Élet Havannában

Kuba Havanna

Ott-tartózkodás ideje: 2017. jan. 26.  - 2017. feb. 06. (11 nap)

0 hozzászólás I 38 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. jún. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar joogy Beszámolója

Cimkék: Havanna salsa rum pinacolada Chevi Buick Castro CUC Chegevara José Marti 

FIDEL CASTRO után - Kubában!

2016 végén jött a hír - a nagy öreg - Fidel Castro elment az örök vadászmezőkre. Mindig is vágytunk megnézni azt a világot, különösen mióta férjem a madárfotózás rejtelmei után tájképfotózást tanult, majd kétszer megjárva a Himalája, India Kis-Tibet ladakhi útját önkéntelenül is átment szociófotózásba. Tudtuk, hogy Kuba a streetfotózás legjobb lehetőségét rejti mindaddig, míg őrzik a 67 éve megállított szocialista időket. Profi fotósokhoz csatlakozva élményekkel teli fotótúrán találtam magamat… és be kellett látnom, hogy itt bizony kizökkent az idő kereke. Magunk mögött hagytunk hát mindent, hogy láthassuk még és élvezzük az igazi Kubát.
A helyiektől hallottuk, hogy ez a harmadik év, hogy a turisták könnyebben bejutnak az országba. Az első évben kanadaiak érkeztek tömegével, a másodikban németek, idén pedig amerikaiak, akiket csak yumának hív a helyi sleng. Három remek napot töltöttünk Havannában, bejártuk gyalog a mi nyóckerünknek megfelelő utcáit és persze béreltünk régi cabrió Chevrolet és Buickot, láttunk csodás Chevi Impalát fehérben és feketében. Több városi séta alkalmával vadásztuk a helyi graffitiket és adódó életképeket Havanna különböző negyedeiben.
A gyalogosoknak a kis utcákban vékony keskeny járda van, ezért mindenki ott megy, ahol tud. A kipufogó gáz valami irdatlan, kissé nehezen viselhető. Gyalogátkelőhely nincs, ne is keresse senki, úgy szökdöstünk át a több sávos autóúton még ha rendőr irányított akkor is, bár az autósok vigyáztak ránk. Itt egyszerűen ez a szokás.
Az élet 8 körül indul az iskolába viszik a kisebb gyerekeket. A kubai családok sokat használják a bici taxit, amivel a gyerekeiket szállítják olykor reggelente. A motorost coco taxinak hívják, ebben ketten ülnek szintén.
Az élet az utcán zajlik. Ajtók, ablakok nyitva, a hőmérséklet tipikusan szubtrópikus tél, számunkra kellemes 24-28 Celsius fok, de sokszor felhős, amiből néha csapadék is hullik. Szóval ez itt a tél időszaka. Délután, főleg hétvégeken megelevenedik a város és a helyiek a Maleconon, a tengerparti sétányon próbálnak szerencsét, azaz egy kis kubai zenével elkábítani a tursitát, majd kalapjukat tartva várják a pénzt. Találkoztunk rászoruló szegénnyel is, és már a gyerekek is tudják, hogyan kell a turistától lejmolni. (A magyar Balaton szeletet szivesen elfogadták.) A tengerparti szirteken fiatalok próbálnak horgászbotjaikkal serényen kifogni valamit a tengerből még a kék órában is napnyugta után. Megtanultuk, hogy ekkor készíthetők a legjobb sziluett fotók.
Pénznemük a filléreket érő peso, amit egymás között használnak és van a konvertibilis peso, ami a turisták kezébe kerül a CUC. (ejtsd: Kukk)
(1 CUC=1 USA dollar=1 euro) megtudtuk, hogy az átlag fizetés 20 CUC/hónap/fő, a nyugdíj mindenkinek 10 CUC/ hó/fő, a dohányüzemben vidéken 17 CUC/hónap/fő a fizetés, a nyakkendős taxi söfőr, aki a sárga taxit vezeti 27 CUC-ért dolgozik havonta. Hogy ebből hogyan lehet megélni? Azt nem tudjuk, mert a polók ára 12 és 27 CUC volt minőségtől függően. Az ’50-es évek autóit 40 CUC-ért lehet kibérelni egy órára, de mindenhol lehet alkudni is, ez vagy sikerül vagy nem. A WC-ért a legtöbb helyen fizetni kell, nincs szabott ár, némi apró is elég, ha nincs, úgy az 1 CUC rengeteg a WC-s néninek, nyilván örül neki, igaz jó esetben ad érte papírt, de nem biztos, hogy lesz WC karima és teli ajtó.
Az innivalót a helyi kricsmikben lehet megvenni, bolt alig, higénia pedig a nulla felé konvergál…
Ha veszel zsemlét, azt lazán kézből kézbe adják, nincs csomagolás semmi. A nyers húst a teherautó platóján szállítják, majd az utcán vagy ablakban árulják, persze hűtés nélkül csak úgy kiakasztva. A boltok polcai üresek vagy nagyon csekély áru van rajtuk. Ami kapható az a kubai rum többféle változatban.
A fehér érleletlen rum a pinacoládába való turistának, helyi kubai szájába nem veszi. A három éves érlelt kubai rum magában is finom, ebből 1 liter 8 CUC mindenhol, még a reptéren is! Azért érdemes a feladott poggyászba becsomagolni, mert a moszkvai átszállásnál a reptéren vett üveget bizony elveszik vagy a szemünk előtt kiöntik.
Cristal (1,5 CUC) nevű világos konzerv sörük teljesen fogyasztható, a kicsit erősebb Bucanero (2 CUC) nevű is. Ezen kívül vannak még mexikói sörök, mert a helyi gyakran elfogy. (Las Palmas és President névvel.) A tursiták palackozott vizet isznak. (fél liter 1 CUC, 1,5 liter pedig 2 CUC általában még a privát szállás hűtőjéből is!)
Van egy nagyon különleges és nem alkoholos konzerv paradicsomlevük KERMATO néven, melybe kicsi rákokat turmixolnak. Behűtve kellemes, leves helyett is kiváló! (1-2 CUC, de megéri!)
A villásreggelink gyümölccsel és frissen facsart gyümölcslével kezdődött minden nap. Kedvencünk a guayaba nevű kismagos gyümölcs maga és a belőle készült turmix. Az ananász, a papaya és mangónarancs mellett persze. Mindenhol tojást tálaltak fel két féle változatban vagy tükörtojásnak vagy rántottának, hol sült szalonnával, hol omlettként liszt nélkül persze. A főzött kávéjuk ízletes, a tea átlagos, míg a mézük a dohányföldekről származó selyemfű méz volt. A sajtot többnyire mellé tették a tojáshoz, hiába kértük, hogy olvasszák rá – azt egyszerűen nem értették miért is kérünk ilyen badarságot!
Az épületek ornamentikája általában tetszetős, az 1800 és 1900 –as éveket idézi, bár többségük tatarozásra érett. A kormányépületek most kerülnek felújításra, a havannai Kapitólium kupoláját épp renoválták. Büszkék rá, hogy egy méterrel magasabb, mint az amerikai, egyébként teljesen úgy is néz ki. A legtöbb lakóépület is omladozik, néhol, egy egy épület részt kifestenek eléggé erős színekre, kékre, vagy épp puncs szinűre, például az emeleti rész már szines, míg az alsó szint még várat magára.
A kubai emberek kedvesek, ha tudod a nyelvet hálásan beszélnek mindenről. José Marti nemzeti hősük emlékére iskolások felvonulását láttuk kisdobos és úttörő nyakkendőkben iskolai egyenruhában. A tanárok sípjelére a gyerekek szövegeiket kántáltak és hatalmas Fidel Castro, Chavez és Chegevara táblákat emeltek magasba. Tisztára úgy éreztük magunkat, mint régen május elsején a kötelező felvonuláson.
Három nap után utunkat vidéken folytattuk….
joogy kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina