlóközpont, pláza messze van a belvárostól, csak akkor érdemes, ha sok időnk van, nagyon sok időnk. És persze ott a duty free hazafelé!!! én imádom, mert mindig olyan termékeket, és azokat olyan kiszerelésben lehet venni, amit a városban nem is láttál. Hoztunk rengeteg bolgár csokit, magos édességet, bolgár sajtot, de húsáru is volt.
Posta: képeslap mindenhol van 1 leva, de bélyeg csak a postán és az vasárnap zárva. Jó tudni ha minden kötél szakad a duty freeben a bolgár szuveníres üzletben a hölgy feladja a lapot ha ott veszed. Nekünk is induláskor jutott eszünkbe, de megoldódott így a probléma. 1 hét alatt ért haza.

Látnivalók: nettó két és fél nap. Nem sok. De a legtöbbet hoztuk ki belőle.

Péntek reggel indult a felfedezés. A Serdica metrómegálló a központ, itt ki is szálltunk. Első célpont itt a földbe süllyesztett, 14. sz-i Szv. Petka Szamardzsijszka templom. Nagyon pici, nagyon régi.

Aztán következett a Banya Basi dzsámi, Szófia utolsó működő mecsete, Európa egyik legrégebbi török vallási épülete a 16. sz-ból. A férjem bement, vett fel papucsot a bejárat mellől, én csak bekukkantottam. Soha nem láttam még működő mecsetet. Alighogy kijöttünk felhangzott a müezzin éneke, hangjával betöltve az egész utcát és egy szempillantás alatt rengeteg imádkozó ember gyűlt oda, még a járda is tele volt szőnyeggel, pokróccal.

Aztán bementünk a szemben lévő Halite fedett piacra. Érdemes megnézni az alagsorban a római Serdica település maradványait. Ez a vásárcsarnok nagyon tiszta. És nem csak élelmiszer van, hanem bőráru, ásvány és berendezési tárgyak is.

Aztán végigsétáltunk a Pirockán ez is olyan kis bevásárlóutca. Zsolti beugrott egy hangszerüzletbe, míg én az ékszereket vizslattam.

Aztán lekanyarodtunk a Knijaz Borisz utcán, ahol benéztünk a fából faragott, csodás ikonosztázáról híres, kicsi, poros román ortodox templomba, az útikönyv szerint legendásan változó a nyitva tartása, szerencsénk volt.

Aztán a Hölgyek piacán találtuk magunkat. Azt még nem írtam róla, hogy nem csak zöldségek vannak, hanem szerszámok, bogrács, seprő és rengeteg apróság, olyan lengyelpiacos cuccok.

Benéztünk a Szv. Kiril i Metodi templomba is. Ez elég modern a többihez képest. Viszont itt ülhetsz kicsit ha elfáradtál, inkább váróterem jellege van mintsem templom.

Aztán visszasétáltunk a zsinagógához. A szófiai zsinagóga a 2. legnagyobb Európában (a Dohány utcai után). A bejárat az Ezark Yosif utcáról nyílik. Kaputelefon szerű gombot kell benyomni, hogy beengedjenek a vasajtón, mert amúgy olyan mintha be lenne zárva, de ne higgyetek a látszatnak. 2 leva/fő. Egy öregúr ékes angolsággal elmondta nekünk a zsinagóga, a bolgár zsidóság és saját családjának szívfacsaró történetét. Azért az elgondolkodtató, hogy a bolgár elnök nemet tudott mondani a deportálásra, megmentve bolgárok tízezreinek életét…… Ennek ellenére a II. világháború után sokan emigráltak és alig 4-5 ezerre tehető a szófiai zsidóság száma napjainkban. A zsinagóga éke a hatalmas csillár. Kipát találtok a bejárat mellett.

Visszasétáltunk a dzsámi mellett és megnéztük kívülről a Központi Fürdő mesés épületét, de nem mentünk be. Előtte fényképezkedtünk a parkban.

Majd a CUM épülete következett. Ez a bevásárlóközpont a szocializmus korának Westendje volt, tele olyan áruval, amire az átlagembernek nem volt pénze. Tényleg pazar lehetett, de ma kong az ürességtől. Viszont a földszinti tésztázó nagyon jó.

Innen a Szv. Nedelja templomba vezetett utunk. A terror templomának is nevezik, mert elődjét 1925-ben felrobbantották a kommunisták (válaszul, hogy a pártot betiltották), de előtte megvárták míg megtelik tömeggel. 150-en haltak meg, több mint 500-an megsebesültek. Nekem nagyon tetszett ez az új templom is. Nem is látszott, hogy új, annyira el volt kormozódva a kupola és a felső freskók. És ugye itt van a jó kis szuvenírbolt tele ikonosztázokkal. Belépő nem volt a templomba, de vettünk fotójegyet 5 leváért, támogatásként. Arról még nem beszéltem, hogy azért nagy a szegénység. Bár csili-vili a belváros, azért az embereken látszik az életszínvonal. Azt olvastam a bolgár átlagkereset 2011-ben olyan 40.000 Ft körül volt. Hát nagyságrendeket nem nőtt azóta. Láttunk pár koldust, de kóbor kutyából csak két jámborat.

Innen továbbhaladva a Szv. Petka Paraszkeva 13. századi kápolnát néztük meg. El van bújva. Egy gyönyörű faragott, berakásos fa kapu jelzi. Ne hagyjátok ki, útba esik. Amúgy szinte minden egy helyen van, karnyújtásnyira. Gyalog bejárod.

És elérkeztünk a Rotundához, Szófia legrégebbi épületéhez. A 4. században alapították. Varázslatos a kupolafreskó, főleg ha számításba vesszük, hogy a 12. századból való. Belépő nincs, de ha lehet vegyél valami apróságot!

Majd megnéztük a Nemzeti Régészeti Múzeumot 10 leva/fő. Bulgária egyik legkiválóbb közgyűjteménye, olvastam az útikönyvben. Tényleg páratlan. A freskókat nem lehet megközelíteni, mert ha 70 cm-nél közelebb mész besípol. Mi majd infarktust kaptunk. Nagyon érdekesek a pénzek, cserépedények, oszlopok – Bulgária egész területéről idegyűjtötték az értékeket. A legnagyobb truváj azonban a trák kincsek. A kiállítás legértékesebb darabja egy arany halotti maszk a Kr. e. 4. sz-ból. De voltak páncélok, fegyverek, használati tárgyak…. Nagyon megígézett engem. Hihetetlen, hogy akkor amikor mi még sehol nem voltunk milyen míves páncélokat készítettek. Itt jegyzem meg, hogy a múzeumok javarészt vasárnap is nyitva vannak, hétfő a szünnap.

Ahogy kiléptünk a múzeum kapuján 5 percre rá már kezdődött is a díszőrségváltás az Elnöki Hivatal előtt. Minden páros órában látható, érdemes úgy időzíteni.

És utána csak sétáltunk a Largoton lefelé. Szemügyre vettük a Kommunista Párt óóóriási székházát, elhaladtunk a Nemzeti Bank előtt, majd a városi parkban sétáltunk. Az Ivan Vazov színházban kívülről gyönyörködtünk, szép az a tér. Van mellette egy sárga lakóház. Nézzétek meg a tetejét, van ott egy panorámás szoba. Elképzeltem, milyen klassz lehet onnan szétkémlelni. Szóval ezen a téren különböző street foodok közül tudtok válogatni. És utána le lehet ülni a tiszta virágos parkban. Keressétek meg a fém őzeket is!

Aztán megnéztük a bolgár Parlamentet és megkerülve a Szv. Alexandr Nevszki katedrálist visszasétáltunk a Vitosha ulicára korzózni és vacsorázni. Majd a hotel night club részében közelebbi barátságba kerültünk a bolgár pálesszel, a rakiával, de miután a dj annyira elemében érezte magát h nem hallottuk a saját hangunkat sem, jobbnak láttuk exitálni.

Szombat: irány a Vitosha! Ezt ki ne hagyjátok! A 123-as busz visz fel (a Dimitrov metrómegállónál is megáll) a zárt lanovka aljáig. A buszjegy is 1 leva, sofőrtől veszed. Végállomáson leszállsz és ott a lanovka indulása. Oda 8 leva/fő, retúr 10 leva per fő. Naívan csak oda vettük meg, gondolva arra, hogy visszafelé a libegővel vagy busszal megyünk, és így megnézhetjük a híres dragalevci monostort. Nem így lett. Mire kiszálltunk a felvonóból kellően éhesek voltunk, úgyhogy a turistaházban lévő önkiszolgálóban bekajáltunk.

Aztán irány a csúcs. A férjem munkatársa mondta, hogy innen már csak egy óra laza séta. Hát ebből egy amatőr hegymászás lett. Mert mint kiderült mi légvonalban indultunk el, a kitaposott ösvényen, a többieket követve. De van egy teljesen lájtos kocsiút is. Ahogy kijöttök a lanovka épületéből szemben van a kassza meg a Nemzeti Park felirat. Balra van a turistaház és a meredek gyalogösvény, jobbra meg a murvás kocsiút felfelé. Látszólag nem a csúcs irányába visz, de visszafelé arra jöttünk, szóval tuti oda visz és még valami: a libegőt is ezen a murváson éritek el. A libegő a hegy másik oldalán visz le, végállomásán a 93-a buszra kell felszállni, ami bevisz a városba éééés itt található egy tradicionális étterem is: http://vodenitzata.com/en/galeria/. És ha van elég idő még innen vissza lehet sétálni a dragalevci templomhoz is. A hegyről való lejövetel harmadik módja, ha a hegy tetején Alekóban felszállunk a 66-os buszra (ami letesz a templom előtt is, ha esetleg megnéznéd) és ez is bevisz a városba. Vegyétek számításba, hogy a libegő és a busz 16-ig jár, a lanovka meg 17.30-ig közlekedik – persze síszezonban biztos másképp, de általában így. Szóval a turistaháztól a Fekete-csúcs 2290 m-es magassága jó 2 óra alatt teljesíthető. Sapka, kabát, bakancs erősen ajánlott. Nem is a hideg, inkább a szél miatt. Csodálatos lelátni a magasból a városra, olyan szép időnk volt, hogy még a nagyon távoli hegyekig is elláttunk. Érdekes morénahalmokon keltünk át és a tető meg igazi holdbéli táj. Minden kopár a Vitosha tetején, mert évszázadokkal ezelőtt lelegeltettek mindent, szóval pisilni nem igazán tudsz a természet lágy ölén, mert kirándulók azok vannak szép számmal.

A hegycsúcson lévő menedékház nagyon hangulatos. Többféle meleg étel kapható, tea, sör, én azon csodálkoztam, hogy még tejszínhab is jutott a palacsintámra. De a legkirályabb, hogy szikrázó napsütésben a kinti asztaloknál is lehetett fogyasztani. Soha nem ettem még ilyen kivételes környezetben. Miután jól kifotóztuk magunkat indultunk vissza, még éppen elértük az utsó lanovkát. Lent azonban sokat vártuk a 123-as buszt, fáztunk, hívtunk taxit, mire beültünk már jött is a busz. Így van ez. Élveztük, hogy viszonylag emberi időben visszaértünk a hotelhez, folyattuk magunkra a forró vizet és az ágyból néztük a lenyugvó napot, hogy tűnik el a hegy mögött.

Vasárnap: reggel korán összepakoltunk, beadtuk a recepció melletti zárt helyiségbe a csomagot és irány a város. A Serdicán vettünk pár ajándékot, aztán a Largoton végig. Kevés autó volt, szép, őszi napsugaras reggel.

Először a Cári Palotában lévő Néprajzi Múzeumot néztük meg 5 leva/fő. Bulgária régen híres volt szőtteseiről is. De azt nem gondoltam volna, hogy a múzeumban csak szőttesek vannak. Egy kiscsaj az elején eldarálta, hogy nem lehet fényképezni. Nem is értettük, hogy miért, de ezt felül is bíráltuk mindjárt. Szóval falikárpitok és szőnyegek garmadája. Egy idős hölgy beavatott minket a szimbólumok rejtelmeibe. Például a béka a családi boldog hétköznapok, a nyúl a termékenység, az olló a családi egyensúly jelképe. Mesélte, hogy pár szőnyeget ő készített. De voltak hatalmas egész falnyi mérető és többszáz éves szőnyegek is. A szőnyeg közepébe régen annak a nevét szőtték bele, akitől ajándékba kapta az illető. Valamint van egy szoba tele a volt a bolgár Kádár János, Teodor Zsivkov relikviáival, amiket külföldi kollégáitól kapott.

A következő állomás az orosz ortodox Szv. Nyikolaj templom volt. 1912-13 telén építették egy orosz diplomatának, aki nem akart bolgár istentiszteletre járni. Hagymakupolás, meseházikó. Én vasárnap szeretem megnézni a templomokat a maguk létezésében, működésében, emberekkel, a pap énekével, a tömjén illatával. Olyan érdekes embereket láttam, például két 15 éves forma lányt, hajuk két copfban, fonva, vállukon háromszög alakú kendő, térdig érő szoknya, kezükben imakönyv. Érdekes még az is hogy nincs szék, nem ülnek az ortodox templomokban hanem állnak. Amúgy meg mesések belülről ezek a freskók, ikonosztázok, minden arany, minden csillog.

Aztán megnéztük a bolhapiacot. Autentikus figurákból nem volt hiány. Ez olyan lengyel piac féle kirakodóvásár. Itt aztán minden volt.

És elérkeztünk az Alexandar Nevszki katedrálishoz. Ez a templom az 1877-78-as orosz-török háborúban elesett orosz katonáknak állít emléket. Monumentális. Belülről is. Fényes. Szállt a füstölő illata. Közben 3 pópa tartotta a misét. A hátamat falnak vetve csak néztem és nem tudtam betelni a hangulattal.

Aztán elmentünk a Külföldi Művészek Galériájához, ez a katedrális mögött van. 10 leva a belépő, de mivel idő híján voltunk ezt most sajnos kihagytuk, pedig páratlan flamand festménygyűjteményéről híres.

Visszamentünk a katedrálishoz és a kriptájában megtekintettük - ahogy az útikönyv írja: a világ egyik legkiválóbb ortodox ikonográfiai kiállítását. Tényleg érdemes volt. Rengeteg szebbnél szebb ikon, oltárkép. Érdekes volt, hogy némelyik a 4-5. századból milyen jó állapotban megmaradt. Erősen ajánlom.

Majd a Szv. Szofija templom következett. Az ókorban ez volt a város legmagasabb temploma. Nevét Nagy Konstantin lányáról kapta. Szinte biztos, hogy a város e templom nevét vette át. Először 1376-van használták először a város neveként. A szófia név a görög bölcsesség szóból származik. Szóval épp egy esküvői szertartásba csöppentünk, nem is időztünk sokat, de azt el kell mondjam nagyon puritán a többihez képest. Oldalában örökmécses ég az ismeretlen katona emlékére.

Egy utcával beljebb megnéztük a Bolgár Nemzeti Operaházat,
majd egy hirtelen ötlettől vezérelve még elmentünk a Szv. Szemocsiszlenci templomhoz. Itt láthatók a főváros legszebb középkori freskói és ikonjai. És tényleg, tiszta képregény volt. Csak ámultam. Épp egy halotti tor zajlott. Egy asztal meg volt pakolva kajával és itallal, ki volt téve az elhunyt néni képe és ott ültek. Érdekes, hogy ebben a templomban láttam csak faragott padsort és minden ülésen a használója neve állt kis táblán, de csak két sor volt.

Majd a Graf Ignatiev utcán mellénk csapódott egy helybéli – Rákóczit ismerte. Azt gondolta ezért meghívjuk egy korsó sörre, tévedett. Ez egy nagyon izgalmas utca. Nem olyan fényes közel sem mint a Vitosha sugárút, de hullámzik és van sok zöldséges és itt a híres könyvpiac. Állítólag minden nyelven árusítanak könyvet. Hát magyart nem láttam, de oroszt annál többet. 

És a záró akkord a parádés sunday lunch a Restaurant Shtastlivecában. Aztán már indulnunk is kellett a csomagokért és irány a reptér.

Tudom, hogy Szófia nem csak a belvárosból áll, megnéztem streetview-n a kietlenebb részeket is, de ennek ellenére vagy ezzel együtt ez egy abszolút pozitív megtapasztalás volt. Mintha Szófia homokot szórt volna a szemembe, minden tetszett a törött burkolatú külvárosi járdákkal, a szegényes utcákkal, a kéregetőkkel és azzal a pár kóbor ebbel együtt, mert még ezek is barátságosak voltak. Olyan érzésem volt, mint aki meglátogatja szegény rokonát, és az szívesen fogadja őt. Ha felfedezés szempontjából az a kérdés, hogy egy sterilebb nyugati város vagy ez az izgalmas és kiszámíthatatlanabb keleti, hát számomra nem kérdés. Amennyiben több napunk lett volna béreltünk volna autót és bejártuk volna a környéket. Varázslatos utazás volt!

Szóval ha úticélt kerestek, ne hagyjátok figyelmen kívül ezt a nagyszerű várost sem!

Dovizdanáj!

Eszti
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Ivalo - 2016.11.23. 14:35

Köszönöm a részletes, és pontos beszámolót, rengeteg segítséget nyújtott az ott-tartózkodásom alatt!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina