La Loire á Vélo - Párizs

Franciaország Loire-völgye

Ott-tartózkodás ideje: 2015. júl. 26.  - 2015. júl. 26. (1 nap)

0 hozzászólás I 1 338 látogató olvasta. Rögzítve: 2015. dec. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: Párizs Loire Blois Tours kastély kerékpár EuroVelo6 

Természetesen Párizsnak semmi köze a Loire-völgyéhez, és eredetileg mi sem terveztünk ide programot. Csak amikor rájöttünk (még itthon), hogy vasárnap délelőtt nem közlekednek a TGV-k és más vonattal sem tudjuk biztonságosan elérni a koradélután induló repülőgépünket, be kellett látnunk, ’kénytelenek’ leszünk Párizsban eltölteni egy napot. Kisétáltunk Tours-ban a közeli állomásra és alig több mint egy órás száguldás után már Párizsban is voltunk. Fantasztikus érzés háromszáz felett vonatozni, mintha egy filmet néznénk és a kameraman túl gyorsan fordítaná el a kamerát, úgy tűnik el a táj. Tovább fokozza a jóérzést, hogy ezt a formaegyes élményt valamivel olcsóbban, mint a MÁV tarifa megkaptuk, előre a neten megváltott menetjegyünkkel. (hagyományos, papíralapú jegy helyett most egy QR kódra hasonlító piktogramot vittünk mobiltelefonunkon) Valamiért a Párizsba érkezés olyan érzést kelt bennünk, mintha hazamennénk, pedig életünkben összesen öt alkalommal úgy nagyjából két hetet töltöttünk itt, ami nem több mint egy balatoni nyaralás. Talán az itt ért kétségtelen életre szóló élmények miatt, a Párizsban töltött idő szinte minden percére emlékszünk, és talán így hosszabbodik meg ez a rövidke kéthét. Vagy talán az Eiffel-torony miatt érezzük otthon magunkat, ami az egész városból látható, hol egy utca végén, hol fák lombjai között kandikál ki. Éppen úgy, ahogy gyermekkoromban láttam szülővárosom, egy alföldi kisváros református templomtornyát. Amikor elcsavarogtunk gyalog vagy biciklivel a templomtoronyhoz tudtuk viszonyítani helyzetünket, ahogy itt Párizsban az Eiffel-torony látványa nyújt tájékozódási támpontot, biztonságot, hogy tényleg itt vagyunk Párizsban. De az is lehet, hogy az itt-ott kopottas, de mégis egy fantasztikus gráfot alkotó párizsi Metró hálózatnak köszönhetjük, hogy otthon érezzük magunkat. A 16 metróvonal úgy szeli át a várost, hogy a nevezetességek között meglehetősen gyorsan utazhatunk, ezért Párizst sokkal kisebbnek érezzük, mint amilyen a valójában. Vagy kitudja, lehet, hogy csak ugyanazt a varázslatot érezzük mi is, amit Ady, József Attila - és sorolhatnám még a magyar kultúra jelentős képviselőit - éreztek anno.

Gyorsan a hotelba mentünk, bár sejtettük, hogy a szobát még nem foglalhatjuk el. De legalább bőröndjeinket a recepción hagytuk és már indultunk is felfedezni a felfedezhetetlen várost. Első utunk a Carnavalet Múzeumba vezetett, ami Párizs helytörténeti gyűjteménye. A múzeumot a csodaszép téren a Place des Vosges átsétálva közelítettük meg.

Loire

Az állandó kiállítás ingyenesen megtekinthető. A kiállított tárgyak, makettek, rengeteg festmény a berendezett szalonok Párizs történetét mutatják be. A remek gyűjteményből éppen az hiányzik, amiről bevezetőmben írtam. Valahol egy másik európai városban ez egy gazdag helytörténeti kiállítás lenne, itt Párizsban nekünk kevésnek tűnt, a Carnavalet egy átlagos múzeum.

Loire

A múzeum megtekintése után, metróval elmentünk a Louvre-ig majd sétáltunk egy kicsit a környéken, megebédeltünk és visszamentünk a hotelba. Közben elkészült a szobánk, melynek ablakából (ha picit kihajoltunk :-)) a Sacré Coeur kupolái látszottak. Metróval majd néhány száz méter Bois de Boulogne-i séta után értünk el Párizs legújabb nevezetességéhez a Fondation Louis Vuitton csodálatos új épületét. Az építészet egy üzenőfüzet, amelyben dédunokáinknak, ükunokáinknak üzenünk korunk ízléséről, technológiájáról.

Loire

Az elmúlt napokban épp ezt olvasgattuk a Loire-völgyében és most azt szerettük volna megnézni, mit írunk mi ebbe az üzenőfüzetbe a jövő nemzedékének. Természetesen már láttuk a Fondation Louis Vuitton fotóit a neten, de lélegzett elállító volt, amikor a valóságban is megláttuk a Bois de Boulogne lobkoronái közül kibukkanó üvegbogarat. Még egyszer meg kellene gondolnunk nekünk is a Városliget átalakítását. Vajon tudunk-e ilyen fantasztikus épületeket készíteni, vagy marad a középszer, hogy jó-jó modern, de Párizsban, Barcelonában, Berlinben százszor jobbak vannak. Mert a Fondation Louis Vuitton valóban nagyon eredeti, különleges nem hasonlítható semmilyen más épülethez ez a fantasztikus madár vagy bogár. Természetesen rengeteg fotót készítettünk, az elég borsos belépőjegyet is inkább az épület belső tereinek a bejárása miatt vettük meg, nem várva túl sokat a kortárs művészeti tárlattól. Csak később derült ki, nagyot tévedtünk, a kiállítás is olyan remek, mint maga az épület. Az épület egyik vége egy mesterséges ’vízlépcsőre’ van építve, ahol a széles lépcsőkön lefelé hömpölygő víz folyik be az épület alá.

Loire

Ezen az alagsori szinten, ravaszul elhelyezett tükrök sokasága előtt sétálhatunk el, amelyek hatalmassá és álomszerűvé varázsolják ezt a teret. De fel is nézhetünk az épület szerkezetében tátongó egy-egy nyíláson. Itt a legalsó szinten sok kisebb nagyobb ’mozi’ van kialakítva ahol művészfilmeket vagy inkább mozgó vizuális alkotásokat vetítenek. A felsőbb szinteken is volt még néhány ilyen ’moziterem’. Némelyik alkotás kifejezetten fantasztikus volt. Az egyik egy hegedűverseny két hegedűsét és a karmestert mutatta be szuper premier planban. A full HD filmen az abszolút közeli képeken elképesztő volt látni a zenészek arcának mimikáját, hogyan születik meg bennük és tükröződik az arcukon a zene. Igazi Párizsi felejthetetlen élmény. Egy másik teremben tucatnyi projektorból körbe vetítik a terem falát és minden filmből rád, a középen álló látogatóra lőnek különböző emberek, különböző fegyverekből és valóságnak nagyjából megfelelő hangerővel. Borzalmas érzés volt, már nyáron is – ki gondolta, hogy mindez nem csak egy film lehet. Volt azért néhány olyan alkotás is, amit valamiért nem tudtunk befogadni. Egy férfi anyaszült meztelenül korcsolyázik egy végeláthatatlan jégmezőn egy végtelenített filmen. ? A kiállított képzőművészeti alkotások nagy része már ismert alkotásokból állt ( pl. Andy Warhol, Bertrand Lavier, Andreas Gursky, Jean-Michel Basquiat stb.).

Loire

Loire

De itt is voltak bizarrabb installációk is. Egy néhány köbméternyi földszelet benne rétegenként szemét csíkokkal. Ami tény, hogy ilyenek vagyunk, de vajon ez így művészet? Ahogy kiléptünk egy-egy kiállítási térből, akkor az épület belső tereit csodálhattuk, ahogy a kék égen úszó felhők áttetszenek az épület üvegszárnyain. Persze közöttük is kikandikált az Eiffel-torony, hogy biztosan tudjuk, egy újabb Párizsi csodát látunk.

Loire


Még néhány fotó kívülről az alapítványhoz tartozó amúgy szintén különleges parkból, aztán irány a Montmartre. Ha már itt lakunk, akkor illek egy sétát tenni a Sacré Coeur környékén. Mivel napijegyünk érvényes volt rá, siklóval mentünk fel a ’hegyre’ és néztük Párizst, ahogyan több százan tették ezt a templom lépcsőire ülve. Lefelé nagy nehezen megtaláltuk azt a kávéházat, amelyben egyik kedvenc filmünket az Amélie csodálatos életét forgatták. Csak mi bénáztunk, mert amúgy nagyon egyszerű, a Moulin Rouge-nál nyíló utcán kell vagy száz métert felfelé menni és ott van a Café des Deux Moulins kávézó. Természetesen a tulaj kihasználja a film adta népszerűséget. Másnap már csak kibuszoztunk a Beauvais repülőterére és hazarepültünk.

Loire

Végül is remekül sikerült ez az egy hét nyaralás, a Loire-völgyének biciklis felfedezése. De tudjuk követtünk el kisebb-nagyobb hibákat. Most így hazafelé, kiokosodva már sokkal praktikusabb utat tudnánk szervezni magunknak. Erről fog majd szólni utolsó bejegyzésem Loire á Vélo témában.
Feltöltve: 2011. jan. 06.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina