Papp Antal emléktúra

Olaszország Tarvisio

Ott-tartózkodás ideje: 2016. júl. 21.  - 2016. júl. 22. (1 nap)

4 hozzászólás I 453 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. szept. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: kerékpár Kranjska Gora Tarvisio Chiusaforte Alpok-Adria 

Ne tégy szemrehányást magadnak, ha hirtelen nem ugrik be történem tanulmányaidból, kit is takar ez a név. Papp Antal az Osztrák-Magyar Monarchia katonája volt az I. Világháborúban. Ahogy betöltötte 18. életévét azonnal behívták katonának a Nagy Háborúba. Éppen eleget élt már, ideje lenne feláldozni életét a Császárért, a Hazáért. Rövid kiképzés után az olasz frontra vitték. Különösebben nagy katonai hőstett nem fűződik a nevéhez, vagyis számomra és még két tucat ember számára egy életbevágóan fontos cselekedetet mégis csak végrehajtott. Életben maradt, megúszta a borzalmas öldöklést. Ez azonban a legtöbb, amit értem tehetett, mert Papp Antal a nagyapám volt, és ha véletlen hősi halottként fejezi be az I. Világháborút, akkor én ebben a formában biztosan nem léteznék. Gyermekkoromban sokat mesélt háborús élményeiről. Ezek a történetek nem a borzalmas gyilkolásokról szóltak, hanem érdekes, sokszor humoros sztorik voltak. Az egyik sokszor előadott elbeszélése arról szólt, hogyan utaztak az olasz frontra. Több napig ment a vonatuk. A vasúti kocsik ablakain jégvirágok voltak. Kint a hatalmas hegyeket hó fedte. Aztán a vonat bement egy nagyon hosszú alagútba, és amikor kijött a másik oldalon, elkezdett leolvadni a jégvirág az ablakról. A nap hétágról sütött, kinéztek a vagonból és zöldellő rétet virágzó fákat láttak. A hegy egyik oldalán tél volt, a másokon tavasz. A vasúti alagúton mentek át egyik évszakból a másikba. Mesélte az öreg. Gyermekként kicsit kételkedtem nagyapám alagutas történetében, de ma már tudom, hogy biztosan úgy volt. Amikor a neten olvastam, hogy az olaszok és szlovének a régi Rudolf-Bahn vasútvonal használaton kívüli nyomvonalán egy szenzációs kerékpárutat alakítottak ki az Alpok-Adria kerékpáros körtúra részeként, már nagyapaként eszembe jutott nagyapám története. Mivel éppen ezekben az években emlékezünk meg a 100 évvel ezelőtt zajló I. Világháborúról, természetesen meg kellett néznünk azt az utat, ahol magyar katonák százezreit vitték az olasz frontra, többek között az én nagyapámat is. És persze meg kellett keresni azt az alagutat ahol át lehet menni a télből a tavaszba. Ez a kerékpártúra volt idei nyaralásunk egyik fontos eseménye. Kerékpározás, a szavakkal alig leírható gyönyörű tájon egy 1870 és 1873 között épített szenzációs vonalvezetésű vasúti pályán ahol száz éve kb. százezer magyar katona ( és rengeteg osztrák, német illetve a Monarchia további nemzetiségű bakája ) utoljára láthatta milyen szép is a világunk és hősi halált haltak az „Isonzói vérszivattyú -ban” egy borzalmas értelmetlen háborúban.

Tarvisio

Alaptáborunkat az osztrák oldalon a Karintiai, Nötsch melletti Wertschach falucska Alpenfreude Kempingjébe telepítettük ahol egy „ öreg NDK-s „ vendégszeretetét élveztük. ( de erről majd később). Innen utaztunk Tarvisio-ba minkét napi túráink kiindulópontjáig. Logisztikai megfontolásból, azaz bringáink praktikus szállítása miatt a Kranjska Gora – Chiusaforte útvonalat két részre bontottuk. Az egyik nap eltekertünk Tarvisio-ból a szlovéniai Kranjska Gora-ig és vissza, míg a másik nap Tarvisio-ból Chiusaforte irányába bringáztunk.

1.nap

Ausztriából kocsinkkal percek alatt átrobogtunk Tarvisio-ba, megkerestük a vasútállomást, hogy itt parkolunk majd és az állomás melletti kerékpárúton folytatjuk utunkat. Kicsit elbizonytalanodtunk, mert az állomás oldalán csak egy meredek emelkedőn mehettünk volna tovább. Ugye, a Google-n csak arrébb húzom pár centivel a térképet, ám a valóságban fel kell tekerni arra a meredek kaptatóra. Ezért átmentünk kocsival az állomás túloldalára és meg is találtuk a másik parkolót, mellette a kerékpárutat. Szívesebben parkoltunk volna az állomás oldalán, mert ott sok kocsi volt és nagyobb volt a mozgás. Itt meg csak mi álltunk. Amikor visszaértünk túránkról akkor vettük észre, hogy az állomás alatt van egy nagy aluljáró, amin simán áttolhattuk volna a bringákat. Utunk első párszáz méterén egy kisforgalmú közúton átmentünk egy hatalmas viadukt alatt. Mi voltunk legalul, fölöttünk a vasúti pálya és legfelül az autópálya, amin az előbb átjöttünk Ausztriából. Már a régi vasúti pályán tekerünk tovább és ezt az építők a tudomásunkra is hozzák, mert itt az elején néhány talpfát benne- ’felejtettek’ a kerékpárút alapjában, így szépen látszanak a keresztirányú vasúti pályára emlékeztető csíkok. Lenyűgözően szép környezetben, mindkét oldalon gyönyörű erdőben hajtottunk felfelé. Mintha hallani vélnénk a korabeli gőzmozdonyok hangját. Természetesen magunkkal vittük a két évvel ezelőtti EuroVelo11 –es túránkra összerakott és nekünk nagyon bevált, egymásközti beszélgetésre alkalmas bringás sisakunkat. Ennek hangszórójában hallottuk a ’gőzmozdonyok’ hangját, de valójában egymás lihegését. Az út folyamatosan emelkedett. Tudtuk, hogy Tarvisio és Kranjska Gora között van kb. 150 méter szintkülönbség, de nem voltak pontos információink, ugyanis az útnak ezt a 150 méteres emelkedését az olasz-szlovén határig, nagyjából a táv feléig éri el, onnan a szlovén oldalon minimális a szintkülönbség.

Tarvisio

Természetesen ez nem legyőzhetetlen akadály, de mint a grafikonból is láthatod nekünk ez olyan 10-12 km/órában maximálta a haladást és többször is megálltunk nézelődni és pihenni. A kerékpárút mellett rengeteg pihenőhely van kialakítva és valamilyen ’felfoghatatlan’ ok miatt ezeket árnyékba helyezik el, nem úgy, mint nálunk szokás a tűző napra tenni a pihenőket. Például az út elején egy korabeli vasúti híd egyik végén. Alattunk egy mély völgy ahol egy patak egy vízesésen át robog lefelé. Szemben az a hegy ahol tegnap túráztunk Ausztriában. A hídon még rajta voltak a korabeli telefonvezetékek tartóoszlopai is némelyiken még a porcelán szigetelőtest is. Majd tovább fujtattunk felfelé. Sokan bringáztunk ezen a napon, a fiatalok azért rendre megelőztek bennünket, és nagyon irigyeltük a szemben igencsak jó tempóval érkezőket. Majd délután mi is így repülünk lefelé a hegyről.

Tarvisio

Egy hatalmas vízesés mellett mentünk el. A völgy szélesedni kezdett, már jobban kiláttunk a Júliai-Alpok felé is. A határon áthaladva egy széles völgybe értünk ahol fantasztikus látvány tárult elénk. Előttünk zöldellő rét, távolabb mélyzöld fenyvesek és a látóteret az Alpok égbetörő csúcsai határolták és bónuszként az út majdnem vízszintes. Az olasz és a szlovén oldalon is természetesen megmaradtak vasúthoz kapcsolódó épületek, állomások váltóőrházak melyeket a legkülönbözőbb módon használják fel. Van lakóház, hétvégi ház, büfé-bár, de az olasz oldalon romos épületet is láttunk. Pici büszkeséggel gurultunk be Kranjska Gora-ra, hogy mégis csak sikerült felhajtani és egy árnyékos kiváló panorámás padra telepedtünk, ahol megpihentünk egy órácskát és gyönyörködtünk a kis településben és a fantasztikus környezetben. Kis séta a szuvenír boltokban majd fájó szívvel indultunk vissza, pedig tudtuk, hogy most következik az élménybringázás. Még néhány méter emelkedő a faluszélén, aztán egy kis vízszintes és a határtól zuhanás lefelé. Most is megálltunk pár helyen, de nem pihenni, hanem fotózni és nézelődni. Ha nagyon sietős lett volna akár egy fél óra alatt is le lehetett volna száguldani, de mi értelme a rohanásnak. A túra végén a Tarvisio-i állomáson felpakoltuk autónkra a bringákat és visszavonultunk az A2-es pályán Karintiai szállásunkra.

Tarvisio


2.nap

Ismét Ausztriai indulás, kis robogás két bringával a kocsinkon az A2-es autópályán és máris Tarvisio-ban vagyunk a P4-es parkolóban a rendőrség mellett, ahol a belvárossal ellentétben ingyenes a parkolás. A parkoló alatt úgy tíz méterre van a Tavisio Cittá régi állomás épülete és természetesen előtte megy el a vasúti sín helyén a kiváló kerékpárút. Ma azért parkolunk itt, mert tervezett végállomásunk Chiusaforte-ből én autóbusszal jövök majd vissza a parkolóba. De a menetrend szerint nem mindegyik busz megy ki az új állomásra, itt a városközpontban viszont mindegyik megáll. Ezzel időt gyerünk majd délután, meg egy kis energiát most, mert az új állomástól idáig vezető pár száz méteres út is emelkedik vagy 30 métert. Tarvisio főutcája fölött tekerünk, majd egy új látványos hídon át kifelé a városból. Ma is emelkedéssel kezdjük. Gyönyörű nyári reggel volt, szemben a hegytetőn Borgo Lussari kicsiny falucska temploma és házai. A völgy kicsit kiszélesedik, eszményien szép környezet. Az első négy kilométeren kb. 70 métert megyünk felfelé, de ezután egy igazi élmény kerékpározás következett, több mint 35 kilométeren keresztül csak legurultunk a hegyről.

Tarvisio

Jön is az első alagút, kicsit sötét, kicsit hideg, kicsit lejt is benne az út. Autóval már többször is jártunk erre és mindig lenyűgözött, ahogy SS13 –as út az A23-as autópálya és a vasút kanyarognak egymás fölött vagy alatt a Fella hegyi folyó medrében. Szinte minden alkalommal gondoltam rá milyen jó lenne megállni itt és lemenni a folyó mederhez. Most megtehettem, az egyik alagút előtti pihenőnél megálltunk és lesétáltam megnézni a hatalmas köveken átrobogó hegyi folyót. Amikor Pontebba –ba értünk azt gondoltuk már mindent láttunk, hogy ez már tovább nem fokozható. Itt a régi és az új vasút ugyanazt a területet használja, ezért le kellett jönnünk a régi vasúti pályáról. A kerékpárút a kisváros utcáin vezet át. Meg is álltunk pihenni a város főterén ahol éppen egy kisebb piac volt. A városból kivezető út enyhén emelkedik, majd le kell szállnunk a bringáról, mert egy meredek kb. 10 méteres emelkedőn fel kell tolnunk a kerékpárokat a vasúti pálya magasságára a hegyoldalra. Itt a város felé van egy beomlott alagút. Mi ellenkező irányba tekerünk, majd ismét le és ismét fel kell tolni kerékpárjainkat szintén egy ’nem működő’ alagút miatt. És ekkor kezdetét vette a finálé. Eddig is talán Európa egyik legszebb kerékpárútján bicikliztünk, de most bemegyünk egy alagútba, majd innen egy korabeli 20-25 méter magas viadukton ’átrepülünk’ az SS13 út és a Fella folyó felett.

Tarvisio

Aztán a hegyoldalban további alagutak, Dogna romos vasútállomása. Majd szó szerint a levegőből ( szerintem egy újonnan épített) viaduktról úgy ötven méter magasból látjuk Dogna városkát. A viadukt másik oldalán pedig egy vízesést. A tegnapi és mai túránk minden kilométere gyönyörű környezetben vezetett, de ez az utolsó tíz kilométer szinte mesebeli. Egy kicsit sajnáltuk is, hogy már Chiusaforte-ban vagyunk. Az állomáson egy cukrászda, büfé működik. Nyugágyakkal várják a megfáradt bringásokat. Az állomás előtt maradt még mementóként úgy kétméternyi vasúti sín, kicsit arrébb a gőzösök víztartályát töltő kút. Tovább tekertünk, talán azért mert vártuk az újabb varázslatot, pedig az állomásról csak ki kellett volna sétálnunk a kisváros főterére. Aztán egy alagút következett. Abba már nem mentünk be. Kicsit kalandosan lejöttünk a hegyoldalban futó vasúti pályáról és a műúton visszatekertünk Chiusaforte-ba.

Tarvisio

Mindenképpen itt szerettük volna befejezni a túránkat, mert innen ismertük az autóbuszok menetrendjét Tarvisio-ba. Úgy tudtuk idáig tart a kerékpárút, talán a Google fotók készítése óta tovább építették? ( De erről majd Mikeve beszámolójából olvashattok, akik előttünk egy hónappal jártak erre és továbbhajtottak. ) Márti ottmaradt a két bringával én felültem a buszra, hogy elmenjek a kocsinkért Tarvisio-ba. Sajnos csak 100 EUR-s volt nálam és a sofőr nem tudott visszaadni. Majd ha jönnek utasok lesz váltópénze. Útközben azon gondolkodtam, hogy valóban az időskor egyik jellemzője, hogy kicsit szétszórtabbak leszünk. Ezek a tünetek nálunk is jelentkeznek. A lakókocsink Ausztriában, a kocsink Tarvisio-ban, Márti és a két biciklink Chiusaforte kis terecskéjén, én pedig egy buszon utazok Tarvisio felé. Tarvisio-ig ’sajnos’ csak két bérletes szállt fel a buszra. Leszálláskor kérdezem a buszvezetőt, hogy mi legyen. Széttárta a kezét, én megköszöntem az ingyen utazást. Talán érezhette, hogy a megbékélés nemes szándéka hajtott ide minket. Már csak össze kellett szedni magunkat, a kocsit Tarvisio-ból, majd Mártit és a két bringát Chiusaforte-ből és az A2-esen visszarobogtunk Karintiába.

Tarvisio

A több mint féltucatnyi rövidebb hosszabb alagút közül nem tudom melyiken áthaladva kezdett leolvadni a jégvirág a nagyapám vasúti kupéjának ablakáról, de a jelentős magasságcsökkenés és a közeli tenger hatására biztosan itt és úgy történt a száz évvel ezelőtti tavaszon, ahogy elmesélte. Tegnap és ma rengeteg kerékpárossal mosolyogva köszöntöttük egymást egy ’hello’ –val vagy egy ’bondzsorno’-val vagy egy ’dobrdan’-al. Száz éve leginkább szuronyainkat forgattuk volna meg egymásban, vagy jobb esetbe szétlőttük volna egymás fejét ezeknek a kedves embereknek. Vagy ők tették volna ugyanezt velünk. A hétköznapokban nem is gondolunk arra, mennyire szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen csodálatos korban élünk itt Európában!
Ha erre jártok mindenképpen érdemes megállni itt egy napra, hogy végigtekerjetek ezen a lenyűgöző, Európa talán legszebb kerékpárútján Kranjska Gora - Chiusaforte között. De a vigyázat, a menetirány felcserélése jelentős izomlázzal jár! :-)

Tarvisio

Ui: Az ötlet, hogy már használaton kívüli, vagy alig használt vasúti pályák vagy kisvasutak nyomvonalán kerékpárutakat alakítsunk ki igazán remek. A földmunkákat már évtizedekkel ezelőtt elvégezték, még a pályán van a vasúti síneket tartó kavicságy, ami egy elsődleges útalapnak megfelel. Szerintünk pl. az Eger, Szilvásvárad, Putnok a MÁV által nagy veszteségekkel üzemeltetett vasútvonal turisztikailag sokkal vonzóbb lenne, ha a nyomvonalán Egerből ki lehetne a gyönyörű környezetben kerékpározni Szilvásváradig. Gondoljuk számtalan hasonló lehetőség van még országszerte.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (4 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
MartiSatya - 2016.09.06. 15:52

Kedves Rallymax! Csengével lefelé óriási élmény lenne. A hétvégén Bélapátfalva és Szarvaskő között kéktúráztunk. A Szarvaskő feletti szikláról éppen ennek a vasúti pályának egy részét lehet látni. Egy biztos, ez lenne Mo. legszebb kerékpárútja .-)

rallymax - 2016.09.05. 19:34

Tetszett, egyszer eltekerek arra én is. Azért nem szeretném ha Eger Szilvás között is megszűnne a vasút :)

MartiSatya - 2016.08.30. 15:18

Gratulálok Éva a visszafelé tekeréshez! Szép teljesítmény! Mi nem mertük bevállalni az egészet, csak azt a rövidke Tarvisio - Kranjka Gora távot. Nagyon jó érzés bringázás közben ott benne lenni, testközelben érezni azt a gyönyörű tájat. Remélem sokan kedvet kapnak majd hozzá! Nagyon várjuk a Te élménybeszámolódat is.

Mikeve - 2016.08.30. 14:11

Aj, de jó volt végigolvasni! Imádtam én is minden percét! A kerékpárút Chiusaforte utáni településig Resiutta-ig tart,onnan sajnos már nem lehet tekerni, de remélem hamarosan folytatják és akár Udine-ig el lehet majd tekerni. Mi első nap Kranjska Gora -Moggio Udinese, 2.nap pedig Moggio Udinese - Kranjska Gora távot tettük (70-70 km) meg. Hááát, visszafelé azért elég combos volt, de megcsináltuk!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina