Burghauseni linzer 2016 tavaszán

Németország

Ott-tartózkodás ideje: 2016. máj. 21.  - 2016. máj. 29. (8 nap)

2 hozzászólás I 614 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. okt. 04. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Burghausen Linz mi 

Szeretek nosztalgiázni, nem tudom tagadni. Gyönyörű tájakra ismét eljutni olyan nekem, mint a méheknek a mézre újra és újra rátalálni. Bennem ez kódolva van, mégis…

Most úgy gondoltam járatlan útra lépek!

Járatlan útra lépni kockázatos, merész, de izgalommal teli dolog. Fogtam a térképet és keresgéltem napokig. Mértem a kilométert, néztem a járhatóságot, néztem én mindent… Illetve egyet nem: a szálloda árakat. Őrült módjára nem foglalkoztam vele egyáltalán. Tiltakozó ösztönöm sokszor pofozott félholtra, mégis félretettem minden gaz meráni sugallatot, ellenérvet.

Mivel a világ másik felén élünk, nyugat felé venni az irányt egy 2 éves őserővel nem egyszerű mutatvány. A repülő szóba sem jöhet egyelőre, autóval éjszaka vakoskodni úgyszintén, marad a nappal, de akkor meg a gyerek vágyik a játszótérre inkább, mint gubbasztani a kényelmetlen gyerekülésben. Megértem!

Ezért (is) van az, hogy az 1100 kilométert mindig megosztom. De nem felébe. Azt vettem észre ugyanis, hogy az első etapból többet bír, így most kereken 700 km-nél parkolt le a kicsi kocsi. Ars poeticám, hogy ha már megállunk, azt tegyük meg szép helyen. Nem nehéz OTT ilyet találni, de én a legjobbat akartam… És meg is találtam!

BURGHAUSEN. Sosem hallottam még erről a kisvárosról, de ahogy a képeket felütöttem egyből felakadt a szemem! Valami olyan csodát láttam, ami a további térképnézegetést lehetetlenné tette. Technikai adatokkal nem fárasztanék senkit. Tessék beütni és nézegetni! De ülve ám!

Szóval 700 kilométer. Nem több és nem kevesebb eggyel sem. A szállodából kilépve a várban találtuk magunkat! Nem hátrány, kisgyerekkel meg egyenesen eszmei. Autóközlekedés nuku, séta van egyik kaputól a másikig. A Burg Németország talán legnagyobb gótikus vára, lehetett sétálgatni bátran. Aznap délután csak egy keveset, másnap sokkal többet. Főleg úgy, hogy én még hajnalok-hajnalán az ébredő nappal tettem egy felderítő körsétát.

Másnaptól Svábföld. Semmi rendkívüli, csodás, mint mindig.

A visszaútról indulásunk előtti napon kezdtem csupán agyalni. Mivel a szívemhez közeli rész az édes otthontól még rendkívül messze lett volna, tovább kellett tolni magunkat a kiterített térképen. Ha viszont az ideális 700 km-t mértem rá, már át is ugrottunk úgy Mosonmagyaróvár környékére.

És itt jött a hiba.

Az ars poetica és a kijelölt pont nem akart egybeesni. Olyan volt, mint ha 2 mágnes azonos pólusait akarnám összeilleszteni. Nem volt közös metszet, nem volt a feladványnak közös megoldása. De ahogy húztam visszafelé a gombostű fejét szűnt az ellenállás, a piros mező halványzöldre változott, majd a kijelölt pontnál mintha mindig is oda akart volna kerülni lecövekelt.

LINZ.
Kedves nekem ez a kis-nagyváros. S mivel a múltkor a Pöstlingbergen szakadó esőben voltunk kénytelenek sziporkázni, most gondoltam a drágáimmal teszünk egy újabb próbát.

Az meg, hogy az idevezető úton még Kufstein híres vára és a Mondsee ellágyító panorámája is belefért, felért egy angyali simogatással…
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
tantras - 2016.10.03. 21:19

Az 5 egetrengető, nagy albumok előtt mindenképpen megjelenik. Októberre terveztem...s most október van. Nem kell sokáig morzsolnod kezeidet:)

rallymax - 2016.10.03. 19:32

Dunát vártam, de ez sem rossz :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina