Toledo - Maga a csoda

Spanyolország Toledo

Ott-tartózkodás ideje: 2014. okt. 25.  - 2014. okt. 25. (1 nap)

4 hozzászólás I 528 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. okt. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Mikeve Beszámolója
A mai napi terv Toledo meglátogatása volt. Még itthon megvettem interneten a vonatjegyeket, ugyanúgy időhöz és helyhez volt kötve, mint az intercity itthon. Időben keltünk, de mégis lekéstük! Szombat lévén nem is gondoltam volna, hogy a metró 15 percenként jár. Hát 15 percenként járt. Mire kikeveredtünk az Atocha állomásnál a föld alól és megtaláltuk volna az indulási helyet, a vonatunk elment. Pá-pá. Bementünk a pénztárhoz és kénytelenek voltunk az odafelé utat ismét megvenni az 1 órával később induló vonatra. Volt időnk, úgyhogy sétálgattunk az állomáson, majd becsekkoltunk, ami majdnem olyan volt, mintha repülőre szálltunk volna, csak itt a csomagokat világították át, majd egy detektoros kapun nekünk is át kellett sétálni. Nagyon profin megy minden, a vonatok szinte másodpercre pontosan indulnak és érkeznek. Megérkezett a vonatunk, majd elfoglaltuk a helyünket és megkezdődött a száguldás. Ugyanis volt olyan, hogy 250 km/h sebességgel robogtunk, de egyáltalán nem lehetett érzékelni. A Madrid-Toledo útvonal kb.25 perc alatt megvolt. Csodaszép vasútállomás fogadott Toledóban, érdemes pár percig megállni és megcsodálni. Buszok is mennek az óváros felé, de mi gyalog vágtunk neki (ahogy általában mindennek) Nem is nagyon kellett semmilyen táblát nézegetni, mert maga Toledo előttünk magasodott, az Alcazar és a Katedrális csúcsai, tornyai jól láthatóak voltak már messziről is. A kanyargó Tajo folyón átkelve lassan a városfalakhoz értünk, itt egy kis pihenőt iktattunk be, a nagy sietség és ijedtség után, egy capuccino-t elkortyoltunk a város felfedezése előtt. Ettünk hozzá valami lángos ízű féle tésztát, amit összegyúrás után nyersen egy nagy tölcsérbe tesznek, aminek a végén egy kinyomó minta van, ott kijön henger alakban, bele a forró olajba, majd pár pillanat alatt aranybarna színbe pompázva a tányérokon köt ki egy hurok alakzat formájában. (mint később megtudtuk, ez volt a churros) Jól esett a kávé mellé. Feltöltődve tovább indultunk és beléptünk a középkorba. Az óvárosi rész 1986 óta az UNESCO világörökség részét képezi. Csodavilág! A város egy dombon épült, így fölfelé haladtunk a macskaköves utakon, amik aztán utcácskákká váltak, és az egyenes utcácskákat felváltotta az itt-ott girbe-gurba sikátoros rész. Az autóforgalom mérsékelt, de amikor jött egy-egy autó, bizony a falhoz kellett tapadni, hogy elférjen. Rengeteg kis boltocska, kávézó és étterem csalogatja a turistákat, akik bizony szép számmal érkeztek velünk együtt. A toledoi acél messze földön híres, amit itt élőben meg is csodálhattunk. Bármely kis boltba betértünk, az acélból készült kisebb-nagyobb kardok, figurák tömkelegével találkoztunk, választani sem tudtam volna, annyi szépség volt. A szemnek is jól esett ennyi szépséget látni, csillogtak-villogtak, bármerre néztünk. Természetesen La Mancha földjén járva nem feledkezhetünk meg Don Quijote-ról és hűséges fegyverhordozójáról, de nem is tudunk, mert lépten-nyomon ilyen-olyan formában találkoztunk velük. Bolyongva az utcákon végül a katedrálishoz lyukadtunk ki, mely előtt egy nagyobbacska tér is volt. Be ugyan nem mentünk, de kívülről megcsodáltuk a csipkés tornyokat. Megszólított minket egy férfi, hogy csak ma bebocsájtást nyerhetünk egy műhelybe, ahol kézzel készített termékeket gyártnak. Meg is találtuk egy kis udvarban lévő pincében a műhelyt, ahol egymás mellett ültek a mesterek és nagyító alatt dolgozták bele a kb.8 cm-es dísztányérkába az aranyszálakat, amik alig voltak szabad szemmel láthatóak. Sziszifuszi egy munka, de csodaszép végtermékek sorakoztak mellettük. Természetesen meg is lehetett vásárolni őket, sőt itt is voltak kardok és egyéb más acélból készült termékek, de az árak bizony igen borsosak voltak. Sétálgattunk tovább, céltalanul, épp amerre megtetszett, nem siettünk, nem néztük az időt, egyszerűen ott voltunk, és beleolvadtunk a toledo-i életbe. Azért az Alcazar-hoz is eljutottunk, amely királyi palota volt anno, most hadtörténeti múzeumként üzemel. Szép kilátás van innen a folyóra és a közeli vidékre. Sajnos időnk véges volt, és nem akartunk úgy járni, mint reggel, vagyis nem akartuk lekésni a vonatot, mert visszafelé is időhöz voltunk kötve. Na, azért még búcsúzóul egy toledo-i csizmát gyorsan beszereztem!  Az idő egyébként október 25-én Toledo-ban 26 fok volt, panaszra nem volt okunk. Visszafelé mozgólépcsőkön jöttünk le a dombról, majd egy gyalogos hídon, a Puente de Alcánt-rán keltünk át a Tajo folyó felett.Ismételten megcsodáltuk a vasútállomás épületét kívül-belül, majd megérkezett a paripánk, amivel ugyanolyan gyorsan, mint jöttünk, vissza is repültünk Madridba. Volt még a lefekvésig bőven időnk, így ismét egy nagy sétát tettünk a városba. Először is az Atocha vasútállomás régebbi részét néztük meg, ami inkább emlékeztetett egy pálmaházra a tóban lévő rengeteg teknőssel és hajlongó pálmafákkal, mintsem egy pályaudvarra, de erről a részről nem indultak vonatok, inkább turistalátványosság volt. Az útikönyvek szerint a ReinaSofia múzeum ingyenes volt, a valóságban azonban belépővel lehetett bejutni, így ezt is kihagytuk. Ha ingyenes lett volna, azért bepillantottam volna, de így az utolsó napokon már nem akartunk költeni. A híres Prado előtt is elsétáltunk, itt este 6-tól (remélem jól emlékszem) ingyenesen be lehet menni, de olvastam, hogy kilométeres sorok állnak, így ezt sem vártuk meg. Visszamentünk a belvárosba, nézgelődtünk az üzletekben, elvegyültünk a forgatagba. Lassan megéheztünk, így egy a szállásunk közelében található étteremnél állapodtunk meg, ami utólag sajnos nem volt jó választás. Az étlapon látott képek alapján jónak tűnt, de ízre pocsék volt. A gazpacho leves gyenge volt és kevés, a rákjaim pedig olajban úsztak, alig bírtam megenni. Ráadásul a végén még valami plusz adót (vagy áfát?) is kiszámláztak, amit eddig sehol nem tapasztaltunk. Rossz (szó szerint) szájízzel távoztunk és mondhatni még éhesen is. Pedig aznap Reál-Barcelona focimeccs volt a Santiago-ba, úgyhogy a hangulat erősen fokozódott volt, és hogy a meccs Reál győzelemmel végződött, az még csak rátett egy lapáttal. Örömujongás, kiabálás, éneklés, volt minden. Még sétáltunk a bulinegyedbe, majd eltettük magunkat (vagyis próbáltuk) az utolsó napra.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Mikeve - 2016.10.17. 11:12

Köszönöm a pontosítást és a kedves szavakat! MartiSatya, még nincs jövő évi terv, de soha nem lehet tudni melyik kerékpárúton tekerünk egyszerre, mert lassan már a mi nyaralásunk sem múlhat el tekerés nélkül. Én mindenesetre örülnék neki nagyon ha összefutnánk (vagy összetekernénk) valamerre a nagyvilágban.

Anziano - 2016.10.15. 09:24

Élvezetes beszámoló. Annyi pontosítást tennék hozzá, hogy a Reina Sofia múzeum meghatározott időszakokban nem csak az útikönyvek szerint, de a valóságban is ingyenesen látogatható. Ettől függetlenül egy ingyenes regisztrációs jegyet kell kérni a pénztárnál. Számomra sem volt világos, hogy milyen célt szolgál a regisztrációs jegy, de elkézelhető, hogy ezek alapján kap a múzeum valamiféle állami támogatást... Üdv: A.

Anziano - 2016.10.15. 09:23

Élvezetes beszámoló. Annyi pontosítást tennék hozzá, hogy a Reina Sofia múzeum meghatározott időszakokban nem csak az útikönyvek szerint, de a valóságban is ingyenesen látogatható. Ettől függetlenül egy ingyenes regisztrációs jegyet kell kérni a pénztárnál. Számomra sem volt világos, hogy milyen célt szolgál a regisztrációs jegy, de elkézelhető, hogy ezek alapján kap a múzeum valamiféle állami támogatást... Üdv: A.

MartiSatya - 2016.10.12. 19:53

Kedves Éva. Teljesen egyetértünk élménybeszámolód címével: Toledo, maga a csoda. Mi is gyalogosan mentünk fel, ez is hatalmas élmény. Köszönjük útleírásodat gratulálunk a nagyon szép fotóidhoz! Mostanában azon gondolkodunk, vajon hol futunk majd össze Európában. Az idén már csak egy hónap volt közöttünk :-)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina