Aareschlucht (Svájc)

Svájc

Ott-tartózkodás ideje: 2015. aug. 01.  - 2015. aug. 15. (14 nap)

0 hozzászólás I 69 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. júl. 14. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar cobranco Beszámolója

Cimkék: aareschucht  alpesi tavak  alpok  biciklitúra  brienzersee  bringatúra  brunnen  cobranco  eiger  engstelnsee  grimselpass  haslital  jungfrau  kerékpártúra  luzern  meiringen  pilatus hegy  rigi  schwyz  sport  svájc  thunsee  Urbachtal  urbachtal  urnersee  útifilm  wierwaldstattersee 

Kirándulás Európa talán legszebb és legirigyeltebb országában.Sport,lélegzetelállító látványvilág ,kerékpáros kalandtúra keretében.,egyedi kommentárral.6. rész: Aareschlucht



Útvonal:
Innertkirchen-Urbachtal-Aarenschlucht

Túrabeszámoló:

Az éjszakai eső ugyan elállt reggelre, de a délelőtt elején az időjárás nem a nyári, hanem inkább az őszi arcát fordította felénk, a felhők alacsonyan vágtattak, komor szürkeségbe burkolózott a táj, úgy nézett ki, ma nem tudunk egy métert sem tekerni, hiszen nincs értelme felmenni bárhova, mert a kilátás nulla lenne. Erre az esetre voltak a tarsolyban bónusz programok, melyek nem tartanak ki egész nap, viszont érdekesek lehetnek. Ilyen mindjárt a szomszédban lévő Aareschlucht, ami egy mély kanyon, amiben az Aarre áttöri az útjába került mészkő hegyet. Tizenegy óra előtt már javult valamelyest az időjárás, tehát felkerekedtünk megnézni a szorost. Átvágtunk a campingen és lementünk az Aare medréhez, innen ugyan nem lehet rögtön az attrakcióhoz jutni, de a környék felderítésére alkalmas volt ez a változat. Ahova leértünk a partra, ott rögtön volt egy híd– mondhatni a semmibe, mert a szemben lévő oldalon egy több, mint100m magas sziklafal magasodott.

Ez azonban nem szegte kedvünket átmentünk a hídon és kiderült, hogy a túloldalon van egy kinyithatatlan vasajtó a sziklában, ahova a híd vezetett. Ez tulajdonképpen a szikla belsejében haladó vonat megközelítésére van, de csak akkor nyílik ki automatikusan, amikor megérkezik a szerelvény. Nekünk szerencsénk volt, mert amikor Cobranco odament a kamerával,éppen akkor futott be következő járat, és élőben megnézhettük, hogyan is működik a svájci vasút. Innen visszatértünk az Aare, camping felé eső partjára és egy meredek kaptatón felmentünk a kanyon bejáratához,ahol kiperkáltunk a 8,5 bibircsókot és már mehettünk is befelé.

Az Aare bal partjának függőleges sziklafalába épített tartókra - a gondos svájci kezek – fa pallókkal fedett járdát rittyentettek,amiken eleinte – jó sok lépcsőn és szerpentinen keresztül – lefelé mentünk, amíg a víz felszíne feletti kb. 4-5 m-es magasságot el nem értük.

Itt a bejáratnál jó széles volt a meder, lehetett olyan 30m, míg a fejünk feletti sziklafal magassága 180m körüli.

A gleccser vizeknél szokásos piszkos világoskék szín jellemezte a folyót, mely zajongva tört magának utat.

Ahogy haladtunk előre, egyre keskenyedett a meder, egyre gyorsabban és hangosabban folyt az Aare.

Mivel bringatúrára jöttünk, emiatt kifejezetten csak kerékpározáshoz alkalmas ruházatunk volt, bringásnadrág, (nekem SPD cipő), a bringa kormányáról leszerelt hátizsákot vittem magammal, ebbe rejtettem el némi ruhát és elemózsiát. Ahogy haladtunk a szűkületben egyre hidegebb lett, a víz felett sejtelmes páraréteg lebegett, mint jégeső után az olvadó jég hatására.

Legendákról meg Szurdoksárkányról most nem értekezek,regél erről Cobranco eleget a filmben,”tessék csak megnézni” :). Aztán tovább keskenyedett a szurdok, volt olyan hely, ahol a szemben lévő falat meg tudtam érinteni, tehát 1 m körüli lehetett a szélesség, na nem a víz szintjén, hanem a pallók szintjén, amik még mindig 4-5m magasan voltunk.

A víz bőgve rohant alant, lenézve látszott, hogy jól bemosta magát a sziklafal alá. Az igalmas keskenyedés után mindenféle barlang járatokban lehet csatangolni, amikből több is van. Innen már nem volt messze a Schlucht túlsó vége,ahová eljutva megnéztünk egy kis szabadtéri kő kiállítást és néhány oktató táblát, melyek a geológiai sajátosságokat taglalták. Rövid nézelődés után elindultunk visszafelé.Na ez sem volt unalmas,mivel úgy lehet visszamenni ugyanazon az úton,hogy nem ugyanazon az úton mész vissza.

Ez persze elsőre zavaros,de több párhuzamos járat van a sziklába vájva illetve a kanyonfalba erősített pallórengeteg is lehetőséget kínál randomszerű átkötésekre és szabadon választott produkció bemutatására,már ami a visszautat illeti.Ezután a szinte értelmezhetetlen körmondat után egy kiszélesedésben megcsodáltunk egy kerticsapra hajazó vízesést,majd néhány a háborúból visszamaradt tereptárgyat magunk mögött hagyva cammogtunk Innertkirchen irányába,hol a sziklák peremén,hol a sziklákban.A fényképezőgép csak úgy csattogott,de nem azért mert leejtettük,hanem mert szinte füstölt annyi fotót készítettünk a természet eme lenyűgöző alkotásáról és magunkról,illetve mindkettőről vegyesen.
Ismertető táblák lépten nyomon hansúlyozták,nagyapáink/illetve a svájciak nagyapái/micsoda emberfeletti munkával tették lehetővé jó 100 évvel ezelőtt,hogy mi itt járkálhassunk.A keleti schlucht-bejárathoz közeledve,ami a mi esetünkben a kijárat volt,olyan monumentális méreteket öltöttek a sziklafalak,hogy majd kitekeredett a nyakam ,de még igy sem sikerült befognom a teret.Kb 3 óra magasságában és már – egy kicsit megkésett - ebédre vissza is értünk a sátorhoz.

Bár tudom ez egy kerékpártúra eseményeiről szóló beszámoló,mégis azt mondom,aki erre jár, tök mindegy milyen közlekedési eszközzel,szánjon rá egy kis időt,kukkantcson be ide,mert az biztos,hogy felejthetetlen élményben lesz része.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina