La Loire á Vélo - Tours

Franciaország Loire-völgye

Ott-tartózkodás ideje: 2015. júl. 22.  - 2015. júl. 25. (3 nap)

0 hozzászólás I 1 753 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. nov. 08. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: Loire Blois Tours kastély kerékpár EuroVelo6 

Korán kimentünk (kibicegtem) a közeli állomásra, hiszen Blois-ban már nem volt semmilyen tervezett programunk a mai napra. Szinte azonnal megértettük a nagyon logikusan működő helyi vonatokra menetjegyet adó automata működését, és még a szenior kedvezményt is tudtuk érvényesíteni. Franciaországban a 60 év feletti utasok vehetnek olcsóbb vasúti jegyet. (bizonyos napszakokra – jellemzően nem csúcsidő és bizonyos vonatokra – jellemzően helyi vonatokra, nem mindegyik IC-re ) Gondoltuk visszaveszünk egy kicsit franciáktól nagyapáink, apáink háborús jóvátételéből. Miközben örülünk kettős győzelmünknek az automaták és a franciák felett a hangosanbeszélőbe bemondják, hogy most érkezik egy vonat az első vágányra és tovább indul Tours –ba. Remek, még húsz percet is nyerünk az előre kinézett vonathoz képest! Kezeltük a jegyünket és felszálltunk a beérkező szerelvényre. A vonaton lapozgatom az állomásról elhozott helyi menetrendet tartalmazó kis leporellót és látom, hogy ez a vonat nem megy be Tours központi állomására, hanem csak St-Pierre-des-Corps –on ( ez egy hatalmas rendező pályaudvar – ’Tours külső’ ) áll majd meg, ahonnan be kell jutnunk a városba. A következő megállónál Amboise–nál le is szálltunk erről a vonatról és megvártuk az utánunk következőt, a mi eredeti járatunkat. Ennek a kalandnak is volt némi hozadéka, mert várakozás közben az állomáson találtunk egy Tours - Chenonceau menetrendet.

Loire

Tours 1.nap

Megkerestük az állomás mellett hotelünket, bőröndjeinket a recepció mellett hagytuk és már fordultunk is vissza az állomásra, hogy egy újabb szenior jeggyel a következő vonattal elinduljunk Chenonceau –ba. Szinte mindegyik Loire-völgyi kastély megközelíthető tömegközlekedési eszközzel. Első napi Blois - Chambord – Cheverny - Blois körtúránk útvonalán is jár autóbusz a Blois vasútállomásról indul. A Chateau de Villandry –hoz Tours –ból a 117-es járat megy ki naponta kétszer. Más kastélyok is megközelíthetők vonattal, bár van amelyik kilométerekre van a vasútállomástól. Ezeket a lehetőségeket arra az esetre néztük meg, ha kifogunk egy hetes esőzést és esetleg napokig nem tudunk bringázni. A Chateau de Chenonceau bejárata talán még kétszáz méterre sincs a vasúti megállótól. A bejáratnál hatalmas tömeg, hosszú sorok a pénztáraknál, de nekünk van előre váltott jegyünk így egyből beléphettünk. Vagyis még egy hátizsák ellenőrzés következett, és mivel volt élelmiszer a táskánkban, azt be kellett rakni a bejárat mellett egy kis helységbe. Nem tudtuk, hogy ilyen szigorúan veszik az élelmiszer bevitelét. Bent több különböző kategóriájú étterem is üzemel, a kastély parkján kívül a bejárat és az autóparkoló között pedig egy hatalmas piknik zóna van kialakítva. A kaputól egy gyönyörű fasor vezet a kastélyig. A bejárat előtt és itt az úton is rengetegen sétáltak a Loire-völgy talán legszebb, legelegánsabb, legkülönlegesebb kastélya felé. Maga az ötlet, hogy egy folyó hídjára egy kastélyt építsenek igazi európai gondolat. A kivitelezés pedig nagyon ízléses. Már a kertek is igazi kertépítészeti alkotások, a soktucatnyi virágból készült kompozíciókat mértani pontosságú sövénysorok határolják. Fantasztikus látvány, amikor átnézel a kastélyt tartó (eredetileg híd ) pillérek alatt a Cher folyón. Az épületet a bejáratnál kapott 24 oldalas nagyon részletes magyar nyelvű látogatói kalauz alapján jártuk be. Chenonceau a hölgyek kastélya, az első úrnők Diane de Poitiers ( 1499- 1566 ) Medici Katalin (1519-1589) és Louise de Lorraine (1553-1601) alakították ki nagyon jó ízléssel a kastély pompás termeit és csodálatos parkjait. Majd ismét hölgy tulajdonosok következtek, akik visszaállították és megőrizték nekünk eredeti szépségében, még úgy is, hogy Simone Menier az első világháborúban katonai kórházként üzemeltette. Az éttermek melletti egyik épületben ideiglenes kiállítás mutatja be a ’Nagy Háború’ 100. évfordulóján a korabeli kórházat.

Loire

Végigjártuk a földszinti őrség termétől a kápolnán át a gyönyörűen berendezett szalonokat, a csodás galériát a Cher folyó fölött. A pincétől a padlásig bejártunk mindent. A pince szintjén a korabeli edényekkel komplett berendezett hatalmas konyhát, fent pedig a királynék szobáit láthattuk. Egy darabig nem zavar, ha mindezekhez az élményekhez egyszerre sokad magunkkal jutunk, de itt néha már zavaró volt a látogatók sokasága. Több tucatnyi náció csodálta velünk együtt ezt a elképesztő kastélyt, az európai gondolat az európai művészet az európai civilizáció remekét. A mai nap varázslata sem tudta feledtetni velem a feltört lábam a gyaloglással arányosan növekvő fájdalmát. Kifelé én már csak leültem a gazdasági udvar bejáratánál egy padra és megvártam, míg Márti körülnéz. Kilépéskor visszakaptuk a hátizsákunkat, és ha már volt benne élelmiszer leültünk a piknik padok egyikére. Bár nagyon sok asztal van, annyira sokan voltak, hogy csak betolakodóként tudtunk leülni az asztal másik végére egy francia család mellé. Az óvodás korú gyerekek teljesen elámultak, amikor Mártival magyarul beszélgettünk. Vonattal visszamentünk Tours–ba, elfoglaltuk szobánkat a hotelban és végre elérkezett a pillanat, hogy megszabaduljak attól a borzalomtól, amit az új cipőm által feltört lábammal az elmúlt napokban át kellett élnem. A 3a jelzésű busszal kimentünk a bevásárló központba és egy Carrefour hipermarketben meg is találtam az igazit egy nem túl szép, egy számmal nagyobb, nagyon puha sportcipőben. Az ára 17 EUR is pontosan elképzeléseinknek megfelelő volt, és ha még ki is bírja a hátralévő néhány napot, akkor igazán remek lesz. Önkiszolgáló pénztárnál fizettünk, és amikor lehúztuk a cipőt a gép zenélt. Mi a csoda lehet már? Megnéztük, és azt jeleztet, hogy 70%-os leértékelés van és a ’ világ legpuhább sportcipőjét’ 4,5 euróért, azaz kevesebb mint 1400 Ft-ért vettük meg! A vásárlás után azonnal átcseréltem a lábbeliket és egyből ’átfutottunk’ a svéd asztaloshoz, hogy egy késődélutáni olcsó ebéddel megünnepeljük ezt a remek cipővásárlás. De legnagyobb megdöbbenésünkre néhány szelet pizzán és sütin kívül nem volt semmi az étteremben. Azért a Family kártyára ittunk egy nagyon finom erős kávét, ha már ingyen van, csak éjfél felé derült ki, amikor álmatlanul forgolódtunk, hogy ezt lehet nem kellett volna. Busszal visszamentünk, hogy útikönyvünk remek térképes leírása alapján bejárjuk Tours történelmi belvárosát. Sétánkat a Tour Charlemagne –nál kezdtük végig a fagerendás házakkal övezett utcácskákon a Place Plumereau éttermekkel és 15. századi gyönyörű fagerendás házakkal övezett terén át a Maison de Tristan-ig.

Loire

Tours 2.nap

A kerékpárkölcsönző nagyon közel volt hozzánk, úgy százméternyire a vasútállomás túloldalán. Már nyitás előtt ott ácsorogtunk. Az eladó nagyon rendes volt, mert a mai napra 15 EUR-ért adta ki a bringákat, de ráírta a papírunkra, hogy holnap csak 8 EUR-t kell fizetnünk, így két napra csak 11,5 EUR/nap lett egy bringa bérlete. Ezek is aluvázas, szuper könnyű kerékpárok voltak, mint az első nap Blois-ban. Csak kb. száz métert kellett a kölcsönző utcáján tovább menni, hogy rákanyarodjunk a Tours átszelő La Loire a Velo kerékpárútra, amin kitekertünk déli irányba a városból. Itt az út egy nagyon szép városi szabadidő park mellett nyugat felé fordul és zömében a Cher folyó mellett halad tovább. Szemben egy kereszteződésnél egy öt-hat fős női társasággal találkoztunk, akiknek az átlagéletkora nagyon közel lehet a nyolcvan évhez. Természetesen kerékpártúráztak ők is, vagyis van remény, hogy talán még mi is visszatérhetünk egyszer ide. Kerékpáros pihenő, majd egy golfpálya mellet vezet az út, aztán mezőgazdasági terület és ismét a folyópart. A Tours – Villandry közötti szakasz nagyon szép, zömében kerékpárút, vagy nagyon kis forgalmú osztott használatú közút. Villandry-nál le kell kanyarodnunk a La Loire a Velo–ról, hogy néhány száz méter tekerés után eljussunk a kastélyhoz. Természetesen van kerékpáros parkoló, ahol lerakjuk vasparipáinkat. Ennek a kastélynak a parkja nevezetesebb, mint maga az épület, így mi is úgy döntünk, hogy először a kertet járjuk be.

Loire

Első áttekintő pillantásunkat a kastély mögötti dombocskáról vetjük a parkra. Valóban lenyűgöző a látvány, a mértani pontossággal lemetszett bokrok a virágok szín kavalkádja, a lugasok. A dombról lesétálva bejártuk az egész parkot, és ma már hála a tegnap vásárolt sportcipőnek egyáltalán nem fájt a lábam, itt-ott azért leültünk egy kicsit nézelődni, mert meglehetősen nagy a park területe. Visszatérve az épülethez végigjártuk a szépen berendezett szobáit, természetesen mindenhol gyönyörű virágcsokrokkal voltak feldíszítve. Amikor befejeztük a látogatást ismét bringára pattantunk és elindultunk Rideau felé. A Villandry-ból kivezető út egy rövid, de elég meredek emelkedővel indult, majd műúton, kerékpárúton és ismét műúton haladtunk mai második úti célunk felé. Már majdnem Rideau-ban voltunk, amikor egy kastély mellett haladtunk el. A bejáratnál nagy táblákkal jelezte a tulajdonos, hogy az épület Privát használatban van. Bevásárlóközpont mellett kerékpárúton tekertünk be a városba, ahol a kastély bejáratához vezető utat valahogy elbénáztuk és egy kemping bejáratához értünk, de néhány száz méterrel arrébb meg lett a kastély is. Az épület felén éppen restaurálási munkákat végeztek, így a belépő jegy is ezzel arányos volt 10 EUR helyett 6,5 EUR. Már az épület előtti évszázados hatalmas fák is lenyűgözőek, belül a látogatható termek gyönyörű ’korabeli’ bútorokkal voltak berendezve. Egy videón azt is mutatták, hogyan készítették újra hagyományos kézimunkával a ’korabeli’ bútorok textíliáit. Egy kicsit pihentünk még az évszázados fák árnyékában és néztük a víztükörben visszatükröződő épület impresszionista képét.

Loire

Rideau-ban a vasútállomás több mint két kilométerre van a kastélytól. Kitekertünk az automatából megvettük a szenior jegyeket. A vonat pontosan érkezett, természetesen alacsony padlós, természetesen kerékpár szállítására kialakított hellyel, és természetesen ingyenes bringaszállítással. Nagyon meg voltunk elégedve a mai túranapunkkal. Ugyan csak 36 km-t tekertünk szép környezetben, de alaposan megnéztünk két csodálatosan szép kastélyt. Ilyen Loire-völgyi napokra gondoltunk mi otthon. Milyen kár, hogy itt már csak egy napunk van hátra. A Tours központi állomásától száz méterre leadtuk a bringákat és megkértük őket tegyék félre holnapra nekünk. Ahogy a hotel felé sétáltunk megláttam egy török kebabos cégérét az út szemközti oldalán. Egy párévvel ezelőtti Berlini utunk során álltam sorban két kebabért és nem értettem, hogy előttem a németek miért veszik négyesével, hatosával. Csak amikor megkóstoltuk akkor éreztük, hogy egy gasztronómiai mesterművel van dolgunk. Nagyon finom volt, és azóta is keresem más városokban is, de eddig csak csalódások értek. Hátha itt Tours-ban ! Amikor a török fiatalember megtudta, hogy magyarok vagyunk teljesen elérzékenyült, hogy a törökök mennyire szeretik a magyarokat, és ugyan volt egy kis probléma közöttünk a történelemben, de törökök imádják a magyarokat. Jólesik mostanában ilyeneket hallani nyugaton, mármint hogy szeretik a magyarokat. Először azt gondoltuk, hogy ez csak amolyan turistahülyítő duma, mint a ’Puszkasz’ de szerintünk inkább egy Szerencsi hölgynek köszönhetjük ezt a szívélyes fogadtatást. Míg elkészült a két kebab magyar-török szavakat tanítgattunk egymásnak, és megkötöttük a török-magyar barátsági szerződést az elkövetkező százötven évre. Jót mosolyogtunk ezen az érdekes találkozáson. A kebab nem volt rossz, de meg sem közelítette a Berlinit. A szállodában átöltöztünk és koraeste még elsétáltunk Tours hatalmas székesegyházhoz a Cathedrale St.-Gatien-hez. Szerencsére az épület még nyitva volt így belülről is megcsodálhattuk. Majd tovább mentünk a Loire melletti Chateau Royal-ig.

Tours 3.nap

Nyitásra páran összeverődtünk, ha nem is olyan sokan, mint Blois-ban az első napon, a kölcsönző előtt. Természetesen mi voltunk az elsők és meg is kaptuk a tegnapi bringáinkat a csökkentett áron. Pár tíz méterrel a kölcsönző mellett egy nagyobb boltban még vettünk ezt-azt a túrára aztán pár tíz méter után ráfordultunk a Tours-on áthaladó La Loire a Velo kerékpárútra, de most nem déli hanem északi irányba indultunk el. Végighajtottunk Tours széles bevásárló utcáján a Rue Nationale -n majd a Loire-t elérve kelet felé fordultunk Amboise irányába. A kiváló kerékpárút a Loire mentén haladt, több kerékpáros pihenő is volt mellette. Mi egy nagyobb pihenőnél álltunk meg tízóraizni Montlouis-sur-Loire közelében. A falun átvezető kerékpárúton kisebb emelkedőkön át feljutunk a templomtérre, majd innen szűk utcácska vezet kifelé. Épp szembe jött velünk egy kocsi, aki gyorsan beállt egy parkolóhelyre, majd amikor elmentünk mellette tovább hajtott. Kelet-Európai szemmel szinte érthetetlen, hogy egy autó önként elsőbbséget adott a kerékpárosoknak, nem tolt le bennünket, nem kényszerített minket a parkoló autók közé, nem ment el mellettünk tíz centire. A faluból kiérve hatalmas szőlőültetvények között hajtottunk tovább a dimbes-dombos tájon, egyszer lefelé élvezve a sebesség mámorát, majd visszaváltva vánszorogva felfelé. Amboise előtt a kerékpárút ismét visszatér a Loire mellé. A város határában egy nagy piacra cseppentünk be ahol szinte mindent lehetett kapni. A bicikliket Amboise főterén raktuk le egy kerékpártárolóba. Gyalog sétáltunk fel a százméternyire lévő Chateau d’Amboise-ba. A várkastély egy dombocskára épült ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk a kisváros és a Loire irányába. Az elmúlt napokban amióta a Loire mellett kerékpároztunk azon gondolkodom, hogy én még soha nem láttam ilyen síkvidéki folyót. A Loire egy vad és szabad folyó, széles medrében szigeteket épít, több ágra szakad olyan mintha egy szabályozatlan ősi természetes állapotában megmaradt vízfolyam lenne. Pedig itt is vannak gátak és láttunk egy árvíz magasságokat jelző oszlopot is, jóval a kerékpárút feletti szinteket jelezve. A Loire-hoz képest a mi Tiszánk egy mélyen kikotort mederbe kényszerített ukrán szemetet szállító csatorna nagyon szűk ártérrel, amihez most építgetünk árvízi tározókat. Mindez talán megmagyarázható lenne, ha a Tisza egy meghatározó vízi út lenne. De nem az. Innen az Amboise vár bástyájáról a Loire-t nézve bizony a Tisza szabályozása sem tűnik teljes sikertörténetnek.

Loire

Végigjártuk a kastély szépen berendezett és természetesen virágcsokrokkal díszített termeit majd a kertjét. Itt minden Leonardo da Vinci –ről szól, hiszen élete utolsó két évét itt töltötte Amboise-ban és itt is temették el a Chapelle St.-Hubert kápolnában. Majd később vitték hamvait Itáliába. A kertben egy Leonardo szobor is emlékeztetett erre. A Chateau d’Amboise-ból átsétáltunk a közelben lévő Chateau du Clos-Lucé kastélyig ahol Leonardo élete utolsó éveit töltötte. A pénztáros hölgy megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Válaszomra egy ’köszönöm’ volt a válasz. Jó ilyet már hallottunk, de a Chateau de Cheverny-ben is aztán meg elkezdtek oroszul beszélni hozzánk. De a hölgy először csak tőmondatokban, majd gondolom, ahogy átállította beszélőközpontját egyre tökéletesebben kezdett magyarul beszélni. Magyarországon élt néhány évig és remekül megtanulta a nyelvünket. Hiányoltuk, hogy ha ilyen jól beszél magyarul, akkor miért nincs egy magyar nyelvű tárlatvezető brosúra. Ő már lefordította és beszélt is a főnökével erről reméli, hogy nemsokára a Chateau du Clos-Lucé –ben is lesz magyar nyelvű prospektus. Ez a francia hölgy volt az egyetlen, akivel egyhetes Loire menti túránk során magyarul elbeszélgettünk. Sajnos a sor nagyon megnőtt a hátunk mögött ezért el kellett köszönnünk. Ez a kastély is nagyon impozáns, ahol a felső szinten Leonardo itteni életét mutatják be, lent pedig a találmányait csodálhatjuk meg egy nagyon látványos a modern vizuális eszközöket is felvonultató kiállításon. A kastély kertjében folytatódik a bemutató, ahol nemcsak makettek formájában, de valós méretben megépített Leonardo ötleteket is látunk. Épp a kertben elhelyezett találmányokat csodáltuk, amikor elkapott bennünket egy nagy zápor. A hatalmas fák lombkoronái alatt húzta meg magát a soknemzetiségű látogatók serege. Szerencsére úgy tíz perc múlva szárazon bújhattunk ki a lombkoronák alól és folytattuk nagyon élvezetes látogatásunkat Leonardo-nál. Szerettünk volna még elkarikázni az Amboise-hoz nem túl távoli Pagode de Chanteloup-hoz. Az előbbi zápor és az, hogy tudatosult bennünk ez csodálatos Loire-völgyi biciklizésünk utolsó napja. Itt a vége, nem megyünk a pagodához. Mennyi mindent láttunk ezen a héten, de mennyi mindenre nem jutott idő. Saját terveinkhez képest elmaradt Chinon és nem néztük meg ’Csipkerózsika’ kastélyát a Chateau d’Ussé. A hirtelen ránk törő melankólia hatására már csak kitekertünk a vasútállomásra és hazautaztunk vonattal Tours-ba. Ajándékvásárlás a gyerekeknek és az unokáknak, csomagolás és holnap reggel irány Párizs a TGV-vel.

Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina