Alpokban felhők fölött járva, zergékkel találkozva - katarzis él

Olaszország Usseglio

Ott-tartózkodás ideje: 2014. jún. 25.  - 2014. jún. 25. (1 nap)

1 hozzászólás I 1 373 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. jan. 15. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar gyorgyigabor Beszámolója

Cimkék: Alpok kerékpártúra biciklitúra bringatúra Usseglio Alpe Bessanetto emelkedő zerge 

A legemlékezetesebb emelkedő a „világ végén” :)

Szerintem sok bringatúrázóban, túrázókban él az az érzés, hogy szeretünk ismeretlen, vagy alig ismeret helyen járni, szinte felfedezni az adott utat, hegyoldalt, völgyet és gyakorlatilag elsőként megmutatni azt másoknak, kicsit felfedezőnek érezni magunkat! Szeretek a Tour de France, Giro d’Italia vagy a Vuelta a’Espagna legendás, sok bringás csatát megélt legendás emelkedőin tekerni, a kerékpáros hősök emléktábláinál adózni emlékük előtt, a turistaházakban látni az emléktárgyakat, fotókat, stb., míg teljesen más varázsa van annak, amikor olyan helyen tekerhetek, amiről a bringások 99,9%-ának, ill. annál sokkal többnek fogalma sincs, hiszen csak néhány helyi kerekes, illetve pár valóban emelkedővadász keresi fel. Ez az emelkedő éppen ilyen volt és az időjárás, valamint a természet rá is tett egy lapáttal, hogy igazán emlékezetes legyen ez a „világvégi” út.

E túráról készült videóm itt tekinthető meg;
https://www.youtube.com/watch?v=AUMpfbVKfWo

Torinótól Nyugatra, de még a magas hágóutak sorától kicsit különállva, a többihez képest más irányból közelíthető meg Usseglio település (1260 m magasság), ahonnan az olasz villanytársaság, az ENEL magán útja indul. Már Viu felé is egy 900 m szintemelkedést jelentő, őstermészetben haladó hágóúton (Colle del Lys (1311 m)) keltem át, majd Usseglio felé tekerve a kátyúkban gazdag út egyértelművé tette: bizony Olaszország egy eldugott szegletében kerékpározom. Usseglióban aztán érthetetlen módon csodás szálloda és parkja, na meg a varázslatos fények és felhőpamacsok varázsoltak el.
Az emelkedőről két információforrásom volt: Alpe Bessanetto felé vezet és 2000 m fölött ér véget az aszfaltozás. Az alsó szakaszán is akadtak meredek részek, majd tájilag ugyan nem túl érdekes úton haladtam a háborítatlan emelkedőn, amiről tábla jelezte: az ENEL társaság tulajdona, privát út. A kilátás kezdetben nem igazán fogott meg, azonban volt, ami mégis eltért a megszokottól: nagyon érezni lehetett a természet lélegzését ! Ütött a természet, mindenhol zubogott a víz, aztán feltűnt egy hatalmas vízesés is, majd eltűntem a felhőkben 
Időközben elágazáshoz és sorompóhoz értem (rajta olasz felirat), ám emelkedővadászként, mint ahogy hasonló helyeken járók szokták, tovább hajtottam. Hamar kiderült a lezárás oka: az úton több helyütt, a sziklákról lehullott köveket, nagyobb sziklatömböket kellett kerülgetni. Időnként életveszélyes lehet ! Nem sok ember zavarhatja erre az állatokat…
Szerencsére nem tartott sokáig a felhőben, szürkeségben való tekerés, hamar megint külön láttam a felhőfoszlányokat, majd kiérve, kb. 1800 m felett már az esti napsugarak által megvilágított hegyek nyűgöztek le. Szinte a lélegzetem is elállt; videóztam, fotóztam is orrba-szájba :) Nem érdekelt az idő múlása… - később hiába több, mint másfél órányi, sötétben való tekerés várt rám.
Gyönyörűen láttam a vízesést, a magasba tartó távvezetékeket, körbe a vad hegyormokat, itt-ott napfényeket, picit lentebb élő, mozgó felhőpamacsokat: nem véletlen idézte fel 2009-ben La Palma szigetén átélt katarzis élményt, mikor a 2200 m-es vulkanikus gerincről lenézve alattam mozgolódtak az esti fény által megsütött felhők, míg picit távolabb kiemelkedett a felhőtengerből a kis sziget vulkanikus gerince.
2000 m-es magassághoz és az információk szerinti aszfaltvéghez közeledve a hegyoldalon váratlanul egy zergepár tűnt fel. Pulzusom is megemelkedett, izgatott lettem: azonnal megálltam és a kamerát óvatosan elővéve, először még remegő kézzel filmezni kezdtem. Az állatok is nyugodtan, kíváncsian figyeltek, hagyták hogy megörökítsem őket; szerencsére csak lassan ballagtak el. (az aszfaltút egyébként 1-200 méteren belül véget ért.)
A lélegző természetben megélt felhők feletti kilátás, élmény és a zergékkel való találkozás teljesen megváltoztatta a délutáni túra megítélését. A délután első felében még úgy éreztem: bosszantó, hogy rossz úton, nem túl érdekes tájon a világ végére mehetek egy 2000-es útért (van ez így persze), azonban a megélt élmények után teljesen máshogy láttam: ha a világ végére mehet az ember, ott sokkal nagyobb az esélye, hogy a természet olyat mutat, amit máshol, turisták, túrázók által látogatott helyeken nem tapasztalhat. (az igaz, hogy ha a táj béna lett volna és zergével sem találkozom, merőben más érzésekkel is végződhetett volna a nap)
A visszaúton óvatosan, de igyekezve hajtottam Viu-ig, ahol - a hátralevő emelkedő és rám váró kb. két órás tekerés miatt - már sötétben és teljesen nyugodtan vacsoráztam meg.


Aki háborítatlan kirándulásra vágyik nagyon tudom ajánlani ez a világ-végi völgyek; már Usseglio völgyét is, amit Valle di Lanza-nak hívnak.

(Videó-gyűjteményemben ez az 154. aszfaltos emelkedő, amin tekertem és 2000 m fölé vezet)
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rallymax - 2016.01.19. 16:17

Szép, az idén n is tervezek Alpokban tekerést :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina