Dreilandereck

Ausztria Karintia

Ott-tartózkodás ideje: 2016. júl. 20.  - 2016. júl. 20. (1 nap)

0 hozzászólás I 318 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. okt. 09. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar MartiSatya Beszámolója

Cimkék: gyalogtúra 

Idén a lányomék családjával, és két fiatalabb unokánkkal Horvátországban nyaraltunk. Ha már elkocsikázunk odáig, gondoltuk előtte megmozgatjuk egy kicsit öreg csontjainkat és Karintiából kiindulva gyalog és kerékpár túrázunk egy kicsit. Aztán majd jöhet a tengerparti pihenés.

Tarvisio

Vakációnk első teljes napjára egy bemelegítő túrát terveztünk. Szálláshelyünket is úgy választottuk ki, hogy a tervezett kerékpáros kirándulásainkhoz és gyalogtúráinkhoz is optimális legyen. Reggel kocsival mentünk át az alig több, mint tíz kilométerre Arnoldstein-ből induló felvonóhoz. Az osztrákok azt mondják, a Balkán a Lajtán-túl kezdődik. Én meg azt gondolom, hogy a Balkán ott kezdődik, ahol egy valamilyen nevezetesség közelében sokan abból élnek, hogy a gépkocsik parkolásáért jelentős díjakat szednek. A kirándulók ilyen formájú kizsebelésében mi magyarok is eredményesek vagyunk, de szlovák barátaink valószínűleg ebben is jelentősen megelőztek bennünket. Szlovákiában már-már félve állok meg egy piros lámpánál, hogy majd valaki ezért is parkolójegyet vetet meg velem. Itt Ausztriában természetesen a felvonó alsó állomásánál egy hatalmas ingyenes parkolóban hagytuk a kocsinkat, mi pedig elindultunk a libegővel a Dreilandereck felé ( fel-le 14 EUR ). Fent az 1506 méteren lévő felső állomástól, gyönyörű napsütésben fantasztikus panoráma tárult elénk. Ez a szikrázó napsütés ébresztette rá Mártit, hogy a túrázó kalapját lent lerakta egy padra, amíg a túrabotokat pakolta el a hátizsákunkba. ( Igen nagy összegben mertem volna fogadni, hogy délután megtaláljuk majd a fejfedőt.) Kelet felé egészen Villach-ig el lehet látni, északra a Gail völgy. Szemben a Hatalmas Dobratsch rajta egy adótoronnyal. Rövid nézelődés után tovább mentünk az olasz-osztrák-szlovén hármas határ félé, ami egy kb. ötven méter lefelé és kb. ugyanennyi felfelé gyaloglást jelentett néhány száz méterre. Az 1508 méteren lévő határkő körül még több, a három ország barátságát szimbolizáló emlékoszlop is található, és persze az előző panoráma, kiegészülve déli irányba a Júliai-Alpok égbetörő szikláival.

Tarvisio

Kicsit itt is megálltunk nézelődni. Ha egy picit elindulunk lefelé a szlovén oldalon, akkor egy gyönyörű völgybe látunk be Ratece irányába. Ennek a völgynek a végén megyünk majd holnap biciklizni Kranjska Gora felé. Mi most Olaszország felé vettük az irányt egy jelzett turista ösvényen. Az út elég meredeken lefelé ment. Nekünk természetesen viszonylag könnyű volt, de láttuk a velünk szemben felfelé fujtatókat. Mert itt is sokan túráztunk, az erdő tele volt emberekkel. A gyalog is meglehetősen nehéz terepen éppen két kerékpáros igyekszik felfelé, kőről-kőre ugratva fel a Dreiländereck-re. Látszik rajtuk, hogy eddig is nagyon megdolgoztak a feljutásért és minden tiszteletünk ezeké a fiataloké, de a mi életünkből már biztosan kimarad ez az élmény. Egyre csak lentebb és lentebb kerültünk a hegyen, és azon gondolkodtunk, talán felesleges is volt return jegyet venni, hiszen innen már csak (?) lesétálhatnánk kocsiig. A Madonnához szerettünk volna elmenni, de egy szép kis tisztáson álló ház előtt felállított padnál úgy döntöttünk, hogy megebédelünk és visszamegyünk a felvonóhoz. Hamarosan társaságunk is lett. Két kedves osztrák hölgy is azt gondolta, hogy itt fogyasztják el ebédjüket. Ebéd után illedelmesen megkérdezték, hogy rágyújthatnak-e. Kicsit meglepet bennünket ez, de hát mit mondhatna ilyenkor az ember, természetesen igen. Az egyik nő felpattant, kinyitotta a kis-ház ajtaját, és kivett egy hamutartót. Ez a kis-ház nyitva van? Igen ez egy kulcsos ( vagyis kulcs-nélküli ) menedékház. Alig vártuk, hogy az osztrák vendégeink elmenjenek, mi is benéztünk.

Tarvisio

Egy teljesen berendezett, kiváló állapotban, tisztán hagyott a három ország zászlójával (is) díszített faház. Itthon a Bükkben több barlangszállást is felkerestünk már. Az őrjöngő vandalizmus nyomai, szétvert ágyak, kosz, szemét, lepusztultság. Pedig milyen szép helyeken vannak és milyen csodálatos élményt nyújtanának, ha így néznének ki, mint ez itt. A kerékpárúton visszamentünk a hármas határhoz. Így ugyan egy kicsit többet gyalogoltunk, de kevésbé meredeken. Még mindig nem értettük az előbb a turistaúton bringázókat. Útközben romos feltehetően elhagyott katonai épületeket láttunk. A Dreiländereck-től most a hegy szlovén oldalán sétáltunk el a libegőhöz. Itt több panoráma pad is van. Az egyiken sikerült egy negyedórányit nézni a csodás térképszerű tájat. Még talán a padon ücsörgésnél is izgibb volt, amikor a felvonóval elindultunk lefelé és egy rövidke vízszintes szakasz után a drótkötélen meredeken lefelé fordult. Mintha egy ezerötszáz méter magasan suhanó repülőgép ajtajában lógatnánk a lábunkat.

Tarvisio

Természetesem Márti kalapja ki volt rakva a lenti indítóállomás asztalára. A nem túl kimerítő ám nagyon látványos bemelegítő túránk után visszamentünk a kempingbe. Késő délután felkerestünk a kemping melletti strandot, hogy csobbanjunk még egyet. Az egy héttel ezelőtti unoka nyaraltatás tiszakécskei termál vizéhez képest elég nagy meglepetés ért bennünket. Távolról minden normálisnak tűnt. Az osztrák gyerekek, fiatalok játszottak ugrándoztak a medencében, mintha egy igazi strandon lennél. De amikor beleléptünk a húsz fok alatti vízbe éreztük, hogy ez egy más ország, ahol a jéghideg víznek is tudnak örülni. Most, hogy már tudjuk, mit nézzünk, a kempingből úgy tíz kilométer távolságból remekül látszottak mai túráink állomásai a szemközti hegyoldalon.

Tarvisio
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina