..." />

Bihari túra 3.(Erdély)

Románia

Ott-tartózkodás ideje: 2015. máj. 19.  - 2015. máj. 19. (1 nap)

0 hozzászólás I 274 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. jan. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cobranco Beszámolója

Cimkék: bihar  cobranco  erdély  erdélyi-szigethegység  gyalogtúra  pádis  sport  természetjárás  túra 

Útifilm:



Túrabeszámoló:

Egy esős és viharos éjszaka sikeres átvészelése után másnap reggel, amikor a Glavoj réten kibújtunk a sátrunkból ismét elég hűvös,de ezúttal még ráadásul párás időre is ébredtünk.

A sátrunk is elég vizes volt, ezért hagytuk még száradni. Közben menetrend szerűen áthaladt a rét meredekebb oldalában a közeli karámból kihajtott a szomszédos Ponor réti legelőre tartó birkanyáj és a barikat őrző kutyasereg. Reggeliztünk, majd elvégeztük azokat a dolgokat, amiket általában az „árnyékosabb” helyeken szokásos… Ez most szó szerint volt értendő, mert a szóban forgó „mellékhelyiség” igazi nomád módon, totálisan a fenyőerdőben, tehát igen csak árnyékos helyen van megácsolva. Sajnos közben a reggeli nap csak elég lassan szárítgatta a nedves sátrunkat. Cobranco ezért egy gyors kört szaladt a nagy nyári nyüzsgéstől mentes, most viszont igencsak kihalt Glavoj réten.

Természetesen azzal a céllal, hogy kamerával is bemutassa a Bihart járó turisták körében elég közkedvelt táborozó helyet és környezetét. Még egy rögtönzött estlegesen medve ellen alkalmazható közmunkás szerkóra hajazó „védőöltözetet” is sikerült összehoznia, amit természetesen be is mutatott. Hát mit ne mondjak, ha medve lettem volna úgy meg ijedtem volna a látványától, hogy tutira ott helyben raktam volna magam alá valami barnát és nem a deszka klozetban… Ezen bemutató és egy gyors sátor bontás után már robogtunk is lefele Boga-telep irányába a pár éve le aszfaltozott, igen szép és kanyargós szerpentin úton. Ott ugyanis már igen türelmetlenül várt ránk a látványilag egy nagy orrú, szigorú tekintetű indián törzsfőnököt formázó Bulz-Kő.

Az előző estével ellentétben elég hamar megtaláltuk a szó szerint patakmederből induló jelzett turistaösvényt. A sziklakolosszus mellett igen brutális módon emelkedő ösvényen igencsak szenvedtünk,mert az izmaink bemelegítése nélkül ugrottunk neki a nap legelső legyőzendő feladatának.

Ennek ellenére viszonylag hamar elértünk egy erdős nyeregbe, ahonnan már rövid sziklamászás után felértünk a sziklacsoport egyik kilátópontjára.

Innen jól látszanak Boga-telep házai és a felette emelkedő szikla-amfiteátrum, aminek a tetején már járkáltunk az előző napi túránk során.
Mivel a sziklacsoport több kilátóponttal is rendelkezik, átmásztunk egy másikra, hogy más irányból is szemlélhessük a környező tájat.

A jó kilátás természetesen itt sem maradt el. Az üde zöld legelőktől kezdve egészen a fáktól dúsan benőtt völgyben kanyargó patakig és útig pazar látvány tárult elénk innen is. Én elég veszélyes módon még egy külön álló sziklaalakzatra is kimerészkedtem.

Mászás közben még szép gyíkokat is sikerült látnom.
Nézelődés után egy másik úton indultunk lefele Boga-telepre, ami nem volt annyira meredek mint a felvezető út, viszont elég dzsungelszerű és aprókavicsoktól csúszósnak bizonyult.

Még két, már a bőrömön mászó kullancsot is sikerült ártalmatlanná tennem, így szerencsére egyiknek sem sikerült megcsípnie. A kullancs-kaland után egy elég magas csalánmezőn is át kellett még vágni magunkat, de gond nélkül leértünk a kis üdülő telepre. A sikeres sziklabevétel után a „kört” bezárva visszamentünk az autóhoz, amivel ez úttal a Köves-Körös völgyébe bal oldalról befolyó Galbina-patak völgyét vettük célba. A makadám, kevesek által járt, sok helyen jó kilátással rendelkező szerpentin úton egészen a Flóra-rét aljánál található romos erdészházig mentünk, ahol a Galbina patak völgye beszűkül és szurdokosodni kezd. A látványos szurdokvölgybe már természetesen gyalog mentünk tovább.

Az út itt igen magasan megy a patak szintje felett és magas látványos sziklafalak kísérték utunkat.

Még a Rozsdás-szakadék felől érkező időszakos vizeket levezető Száraz völgy befolyóját is sikerült levideóznunk, ami esőzés híján a nevéhez méltóan most is száraznak bizonyult.

Elérve a makadám út patakon átvezető hídját ahol egy nagy szerpentin hurok is van, balra bevettük magunkat a sárga pont turista körútra,amin átmásztunk a Flóra rét felső részére. Innen tovább elég meredek ösvényen hagytuk el a rétet, majd az erdőben tovább emelkedve addig a pontig kapaszkodtunk, ahol a turista utak elágaznak a Galbina kitörés,illetve a Csodavár irányába. Ennél a pontnál egy alig járt (régi dupla sárga pont) ösvényt követtünk, ami felvezet a régen még Czárán Gyula által is használt barlanghoz, illetve a Galbina kőköz felett magasodó hatalmas sziklafalak peremére.

A sziklafal több helyen tűhegyes tetejéről elég jó kilátás nyílik a szemközti sziklafalakra, valamint a környék hegyeire, de a mélyben zúgó, morajló patakot is megpillantottuk párszor.

Ezt persze bárki megteheti, aki hozzánk hasonlóan arra hajlandó vetemedni, hogy ezekért a látványokért a zergék birodalmát meghódítja.

Ezt szó szerint értve, ugyan is a sziklák tetején több helyen is találkoztunk eredeti zerge kakival, amit természetesen bizonyítékként le is videózott Cobranco. A „zergeb@szta” életveszélyes sziklákról leereszkedve visszatértünk a Flóra rétre, ahol ezúttal útba ejtettük a környék egyetlen forrását is az úgy nevezett E.K.E. forrást, amit annak idején az Erdélyi Kárpát Egyesület után neveztek el így. Miután feltöltöttük magunkat és kulacsainkat friss forrásvízzel, célba vettük az innen már nem messze hagyott autónkat. Az autóval a nemrég gyalog bejárt szurdokvölgyön megint felmentünk a hídig, ahol megállva a látványosan szép helyen egy jót ebédeltünk a már jól bevált és már előzőleg is bemutatott terülj-terülj asztalkánk segítségével. Táplálkozás után tovább indultunk felfelé az úton, ahol előbb útba ejtettük a „Lankás” nevű (Románul: luncsoara) erdészházat, majd felette a hágón átkelve a Cobles-patak völgyében immár az úgy nevezett „mócföldön” át ereszkedtünk jó pár kilométeren át szintén makadám erdészeti úton. A célunk az Aranyos folyó völgye volt, illetve az ott vezetett főút románul, Vertop, magyarul egyszerűen Bihar-hágó nevű nyerge.

A hágótól nem messze található a már előzőleg is említett Rozsdás-szakadék. Az elmúlt 15 év alatt a sípályák, illetve az új felvonó miatt turisztikailag igen nagy fejlődésnek indult hágót a belényesi medence felé elhagytuk el. Pár kanyar után viszont már láthatóvá válik a tájékoztató tábla a „Groapa Ruginoasa” felirattal ahonnan a turista út is indul az egyedülálló geológiai látványossághoz. Itt egy kisebb parkoló is van, így innen indultunk útnak a „Rozsda” felé. A turista út egy kisebb patakvölgyön folyamatosan emelkedik, elég kitartóan, de a városi koca turistákra gondolva nemrég kövekből lépcsőket raktak és a fákhoz korlátokat a gyengébbeknek még kapaszkodókat is rögzítettek. Cobrancoval azon elmélkedtünk, hogy itt legközelebb már talán lehet, akár már pénzt is fognak kérni, de reméljük azért ez nem így lesz… A fák közül kiérve egy tisztáson folytattuk utunkat, de már csak alig emelkedve, majd elénk tárult a „hirtelen nagy semmi”… Pontosabban kiértünk a Rozsdás-szakadék szinte függőlegeshez közelítő meredek peremére.

Innen szédületesen jó és látványos kilátás nyílik magára a hátráló erózió által ma is állandóan pusztuló látványosságra és természetesen a környező tájra is.

A szakadék peremén az elmaradhatatlan alap ismertetésen túl még egyet poénkodtunk is az ismert „túlélő” Bear Grylls itt forgatott egyik a valóságtól (finoman fogalmazzunk úgy) eléggé eltérő tartalmú epizódján is. A látványt saját és a kamera memóriájában is eltárolva még egy élménnyel gazdagabban távoztunk a helyszínről. Immár megint „sovány malac vágtában” visszatértünk az autóhoz, mert az idő ismét eléggé elszaladt közben és még a Csodavár barlangját is fel kívántuk fedezni aznap. Ehhez előbb viszont vissza kellett érnünk a Glavoj rétre, ami valljuk be nem éppen pár száz méterre van innen. A visszaút sajnos több időt vitt el mint ahogyan terveztük, mert sok felé építették a tél által tönkre tett utakat, így már szinte sötétedett,mire elindultunk lefelé a Csodavár Kék ponttal jelzett útján. Sebaj, gondoltuk, addig legyen elég fény amíg kívül vagyunk a barlangon, bent meg nappal is éppen úgy világítani kell mint este, tehát „no problem”. Hát ehhez képest nem jött be amit terveztünk, mert a Vár-patak vízállása olyan magas volt, hogy képtelenség volt lejutni a Csodavár 78 méter magas „nagy portáléján”,vagyis a főbejáraton keresztül a hegyen átvezető barlangba. Gondoltuk, ha itt nem is, de majd akkor a másik dolinából jutunk le a kisebbik barlanglejáraton. Buzgón át is mentünk gyorsan a már szinte vaksötétségben, de ott meg még a télről el nem olvadt hó maradéka állta utunkat a barlangi patak hangjától morajló mélység felé. Így hát bölcsen most nem vállaltuk be a leereszkedést.

Tehát Cobranconak ismét kimaradt ennek a különleges a hegy alatt átvezető patakos barlangnak a meghódítása, így mindenképpen lesz miért ide visszatérnie a jövőben… Kicsit csalódottan, de koránt sem kedvünk szegetten indultunk vissza az előző napi táborhelyünkre a megunhatatlan Glavoj rétre. Ugyanis ott már figyelt egy rakás fa, ami csak arra várt, hogy tábortüzet rakjunk és megsüssük az otthonról (előrelátó módon) pontosan e célból hozott házi mangalica szalonnát. A vacsora igen jól esett mind a kettőnknek, mert azért valljuk be, elég jól sikerült elfáradnunk ezen a napon is. A tábortüzes kajálást követően ismét sátrunkban elvackolva eltettük magunkat a következő, szintén igen eseménydúsnak ígérkező napra.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina