Dél-Franciaország, Povance-tól Savoya-ig I.rész

Franciaország

Ott-tartózkodás ideje: 2015. szept. 17.  - 2015. szept. 24. (7 nap)

0 hozzászólás I 1 351 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. máj. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar signal Beszámolója
1. nap: Budapest-Alessandria

Hát, nagyon készültünk a nejemmel erre az útra. Az idén tavasszal megindult bevándorlási hullám ugyan megijesztett bennünket, de nem adtuk fel.
Egy hazai utazási iroda szervezésében, Budapestről, a Déli pályaudvartól reggel 5.30-kor indultunk, a Siófok – Nagykanizsa – Tornyiszentmiklós – Maribor – Ljubljana –Verona útvonalon.
Késő este értünk szállásunkra, az észak-olaszországi, Alessandria-Spinetta városába, ahol 4 csillagos Hotel Diamantban tértünk nyugovóra.

2. nap: Marseille

A svédasztalos reggeli után indulunk az Olasz és a Francia Riviérán keresztül a gyönyörű fekvésű Marseille-be. (Nekünk, magyaroknak azt is érdemes tudni róla, hogy 1717. szeptember 14-én II. Rákóczi Ferenc itt ült titokban egy Törökország felé induló hajóra.)
Mi a régi kikötő felé vettük az irányt, ami a legszebb része, a városnak. Útba esik a katedrális, város¬háza, Szent János és a Szent Miklós erőd. Később szűk kis sikátorokon haladtunk keresztül, amelyek nemrég még rosszhírű részei voltak a városnak, de ma már művészek is települnek ide. Meglepő a tisztaság, de sötétedés után nem szívesen tévednék be ide. Az utcákon sok-sok ember, de fehér rajtunk kívül csak elvétve akad.
Ezt követően a városi kisvonattal - kanyargós utcákon feltartva a forgalmat -, felmentünk a város jelképéhez, a Notre-Dame de la Garde bazilikához A bazilika nagyon szép belülről és kívülről is. A városra, és a közeli Frioul-szigetekre nyíló panorámáért magában is megéri felmenni. A szigetek előtt If szigete található, ami Monte Cristo várbörtöneként is szolgált. Belülről érdekes, kis hajó makettek lógnak a mennyezetről, de a templombelső piros-fehér--arany színei is megkapóak. A templom tornyán, lenyűgöző látvány, a hatalmas aranyozott Szűz Mária szobor, kezében a kis Jézussal.

Szállás Orange váro¬sában, a Hotel Ibisben. (3 éj).

3. nap: Avignon, Pont du Gard, Orange

Avignon, a Rhône folyó partján fekvő város a XIV. században közel 70 évig a pápák szék¬helye volt. A pápai palota a legnagyobb középkori gótikus épület, mely egyidejűleg szolgált erődként és palotaként is, mint a nyugati kereszténység szimbóluma. Hat konklávét tartottak itt. A palota két részből áll, az egyszerűbb Régi palotából és a díszesebb, gótikus Új palotából. (A hatalmas belső udvarban ma színielőadásokat tartanak.) Az erődítményszerű épületben annak idején önellátásra rendezkedtek be. Külön érdekessége a jól felszerelt konyha, és a kincseskamra, ahol pénzérmét is vertek. A kerengő fölött emelkedő tetőfolyosóról szép látvány nyílik a városra. Rengeteg érdekesség látható benne, kitűnő történelmi összefoglalóval a pápák uralkodásáról és számos tárgyi emlékkel. Vastag falak, hatalmas termek, gótikus faragványok, eredeti falfestmények, kandallók stb.

A palotából kijőve a következő látványosság az avignoni híd, valódi nevén Pont Saint-Bénézet. Ez a legismertebb híd az országban. A Rhone folyót ívelné át, de valójában csak egy fél híd, mert annyiszor vitte el az áradat, hogy a XVII. században – miután egy áradás elsodorta a nagyobbik részét, de a városhoz közelebb eső fele megmaradt – már nem építették újra. A híd szerkezetét Saint Bénézet, egy helyi pásztorfiú tervezte, akinek a legenda szerint megparancsolták az angyalok, hogy építsen egy hidat a folyón keresztül. Bár először kigúnyolták, de ő bizonyította az isteni sugallatát azáltal, hogy megépítette a hidat. Munkájában befolyásos és gazdag támogatók segítették. Eredeti hosszát 1171 és 1185 között építették (900 m). Halála után Saint Bénézet-t a saját hídján temették el egy kicsi kápolnában. Az árvizek miatt elszenvedett beomlások miatt sokszor újjá kellett építeni a hidat. Később ez egyre inkább veszélyessé vált, főként az újonnan beépített anyagok rosszabb minősége miatt. Hidat végül az 1668-as árvíz tette használhatatlanná, ami elsodorta a híd egy részét is. Ezt követően, nem tettek több kísérletet arra, hogy megjavítsák, ezért a 22 ívből ma már csak négy áll.

Kora délután érkeztünk a Pont du Gard látogatóközponthoz. Az 50 km hosszú római kori vízvezeték legépebben megmaradt része a Gard folyó völgyét átívelő közel 300 méter hosszú híd, az ókori technika csodája. A vezeték Kr. előtt. 19 körül épült. Az építést Augustus vejének, Marcus Vipsanius Agrippának tulajdonítják. Az építmény rendeltetése az volt, hogy a Gard folyó völgyén keresztül szállítsa a vizet, az Uzès melletti forrásokból, Nemausus (Nîmes) városába. A teljes vízvezeték lejtése 34 cm/km, a teljes szintkülönbség 17 méter, és az átbocsátó képessége naponta 20.000 köbméter.
A háromszintű "híd" összesen 49 méter magas.
• Alsó szint: 6 ív, 142 méter hosszú, 6 méter széles, 22 méter magas
• Középső szint: 11 ív, 242 méter hosszú, 4 méter széles, 20 méter magas
• Felső szint: 35 ív, 275 méter hosszú, 3 méter széles, 7 méter magas

A legalsó szinten út vezet át, a legfelső szint tetején van a vízvezeték, amely 1,8 méter magas, 1,2 méter széles.
Az építéshez egyáltalán nem használtak meszet. A vízvezeték köveit vaskampók fogják össze, melyek között vannak 6 tonnásak is. Az építőanyagokat csigás emelőkkel tették a helyükre. Úgy tartják, hogy az építkezés három évig tartott és 800-1000 ember dolgozott rajta.

A római kori Orange városát, a második légió veteránjai, Kr. előtt 35-ben, alapították, és tették virágzó várossá. (Eredetileg nem volt köze a narancs elnevezéshez, de később összekapcsolták vele.). Itt látható a legépebben maradt antik színház Kr.e. 49-ből, egy 3,5 méteres Augustus szoborral. Csalóka építmény, mert a város felől, csak egy több emelet magasságú, alig díszített fal látszik, amely mögött viszont ott van a hatalmas színházi nézőtér, ami egy domb szélére épült. A színpad pedig ma is szolgálja eredeti célját. Város másik nevezetessége, a diadalív, Augustus uralkodása alatt épült az egykori via Agrippa-n, hogy tisztelegjen a gall háború veteránjai előtt. Később Tiberius császár építtette újjá, hogy ezzel ünnepelje Germanicus győzelmét a germán törzsek felett, ezért olvasható a diadalív feliratán Tiberius császár neve és a 27-s évszám.

Itt történt meg, hogy a műemlékek látogatása során ismeretlen tettesek kirabolták a buszt, miután feltörték az első ajtó zárját, és sok csomagot, hátizsákot elvittek, ezzel jócskán megkeserítve a további napokat. Rendőrség, jegyzőkönyv, biztosító, bankkártyaletiltás…

4. nap: Saint-Rémy, Les Baux, Tarascon vára, Arles

Avignontól délre, St-Rémy város leghíresebb szülötte Nostradamus (Michel de Nostredame), IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász, asztrológus, misztikus és jós. Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt. Ez utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Ma jószerével csak erről ismerjük.
A város nevezetessége még a Saint Paul de Mausole kolostor, melyet a XIX. században elmegyógyintézetté alakítottak át. Híres lakója volt Van Gogh. A kolostor felé vezető út mindkét oldalán Van Gogh festmények reprodukciói, és rövid ismertetésük vezeti a látogatókat. Van Gogh 1890. július 27-án kisétált a Saint-Rémy-i mezőre és elviselhetetlen depressziója miatt szíven lőtte magát. Nem halt meg azonnal, még visszament egy fogadóba, ahol szobát bérelt, és csak két nappal később hunyt el.
A városka szélén található, Glanum ókori római város romjai a „diadalív”-vel és mauzóleummal.
Les Baux középkori romvárosa az Alpilles hegyvonulatának déli oldalán húzódik. Les Baux várának urai a családfájukat a bibliai három királyok egyikétől, Baltazártól eredeztették, erre utal a címerükön a 16 ezüstsugárral ábrázolt betlehemi csillag. Les Baux urai között, marseille-i márkik és Orange hercegei is akadtak.. Ezekkel a harcias hercegekkel éltek együtt, a trubadúrok, a feudális költészet képviselői. Leghíresebb és legcsábítóbb szerelmi udvar („Cours d’amour”) Les Baux-ban működött, ebben az időben. A XV. században kihalt a dinasztia és egyszerű bárósággá vált a terület, majd Provence-szal együtt a francia királyság része lett. 1528-ban még egy rövid fénykort élt meg Anne de Montmorency uralma alatt, majd a hugenották veszélyes fellegvára lett, ezért XIII. Lajos király, 1632-ben leromboltatta a vár falait.
A város látványosságait két részre oszthatjuk: a még lakott városrészben festők, iparművészek műhelyeit, műtermeit találjuk. A Holt városban várnak ránk a jelentősebb élmények, hangulatok: a XII. századi Saint-Vincent templom kecses harangtornya nevét (Halottak tornya) onnan kapta, hogy amikor a középkorban meghalt egy jelentős polgára a városnak, gyertyát gyújtottak itt az emlékére. Karácsony éjszakáján egy különös és megható szertartás zajlik e falak között; a „pásztorok miséje”.
Délután a Rhône mellett álló hatalmas Tarasconi várat néztük meg. Tarascon városa nem túl megnyerő, de a vár szép, nagy és épségben megmaradt. A város nevét Tarasque nevű szörnyről kapta, amelynek legendája Provence-ból származik. A monda szerint ez a hatalmas fenevad Nerluc városka környékén tanyázott, feldúlva és elpusztítva mindent, ami az útjába került. A legtöbb forrás megegyezik abban, hogy a teremtmény egy afféle sárkány volt, amelynek hat, medveszerű lába, teknőspáncéllal borított, ökörhöz hasonlító teste, skorpiótüskében végződő, pikkelyes farka, és oroszlán feje volt. A történet szerint Nerluc király a lovagjaival és a katapultjaival megtámadta ezt a hatalmas fenevadat, de nem járt sikerrel, azonban váratlanul felbukkant Szent Márta, aki imádságokkal és puszta szavakkal megszelídítette a Tarasque-ot, aztán visszavitte a városba. Az emberek azonban megrémültek a szörny láttán, megtámadták, és megölték. Szent Márta ezután imádkozott, és megtérítette a falu lakóit, akik bűnbánást tanúsítva később átkeresztelték a települést Tarasconra. A legenda mai napig él, hiszen Tarascon városában minden év júniusának utolsó vasárnapján megrendezik azt a fesztivált, amelynek keretein belül megemlékeznek a híres bestiáról.
A közeli Arles-ban a legérdekesebb látnivaló a szinte teljes épségben megmaradt római kori aréna. A 21.000 férőhelyes római amfiteátrum az I. szd.-ban épült és a legnagyobb volt Galliában. Az ókorban a gladiátorok harcainak helyszínéül szolgált. A legjobb kilátás az óvárosra és a római színházra a három középkori toronyból nyílik, melyeket akkor építettek, mikor az amfiteátrumot erődként kezdték használni. Napjainkban az aréna hatalmas árkádjai piacoknak, fontos eseményeknek, gladiátor játékoknak és újabban bikaviadaloknak ad helyt.
1888. december 23.-n itt támadt rá van Gogh borotvával Paul Gauguin-re, aki szerencsésen elmenekült. A festő ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját. majd az egy újságpapírba csomagolta és egy prostituáltnak adta. Egy nappal később találták meg teljesen véresen. Kedvenc itala volt az abszint, amelyet sokan betegsége fő okozójaként említenek (akkor még erősen kábító hatású volt ez a gyógynövényekből készült alkohol).
A város főterén megtaláltuk a 11-12. században épült Saint Trophime templomot, mely a provence-i románkori építészet egyik legjelentősebb alkotása. Leültünk a szökőkút mellé és gyönyörködtünk a román stílus eme csodájában.) A templom mellesleg a Santiago di Compostelába vezető zarándokút egyik kiinduló állomása is.)
A városka főtéren áll Mistral, a provanszál költő egész alakos szobra, aki 1904-ben kapott Nobel díjat.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina