Suwon

Dél-Korea Suwon

Ott-tartózkodás ideje: 2004. dec. 20.  - 2004. dec. 24. (4 nap)

0 hozzászólás I 2 175 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. júl. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Szamira Beszámolója
Szóval a főnököm bejelentette, hogy a csoportunkból valaki repülni fog - szó szerint :-P Karácsony előtt egy héttel senki nem repesett a boldogságtól, ráadásul a hazaérkezés időpontja a karácsony előtti estére volt kijelölve. De végül bevállaltam, és nem bántam meg.
Oda az út kb. 20 óra volt mindennel együtt (az út a reptérig, Bp-Párizs, transzferidő, Párizs-Seoul, Seoul-Suwon buszozás) Rettentő kimerítő átrepülni a világ másik felére és pár óra múlva már dolgozni.
Az első nehézségek ott kezdődtek, hogy szinte csak koreaiul van kiírva minden, térkép alapján tájékozódni nem egyszerű:P Utcaneveket amúgy nem is láttam. De azért nagy nehezen megtaláltam a szállodát.

Az ebédet és a koraesti vacsorát az anyacég étkezdéjében menüválasztásos rendszerben kaptuk. Tetszett, hogy azt ehettük, amit az ottaniak esznek nap, mint nap :-) Nagyon kedvesen villákat is kitettek nekünk, de még kedvesebben mosolyogtak, amikor többen visszautasítva azt pálcikával ettünk :-) Bár a vietnámi és kínai munkatársamnak ez nyilvánvalóan nem jelentett problémát :P
Minden ételnek volt egy erős szezámos íze, még a teának is :-P Az ételek nevét nem tudtam megjegyezni, de nem valószínű, hogy bármelyik után rettentő mód epekedni fogok. Hm.., annyira azért nem voltak jók :-S

Minden este csavarogtunk a varosban. Bár én egyedül nem mentem messzire, inkább együtt mentem valamelyik sráccal, mert számomra minden épület egyformának tűnt. Ennek következtében már kétszáz méter után eltévedtem :-P Vicces volt, hogy a malajziai srác folyton kopár, lehullott levelű fák előtt, koszos, hideg lépcsők előtt, kopasz dombok előtt akart fényképezkedni. Mikor kérdeztem tőle, hogy miért ezeket a "rendkívül gyönyörű" részeit örökíti meg, akkor sugárzó arccal azt mondta: "nálunk ilyen nincsen! Nálunk csak zöld pálmafák, homok, kék ég, kék tenger és színes virágok vannak." Aaaaaa... :-DDD

Nagyon ledöbbentem azon, hogy a templomok tetejét piros világító keresztek díszítik, a tetőket pedig színes villódzó karácsonyfaizzókkal díszítik. Minden templomtető így néz ki. Döbbenetemet megosztottam két ázsiai fiúval, akik nem értettek, hogy mi ebben a furcsa. Nagyon nehezen tudtam szavakba önteni, és elmagyarázni nekik, hogy nálunk a templom a visszafogott, elmélyült vallásosság, imádkozás színtere, a piros világító fények pedig inkább a bárok, nyilvánosházak világát jelentik. Ezt megértettek, de nekik meg én voltam a csodabogár :-P

A közlekedésről. Hm. Gyalogos halandó, szedd a lábad, az utca az autóké. A gyalogosátkelő lámpája zöldre vált, majd azonnal elkezd villogni. A gyalogosok rohannak, hogy átérjenek. Se sebaj, az autók a piroson is áthajtanak minden további nélkül, tehát jól meg kell nézni, hogy mikor lep le az ember a járdáról.
A buszmegállóban állhatunk napestig, nem fog megállni busz, hacsak nem lépünk le az utcára a busz közeledtével. Ez ugyanis a felszállási szándék jelzése.

Az utolsó este egy hatalmas svédasztalos vacsorával záródott. Csupa pislogásra késztető étel sorakozott fel, és muszáj volt mindent megkóstolni. Vagyis majdnem mindent. A tálról rémülten rámnéző rákokat (ld. a képet) egy gyors lépessel kikerültem, mire elérkeztem a fekete főtt tojásokig (ld. a képet). Itt kénytelen voltam megtorpanni. Kíváncsiságom nem hagyott nekem nyugtot, hogy mi lehet ez a borzalom, úgyhogy megkérdeztem a séfet, hogy e remekművet vajh hogyan állítja elő. Rém buszkén elkezdte ecsetelni, hogy a kacsatojásokat megfőzik, majd három napig érlelik egy titkos összetételű szószban, amelyről annyi tudható, hogy szójaszósz, szezámolaj és fűszerek is vannak benne. Azt jótékonyan elfelejtettem megemlíteni, hogy ha az életemet fenyegetve kényszerítenének sem kóstolnám meg, és megköszöntem a kedves felvilágosítást :-)

Az est fénypontja, egy hatalmas torta következett, amit egy asztalon toltak be. Hosszú tósztok sora következett, majd vakuk villanásának kereszttüzében felvágtak a tortat. Beszédek és pezsgőspoharak koccintása után nekiveselkedtünk a közös fotók elkészítésének. Az estéről hazaindulva eszméltem csak rá, hogy a tortát a fotózás után szolidan félretolták a sarokba és eszük ágában sem volt megenni. Hm. Jót vigyorogtunk a többiekkel, a kapcsolattartónk pedig csak annyit mondott, hogy a koreaiak nem szeretik az édességet. De mi szeretjük!!! :-P

Szóval tele vannak furcsaságokkal, nekik meg biztos mi vagyunk a csodabogarak:P De nagyon szeretek újra meg újra rácsodálkozni arra, hogy milyen mások az emberek, szokások:)
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina