Utazás a Nagy Semmibe...DT. 19. nap

Magyarország

Ott-tartózkodás ideje: 2015. aug. 16.  - 2015. aug. 16. (1 nap)

1 hozzászólás I 628 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. feb. 02. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Baja halászlé kínai-kaja semmi sem-mi Apostag hatan kerékpár Duna-Túra 

Arra ébredtem, hogy egy medve horkol mellettem. Nem tudtam mi van. Raga és Jani nem jött most, Attila Pesten húzta a lóbőrt, igazából nagyon el voltam tévedve, rosszat sejtettem tehát…Lehet hogy Editke???



Aztán hirtelen csend lett. Vártam a mennydörgésszerű hangot, de nem jött. Vártam, de semmi. Már arra gondoltam, hogy edzetlenül jöttem ide megint. Bosszantott, hogy annyiszor megígértem magamnak, de most sem készültem fel egyáltalán, gyakorlatilag a strandról érkeztem 100 kilométereket sorozatban tekerni le. Hihetetlen felelőtlen vagyok. Gondoltam nem éreztem még este, de piszkosul elfáradhattam, nem alszom jól, hallucinálok, még lehet, hogy lázam is van…

Már a lázmérőért tapogatóztam vagy egy perce a vaksötétben, mikor egyszer csak megint felbőgött a nagy, barna állat!!! De olyat, hogy az ágy majdnem összeszakadt alattam. Na, gondoltam ennek fele sem tréfa! Nem Editke lesz az, hanem Bandit falta fel egy medve!

Két dologra voltam büszke. 1) hogy a gatya száraz maradt, 2) elővigyázatosságból volt nálam füldugó, bár először azt hittem Bandinál nem kell használni, de most ismét megtanultam, hogy soha ne mond, hogy soha… elővettem tehát és már édes madárcsiripelés közepette szenderedtem ismét álomba!

Apostagban jártunk. Nekem ország közepe, még ha nem is ezt tanítják. Reggeli közben Atiék is befutottak Pestről a 2 autóval, tehát indulhattunk. A falucskában felmértük az erőállapotokat, majd elindultunk dél felé. Igazából az Alföld nyugati szélén haladtunk, a látnivalók messze elkerültek, így szájtátós, irigységre okot adó műemlékvárosokat sem sodort elénk az élet.

Gondolkozni reggel nem is azon kellett, hogy az aznapi fényképeket melyik adathordozón tudjuk majd eltárolni, hanem a logisztikai káoszon. Mert az volt a 3 nap alatt, nem is kevés. Például ma az, hogy elindultunk A-ból B-be, de az autók A-ban maradtak, ráadásul nem az önjárókkal jöttünk, tehát ha este friss gatyában akartunk ágyba bújni, az autóban lévő bőröndöt az autóval el kellett szállítani B-be, tehát 2 emberkének vissza kellett utazni valamivel, aztán a kocsikkal ismét ide. Remélem érthető, mert nekem először egyáltalán nem volt az…

Ma már belátom, hogy ezen a túrán nem nagyon voltam aktív. Sőt egyáltalán. Még akkor sem, mikor a Paksi Atomerőműnél haladtunk el. Akartam én egyébként, de valahogy nem tudtam sugározni a boldogságtól sehogy sem…

Vagy mégis talán… Ott Kalocsa magasságában, annál a grandiózus étteremnél a Duna bal partján, talán ott a hideg gyümölcsleves szürcsölése közben igen. Persze ott is jött a drukk, hogy illik-e a Duna mellett gyümölcslevest enni. Miért ne illene-szólt a kislány, és már hozta is vanília gombóccal megspékelve iziben. Jó volt. Lehűtötte a kedélyeket legalább. Majd Baján eszem a halászlét, gondoltam. Az mégis csak hangzatosabb, mint a kalocsai.

De vissza a logisztikához, hagy kacsázzak egy kicsit. Mivel Editke és Ottó voltak a gyorslábúak (legalábbis mindenki így gondolta), ők előre siettek és Bajáig nyomták 62km/h átlagsebességgel, hogy a vonatot le ne késsék. Mi addig mókuskeréken haladtunk Baja felé.

Dusnoknál megvakartam a hátam közepét, mert nagyon viszketett, de ettől érdekesebb eseményről beszámolni nem tudok.

Baja előtt a durva-murva tüköraszfaltra változott, így akár versenyezhettünk is volna, de az Olimpia még arrébb volt, illetve a másnapi 100km-re is tartalékolni kellett. Azt, hogy másnap a felét sem tekerjük le, akkor még nem tudhattuk.
Becsorogva Bajára az eső lába már annyira lógott, hogy a zokniját orrunkkal szaglászhattuk. Meg is ijedtünk egy kicsit, esőkabátot, papucsit húztunk, de a füstje nagyobb volt, mint a lángja, ha élhetek ilyen hülye képzavarral. És miért ne élhetnék?

Mikor már a szállást is elfoglaltuk szakadt le az ég, így nagy felderítő körutat már nem tudtunk tenni annak ellenére, hogy farkaséhes lettem egy szempillantás alatt. Útra kellett kelni kelletlenül is. A Bajai halászlé mennyei íz világa füstbe ment terv lett hirtelen, s ami vigasztalhatott, az a kínai konyha volt csupán 2 sarokkal arrább a burgyingosban…
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rallymax - 2016.09.03. 21:21

Köszi, jó volt most is, hiába nem volt esemény :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina