Naxos - ahol szerelmes leszel Görögországba

Görögország Naxos Town (Hora)

Ott-tartózkodás ideje: 2016. júl. 16.  - 2016. júl. 23. (7 nap)

0 hozzászólás I 4 297 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. júl. 26. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Lilla79 Beszámolója
Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy az eddig látott görög szigetek - bár gyönyörűek - nem is "igazi görög” szigetek; tulajdonképpen én még nem is láttam „igazi görög” szigetet... Azaz olyat, ami megfelel a képeslapokról visszaköszönő sztereotípiáknak: fehérre meszelt házak, kék kupolák, kövezett utcácskák. Nagy nehezen rájöttem, hogy ilyet legnagyobb eséllyel a küklád szigetek között fogok találni, innentől már szinte nem volt kérdéses, hogy Naxost akarom: jobban megőrizte az eredetiségét, mint Santorini, és nem olyan procc, mint Mykonos, de mindent tud, ami nekem kell.
Végülis nem lehet olyan bonyolult - szántam el magam idén. Athénba repülővel, onnan hajóval Naxosra, sima ügy. Lenne, ha a menetrendek hagynák. Sajnos bár a Ryanair és az Aegean is repül Budapestről Athénba, mindkettő esti, míg a hajó kora reggeli. Így végül az első éjszakánkat (pontosabban 4,5 órát) a piraeusi kikötőben töltöttük egy büfé műanyag székein pár sorstársunkkal, visszafelé pedig egy nappal hamarabb visszajöttünk Athénba, nehogy lekéssük a gépet.
Szóval 11 után nem sokkal megérkeztünk Athén repterére, majd felpattantunk az X96-os buszra, ami szűk másfél óra múlva szinte éppen a kikötői kapunknál tett le. Reménytelen váróterem keresésbe fogtunk - mind zárva volt. Így maradt a büfé, ahol legalább társaságunk volt. Azt nem mondanám, hogy a következő 4 óra életem legszebbje volt, de abszolút nem kellett félni vagy ilyesmi. Inkább csak a meleg és az álmosság okozott gondot. Szerencsére a Blue Star Ferries már fél hat után nem sokkal kinyitott, átvettük a neten előre foglalt jegyeket (nincs e-ticket, ezért kell a kikötőben átvenni), és már fel is szállhattunk a hajóra, ahol nagyon kényelmes tágas ülésekben folytathattuk a haldoklást. Amúgy nagyon szuper hajó, de nagyon nem volt érkezésünk a szuperségével foglalkozni.
Az öt órás út végén igencsak jól esett, hogy a házigazdák a kikötőben vártak minket, pedig amúgy gyalog kábé 15 perces séta az út. Amint lehetett, irány a strand - csakhogy kissé megviselt állapotban, minek köszönhetően a 650 métert a negyven fokban fél óra alatt sikerült megtenni... Az hagyján, de a megviselt állapotban azt se néztük meg, hogy hol lakunk, így visszafelé hiába néztük a térképet, csak azt nem tudtuk, hova kellene eljutni... (a Google térkép a házigazdák másik szálláshelyét dobja ki). Végül egy autókölcsönzőben érdeklődtük meg, nem tudják-e véletlenül, hol lakunk :-) utólag már jól szórakoztam azon, hogy csont nélkül teljesítem a Budapest - Naxos távot, de a strandról nem tudok hazamenni.
Így aztán első nap kissé hisztisen tértem nyugovóra, és arra gondoltam, miért is nem mentem inkább Rodoszra, ott már szinte otthon vagyok, ez meg milyen hülye sziget, az ember eltéved a strandról.
Aztán másnaptól szinte egy csapásra rabul ejtett.
Először is, én még nem láttam olyan helyet, ahol még a túristanegyed is ilyen elragadó. Hatalmas hotelek helyett apartmanházak, stúdiók, butikhotelek a jellemzők, természetesen fehérre meszelve, bougainvilleával befuttatva, leánderekkel, ahogy kell. Később meg kellett állapítsam, hogy nekem még a St. George beach túristanegyede is jobban tetszik, mint Mykonos Chorája...
Másodszor, kicsit távolabb gyalogolva a strandon, egy nagyon hangulatos beach bart találtunk, név szerint a Flisvost. Önmagában fotótéma.
Harmadszor, este besétáltunk az óvárosba hajókirándulásra befizetni, és útközben pusztán egy gyönyörű nagy görög templomot és egy hihetetlen eredeti fűszerboltot találtunk, plusz már láttam, hogy az óváros is megérte az ideutat.
A következő napon már újfent a tengeren voltunk - ám ez az út sajnos sehogyan sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Először is erős szél támadt, így maga az utazás sem volt élmény. Pozitív legalábbis nem. Odafelé még csak-csak röhögtem, hogy milyen izgi, de hazafelé már határozottan nem volt őszinte a mosolyom. Pedig a személyzet nagyon kedves volt, és a helyzet magaslatán álltak: Mykonoson a kikötőben is olyan hullámzás volt, hogy azt néztem rémülten, hogy jutok le a rámpán természetesen magassarkúban, de egyenként kézenfogták az utasokat és lekísérték. Görögök, megoldanak mindent.
Na de a szél Mykonoson se hagyott alább, ami miatt a tervezett strandolást nem is erőltettük - az a baj, hogy amúgy 2-3 óra Mykonos Chorájára bőségesen elég, az öt viszont rengeteg ahhoz, hogy az ember talpaljon az utcákon hömpölygő tömegben. A szélmalmoknál gyakorlatilag talpon maradni is nehéz volt, a fenti csendesebb utcákban megállt a meleg, meg hát mégse azért jöttünk, hogy egy üres sikátorban töltsük a drága időt. Egy szó, mint száz, nekem nem tetszett Mykonos, a drága üzletek nem érdekelnek, a bárok dettó, azon kívül pedig nem tud semmi olyat, amit Naxos ne tudna. Persze nem bántam meg, mert kíváncsi voltam. Azt javaslom, inkább olyan kirándulásra kell akkor már befizetni, amibe Delos is benne van, mi ezt a reménybeli strandolásért hagytuk ki.
Következő napjaink strandolását kicsit elrontotta a tartósnak bizonyuló szél. A Flisvoshoz nem is tudtunk menni, ott volt a legerősebb, de végül a szélcsendesebb Ippokampos strandbár partszakaszát is megszerettem. Apropó, strandok: az első teljes napunkon az Agios Prokopios strandot is megnéztük, ez 5 km-re van a „fővárostól”, de azzal a lendülettel húztunk vissza haza. Ízlések és pofonok: az interneten sokkal többre értékelik Agios Prokopiost, mint a St. George-ot (a „főváros” strandja), de sokkal gyorsabban mélyül, és tele van tengeri fűvel, míg a St. George lassan mélyül, így például erősebb hullámzásban is fürödhető. Ezek után a Plakát (másik híres beach) már meg se próbáltuk, a nem-szervezett, natúr beacheket meg nem is akartam, azt tudom, hogy nem nekem való. Max ha ott élnék, lenne autóm, amibe csak berakom az ernyőt és hajrá.
A mykonosi fiaskót követően végre bevettük a saját óvárosunkat. Szerintem nagyon édes. Pont akkora, hogy egy hetes nyaralás során még bejárható, de nem lesz unalmas. Az ember szívesen felkerekedik este és sétálgat, még ha ez a sokadik sétája is. Viszont épp ezért én nem szánnék rá külön egy délelőttöt vagy délutánt, bőven elég a strandolás után, vacsora előtt őgyelegni benne. Sok hangulatos étterme és bárja van, ehhez kapcsolódik is egy sztori: még az utazás előtt találtam pár videóklipet, amit a szigeten forgattak, gondoltam is, hogy utolsó este el kéne menni a Like Home-ba, hátha játsszák ezeket a számokat, mekkora poén lenne. Na a "poén" az az lett, hogy nem pusztán játszották, hanem személyesen Kostas Doxas, az előadójuk lépett fel július 20-án - mindezt július 21-én vettem észre. Hát nem röhögtem magam halálra.
Naxoson azonban nem csak a főváros ér meg egy misét. Egy napra autót béreltünk (35 euró), és 10 liter benzinből bejártuk a főbb látnivalókat. Itt estem végleg szerelembe. Festeni se lehetett volna pontosabban, mit kerestem hiába Krétán. Pontosan ilyen falvakra, útközbeni kincsekre vágytam: némi templomrom vagy szobor az ókorból, esetleg a kora középkorból, tradicionális falvak, hegyek között kanyargó szerpentinek, kilátó, elszórtan némi festői szélmalom, ízlésesen csúcsokra épített kápolnácskák... Csodálatos. Számomra Mykonos semmivel nem volt szebb, mint Filoti vagy Apeiranthos falvak. Csak elviselhetetlenebb. Ekkor éreztem végképp, hogy bár eddig is szerettem Görögországot, most lettem szerelmes.
Ezek után már csak a Portara felkeresése maradt, jellemzően az utolsó napra, holott ez Naxos jelképe, és az első dolog, amit megpillant az ide érkező. Naplemente idején a legszebb, viszont akkor nagyon sokan látogatják, érdemes korán reggel felsétálni.
Egy hetet töltöttünk a szigeten, de ez az egy hét egyszerre volt egy pillanat és egy örökkévalóság. Elrepült, de közben olyan intenzívnek éreztem, mintha az ide vezető út, a hosszú piraeusi éjszaka csak egy rossz álom lett volna. Mindent megtaláltam, amit személy szerint én egy görög nyaralástól várok: óváros, vár, valami jellegzetes (Portara), falvak, apró látnivalók, strand, barátságos emberek. A túristák száma elviselhető, még nem tették tönkre az hangulatát, gondolom, ennek az is az oka, hogy nagyon sok a belföldi túrista, ami nagyon tetszett, ugyanakkor a végére lett egy hülye érzésem: kicsit betolakodónak éreztem magam, mintha hívatlanul érkeztem volna egy családi eseményre. Nagyon sajnáltam, hogy én nem vagyok a család tagja.
Visszafelé szuper hajóutunk volt, és bónuszként még egy este Athénban, majd egy kis délelőtti Akropolisz –látogatás. Ez megérne egy külön beszámolót, hisz hihetetlen hangulat van este Athénban (még jobb, mint a szigeten!), jókat lehet vásárolni, az Akropoliszt pedig az Akropolisz - lenyűgöző. De az én főszereplőm most Naxos - ahol szerelmes leszel Görögországba.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Végezetül az ígért klipek.

https://www.youtube.com/watch?v=NuC_wSmLhM8
https://www.youtube.com/watch?v=IMP6BxfPm4c
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina