tengeri herkentyûs vacsora Koreában

Dél-Korea Suwon

Ott-tartózkodás ideje: 2004. dec. 20.  - 2004. dec. 24. (4 nap)

0 hozzászólás I 3 510 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. júl. 18. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Szamira Beszámolója
Kiküldetésben voltam Koreában 2004-ben, a világ minden tájáról összecsippentett kollégáimmal egyetemben. A rövidke ottartózkodásom egyik legszebb élményemet írom most le.
Örök élmény marad az a nap, amikor egy kedves koreai ismerős, véletlenül meglátott bennünket, és megörülve a találkozásnak az egész bandát meghívta egy seafood dinner-re (tengeri ketyerékből készült vacsorára). Ekkor még nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy egy nagy sátorban parázs fölötti rácson - éppúgy, mint a helyiek - magunk fogjuk megsütni a kagylókat, csigákat - annyi félét, hogy két kezemen nem tudom megszámolni. Rengeteg fajta, mind-mind más ízű és NAGYON finom. Kis székeken körbeültük a parazsas hordókat. Hamarosan két nagy tál - a szegény vacsoráravaló herkentyűk átmeneti tárhelyéül szolgáló "akváriumból" frissen kiszedett kagylót-csigát hoztak. Ebből folyamatosan pakoltunk a parázs fölötti rácsra. Mellé hagymát, erőspaprikaszószt külön kis tálakban. Eszközként kesztyűt, csipeszt, ollót, evőpálcikákat. Hoztak még két tál nagyon finom mártást egy alufóliából készült kis tálkában, amelyet a parázsra tettünk - az apró megsült kagylók húsát kesztyűs kézzel megfogva, szétfeszítve ebbe szedtük át. A finom lé átjárta a kagylócskákat, és már kapkodtuk is ki az evőpálcikákkal és ettük, azon forrón, mohón, minden cseppre vigyázva, egyenesen a tűz felől. Életemben először ettem friss kagylót, és mondhatom, hogy egy életre megszerettem.

Mellé kaptunk még tofulevest. Úgy vettem észre, hogy nagyon népszerű, sokszor fogyasztják. Gyakorlatilag egy áttetsző halízű zöld színű lötty, úszkáló barna tofudarabkákkal és zöld moszatszerű izékkel. Hm... Nem lopta be magát a szívembe, hogy finoman fogalmazzak. Viszont szegény indiai kolléganőm legalább nem maradt éhen, ő ugyanis vegetáriánus, és meg se kóstolta a tengeri herkentyűket.

A kagylókhoz tálalt szósz. Hm. Volt benne erőspaprikaszósz, metélőhagyma, vöröshagyma, zöldpaprika darabkák, olaj és a többi? Ki tudja. A szakácsnő titka marad. A kifeszített kagylókból belecsepegtettük a levet, hogy a zamata ne vesszen el, ez is belekeveredett a szószba.
A végére hagytuk a nagy fekete furcsa, rücskös hosszúkás formájú kagylókat. Ez jó sokáig sült, mire kész lett. Ezeket szósz nélkül, azon magában a kibontás után a héjból evőpálcikával felcsippentve ettük. Soha nem gondoltam, hogy a tenger sóját magába szedő kagyló azon magában egyszerűen parázs felett megsütve minden fűszer, minden rafinéria nélkül ilyen zamatos, leves, mennyei ízű lehet. Pont annyira sós, amennyire kell - se nem túl sós, se nem sótlan. Tökéletes. Minta egy égi kéz megtervezte volna.
Bocsássátok meg nekem ezt az áradozást, de aki részt vett már hasonlóban, az tudja, hogy miről beszélek. A konzervben árult förmedvény a lába nyomába sem érhet.
Aki teheti, ne hagyja ki!
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina