Mátyás Király lábnyomán! DT 17. nap VIDEÓ

Magyarország

Ott-tartózkodás ideje: 2015. jún. 06.  - 2015. jún. 11. (5 nap)

1 hozzászólás I 1 099 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. feb. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Mátyás király lábnyom Buda-ostroma hal Vácott kamera bicikli Duna Eurovelo6 

Duna túránk ezen szakaszának utolsó napján Visegrádon egy kicsiny apartman házban ébredtünk.



Valószínű, hogy egy történelmet nem igazán kedvelő vagy ismerő embernek ez nem okozna hirtelen vad szívverést, de még ha szerénytelennek tűnik is, nem ebbe a kategóriába sorolnám magam, így elmerengtem hirtelen, hogy bizony itt szinte 100%-os valószínűséggel hajdanán (mondjuk úgy 530 évvel ezelőtt) a Fekete Sereg vígan masírozott. Sőt, legkedveltebb királyunk, Mátyás úgyszintén.

Ez a brutál történelmi légkör felkapta kalandozásra hajlamos lelkületemet kissé és a reggelizés közben vad csatákban szalasztottam szét a cseh, osztrák és a török seregek garmadát Szapolyai és Kinizsi vitézekkel (akiket az egyszerűség kedvéért ma, Jánosnak, Gábornak és Andrásnak hívtak) vállvetve.

Mondjuk most, hogy jobban belegondolok Bécset –mint anno Mátyás király- mi is bevettük 4 nappal ezelőtt…

Mikor a vad csaták zaja elült, ismét a biciklitúrára összpontosíthattunk. Szállásadóinktól érzékeny búcsút véve legurultunk a Dunához, a komp azonnal indult, Bandi majdnem lemaradt, a túlvégen becsatlakoztunk a többiekhez és kezdetét vette Budapest ostroma. A Visegrád - Vác szakaszon szép, dimbes-dombos, végig kiépített bicikliút vezeti a lelkes kerekezőket, imitt-amott nyomókutas friss víz hoz áldást, s a Duna kanyargásait figyelve gyorsan repül az idő. Vácott ismét komp jött, de mivel 1 órát is vártunk rá fagyi, kávé és egyéb nyalánkságok hűsítettek, mert a meleg az bizony gyötörte létünket ezerrel.

Innen Tahitótfalu, majd Leányfalu köszönt, de egy ideig a kerékpárutat sehogy sem találtuk, így a forgalom miatt itt kitörő öröm nem kísérte utunkat. Aztán megelégedvén a dolgot egy kicsiny utcába tereltem a társaságot s lám csodát, mi addig hiányzott – a kiépített biciklisáv - ím előttünk hevert. A kedvünk is jobb lett s a has is megkordult. Folyami halacska úszott szájunkon át 10 perc múlva tehát üres gyomrunkba gyorsan, sülve és kovászos uborka kíséretében. Olyan jó volt, hogy elmondani nem lehet.

Szentendre ékszerdobozát sem volt szívünk kihagyni. Be is csorogtunk félórácskára bár, de annyiszor csodáltuk, hogy ennyi is bőven elég volt mára. Aztán finom söröcske csúszott le gigánkon – a hal meg ne „fulladjon”- végül mesteri fotókkal tettünk ittlétünkre pöcsétet.

Buda tornyai ekkor már imitt-amott feltűntek s így az ostrom megkezdődhetett. Először kisebb csatákat vesztettünk! Eltévedtünk, földúton, poros töltésen poroszkáltunk, veszett fejsze nyelét próbáltuk keresni mindhiába, de végül a kitartás eredményeképp már Budakalász bevétele után a háború végképp a mi javunkra dőlt el. Jött Békásmegyer, Csillaghegy, Római-fürdő, az Árpád-híd, majd a Margit-híd előtti felújításnál ismét szétszaladt a ménes, de ekkor már nem fordítottunk nagy energiákat az összeterelésre. Érzékeny búcsút véve a többiektől Gabival a Keleti-Pu.-ig vonszoltuk magunk (még az esőkabát is felkerült reánk), majd a vasparipán hazáig robogtunk.

Zárszóként Szalacsi örökbecsűjével tudnám zárni soraimat: „Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki a kamerát!”

Igaz -műszaki okokból -, ma be sem kapcsoltam…
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rallymax - 2015.12.31. 09:55

Nem műszaki ok volt, hanem emberi mulasztás :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina