Transfogaras (Videó+Blog+Fotó)

Románia

Ott-tartózkodás ideje: 2015. júl. 01.  - 2015. júl. 15. (14 nap)

0 hozzászólás I 996 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. jan. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cobranco Beszámolója

Cimkék: biciklitúra  bilea tó  Déli-Kárpátok  dracula  Erdély  Fogarasi-havasok  kalandtúra  Kárpátok  kerékpártúra  Sport  Transfogaras  vidraru tó 

A túrabeszámolóval párhuzamosan megtekinthető a film is, Déli- Kárpátok"keresztül- kasul" címmel, Cobranco jóvoltából,szinte mindent elmond,amit tudni érdemes az út során, a helyszínekről! Fölösleges információval senkit sem szeretnék traktálni ,ez az iromány tulajdonképpen csak egyfajta gondolati kiegészítés az útifilmhez.



Reggel van ismét,hétágra süt a nap, sátorbontás ,
indulás, irányunk a Fogarasi-hágó.Északról támadjuk be az elhíresült hegytömböt. Az út alig emelkedik az f@sza idő ígérkezik , bár a bércek felett van egy kis felhősödés,de nem vészes,főleg annak fényében,hogy errefelé igen ritkán osztanak jó időt. Találnunk kellene egy boltot , mivel szükségünk van üdítőre és néhány apróságra, ez teljesül is hamar . Beérve egy kis faluba/Cartisoara/ két kisbolt is kínálja kevéske árúját. Megtörténik a vásárlás ,a bolttal szemben egy kis piac asztalai sorakoznak, és mivel farkas éhes vagyok , én ugyanis tegnap nem vacsiztam jelzem Cobranconak a szándékomat . De ő azt mondja menjünk tovább, majd találunk megfelelő igényesebb helyet a reggelizéshez.Tény,hogy ez a Cartisoara,bár Románia egyik legfelkapottabb hegyvidéki túrisztikai célpontjának az északi kapuja,nagyon lepusztult,minha még a Ceaucescu-éra itt ragadt volna. Tovább indulunk, persze ettől nem csökken az éhség érzetem. Négy - öt kilcsivel feljebb tényleg van az út mellett pad és lóca, előveszem a halkonzervet és elfogyasztom,Cobranco szintúgy,igaz ő nem halkonzervet.8 körül aztán nekivágunk a hágónak.Az út innen már jobban emelkedik, erdős, kanyargós ,semmi kilátás. Engem a Mátra Parád felőli oldalára emlékeztet.
1100 környékén már itt-ott nyílik a kilátás a Bilea-völgyére.

Viszont nem érzem magam megfelelően, de ekkor még nem tudom az okát . Felérek a vízesés aljába, ami olyan 1250 méteren van itt egy balos visszafordító után kevéssel de még meredekebb az út, és persze kezd látványosabb lenni . Sziklás oldala és mély völgyek tűnnek elő,az utat néhol galériákban vezetik.
De a mászás nem megy jól, érzem hogy nincs meg a megfelelő erőm , csak szenvedek. Felérek az emléktábláig
ami az útépítés során áldozatul esett embereknek állít emléket, megállapítom egyre szebb a kilátás,mind előre,
mind visszafelé az Erdélyi medencére.
Majd elmarad az erdőhatár, és elém tárul a hatalmas völgy, lenyűgözően szép a panoráma, de nem igazán tudom élvezni, egyre jobban megy el ez erőm! Az persze egyértelmű, hogy éhes vagyok és sürgősen ennem kell! Az útkanyarulatban találok egy sziklát, ami megfelelő, így meg is állok és hozzálátok a kajáláshoz . Közben az jár az eszemben , hogy a tavaszi túráim során a Dobsinai emelkedő az amit többször megmászok egymás után szintemelkedésben és meredekségben alig különbözik ettől ami még itt rám vár , akkor ezt miért érzem ilyen nehéznek? Az Eurosport kerékpár közvetítéseinél Sipi, Isten nyugosztalja, sokszor emlegette az eléhezés fogalmát. Azt, hogy nagy terheléseknél gyakran, akár 20 - 25 percenként be kell tolni valami könnyen emészthetőt, tehát többször, keveset ! mert egyébként jön a " kalapácsos ember " ! Az eléhezést követő evés viszont nem jár azonnali energia érzettel, mivel a bevitt tápláléknak a feldolgozása és a sejtjeinkbe jutása idő igényes . Kényszerűen várnom kellett az indulással kb másfél órát. Itt említeném meg Istvánpistit aki igen gyakran előveszi a kekszet vagy valami hasonlót és mihelyt megállnak rögtön eszik, amit persze Cobranco sosem hagy szó nélkül,persze tudjuk ő másképpen működik.
Vissza lényegre: Az előbb említett okokból Cobranco elhúz,igazándiból már csak a hágó látjuk egymást újra,illetve ez igy nem igaz,mert én szemmel tartom a kanyargó szerpentineken felfelé,ő meg engem lefelé/mint utólag a fotókból,videóból kiderült/.

Ha már szerpentin,hát nem semmi,a Transfogaras,a híres-hírhed 7C-út.

Legendás,szokták is mondani,aki a Déli-Kárpátokat látni akarja,ez az alap,itt kell kezdeni,ha másképp nem megy itt kell végezni,de semmiképpen sem szabad kihagyni.

Az egy dolog,hogy hogyan építették,erre most nem térek ki,Cobranco eleget beszél erről,de a látvánnyal nem lehet beérni.Sorban jönnek a hajtűkanyarok,szinte számolni se lehet.

Az út minőségileg egész jó,igaz forgalom is van.Amúgy nem annyira nehéz,8% fölé csak ritkán megy.De azt egy percig ne feledjük,ez egy kétezres hágó.
Három körül érek fel,Cobranco már feltérképezte a terepet,van fent élet az egyszer biztos.
A Bilea-tó fenomenális,
az az igazi mesébe illő tengerszem,vize kristálytiszta,a hegyek visszaköszönnek a tükrében.
A tetőn,ami igy nem is igaz,mert valójában ez csak egy mesterséges átjáró,ugyanis „Csau”-ék átfúrták a hegyet,szóval,van itt egy „falu”-szerüség,
mindenfelé árusok,szállodák,kajáldák és még sorolhatnám.
Átgurulunk az alagúton.

A másik oldal,hááát,az se semmi.Rögtön körpanorámás fotóval kezdünk,
majd azzal is folytatjuk,igaz kicsit lejjebb,ugyanis ott figyel,illetve inkább úgy mondanám, ott zúg a Zerge-vízesés/Cascada Capra/,aminek bővizű utócsögedezésével még többször összefutunk a lefelé kanyargó szerpentinhurkokban.A hőmérséklet meglepően magas,pedig ne feledjük ez a kétezresek birodalma.Nem is feledjük,már csak azért sem,mivel a hófoltok lépten-nyomon emlékeztetnek rá.

A továbbiakban a következő a menetrend,gurulás,majd fénykép,aztán újra gurulás,megint fénykép
…és ez igy megy egy jó darabig.Körben a Fogarasi-havasok főgerince tekintélyt parancsolóan várfalként magasodik,lefelé az Argyas-völgy csalogatóan hívogat,nem is tétovázunk,irány le.Jókora gurulás,eleinte galériákban,majd újra szerpentinek szinesítik az élmény,de egyre inkább veszi át a főszerepet az erdő,konkrétan a fenyőerdő.Hosszú,majdhogynem azt mondanám unalmas egyenes szakasz kilómétereken keresztül,de gyorsan fogy,még mindig intenzíven lejt.Sok lakott terület nincs,egy-két panzió,oszt annyi.Kisvártatva vízfelület csillogását véljük felfedezni a lombok között.Ez Románia egyik legnagyobb mesterséges tava,a Vidraru.

Több tíz kilómétert kanyargunk a partján,de sajnos nem engedélyezi a látványt,még egy pillantás erejéig se.A gáthoz érve,persze van némi kárpótlás,el is töltünk itt egy kis időt,bár ennek addigra már igencsak szükében vagyunk.Monumentális szerkezet,mármint a gát,a hegyek,sziklák össze-vissza furkálva,Cobranco tesz is egy kirándulást az egyik „barlanglyuk”-ba,mielőtt tovább indulunk.Innen újra változik a táj,bevadul mondhatni,…sziklás kanyon következik,alagutak egymás hegyén-hátán,ámulunk,ahol lehet,Cobranco filmezik,ahol lehet.Közben meg egyre csak sötétedik,táborhely sehol,a medvék meg már ott üvöltenek a vadonban.Kicsit aggódva előre is gurulok,terepszemlét tartani.Bejön,…hirtelen civilizáció,igaz nem túl nagy,de ami kell,pont itt van,egy kemping.Faházak,illetve sátorozási lehetőség.Végül az első mellett döntünk,egyrészt,mert rohadt olcsó,másrészt meg kinek van kedve sátrat verni a vaksötét hidegben.Kilenc körül átsétálunk a közeli Gasthausba egy csorbaleves elfogyasztásának reményében…aztán,hogy sikerült-e?
Javaslom,nézze meg mindenki a filmet!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina