..." />

Pádis-katlan(Erdély)

Románia

Ott-tartózkodás ideje: 2015. máj. 13.  - 2015. máj. 13. (1 nap)

0 hozzászólás I 333 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. jan. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cobranco Beszámolója

Cimkék: bihar  cobranco  erdély  erdélyi-szigethegység  gyalogtúra  pádis  sport  természetjárás  túra 

Útifilm:



Túrabeszámoló:

Úgy tünik a bihari maciknak nem kellettünk eledelnek ezen az éjszakán sem,így másnap reggel épen és fitten úgy döntöttünk,hogy mivel az előző esti „forrásmustra” nem hozta a várt eredményt,ezért mindketten az ismétléses bemutatás mellett döntöttünk. Nem is vacakoltunk sokat, gyors pakolás után már úton is voltunk ismét a „Csoda Forrás”-hoz. Mivel szezon előtt voltunk, így szerencsére senki nem volt a forrásnál és nyoma sem volt a nyáron megszokott nagy tömegnek.

Jól körbejártuk a látványosan lépcsős vízesésszerűen kiépített forrást, majd ott helyben jól meg is reggeliztünk. Mivel a napi tervhez képest már ekkor igencsak csúszásban voltunk, ezért gyorsan el is indultunk Biharfüredről. Út közben megálltunk jó pár érdekes és látványos helyen, ahol többek között szép kilátás nyílt a tegnap este bejárt Jád völgyére illetve táborhelyünk, vagyis a Kusztura nyugati leszakadásainak környékére. A Belényesi medence felé való szerpentinezés közben érintettük a remetei erdőmunkások balesetének emlékművét ,majd azt követően a hangzatos nevű, románul „Fintina La Puta Fetei”, azaz magyarul „A Leány Pinája Forrást”. Mielőtt bárki azt hinné, hogy esetleges pajzán gondolataink folytán Mi ketten találtuk volna ki Cobrancoval a forrás elnevezését, mindenkit megnyugtatok, tényleg így nevezik ezt a furcsa út melletti apró forráskát… Miután letudtuk az autós szakaszt a Pádis Fennsík középső részén található Varasó menedékháznál hagytuk az autót. Innen indultunk a következő programpontunk a Boga Katlan felső peremének és környékének a megtekintésére. A Varasó-réten átvágva az alig fellelhető,piros pont jelzést követve,félig meddig toronyiránt, látványos víznyelőket illetve tebreket kerülgetve közelítettük meg a katlan nyugat felé leszakadó meredek sziklás peremét. Itt Pazar kilátás tárult a szemünk elé.

Jól látható innen a távoli Béli-hegység, a Belényesi-medence,a Köves-Körös völgyfőjében fekvő Boga telep és a már régebben is említett nagyhavasi gerinc,ahol még egy kis maradék havat is felfedeztünk. A sziklás peremet követve több helyen jó kilátópontokat érintettünk, köztük rövid erdős szakaszokon haladtunk át, ahol nagy medvehagyma ligeteken vágtunk keresztül. Miután megtaláltuk a meredek apró kavicsoktól igen csúszós lejáratot,megkezdtük az ereszkedést a szinte függőleges sziklafal aljában található Boga Csűr Barlanghoz.

A barlang szája nem túl nagy,teljesen háromszög alakú. Állítólag elég nagy denevér kolónia otthona, de Mi ennek ellenére egyetlen egy példányt sem láttunk.
Viszont szép cseppköveket annál többet, amik sok helyen karfiol formát öltve lógnak minden felé a barlang mennyezetén.

Nem mellesleg jó hűs volt bent a kinti hőséghez viszonyítva, így még fel is frissülhettünk a barlanghoz vezető lejtőn való felmászás előtt. A meredek emelkedőn elég hamar felértünk, amin még Cobranco is csodálkozott. A meredek mászás után toronyiránt haladva becéloztuk az 1441 méter magasra kiemelkedő Varasó Havasa nevű csúcsot, ahonnan többek között az egész Pádis fennsík is jól belátható.

Innen egyébként szinte teljes körpanorámás kilátás nyílik a környék hegyeire, völgyeire. Többek között a Pádis legmagasabb pontjára az 1641 méter magas Kék Magura vonulatára
és nem utolsó sorban az egyik délutánra tervezett programunkra a Mócok Templomára is,
ami a nevével ellentétben szintén egy impozáns hegy. Illetve részben mégis templom is egyben,de erről majd később. Mivel továbbra is késésben voltunk a tervhez képest Cobranco szavaival élve „sovány malac vágtában” lecsörtettünk a Varasó-rét északi felébe, ahol becserkésztük a kicsike, de annál szebb Varasó-tavat,
ami az egész pádisi karsztfennsík egyetlen állandó állóvize. (Az „állandó” jelző itt lényeges, mert ezen a karsztvidéken létezik például tavasszal, hóolvadáskor komoly időszakos tó is a Ponor-réten, ami sokszorosa is tud méretben lenni a Varasó Tavacskához képest.) Mivel közeledett az itatásra ide hajtott nyáj és a barikat őrző pásztorkutya sereg, ezért rövid tószemle után elindultunk vissza a menedékházhoz mielőtt megkóstolták volna hátsó felünket a mogorva ebek… Rövid autós szakasz közben érintettük a Nagy Pádis-rétet, ahol szintén kereszteztük egy másik nyáj útját, de itt az autóból már bátran néztünk farkasszemet a kutyákkal. Különlegesség képpen még egy fekete bárányt is felfedeztünk a sok „hétköznapi” társa között. Továbbhaladva érkeztünk meg a fennsík „civilizációs központjába”, ahol található turistaház, étterem, kocsma, pár épülőfélben lévő panzió,stb.

Turisztikai szempontból nézve pedig a felső-pádis turista útjainak egyik fő elágazó pontja. Itt felkerestük a villámcsapás által szerencsétlenül nemrég itt meghalt lengyel nászutasok emlékkeresztjét. A kis településszerűség felett viszonylag meredeken magasodik a már említett igen jó kilátással büszkélkedő Mócok Temploma, ami meghódítását természetesen Mi is beterveztük. Előtte viszont benyomtunk egy kis elemózsiát, hogy legyen energiánk a mászáshoz és a gyors Cobranco féle „löttyteszt” után neki is vágtunk a hegynek. Ahogy emelkedtünk, úgy nyílt a kilátás minden felé, többek között a Kalinyásza-rétre is, ami egy hatalmas havasi legelő.

Az 1476 méteres csúcsról fejedelmi panoráma tárul a környékre. Innen minden fontosabb tereppont látszik, sőt szinte végig tudtuk követni az aznap eddig megtett túránkat is. A hegy tetejére a román ortodox hívők egy kereszttel egybeépített esőbeálló-szerű „imahelyet” hoztak létre, ahol időnként valóban miséket is tartanak, gondolom egy jó erőben lévő turista,vagy hegymászó hajlamú pap segítségével. Így mondhatjuk, hogy ténylegesen templomként is funkcionál a hegy.

A hegyről leérve egy magyar terepjárós csapat tanulmányozása kapcsán élőben csodálkozhattunk rá a ridikülös női turizmus szépségeire, amiről hosszasan lehetne értekezni,de röhögni még annál is többet… Ismét autós segítséget igénybe véve legurultunk a karsztfennsík lábánál található Boga-telepre, ahol immár alulról a katlan felől vettük szemügyre délelőtti sziklaperemen tett túránk útvonalát. Ezt követően a Smidl-vízesést kerestük fel,ami egy nagyon szűk és meredek sziklás kanyonból zúdul alá.

Még Cobranco kíváncsiságának engedve tettünk egy kis kitérőt felfelé a patakvölgyben,majd a Háromkirályok-vízesést vettük célba, ami egy másik mellékvölgyben található. Mivel a Boga-telep felől nincsen közvetlenül jelzett turistaút a vízeséshez, ezért tájékozódás céljából az út melletti kicsi kútszerűen kialakított forrástól célszerű elindulni, ahol pár autós parkolót is kialakítottak már. Tehát úgymond ismét toronyiránt indultunk el, bár nehéz dolgunk nem volt, mert csak a patakot kellett követnünk, néhol a medren át gázolva. Később egy éppen virágzó medvehagyma mezőn keresztül vezetett a mások által már igen jól kitaposott, bárki által jól követhető ösvény. Ez a virágtengeren átvezető rész rettentően tetszett Cobranconak. Az ezt követő hegyoldali ”sárlépcsőzés” persze már nem ennyire, de azt a részt is hamar magunk mögött hagytuk és nemsokára meg is pillantottuk a lenyűgöző háromlépcsős vízesés legalsó tagját.

Ez a vízesés a Bihar egyetlen olyan vízesése,ami mögé be lehet menni úgy, hogy az előttünk egy függönyhöz hasonlóan hullik alá. Különleges élmény ez annak aki ellátogat ide.



A felső két lépcsőt az időhiány miatt most kihagytuk, mert még sötétedés előtt meg akartuk hódítani a Boga-telep előtt közvetlenül a pádisra vezető út mellett égbe törő Bulz-követ, vagy más néven az úgynevezett „indián sziklát”. A második elnevezés onnan ered, hogy sokak szerint a sziklacsoportot oldalról az út felől nézve mindkét irányból az egy indián törzsfőnök vonásait formázza. Hát ami azt illeti van benne valami, de mivel már esteledni kezdett és a jelzés induló pontját sem találtuk hirtelen, ezért a „csúcstámadást” közös megegyezés alapján elnapoltuk. Erre a napra már nem maradt más hátra, mint felkeresni tervezett táborhelyünk mai helyszínét a Glavoj-rétet, ahol a már megszokott nyári nyüzsgés helyett nagy örömünkre kivételesen egyedül csak Mi készültünk táborozni.

A gyors sátorverés és a finom vacsora elfogyasztása után már alig vártuk, hogy méltán megérdemelt pihenőnket megkezdhessük a Vár-patak völgyében 1100 méter magasan fekvő, fenyőfákkal dúsan körbenőtt szép réten.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina