16 nap a keleti-parton

Amerikai Egyesült Államok New York

Ott-tartózkodás ideje: 2015. szept. 17.  - 2015. okt. 02. (15 nap)

2 hozzászólás I 433 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. márc. 20. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar monique Beszámolója

Cimkék: Air  Air and Space Múzeum  Boston  Central park  Coney Island  East River  Ellis Island  Empire State Building  Highline  Intrepid  Liberty Island  Manhattan  Megabus  metrocard  New York  Roosevelt Island  Sea  soul food  Space Múzeum  Staten Island  Statue Cruises  TFK  The Freedom Trail  Washington 

Vannak, akik egész életükben New Yorkba vágynak, és vannak, akik soha nem mennének oda. NY az a város, amely igencsak megosztja az embereket. Egyesek élvezik kulturális és etnikai sokféleségét, mások ódzkodnak a tömegtől és tartanak a sok színes bőrűtől. Nekem sem NY álmaim városa, mégis, amióta hazajöttünk visszavágyom a felhőkarcolók dzsungelébe, és jó érzéssel tölt el, amikor a filmekben felismerem azokat a helyszíneket, amelyeket mi is végigjártunk.

Mivel a repülőjegy és a szállás sokba kerül, érdemes több időt rászánni a keresésre (pl. www.skyscanner.hu) és mindkettőt jó előre lefoglalni. Én – szokásomhoz híven – januárban kezdtem az ügyintézést.

Egy amerikai út előkészületei a következők: ESTA vízumot kell igényelni (2 évre adják), ami mára már szerencsére egy rop-pant egyszerű eljárás. A www.esta-america.org/estakérdőívet kell kitölteni, majd pár ezer forintért néhány perc múlva már meg is érkezik a pozitív válasz.

A problémát egyedül az szokta jelenteni, hogy – mivel a szállás drága – mindenki próbál valami ismerőst keríteni. A magyarok ismerősei viszont általában nincsenek kint bejelentve, így lakcímüket sem szeretnék hivatalos iratokon viszontlátni. Mi is így voltunk; egy gyerekkori barátnőm látott minket vendégül, de nem járult hozzá ahhoz, hogy a címe szerepeljen a vízumkérelmünkben. Ezért kinéztem egy viszonylag olcsó szállodát a booking.com-ról, s annak a címét adtam meg (valami hat férőhelyes szoba volt egy hostelben). Nem állítom, hogy nem aggódtunk emiatt az útlevélvizsgálat során, de a futószalagon érkező emberáradat láttán megnyugodtunk. (Gyors ujjlenyomat-vétel és egy-két sablon kérdést követően már intettek is tovább bennünket.)
Ha tehát megvan a vízum, jöhet a repülőjegy és a szállás.

Mi az Austrian Airlines légitársasággal repültünk, bécsi átszállással. Reggel hétkor indultunk Bp-ről, és helyi idő szerint (-6 óra az időeltolódás) délután fél kettőkor landoltunk a JFK-n. Tartottunk a hosszú repülőúttól, de a multimédiás rendszernek köszönhetően – néhány film, egy kis játék – hamar elröppent az idő. Az ellátással is nagyon elégedettek voltunk. /Kezdő tengerentúli utazók számára: a fedélzeten felszolgált – akár szeszes – italokból korlátlanul lehet fogyasztani, vagyis nem kell megvárni, amíg a stewardessek felszolgálják a választékot./

Szállás tekintetében őrült nagy szerencsénk volt a barátnőmmel, aki érkezésünk előtt nem sokkal költözött a párjához az East Riveren elterülő Roosevelt Islandra. Azoknak, akik egy kicsit több időre érkeznek NY-ba, nagyon ajánlom a szigetre való libegőzést (tramway). A libegőre a Lexington Avenue-n lehet felszállni (2nd Avenue és 59th street sarka), az utazás ára egy metrójegy és kb. 5 percig tart. A sziget szép zöld, piros téglaépületekkel és rengeteg barátságos, kíváncsi mókussal. Imádtam reggelenként kiülni az East River partjára, nézni Manhattan felhőkarcolóit és mókust „szelídíteni”.

A JFK repülőtérről Manhattanbe jutni szintén nem bonyolult. Könnyen megtalálható a kitáblázott Air Train, ami Jamaica Centerig visz. Fontos, hogy beszállás előtt ne keressük a jegypénztárat vagy automatát (mi persze ezt tettük), mivel – számunkra meglepő módon – a gyorsvasútról leszállva kell kifizetni a viteldíjat. Ekkor érdemes megvenni a Metrocardot is: a 7 napos, korlátlan utazást biztosító metró kártya 31 $/fő, így a gyorsvasútért 5 $-t kell kifizetni. Innen pedig metróval könnyen elérhetünk bárhova.

Igaz, nem gyorsan, mi több mint másfél órát metróztunk, viszont hatalmas élményt jelentett feljönni a felszínre éppen a 42. utcánál. Csak forgattuk a fejünket, amíg elsétáltunk a Times Square-re, ahol a barátnőm várt bennünket. Szeptember közepe volt, öt óra körül járt az idő, mégis ragyogó napsütés, 28 fok, és a Times Square színes forgataga, villódzó reklámjai, fényes felhőkarcolói fogadtak – ezt pillantottuk meg először NY-ból, s ez a hangulat azóta is bennem él.

Fölösleges lenne részletesen leírni, mit láttunk NY-ból, mivel a rengeteg híres épület és programlehetőség közül nyilván mindenki a saját ideje és ízlése szerint válogat. Mi az útikönyvön kívül travellina blogját vettük alapul (www.travellina.hu), ami a sok praktikus tanács mellett gasztronómiai ajánlatokkal is kiegészül.

A teljesség igénye nélkül tehát:
Eleinte a NY-i hangulatot próbáltuk magunkba szívni, ezért egész álló nap – főleg felfelé bámulva – sétáltunk Manhattanben: 60 street, Lexington avenue, Waldorf Astoria, MetLife Building és ENSZ székház, 42. street, Grand Central (belülről is nagyon szép a pályaudvar épülete), Bryant park, Broadway, Times Square, Empire State Building (ha a barátnőm nem hívja fel rá a figyelmünket, észre sem vettük volna) és Madison Square Garden (kívülről). Majd elmetróztunk a Ground Zero-hoz (emlékhely az ikertornyok helyén), aztán Trinity church, alkonyatkor Wall Street, bikaszobor, sötétben séta a Battery parkban, pillantás a kivilágított Szabadság szoborra.

Másnap Roosevelt Islandot jártuk be, megismerkedtünk a közértbeli árakkal, aztán elmetróztunk Coney Islandra, mely csak a nevében „sziget”. A hosszú tengerparti szakaszon ingyen lehet strandolni, fürdeni Atlanti-óceánban. Mi egy kicsit vidámparkoztunk is (az óriáskerék pl. 7 $/fő volt).
Mivel NY-ra a különböző hangulatú negyedek jellemzőek, sétáltunk Chine townban (sajnos nem készítettünk fotót az utcai árusok izgalmas gyümölcs- és zöldségválasztékáról) és Little Italyban (ott teljesen véletlenül az éves San Gennaro fesztiválba botlottunk, mely NY leghíresebb vallási ünnepe. Alig lehetett haladni a sok utcai vendéglátós egység között mulatozó embersokaságban.) Sötétben pedig a Sohóban (Művésznegyed) sétáltunk, végül kedvenc helyünkön, a Bryant Parkban, illetve Times Square-en zártuk a napot.

A 3. nap fő programja a nagyon látványos Brooklyn híd és környéke (a híd lábánál modern zöld park terül el pihenőkkel, körhintával), illetve East Village volt, aztán a kikötő - Seaport, később pedig a Union Square környékén lévő áruházakban nézelődtünk. A Brooklyn hídra érdemes több órát szánni, természetesen Brooklynból Manhattan felé haladva, mert pazar a kilátás, és a híd közepén emelt gyalogos „járdáról” nagyon jó fotókat lehet készíteni, akár a naplementét, akár az esti fényeket segítségül hívva. Aznap este mi persze megint a Times Square-en sodródtunk a tömegben.

4. napon a Szabadság szobrot vettük célba, mely egy külön kis szigeten áll Manhattantől délre. Elsétáltunk a Battery parkba, ahonnan több társaság is indít hajókat a szoborhoz. A Statue Cruises hajótársaság (18$/fő) napi többször indít járatokat, de – főleg nyáron – érdemes korán érkezni. Mi szigorú csomagátvizsgálás után, 9.40-kor hajóztunk ki Liberty Islandre. Sétáltunk a szobor körül, - mivel 2004 óta csak a szobor talapzata látogatható, oda nem vettünk jegyet - majd áthajóztunk Ellis Islandre (itt léptek először Amerika földjére a bevándorlók), ahol a „Bevándorlási múzeum”-ot néztük meg. A szigettúra jó három órát vett igénybe. A hajójegy egyébként mindkét szigetre érvényes, melyek egymástól csak néhány percnyi hajóútra helyezkednek el.

Aztán annyira belejöttünk a hajókázásba, hogy – a szép időt kihasználva – átkompoltunk Staten Islandra is. Ezt annak (is) érdemes megtennie, akinek nincs már elég pénze vagy ideje Liberty Islandre, mert az ingyenes kompról nagyon jól lehet fotózni Manhattant. Délután (tömegközlekedéssel) buszos körutat terveztünk Harlembe. Visszafelé viszont félúton le kellett szállnunk, mivel a légkondit annyira jegesre állították, hogy még a férjem is (aki egyébként télvíz idején képes rövidujjút viselni a kabátja alatt) szó szerint didergett.

A következő délelőttünk eddigi útjaink legnagyobb „szívása” volt. Több útikönyv és blog javasolja a Central Park biciklivel való felfedezését. Na, én erről mindenkit lebeszélnék! A kerékpározás gondolata egyébként érthetően adja magát, hiszen egy majdnem 4 km²-es területről van szó, melyet remek betonutak szelnek át és vesznek körbe. A nagy távolság miatt az ember térképpel a kezében biciklire pattan. Mivel a terep ismeretlen, adott, hogy először a park körül tekerünk, s útközben meg-megállunk az egyes látnivalónál (kis tó, Belvedere kastély). Igen ám, de útközben kiderül, hogy a körön csak egy irányba lehet haladni. Ha tehát a pár vagy csoport egyik tagja lemarad, vizet vesz, stb., a másik csak a nép haragját vonva magával tekerhet visszafelé. S bár a parkban lévő kis utacskák betonozottak, mégis csak gyalogutak. Mivel a biciklit tolni nem túl izgalmas, 3 órán belül visszavittük őket. Ekkor jött csak az igazi arculcsapás: 10 $/nap/fő helyett 216 dollárt vontak le a kártyánkról a két kerékpárért, mivel nem vittük vissza őket minden félórában. Reklamálni nincs kinél, de mint a fekete újságárus srác elmagyarázta, nem is érdemes; kiváló piktogramok jelzik a fél órás penzumot. (Persze nem hagytuk annyiban, felhívtuk a feltüntetett számot, hogy nem kevés költségért ugyanezt megtudjuk. A végén még szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért lemondtunk Manhattan körbebiciklizéséről – ily módon arra a fizetésünk is ráment volna…

A délutánunk tehát felszabadult, ezért az Empire State Building felé vettük az irányt. Bár jelenleg a One World Trade Center Amerika legmagasabb épülete, mi inkább az ESB tetején lévő kilátót választottuk; 17 óra után mentünk fel a 86. emeletre (32$/fő). Nem voltak túl sokan rajtunk kívül. Még világosban kezdtünk lebámulni az alattunk fekvő NY-ra, s a látvány annyira magával ragadott bennünket, hogy közben szépen ránk sötétedett. Ekkor derült ki, mennyire jól tettük, hogy még viszonylag korán mentünk: 19 óra után iszonyatosan nagy lett a tömeg, mindenki próbált előre nyomakodni, lent, a jegyekért pedig végeláthatatlan sor kígyózott.

Szeptember 23-24-et a fővárosban, Washingtonban töltöttük. A Megabus jegyet még itthonról, interneten vettük meg. A helyjegyen kívül plusz hét $-t fizettünk az emeleten lévő panoráma ülésért, így a teljes buszjegy (oda-vissza két főre) 48 $-ba került. A panorámaülésnek aztán semmi hasznát nem vettük, mivel a több mint négy órás utat végig autópályán, egyetlen megálló nélkül tettük meg. (A busz egyébként a Washington Union Station-re érkezett és onnan is indult volna vissza, ha a Pápa látogatása miatt nem törölték volna a járatot. Így a visszaútra új jegyet kellett váltanunk a Greyhound társaság járatára újabb 84 $-ért.)

Szállásunk a drága és „fapados” Harrington Hotelben volt (170 $/éj) – nem nagyon ajánlanám.

Washingtonban elsétáltunk a Supreme Courthoz (Legfelsőbb Bíróság) – kívülről megnéztük a Capitoliumot (sajnos a fő kupola éppen renoválás alatt volt egy földrengés miatt). Utána a The Natinonal Mall következett, illetve a Washington Monument (a Tidal Basin körül), aztán Jefferson Memorial - FD Roosevelt Memorial - Martin Luther King Memorial - World War II Memorial (érdekes volt látni, hogy a fiatalok milyen tisztelettel közeledtek a tolókocsis veteránokhoz) - Reflecting Pool - Korean War Memorial - Lincoln Memorial - Vietnam Memorial - The White House (elölről és hátulról) - Ford’s Theatre - FBI Headquaters - Verzion Center (Capitals hoki, és Wizards kosárcsapat otthona.

Washingtonban minden bejárható gyalog, akár egy nap alatt is. Arlington viszont kicsit kiesett, így azt idő hiányában lehúztuk a listánkról.

(A Washington Monument belsejében lift visz fel, apró ablakokból nézhetjük végig a körpanorámát. Az ingyenes jegyet a mellette lévő kis házban osztják meghatározott időpontokra, s ott sorban állásra kell számítani.) Washingtonban még a – szintén ingyenes - Air and Space múzeumot néztük meg; több mint négy órát töltöttünk bent, de még így is kevés volt rá az időnk. Mindkettőnknek nagyon tetszett. (Aznap egyébként a múzeumban lévő McDonald’s-ban ebédeltünk 18 $-ért.)

Férjem hihetetlenül élvezte a sok történelmi emlékparkot; a Yankees meccs után Washington tetszett neki a legjobban - nekem kicsit too much volt.

NY-ban aztán ismét múzeumba mentünk, mégpedig a Hudson folyón álló II. világháborús Intrepid repülőgép hordozó anyahajón lévő Sea-Air-Space múzeumba, illetve a mellette álló Growler tengeralattjáróra. Az alapjegy 24$/fő volt, s több mint öt órát töltöttünk bent. Utána végigsétáltunk a Highline-on (magasított, növényzettel körülvett régi városrész fölött majd 2,5 km hosszan kanyargó régi vasúti sínekből kialakított sétaút), mely – bár remek példája az újrahasznosításnak – nekem egyáltalán nem jött be. Másoknak viszont igen, rengetegen sétáltak és fényképezkedtek itt.

A következő délelőtt piacon voltunk, majd áfonyás-málnás-juharszirupos amerikai palacsintát sütöttünk. Mivel gyönyörű hétvégi napsütéses napunk volt, végigbicikliztünk a Hudson folyó partján a Riverside parkban a Washington Bridge-ig, azon át New Jersey államig (ezúttal Manhattanban béreltünk biciklit 20 $/fő áron). Itt én a több, elegánsan felöltözött, szülinapot ünneplő családra figyeltem föl (hosszú, terített asztallal, lufikkal, rózsaszín tortával), mások piknikeztek, barbecque-ztak, férjemnek pedig a sok focizó fiatal tűnt föl. Mi abban a tudatban éltünk, hogy Amerikában minden fiatal kosarazik vagy baseball-ozik az utcán, ehhez képest mindenhol európai focit játszó fiúkkal és főleg lányokkal találkoztunk.
Férjem legjobb élménye a NY Yankees - White sox elleni baseball meccs volt, melyre szintén online foglaltunk jegyet 64 $-ért a Yankees Stadionba.

A szeptember 28-29-et Bostonban töltöttük. (A busz 9:10 helyett 10:50-kor indult. Több járat is késett aznap, a tömeg pedig szépen rendezett sorokban várakozott az út szélén békésen, csendben. Végül 16.15-re érkeztünk Bostonba a South Stationre. Hűvös, borongós idő fogadott bennünket.

Bostoni szállásunk 40 Berkeley Hostelben (a cím és a név is az) volt (2 éj 110 $). A washingtoni szálloda után ettől a hosteltől már semmi jót nem vártunk, főleg, hogy szobaszám nélküli kvártélyunkat alig találtuk meg. Aztán kiderült, hogy egy óriási apartmant kaptunk saját konyhával és fürdőszobával, mely némileg kárpótolt a szinte egész napos utazás után (a 708-as „lakosztályt” kérjétek!).

Bostonban végigjártuk a The Freedom Trail-t, - A Szabadság Ösvényét - mely a függetlenségi háború híres épületeit összekötő, 4 km hosszú útvonal (kb. 2,5 óra), amelyet egy kettős téglasorral kikövezett út jelez ; Old State House, Park Street Church, King’s Chapel, Old State House, Paul Revere House, Old North Church, Copp’s Hill Burying Ground, át a a Charles folyó fölötti Charlestown Bridge-en Charlestownba, USS Constutition és USS Cassin Young (kívülről). Az út végén fellépcsőztünk a Bunker Hill-en lévő Monument 294 lépcsőfokán (ingyen van), környékén kis színes faházak. Bostoni napunkat végül a Charles folyó partján, a bostoni teadélutánt idéző hajók látványával zártuk. Bostont – méretéből kifolyólag - szintén csak gyalogszerrel jártuk be.

Ezt követően másfél napunk maradt még NY-ból, melyet vásárolgatással töltöttünk (pl. Sohóban iPhone üvegpalota, Marshall’s nagyáruház, benéztünk a Macy’s-be), és ismételten végigjártuk kedvenc helyeinket (igen, a Times Square sem maradt ki a Bryant parkkal).

Végezetül egy kis gasztronómia:

A reggelit általában közértben vásároltunk (itt tudtam meg, hogy a Pharmacy-ban – a gyógyszereken kívül, természetesen - kaját is lehet venni). Megkóstoltuk a bagelt és végigettük a különböző ízesítésű fánkokat (donuts). Megállapítottuk azt is, hogy egy jól elkészített mogyoróvajas-lekváros szendvics egész napra ellát energiával.

Ebédre a legtöbbször valamelyik street food-ot választottuk (indiai, mexikói, arab, pl. Halal Guys) 4-9 $-ért (ez kb. egy fogyókúrázó nőnek elég), és smoothyt ittunk hozzá (5$). Gyorsétteremből a Popeyes tetszett (két főnek 22 $¬ért olyan kiadós menüt adtak, hogy nem bírtuk megenni, remek káposztasalival), illetve a Wanted nevű karibi kajálda. Nagyon finomat ettünk East Villagben a Raj Mahal Indiai Étteremben (60 $-t fizettünk 4en).

Amikor kint voltunk, a Sylvie’snél vasárnap ebédidőben gospel kórus volt, de hosszas várakozás után sem jutottunk be (a feketéket részesítették előnybe), szóval ide előre helyet kell foglalni. Végül a Manna’s foodban ettünk soul food-ot. Egy műanyag tálkába kell mindent felhalmozni (édes-sós-hús-desszert-gyümölcs), és grammra fizetni. Már itthon olvastam, hogy a „soul food” Harlem gasztronómiai nevezetessége, melyet korábban a néger rabszolgák főztek.

Barátnőm ismertetett meg az „organikus kaja” kifejezéssel – ő már szinte csak ilyet vásárol. Szerintem ez nálunk a természetes alapanyagú, illetve bio élelmiszer megfelelője lehet.

Vacsoraidőben Greenwich igazán népszerű, de mindenképpen érdemes asztal foglaltatni. Mi végül a Meskerem Etióp Étterembe ültünk be, ahol egy vega és egy húsos tálat ettünk 4en 100 $-ért. Inkább érdekes volt, semmint finom és laktató, bár mások nagyon dicsérik a helyet.

És végül az elszámolás: az étkezésre 421 $-t, szállásra 290 $-t, belépőkre 233 $-t, az utazásokra pedig (repülőjegyestül, taxistul) 1610 $-t költöttünk. Ez összesen 2554 $, ami 278-as árfolyammal számolva 710 000 Ft.

Összegzésként leírnám, amit vendéglátónk mondott: NY nem az Egyesült Államok, Manhattan aztán különösen nem. Ez értendő az árakra (itt minden háromszor annyiba kerül, mint mondjuk Nebraska államban, és Bronxnak is a kétszerese). Ez a szállást, étkezést, közlekedést, ruhavásárlást is érinti. Viszont mindenhol tisztaság volt, jó közbiztonság (szinte minden sarkon rendőrök álltak), és nagyon sok segítőkész emberrel találkoztunk (már rögtön az első nap, az óriási tömeg kellős közepén egy srác kivette a kezemből a bőröndömet és felvitte a lépcsőn). A tömeg amúgy éjjel-nappal hatalmas, így a központban autóbérlésre ne is gondoljatok, viszont metróval mindenhova gyorsan el lehet jutni. A hétvégi metrózást viszont előre meg kell tervezni, mivel a járatok és vonalak ilyenkor harmadgőzzel működnek. Egyik éjszaka taxiztunk is, a végösszeg meglepően olcsónak tűnt; dél-Manhattanből Roosevelt Islandra kevesebb mint 15 $-t fizettünk.
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
monique - 2016.05.23. 21:40

Köszi a hozzászólást, megnéztem, igazad van! Úgy látszik, rossz volt az infónk... :-)

lioliom - 2016.05.09. 07:48

Nagyon jó kis beszámolót írtál.Engedj meg annyi kiegészítés,már csak a többi olvasó miatt,hogy a Szabadság szoborba fel lehet menni egész a koronába is.Mi 5 éve voltunk és megnéztem a lapjukon,most is van rá jegy.http://www.statueoflibertytickets.com/Statue-Of-Liberty-Tours/


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina